A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 46. szám - Az akarat szerepe a jogban. 2. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 46. számához. Budapest, 1907. november 17. Köztörvényi ügyekben. A megbízás, mint egyéni bizalmon alapuló ügylet, az ügyvédi perrendtartás értelmében, tehát külön kikötés hiányában is, barmikor visszavonható s a visszavonás magában véve külön kártérítési kötelezettséget a megbízóra nem hárit, hanem annak a megbízási viszony természetes folyományát képező csupán azt a kötelezettségét állapítja meg, hogy az ügyvédet a megbízás visszavonásáig végzett tevékenységért az ügyvédi rendtartás szerint kárpótolni és az ügyvéd kiadásait megteríteni tartozik. Vesztett haszon címén semmi sem ítélhető meg. A budapesti kir. törvényszék : Alperesek kötelesek felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett 871 K 31 f. tökét egyetemlegesen megfizetni. A kir. törvényszék a perköltséget a felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok : Nem vitás, hogy az I-rendü alperes cég kétes követelései behajtásával felperest oly kikötés mellett bízta meg, hogy felperes kiadásainak megtérítéseként és egyúttal tiszteletdíjként a behajtandó összegnek 25°/o-át kapja, a megállapodást magában foglaló 27- alatti okiratban egyúttal kiköttetett, hogy I. rendű alperes a megbízást csak oly ügyekben vonhatja meg felperestől, amelyekben a bírói eljárás folyamatba nem tétetett. A 27. alatti okiratnak ebből a szövegezéséből, de az ügyvédi megbízás természetéből is következik, hogy alperesnek joga volt a felperesnek adott ügyvédi megbízást, a bírói eljárás alá nem került ügyekben, bármikor megvonni, anélkül, hogy ezáltal azt a vesztett hasznot, mely felperesre a megbízás vissza nem vonása esetén a megbízás teljesítése által esetleg hárult volna, felperesnek megtéríteni köteles lenne. A megbízás ugyanis, mint egyéni bizalmon alapuló ügylet, az ügyvédi rendtartás értelmében, tehát külön kikötés hiányában is, bármikor visszavonható s a visszavonás magában véve külön kártérítési kötelezettséget a megbízóra nem hárít, hanem annak a megbízási viszony természetes folyományát képező csupán azt a kötelezettségét állapítja meg, hogy az ügyvédet a megbízás visszavonásáig végzett tevékenységért az ügyvédi rendtartás szerint kárpótolni és az ügyvéd kiadásait megtéríteni tartozik. Ezek alapján felperes részére a vesztett haszon címén igényelt összegből e cimen semmi sem volt megítélhető. Igaz ugyan, hogy felperes keresetének kérelmi részében követelését kizárólag kártalanítási összeg cimén kéri megítélni, minthogy azonban a kereset tartalmából kitünőleg, felperes a követelt összeggel az általa alperesek ügyeiben végzett ügyvédi ténykedéseit és idővesztését is kártalanitottnak tekinti s így a kereset tulajdonképpen a tényleg végzett munkák díjazására és a kiadások megtérítésére is irányul, a kir. törvényszék ezen elvégzett munkákat és teljesített kiadásokat, bár azok részletes költségjegyzékét felperes csak a végirathoz csatolta, elbirálandónak tartotta. F. A., U. F., K. M. és A. J. tanuk vallomásával bizonyítást nyert az a körülmény, hogy az I) alatti költségjegyzékben felsorolt munkákat felperes tényleg elvégezte s hogy különösen az ott említett intőleveleket az adósoknak elküldte s a postabélyeget a költségjegyzékben jelzett összegekkel rótta le. A költségjegyzék 3., 4., 5., 6., 7., 10., 11., 13., 14., 16., 17., 18., 24., 25., 27., 29., 30., 37., 38., 39., 40., 41., 43., 44., 46., 51., 53., 54., 55., 56., 57. és 58. tétele alatt felsorolt összesen 1,418 intőlevélért a kir. törvényszék egyenkint csupán 10 fillért, összesen tehát 28 K 60 f. munkadijat tartott megállapitandónak, mert a tanuk vallomásából kitünőleg ezek az intőlevelek egyszerű nyomtatott űrlapok voltak, melyekbe csak az adós nevét és lakását s a fizetendő összeget kellett utólag beírni. Ezzel a 28 K 60 f.-rel tehát kielégitőleg van díjazva a néhány sorból álló levélnek csupán egyszerű fogalmazásában állott ügyvédi ténykedés, úgyszintén a nagyon olcsó nyomdai sokszorosítás és az űrlapoknak igen jelentéktelen munkával járó kitöltése, nemkülönben a borítékok költsége. Ezen felül a levelek postaköltségeiért felszámított egyenkint 10 f., összesen tehát 141 K 80 f. kiadás is egészben felperes javára vétetvén számításba, a fentebb említett tételeknél munkadíj és kiadás cimén összesen 425 K 40 f. állapíttatott meg. A budapesti kir. Ítélőtábla : A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy az alpereseket egyetemlegesen arra kötelezi, hogy a felperesnek 2,171 K 16 f. tőkét, továbbá a felebbezési költséggel együtt 320 K. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhével fizessenek meg; felperest keresetének ezt meghaladó részével a kir. ítélőtábla is elutasítja, e tekintetben tehát az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Helyesen állapította meg az elsőbiróság ítéletében azt, hogy a felperes azoknak az alperesi követeléseknek 25°,o-át nem követelheti az alperesektói, amelynek behajtása iránt, a megbízásnak időközben visszavonása következtében, a birói eljárást még folyamatba nem tette. E részben az elsőbiróság álláspontját a vonatkozó indokok alapján kellett elfogadni. Helyesen állapította meg az elsőbiróság azt is, hogy a felperes viszont jogosult azt követelni, hogy az alperesek érdekében még a megbízás visszavonása előtt teljesített munkájának kellő díjazását és kiadásainak megtérítését, habár a vonatkozó ügyekre nézve a birói eljárás nem is tétetett folyamatba s habár a felperes keresetében ehelyett, de nyilván ennek megtérítése fejében is a különben behajthatóknak állított alperesi követelések 25°,o-ában meghatározott összeget követelt és a munkák és kiadások részletes feljegyzését tartalmazó 1) alatti okiratot csakis a végiratban terjesztette elő. E részben az elsőbiróság álláspontját s kifejtett indokokon felül még azért is el kellett fogadni, mert a 2. alatti okirat az alpereseket a megbízásnak megtérítés kötelezettsége nélkül visszavonására csak a felperesnek törvénybe ütköző eljárása esetére jogosította fel; ilyen eljárást pedig az alperesek nem is vitattak. A 2. alatti okiratnak jelzett tartalmából, de a dolog természetéből is önként következik tehát, hogy a felperes ügyvédet a felek között létesült megállapodás nem zárja el kifejtett munkájának díjazásától és kiadásainak megtérítésétől. E két álláspontból pedig az következik, hogy egyrészről a felperes helyesen utasíttatott el a behajthatóknak állított követelések 25 százalékára irányuló Keresetével, viszont azonban az I) alatti okirat az Ítélkezés alapjául helyesen vétetett. A jelen esetben a felperes az I) alatti okiratban feltüntetett munkáknak és kiadásoknak a birói megállapítás szerint való díjazását és megtérítését annál inkább jogosult követelni, mert nyilvánvaló, hogy azok az alperesek érdekeinek megóvása céljából történtek. Ezzel szemben pedig az alperesek azzal sem védekezhetnek sikerrel, hogy a felperes munkája a célzott eredményre akkor sem vezet vala, ha az alperesek a megbízást időközben vissza sem vonják. Kétségtelen ugyanis, hogy az ügyvédi munka díjazása s a kiadás megtérítése az azzal elérni kivánt sikertől rendszerint nem tehető függővé és erről legfeljebb akkor lehet szó, ha az ügyvéd nyilván céltalan munkát és kiadást teljesít, amit a jelen esetben az alperesek nem is vitattak, de sikerrel nem is vitathatnának. Az elsőbiróság részéről is helyesen mérlegelt bizonyítékok alapján az I) alatti költségjegyzék tételeit valóknak kellett elfogadni. A megállapított összegek tekintetében pedig az elsőbiróság ítéletét a következők szerint részben megváltoztatni, részben pedig helyben hagyni kellett. A m. kir. Kúria (1907. október 17-én, 3,175/1906. P. sz. a.): A m. kir. Kűria a per főtárgyára nézve mindkét alsóbiróság ítéletét akként változtatja meg, hogy az alperesek 2,024 K. 68 fillér tőkét kötelesek a felperesnek 15 nap alatt és végrehajtás terhével megfizetni, a felperest pedig keresetének ezt meghaladó részével elutasítja; ellenben a másodbiróság ítéletének a perköltségre vonatkozó részét helyben hagyja. Indokok stb. . . . Az állandóan követett joggyakorlat szerint a végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt alsóbbrendű róm. kath. papok utáni öröklési jog akként van szabályozva, hogy e papok hagyatéka részben az egyházra, 1 3 részben a vérrokonokra és 1 3 részben a szegényekre száll, a szegényekre eső rész pedig az érvényben levő legfelsőbb utasítások és rendeletek szerint, amenynyiben a hagyatéknak ez a része az 1,000 K.t meghaladja, a szegények alapjának juttatandó és az általános szegényintézeti alap országos közalapítványa számára az állampénztárba beszállítandó és erről a kormányhatóságnak jelentés teendő. (A m. kir. Kúria október 16-án, 5,801/1906. sz. a.) Gabonás zsákoknak a hajóból való kihordása.a mely munka közben a felperes a balesetet szenvedte, különös veszélylyel járó ipari munkának tekinthető nem lévén, az alperes, mint munkaadó — a munkását ezen munka közben ért balesetért — felelőssé csak abban az esetben tehető, ha a baleset a munkaadónak, vagy megbízottjának cselekvése vagy mulasztása folytán idéztetett elő ; mert a közönséges veszélylyel járó munkánál magának a munkásnak is a veszély kikerülése céljából a rendes gondossággal kelleljárnia. (A m. kir. Kúria 1907. szeptember 2 T-én, 3,252/1907. sz. a.) A szolgalom tartalma soha sem lehet a jogosult személy részére járó valamely teljesítmény s egyáltalán nincs olyan szolgalom, amelynél fogva a szolgáló telek tulajdonosa valaminek tevésére volna kötelezhető, amely ilyképen a jogosult személyt valami követelésre jogosítaná. IA m. kir. Kúria 1907. október 11. 8,075/906. sz. a.)