A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 46. szám - Az akarat szerepe a jogban. 2. [r.]

182 A JOG Az özvegyi jogból eredő igény, amennyiben a férj után kielégitési alapul szolgálható vagyon nem maradt, a férj által történt ajándékozás esetén az ajándékba kapott vagyon értéke erejéig a megajándékozottat szintén terheli. (A m. kir. Kúria 1907. március 13. 9,líl/90j. sz. a.) Az állandóan alkalmazott ügyvédnek, jogtanácsosnak, ellen kező kikötés hiányában egy évi felmondási időre van jogos igénye. ( A m. kir. Kúria 15*07. március 6. 9,791/905. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha eladó bizalma a vinkuláns iránt, akinek feladata az volt, hogy eladó által alperesnek, de vinkuláns cimére küldött arut a vasúton átvegye és a vevőnek a vételár kifizetése ellenében kiadja, az eladónak a vételárt pedig késedelem nélkül elküldje, és akit vevő nevezett meg, de eladó a jelzett megbizásra elfogadott, méltán megingott, vevő előtt pedig a bizalom megingását okozó körülmények ismeretesek, eladó joggal követelheti vevőtől más vinkuláns javaslatba hozatalát, még ha nem is tudatja vevővel az okot, mely miatt a vinkulánst a tóvábbi küldeményekre el nem fogadja. Ha a vevő más vinkulánst kijelölni nem akar, átvételi késedelembe esik. A szatmarnémeti-i kir. törvényszék (1906. január hó 30-án 167/906. V. sz. a. H. L és H. G. dr. ügyvédek által képviselt Szatmári gŐ2malomtársulat bej. cég felperesnek B. L. dr. ügyvéd által képviselt A. K. alperes ellen 1,630 K. 85 f. tőke s jár. iránti ügyében) következőleg itélt: A kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság leiperest keresetével elutasítja, sőt arra kötelezi, hogy alperesnek 234 K. 44 f. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizessen. Indokok: Peres felek között nem vitás az, hogy alperes felperestől a keresethez A. alatt csatolt kötlevél szerint 400 m.-mázsa különböző fajú őrleményt vásárolt meg összesen 9,086 K. vételáron, amely 4 vaggon áru, a szerződési megállapodás szerint a «vinkuláns* alkalmazása mellett successive 1904. évi szept. hó végéig volt a felperes által szállítandó és alperes által átveendő. Az sem képezi a felek között vita tárgyát, hogy felperes eladó a successive szállítandó áruból az első rendelvényt C. B. vinkuláns közvetítésével teljesítette, a további rendelmény szállítását azonban abból az okból, mert alperes ismételt felhívás dacára sem hozott ujabb vinkulánst ajánlatba, felperes megtagadta s az áru át nem vett részét a vevő veszélyére 1904. október 3-án nyilvános árverésen értékesítette. Felperes keresetét az alperes szerződésszegése folytán beállott kárnak és járulékainak megtérítése iránt tette folyamatba. Alperes a kereset ellen azzal védekezett, hogy miután ő az egységesnek tekintendő vételi ügylet feltételéhez képest felperesnek C B. személyében vinkulánst ajánlott és felperes ezt ilyenül el is fogadta, sőt a megvett áruból az első rendelményt ennek közvetítésével szállította is, utóbb más vinkuláns kijelölését felperesnek kérelmére jogában nem állott, hanem a további rendelményt is a már elfogadott vinkuláns közbenjöttével tartozott szállítani. Ily körülmények között nem alperes, hanem a további szállítást jogtalanul megtagadó felperes maga követvén el szerződésszegést, ez nem volt jogosítva a nem szállított árut alperes veszélyére eladatni s ahhoz sincsen joga, hogy ezen a cimen kártérítést követeljen. Minthogy vételi ügyleteknél az áru átadásának az eladó és vevő között Közvetítőként szereplő «vinkuláns»-t egyedül a kereskedelmi forgalom hozta szokásba, ennélfogva a vinkuláns jogi állásának meghatározására egyedüli alapot szintén csak a gyakorlatban lévő kereskedelmi szokás szolgáltat, tehát ebből állapitandók meg azok a szabályok, amelyek az árunak vinkuláns alkalmazása melletti átadása körül követendők. Az ez irányban fennálló kereskedelmi szokásra vonatkozólag meghallgatott szakértők egybehangzó és a felek által sem kifogásolt véleménye alapján a kir. törvényszék azt vette bizonyítottnak, hogy vinkuláns alatt a kereskedelmi forgalomban azt az egyént nevezik, aki az áru átadásánál az eladó utasításait tartozik követni, az eladónak ezért felelős is, akiért azonban a vevő fél felelősséggel nem tartozik. Habár a vinkuláns fogalmának ebből a meghatározásából kétségtelen, hogy az ilyenül kijelölt közvetítő személy főleg az eladó meghatalmazottjaként szerepel, az általános jogszabály szerint pedig a megbízó bármikor jogosítva van meghatalmazottjától a megbízást elvonni: mégis tekintettel arra, hogy a kereskedelmi forgalomban a megvett áru átadását közvetítő vinkuláns a dolog természetéből kifolyólag csakis oly egyén lehet, akivel szemben mindkét szerződő fél, — tehát a vevő is — bizalommal viseltetik, ennélfogva a kir. törvényszék azt állapította meg, hogy a vevő által kijelölt és az eladó által elfogadott vinkulánstól successive teljesítendő ügyletnél az eladó csakis ily esetben, — de mindenesetre az alperes kifogásának a vevő féllel való közlése mellett — van joga a vevőtől ujÖvinkuláns kijelölését követelni; ilyen alapos ok pedig egyedül az lehet hogy a már alkalmazott vinkuláns az előző rendelmény átadása körül az eladó utasításainak meg nem felelt. A per adataiból, főleg a D) alatti levélből megállapítható ugyanaz a körülmény, hogy felperes eladó a vinkulánsul elfogadott ( . B. cimére a megvett őrlemény első részlet szállítmányát, azzal az utasítással küldötte el, hogy a vinkuláns az árut csakis a 3.090 K. kitevő vételárnak előleges lefizetése mellett szolgáltathatja ki a vevőnek, nem vitás továbbá az sem, de a csatolt 17 339/904. sz. perirataiból is kétségtelen, hogy C. B. a szállítmányt alperes vevő részére az eladó utasítása ellenére a vételár előleges lefizetése nélkül adta át, ugy hogy felperes a vételárát per utján volt kénytelen behajtani és a vinkulánsnak az eladó utasításától eltérő ezen eljárása nemcsak arra volt alkalmas, hogy felperesnek C. B. iránti bizalmát megrendítse, hanem mindenesetre alapos okot képezhetett volna arra is, hogy felperes eladó a további részletszálütmányok átadásának közvetítésére alperes vevőtől más vinkuláns kijelölését követelhesse. Miután azonban felperes maga sem állítja, hogy ő alperestől uj vinkuláns megszerzését a C. B. utasítás ellenes eljárásának közlése mellett és ennek alapján követelte volna, hanem a H) és G) alattiakból csak az állapitható meg, hogy ő alperest ujabb vinkuláns kijelölésére egyszerűen csak azzal hivta fel, hogy C. B. erre nem alkalmas egyén és az értesítés pedig a fenforgó alapos kifogás közlésének nem tekinthető; ennélfogva a kir. törvényszék alperesnek abban a tényében, hogy a már elfogadott C. B. vinkulánshoz továbbra is ragaszkodva, felperesnek más vinkuláns megnevezése iránti felhívását visszautasította, szerződésszegést fennforogni^ nem látott, ellenben azt találta bizonyítottnak, hogy a szerződést éppen maga a felperes szegte meg azzal, hogy alperes vevő részére a további rendelménynek C B. közbenjöttével való szállítását megtagadta és szállítás helyett a megvett árut nyilvános árverésen eladta. Ezek szerint a szerződésszegést maga felperes eladó követvén el, a kir. törvényszék nem találta őt jogosítottnak arra, hogy alperestől a kereskedelmi törvény 352. §-a alapján kártérítést követelhessen, miért is felperest keresetével elutasította és mint teljesen pervesztes felet 1868. évi LIV. t.-c. 261. §-a értelmében a perköltségek megfizetésére kötelezte. A debreceni kir. ítélőtábla (1906. április 3-án 1,020. B. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A felek között nem vitás, hogy az árukötés szerint «vinkulánsról» alperes tartozott gondoskodni. Minthogy ez a kötelezettség alperesre nézve megterheitetéssel járt, erre tekintettel alperesnek is érdekében állott, hogy az ügylet egységességénél fogva, de a 2-/. és 3'/. alattiaktól kitetszően is, általa az egész ügyletre kijelölt és felperes által elfogadott vinkuláns ebbeli minőségében az egész ügyletre megtartassák. Habár tehát a szakértők véleménye szerint a vinkuláns a kereskedelmi forgalomban az eladó megbízottjával esik egy jogi tekintet alá, mégis az ennek alkalmazására nézve, az eladó és vevő között szerződés szerint fennforgó kölcsönösségből folyik, hogy eladó a már egyszer elfogadott vinkuláns személyétől csak abban az esetben állhat el és a vevőtől más vinkuláns kijelölését követelni csak abban az esetben jogosult, ha erre alapos és olyan okai vannak, melyek őt a vevő féllel szemben is megilletik. Ilyen okul felperes egyedül azt a körülményt hozza fel, hogy C. B. vinkuláns az első szállítmányt alperes vevő részére, a vételár előleges lefizetése nélkül adta át, noha ő K—B. a D) alatt csatolt levél tartalma szerint csak a vételár azonnali előleges lefizetése mellett jogosította fel az áru átadására. Azonban felperesnek ezt az állítását a D. alatti levél tartalma nem támogatja, sőt határozottan megcáfolja; mert az a levél idevonatkozóan szószerint a következőket tartalmazza : «kérjük ezen szállítmányt 3,090 K. előleges lefizetése mellett, 46 K. 35 f. lV2°/o pénztári engedménylevonásával A. K. urnák kiszolgáltatni, a beszedett összeget pedig azonnal, legkésőbb azonban október 3-ig nekünk beküldeni. Ezen határidő letelte után pénztári engedmény levonásba nem hozható.* A D) alatti levélnek ez a tartalma pedig magyarázatot sem igénylő világossággal azt foglalja magában, hogy az áru a vételár előleges lefizetése mellett október 3-ig IV20 0 pénztári engedmény levonásával, ezen határidő letelte után pedig már csak pénztári engedmény levonása nélkül szolgáltatható ki, ami összhangzásban áll alperesnek az A) alatti árukötés tartalmával és annak kiegészítő részét képező szállítási módozatok 5-ik pontjával igazolt azzal az állításával, hogy a vételárra nézve hitelt igénybe vehetett, aminek csak pénztári engedményre illetve annak terjedelmére volt kihatása. Tekintve tehát, hogy felperes a D) alatti levélben emiitett kedvezményes határidő lejártát (október hó 3-át) sem várta be, hanem felperestől a további szállítmányokra már szept. hó 28-án táviratilag, okt. hó 1-én pedig levélileg minden közelebbi indokolás nélkül C. B. helyett más vinkuláns megnevezését követelte és október hó 3-án, amikor még alperesre nézve a D) alatti levél szerint is csak a kedvezményes fizetésre jogosító fizetési határidő járt le, a successive szállítandó áruból még ki nem szolgáltatolt 3 vasúti kocsi lisztet árverésen eladatta, csupán azért, mert alperes C. B. helyett kívánatára más vinkulánst ki nem jelölt: ebből kétségtelen, hogy amennyiben ekkor még nem volt alapos és olyan oka, melyre támaszkodva, alperestől az egész szállítmányra kijelölt vinkuláns helyett más vinkuláns kijelölését követelni jogosult volt volna, ennek a kívánságának nem teljesítése miatt arra sem volt jogosult, hogy a még nem szállított, de alperes által még szept. hó 27-én megrendelt árut, az alperes kárara és veszélyére árverésen eladassa. Ugyanazért a szerződési es az árverési vételár közötti különbözet és a felmerült költség iránt támasztott keresetével, az itt kifejtettek és az elsőbiróság íteletének ezekkel nem ellenkező indokai alapján elutasítandó volt A m. kir. Kúria (1907. évi szept. hó 10-én 905. B. sz. alatt) következő ítéletet hozott: