A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 45. szám - A pécsi kir. ítélőtábla és főügyészség

A JOG 179 esküt leteszi, felperes köteles ennek az alperesnek az elsöbiróság ítéletében megállapított határidő alatt és meghatározott jogkövetkezmény terhe mellett II. aránylagos felebbezési költséget is megiizetni. Indokok : Cs. J-, Z. |. alperesekre vonatkozóan a kir. Kúria a másodbiróság ítéletét a megfelelően felhozott indokok alapján hagyta helyben. N. J. alperesre vonatkozóan azonban ugyanennek az ítéletnek megváltoztatásával az elsö'biróság Ítéletének megfelelő' rendelkezéseit hagyta helyben, mert a sommás végzés alapján a felperes sommás keresetbeli kérelmének megfelelően, csak az a vélelem állapíttatott meg, hogy a kereseti váltón levő N. J. kibocsátói aláírás valódi, — azaz, hogy ez az aláírás a most megnevezett alperestől származik : mert felperes az ujitott perben nem tagadván N. J. alperesnek azt a tényállítását, hogy írástudatlan — ez a körülmény a felperes által beismertnek tekintendő — és így a sommás végzés által megállapított vélelem megdőlt, minek folytán felperes volt köteles állítani és esetleg nevezett alperesnek tagadásával szemben bizonyítani, hogy ez az aláírás mikép került a váltóra, mert csak ennek a ténykörülménynek ismerete alapján lett volna megállapítható az, hogy ebből az aláírásból N. J. alperesre váltókötelezettség háromolt-e; de felperes ennek a kötelességének meg nem felelvén, ez a döntő ténykörülmény meg nem állapitható és igy a felperes ezzel az alperessel szemben, mivel őt váltókötelezettség a kereseti váltó alapján nem terheli, kereseti kérelmével feltétlenül volt volna elutasítandó. Tekintve azonban, hogy N. I. alperes felebbezéséhez csak a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság Ítélete vonatkozó rendelkezésének helybenhagyását kérte, a másodbiróság ítélete ezen kérelmen tul meg nem változtatható és igy a nevezett alperesre nézve a jelen ítélet rendelkező része értelmében kellett intézkedni. Ha N. I. alperes a részére megítélt esküt leteszi és igy pernyertes lesz, felperes az 18§8 :L1V. t.-c, 251. §-a értelmében az ebben az esetben sikerre vezetett íelebbezés költségének aránylagos részét ennek az alperesnek megtéríteni köteles. Semmisségi kereset azon alapon, hogy a sommás végzés az átvételre nem jogosult egyénnek kézbesittetett. A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1906. december 19-én. 83,186. sz.) Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes a jogerős sommás végzés megsemmisítését kérte azon az alapon, hogy a . . . . váltót alá nem irta...; továbbá, hogy a sommás végzés neki kézbesítve nem lett, mert azt leánya C. R.-né vette át, aki a felperes nevét ennek tudta és megbízása nélkül irta a . . . . vétivre. . . Ámbár . . , (felperes előadása bizonyítást nyert) a törvényszék felperest keresetével elutasitandónak találta, mert az, hogy a váltót nem felperes irta alá . . . semmisségi okot nem képez. . . . . De nem képez jelen esetben a semmisségi kereset alapjául szolgálható semmisségi okot az sem, hogy a sommás végzés felperesnek kézbesítve nem lett, mert a váltóeljárási rendelet 43. ij-ánaK 2. bekezdése a váltóeljárás során indítható semmisségi keresetek feltételei tekintetében az 1881. évi LIX. t.-c. 50. §-ára utal. Ennélfogva semmisségi kereset is a váltóeljárás során csakis az utóbb emiitett törvényszakaszban tüzetesen megjelölt esetekben indítható, már pedig az 1881 : LIX. t.-c. 50. §-a semmisségi okokul ugyanezen t.-c. 39. §-ának g), i) és k) pontjait emliti, de nem emliti a 39. §-nak f) pontját, amely alá a sommás végzésnek az Ítélettel való analógiája folytán a felperes által felhozott az a semmisségi ok, hogy neki a sommás végzés kézbesítve nem lett, tartoznék. Nem áll tehát meg felperesnek az az érvelése, hogy az a körülmény, hogy leánya a vétivet megbízása és tudta nélkül aláirta, az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-ának h) pontjában említett semmisségi okot képezi, illetve ez alá a pont alá vonható, mert bár ez a pont egy harmadik személynek meghatalmazás nélküli eljárásáról szól, a törvény értelmezéséből világos, hogy a törvény rendelkezése a meghatalmazással el nem látott személynek a bíróság előtti peres eljárására vonatkozik. C. R.-né pedig a bíróság előtt felperes helyett és nevében meghatalmazás nélkül semmilyen eljárást nem folytatott. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, az elsőbiróságnak a sommás végzés kézbesítésére vonatkozó és a váltóügyben azt követő egész eljárását megsemmisíti és az elsöbiróságot további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: . . Mind e körülményeknek és annak, hogy C. R.-né az alperesi képviselő előtt a hamisítást beismerte, a S. E. T. 64. és 215. §§-ai értelmében való mérlegelése alapján bizonyítottnak kellett tartani, hogy a sommás végzést alperes nevében, de az ő meghatalmazása nélkül C. R.-né vette át és o irta alperes nevét a kézbesítési vevényre. Ez a körülmény pedig tekintettel arra is, hogy a kifogás hiányában jogerejüvé vált sommás végzés az Ítélettel egyhatályu, az 1881 : LIX. t.-c. 39. §-ának k) pontja és 50. §-a és a váltóelj. 43. §-ának 2. bekezdése értelmében az egész peres eljárás megsemmisítését vonja maga után. A m. kir. Kúria (1907. évi szeptember hó 18-án, 1,150. V. sz.) A másodbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Bűnügyekben, A bántalmazás után egy óra múlva ejtett halált okozott testi sértés nem tekinthető «rögtön* elkövetettnek. A kolozsvári kir. törvényszék mint büntető biróság (1906. jan 25. 1,113. sz. a.): I. Mózes vádlottat bűnösnek mondja kiv[a B. T. K. 301. és 306. ij-ának 1. tételébe ütköző és a 307. §-nak 1. bekezdése szerint minősülő halált okozó súlyos testi sértés bűntettében, melyet Kozmatelke községben 1905. évi október hó 1-én este 7 óra körül az által követett el, hogy L. Jakab testét szándékosan, mindazonáltal ölési szándék nélkül egy tölgyfakaróval akként bántalmazta, hogy ennek folytán a megsértett halála következett be ; és azért a B. T. K. 307. §-ának 1. bekezdése alapján a 91. §. alkalmazásával a büntetés foganatba vételétől számítandó két évi börtönbüntetésre ítéli. Indokok: A törvényszék megállapította a következő tényállást: I. Mózes I.. Jakabbal és ennek sógorával Kozmatelkén 1905. évi október hó 1-én egy táncmulatság alkalmával, mert I. Mózes az általa fogadott cigányzenekarral utóbbiakat nem engedte rendelkezni, összeszólalkozott. A táncmulatságról L. Jakab és társai a korcsmába mentek és ott a később belépő I. Mózest a szóváltásból kifolyólag ütlegelni kezdték, L. pedig I.-t torkon ragadta, a korcsmaszékre teperte, miközben arcát és nyakát körmeivel véresre karcolta. .Majd I. Mózes kiszabadítva magát bántalmazói kezéből, a korcsmából a söntésen át elfutott, de a körülbelül egy óra múlva arra haladó L Jakabot egy útszéli árokban megvárta és egy kerítésből kihúzott tölgyfakaróval a békésen haladó L.-t este hét órakor oly erővel ütötte főbe, hogy utóbbi összeesett és másnap reggel anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, sérüléseibe belehalt. Vádlott beismerte a L. Jakabon elkövetett, fent körülirt bántalmazást, de védelmére azt hozta fel, hogy L. őt még a korcsmában az ott történt inzultuson kivül fenyegette és az eset színhelyén bántalmazni akarta. Ez a védekezés azonban bizonyítást nem nyert, mert a korcsmai fenyegetésről egyik tanú sem tudott, de az eset színhelyétől 4—5 lépésnyi távolságra haladó M. Lázár és M. Vasilika tanuk esküvel is megerősített egybehangzó vallomása szerint sértett részéről fenyegető szót szintén nem hallott. M. Vasilika tanú, ki vádlott fenyegető magatartására lett figyelmes és sértettet jól látta, részéről sem támadó mozdulatot, sem nála üteeszkózt nem látott, tehát csakis vádlott lépett ez alkalommal támadólag fel. Tekintettel pedig arra, hogy Gy. János tanú határozott és a M. Lázár és M. Vasilika által is támogatott vallomása szerint L. Jakab vádlottat a korcsmában fojtogatta és közben őt véresre karcolta; tekintettel, hogy a főtárgyaláson kihallgatott orvosszakértők véleménye szerint vádlott bántalmazása feltétlenül halálos kimenetelű volt; tekintettel, hogy vádlott ölési szándékára nem merült fel bizonyíték, nyilvánvaló az, hogy a vádlott inkriminált bántalmazásával a B. T. K. 306. §-ában irt halált okozó súlyos testi sértést követett el erős felindulásban, miért is őt a B. T. K 307. §-ának 1. bekezdése alapján cselekményével arányban álló büntetéssel sújtani kellett. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül vétetett vádlott fiatal kora és elhanyagolt nevelése, melyekkel szemben súlyosító körülmény nem merült fel; tehát igy a B. T. K. 91. §-a indokoltan alkalmazandó volt. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint felebbviteli büntető biróság (1906. április 18-án 1,078. sz. a.): A törvényszék ítéletének I. Mózes vádlott bűnössége és bűncselekményének minősitésére vonatkozó felebbezett része a tényállásnak azzal a kiegészítésével hagyatik helyben, hogy vádlott L. Jakab sértett által történt bántalmazása következtében előidézett erős felindulásban, de nem rögtön követte el sértett bántalmazását ; a törvényszék ítéletének vádlott büntetése mértékéről rendelkező további felebbezett része részben megváltoztattatik és vádlott szabadságvesztés-büntetése egy évi és hat hónapi börtönben állapittatik meg. A törvényszék ítéletének többi felebbezett része helybenhagy atik. Indokok: A főtárgyalás adataiból kitetszően L. Jakab sértett az őt ért bántalmazást megelőzően a korcsmában I. Mózes vádlottat torkon ragadta és a korcsmaszékre leteperte, ami I. Mózes erős feindulását idézte elő s minthogy ez a bűncselekmény megkülönböztetésére alapul szolgáló körülményt képez : a törvényszék Ítéletének a tényállásra vonatkozó részét a B. P. 327. §-a 2. bekezdésének a) pontja értelmében azzal, hogy vádlott I. Mózes, L. Jakab testét az ennek részéről történt bántalmazása következtében beállott erős felindulásban követte el, kiegészíteni kellett. Tekintettel azonban arra, hogy vádlott a főtárgyalás adatai szerint erős felindulásban ugyan, de az öt ért bántalmazás után nemrögtön, hanem egy órányi idő muiva hajtotta végre a vádbeli tettet; a tábla a B. T. K. 307. §-ának 2. tételét alkalmazhatónak nem találta, minek következtében az elsöbiróság ítéletét az 1. Mózes vádlott bűnösségére és a vádbeli cselekmény minősítésért vonatkozó részében helyesnek talált indokaiból helybenhagyta. A büntetés mértéke tekintetében azonban az elsöbiróság ítéletét megváltoztatta, mert az elsöbiróság ítéletében felhozott és e helyütt is elfogadott enyhítő körülményekre nagyobb nyomatékot helyezve, a kiszabott büntetést súlyosnak találta és arra való figyelemmel, hogy vádlotton is sértés követtetett el, a szabadságvesztés büntetést a bűnösség fokához mérten egy évi és hat hónapi börtönben találta megállapíthatónak. Egyebekben az első biróság Ítéletét indokainál fogva hagyta helyben.