A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 47. szám - Állandó szabálytalanságok büntető ítéletek kihirdetése, a jogorvoslatok bejelentése és elfogadása, valamint a jogerős itéletek foganatosítása körül. 2. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 47. számához. Budapest, 1907. november 24. Köztörvényi ügyekben. Minthogy a férj feleségét csak polgári állásához, vagyonához és keresetképességéhez mérten köteles eltartani, de nem kötelezhető arra, hogy a pazarlás alá eső fényűző módon lássa el öt ruházattal: figyelemmel arra, hogy a férj az illető időszakban a nő ruházatára már 1,060 koronát adott, továbbá arra is, hogy a felperes a tömeges megrendelésből tudomást szerezhetett a pazarlásról, a férj elleni keresetet egészben elutasítja. A pozsonyi kir. törvényszék (1905. július "26-án, 7646. sz ) : F. R.-né P. A. L rendű alperes köteles a 13,068. korona 50 fillér tökét stb. felperesnek megfizetni. P. R. másodrendű alperes ellenében felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetileg előadta, hogy a keresethez A) alatt csatolt számlakivonat szerint P. R.-né elsőrendű alperes a megrendelésére elkészített és részére szállított ruhanemüek- és egyéb személyes használatra rendelt ruházati cikkekért 1900. évi március 1-től 1901. évi április hó l-ig terjedő egy évre adósa maradt összesen 13,068 korona 50 fillér tökével; és hogy ezen tartozás a törvénynél fogva a feleség illendő tartására kötelezett férjét P. R. másodrendű alperest nejével az elsőrendű alperessel egyetemleg terheli. . . . Az elsőrendű alperes elismerte a megrendelés és a szállítás megtörténtét . . . mégis elutasítani kérte vele szemben felperest, a keresetével azért, mert ezen cikkeket a feleség illendő tartására kötelezett férje, a másodrendű alperes és nem ő tartozik megfizetni. . . A másodrendű alperes P. R. pedig elutasítani kérte a felperest keresetével vele szemben azért, mert külön lekötelezés nélkül őt nejével egyetemleges fizetési kötelezettség nem terheli ; mert ő a ruházati cikkek megrendeléséről, szállításáról, átvételéről tudomással nem birt; mert azok megrendelésébe és szállításába beleegyezését és hozzájárulását nem adta. . . Előadta, hogy ő mindig gondoskodott, hogy neje illendő és a szükséges ruházattal ellátva legyen, de a kereseti ruhacikkek nemcsak az illendő tartás határát haladják tul, de sőt, mint a pazarlás fogalma alá eső fényűzési cikkek általa nem is fizetendők. . . Hogy a kereseti cikkek pazarlás fogalma alá eső megrendelést képeznek, igazolja egyrészt az, hogy az elsőrendű alperes ugyanazon időben Budapesten és Bécsben is rendelt ugyanoly cikkeket: hogy ezeket nem is a közös lakásra, hanem anyja vagy barátnéja lakására «poste restante>- rendelte azért, hogy ezek szállításáról tudomást ne szerezhessen és a megrendelést el ne tilthassa ; . . . Az elsőrendű alperest P. R.-nét a kereseti kérelem értelmében . . marasztalni kellett, mert ... a megrendelést, a szállítást, az átvételt és a számla árának helyességét elismerte. Ellenben elutasítani kellett a felperest a másodrendű alperes P. R. ellen indított keresetével. Jogszabály ugyanis, hogy a férj köteles feleségét a házasélet természetéhez, a férj polgári állásához, vagyonához és keresetképességéhez mérten eltartani és így illendő ruházattal ellátni: de a férj a neje által rendelt és az illendő ruházat mérvét meghaladó, pazarlás fogalma alá eső fényűzési ruhanemüek vételárát csak az esetben tartozik megfizetni, ha azok megrendelésénél, megpróbálásánál, vagy házhoz szállításánál jelen volt, abba beleegyezett, avagy azok megrendelése, kiszolgáltatása, vagy fizetése ellen nem tiltakozott. . . . . . . Teljesen közömbös az, vájjon a megrendelésről, átvételről a másodrendű alperes tudott, akkor, ha vagyoni viszonyai Ilyen megrendelést megengedhetővé tettek és teljesen közömbös és nem perdöntő akkor az sem, hogy a szükséges ruházattal ellátta-e nejét. Felperesnek tehát azt is igazolni kellett, hogy a kereseti számlabeli cikkek megrendelése, a másodrendű alperes vagyoni viszonyaival arányban áll, s az elsőrendű alperes nem volt pazarló; mert viszont kétségtelen, hogy a számlakivonatban foglalt ruházati és egyéb cikkek fényűzések és a szükséges ruházat mérvét meghaladják és kétségtelen az is, hogy csupán fényűzési ruhanemüekre egy év alatt 13,008 koronát költeni, s illetve ilyen cikkekből, ilyen értékű árut rendelni, a pazarlás fogalma alá esik, ha a férjének nincsen ehhez viszonyított vagyona, jövedelme, avagy ha neje ily mérvű költekezésébe beleegyezését, hozzájárulását nem adta. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1906. január 17-én, 2123/905. P. sz.): Az elsőbiróság ítéletének P. R. másodrendű alperest illető részét annyiban, amennyiben az elsőbiróság ezzel az alperessel szemben a felperest keresetének 8,931 K. 50 fill. tőkét és ennek kamatait kitevő részével elutasította, helybenhagyja, egyebekben azonban megváltoztatja és a másodrendű alperest arra kötelezi, hogy fizessen 4,134 K. tökét stb. Indokok: Nem vitás a peres felek között az, hogy akkor, amikor elsőrendű alperes a . . . ruhanemüeket a felperes cégnél megrendelte és azokat a felperes cég az elsőrendű alperes részérc szállította, első- és másodrendű alperesek érvényes házassági kötelékben és közös háztartásban éltek, e szerint tehát nem szenved kétséget az sem, hogy a másodrendű alperes, mint törvényes férj, feltétlenül köteles volt nejét, az elsőrendű alperest társadalmi állásához, továbbá vagyoni állapotához mérten eltartani és neje ruháztatásáról gondoskodni. Igaz ugyan, hogy a női ruháknak és cikkeknek oly mérvű megrendelése és szállítása, mint ahogy ez az elsőrendű alperes s illetve a felperes cég részéről történt, a legjobb vagyoni viszonyok között élő férjes nőnek szükségletét is túlhaladja, azonban a tulbő megrendelés és szállítás még nem ment: fel a másodrendű alperest ama kötelezettsége alól, hogy neje illő ruháztatásának költségét viselje, miután a tulbő megrendelés esetében is annyit mindenesetre fizetni köteles, amennyiben őt társadalmi állása, jövedelme és vagyoni viszonyai kötelezik. . . . A m. kir. kúria (1907. okt. 19-én 2,925/906. sz.): A másodbíróság ítéletének P. R. másodrendű alperesre vonatkozó felebbezett részét megváltoztatja és erre nézve az elsőbiróság ítéletét, amely szerint a felperes a nevezett másodrendű alperessel szemben keresetével egészen elutasittatott, hagyja helyben. Indokok ; Helyes az elsőbiróságnak az a jogi álláspontja, hogy a férj feleségét csak a házasélet természetéhez, a férj polgári állásához, \agyonához és keresetképességéhez mérten köteles eltartani; tehát csak arra köteles, hogy nejét, a fenti körülményekhez illő tartásban részesítse és igy azokhoz mérten feleségét illendő ruházattal is ellássa ; ellenben nem kötelezhető arra, hogy nejét a pazarlás fogalma alá eső fényűző módon lássa el ruházattal, amiből következik, hogy a férj nejének pazarlás fogalma alá eső megrendeléseiért csak .abban az esetben felelős, ha ő (a férj) azok megrendeléséhez vagy átvételéhez valamely jogi hatályú ténynyel előzetesen vagy utólag hozzájárult. ', A keresethez A) alatt mellékeit számla szerint felperes az 1900. évi március hó 1-től az 1901. április haváig, tehát mintegy 13 hó alatt 13,068 K. 50 fill. áru ruhanemüeket és egyéb fényűzési cikkeket szállított a másodrendű alperes feleségének, már pedig a női ruháknak ilyen mérvű megrendelése a legjobb vagyoni viszonyok között élő férjes nőnek szükségletét is meghaladván, kétségtelen, hogy a női ruháknak s fényűzési cikkeknek ilyen mérvű megrendelése a nő részéről még akkor is pazarlás fogalma alá esnék, ha a másodrendű alperes valóban olyan vagyoni viszonyok között élne is, mint ahogy azt a felperes állítja és igy tekintve, hogy amint ezt a felperes felebbezésében már nyíltan is elismerte, nincs bizonyíték arra, hogy a másodrendű alperes a neje pazarló megrendeléseihez hozzájárult és tekintve, hogy az alsóbiróságok ténymegállapítása szerint e másodrendű alperes a mondott időszakban a nejének szükséges ruházatára már 1060 K-t adott : a másodrendű alperes a kereseti ruhanemüek vételárának megfizetésére nem kötelezhető és pedig a fenforgó esetben azért sem, mert a felperes az áruk minőségéből s az áruk tömeges megrendeléséből a másodrendű alperes nejének pazarlásáról tudomást szerezhetett. Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 55. §-ának az a rendelkezése, hogy az előleges egyezkedés érvényéhez okirat szükséges, akkor is alkalmazandó, ha az előleges egyezkedés nem az ügyvéd, hanem a fél érdekében történik. A nyitrai kir. törvényszék: (1906. évi március 31-én 2,574. sz. a.) Felperest keresetével elutasítja. Indokok: A bizonyítási eljárás során Sz. J. érdektelen tanú eskü alatt vallotta, hogy jelen volt, midőn alperes férje a perekvitelével felperest megbízta, hogy akkor alperes férje kijelentette, hogy költséget alperes nem fizet, utóbb azonban abban állapodott meg felperessel, hogy alperes a költségre fizet 55 frtot, a követelés behajtása esetén pedig felperesnek jutalmat ad. Ezen tanú vallomása támogatást nyer a tanukép kihallgatott M. j. alperes férje vallomásával, ki egybehangzóan vallott Sz. J. tanúval. A törvényszék ezen két tanú vallomását a sommás törvény 64. §-a alapján mérlegelvén, alperes állításait teljesen beigazoltnak találta. Miután pedig a megállapodás szerinti 110 korona átvételét felperes a beterjesztett költségjegyzékben maga is elismeri, keresetével annál inkább el volt utasítandó, mert nem volt figyelembe vehető felperes abbeli kifogása, hogy a fenti megállapodáshoz okirat volna szükséges, mert még a külön jutalomdíj megállapításának érvényességéhez sem szükséges okirat, hanam csak a jutalomdíj kikötésének bizonyításához.