A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 45. szám - A pécsi kir. ítélőtábla és főügyészség

178 A JOG Indokok: Nem vitás, hogy a 954. számú 4,600 frt névértékű magyar (öldtehermentesitési kötvény, amelyet a 2'/. alatti elismervény szerint F. J. volt vámoscsaládi plébános 1892. évi március hó 28-án az alperesnél 1Ö00 frt előleg biztosítása céljából elzálogosított, a vámoscsaládi róm. kath. plébánia nevére van kiállítva. i . Ebből a ténykörülményből alperes pénzintézetnek tudnia kellett, hogy az értékpapír nem F. J.-nak, hanem a vámoscsaládi plébániának a tulajdona és hogy a plébános a megyés püspök engedélye nélkül a kötvényt zálogba nem adhatja. Minthogy alperes annak tudatában,hogy a zálogba adónem tulajdonos és dolog felett szabad rendelkezési joga nincs, a plébánia nevére szóló földtehermentesitési kötvényre jóhiszeműen zálogjogot nem szerezhetett: nyilvánvaló, hogy azt érvényes jogcím nélkül tartja vissza. A m. kir. Kúria (1907. szeptember 27-én, 8,1 Siti. sz.) A másodbiróság Ítéletét az abban felhozott indokok alapján helybenhagyja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A biztosító által kifizetett biztosítási összegről szóló nyugta bélyegilletékét az adós, tehát a biztosító tartozik fizetni és viselni, és külön megállapodás hiján ezen illeték összegét a biztosító a biztosítási összegből le nem vonhatja. A budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszék : (1905. nov. 13. 84,360/905. sz.) Alperes köteles a felperesnek 9,662 dinár tőkét s járulékait megfizetni. Ezen felüli keresetével felperest elutasítja. Indokok: Alperes és C. T. 1892 november hó 12-én az A) alatti életbiztosítási szerződést kötötték, mely szerint alperes kötelezte magát a biztosított halála esetére D. T. mint kedvezményezett kezéhez 10,000 dinárt kifizetni. Ez a követelés utóbb íelperesre engedményeztetett, s az engedményezés a kötvényen feltüntettetett. A biztosított 1903 március 25-én meghalt, alperes azonban a biztosítási összeg kifizetését megtagadta a kereskedelmi törvény 475. és 506. §-ai alapján, mert a biztosított a 2.-/- a. ajánlatban magát 51 évesnek mondta, holott akkor már 61 éves volt, s így az ügylet megkötésekor ezt, a biztosítás elvállalására fontos körülményt valótlanul adta elő. Felperesnek a kötvényfeltételek 1. cikkének 2. bekezdésére alapított az a védelm, hogy a kötvény 5 év elteltével megtámadhatlanná válik, nem vétetett figyelembe, mert az idézett cikk a megtámadhatlanság alól az életkor helytelen bevallása esetére kivételt tesz. A G) alatti lelkészi bizonyítvány szerint a biztosított szülőhelyén az 1848. év előtti anyakönyvek, köztük a biztosítottra vonatkozó is, megsemmisültek ; az életkor tehát születési anyakönyv hiányában alperes által egyéb megfelelő módon bizonyítandó. A haláleset-felvételben, a 4.*/. alatti orvosi jele'ntésben s a halotti anyakönyvi kivonatokban néhai D. T. a halál idejében, 1903 márciusban 72 évesnek van megjelölve; ezek szerint tehát a biztosított a szerződés kötésekor 61 éves lett volna. Ezen okiratok azonban a biztcsitott életkora, illetve születési ideje tekintetében bizonyítékot nem képeznek, mert a halálesetfelvétel s a halotti anyakönyvi kivonatok csupán az elhalálozás tényére és idejére nézve képeznek bizonyítékot, de nem képeznek bizonyítékot sem ezen okiratok, sem az orvosi bizonyítvány az életkor tekintetében. A II.7. alatti esketési anyakönyvi kivonat bizonyítja ugyan azt, hogy 1). Gy. 1856 június 10-én nőül vette a biztosítottat, Gy. T.-t, de ebből nem lehet megállapítani, hogy a biztosított az ajánlatban hamis életkort mondott be, mert az, hogy ezen alapon való számítás szerint a biztosított a házasság kötésekor csak 1 t1 '2 éves volt, lehetetlenségnek nem tekinthető, mert köztudomás szerint az ország szerb lakosságánál az ily korban való házasságkötések nem tartoznak a ritkaságok közé. Alperes tehát a biztosított életkorát okiratokkal nem bizonyította. De ha még a jelzett okiratok az alperesnek a biztosított életkorára vonatkozó állítását támogató erővel bírnának is, azt az erőt lerontja az F) alatt kiigazított anyakönyvi kivonat s a D) alatti jegyzőkönyv, melyben két tanú a községi elöljáróság előtt 1895. évben személyes tapasztalat alapján a biztosított születési évét 1842-re, vagyis az ajánlatnak megfelelő időre teszik. Alperes tehát a közlési kötelezettségnek a biztosított részéről történt megsértését nem bizonyítván, a biztosítási összeg kifizetését meg nem tagadhatja. Alperes a biztosítási összegbe beleszámítani kiván az általa fizetendő 1" „ illeték lejében 237 dinárt. Az illetékre vonatkozólag az 1883 : VIII. t.-c. 4. és 10 8-ának rendelkezései, amelyek a biztosító-társaságnak illekétfizetési kötelezettségét az általuk fizetett biztosítási összegek után megállapítják azzal, hogy a nyugták további illeték alá nemesnek magukban véve meg nem döntik el azt a kérdést, hogy a feleket egymáskozt az illeték megtérítése vagy áthárítása tekintetében mino jogok es kötelezettségek illetik. E kérdés eldöntésénél tehát külön megállapodás hiányában mint a jelen esetben is, hogy a kötvény feltételei a tekintetben nem intézkednek, a felek magánjogi viszonyának tartalma jön A kötvény főszövege felett «Wichtige Notiz cím alatt van ugvan eev határozmány, mely szerint -portó és bélyegkoltségek a befizetőt terhehk ; cz a kikötés azonban a megelőző szövegre vonatkozásban csak az idézett törvénycikk 3. §-a szennt a biztosítási dijak után a biztosító által fizetendő illeték elhárítására vonatkozik, de nem terjeszthető ki a biztosítási összeg utáni illetékre 1 A jelen esetben a felek jogviszonyának tartalma az, hogy felperest mint a kedvezményezett jogutódját követe esi jog illet, a biztosított összegre s ugyanazt felperes megfizetni tartozik. Miután azonban a fizetést az adós jogszabály szennt csak megfelelő nyugta ellenében tartozik teljesíteni, kérdés, hogy általában a hitelezőnek nyugtaadási kötelezettségébői következik-e az is, hogy a nyugtakiállitás költségét, jelen esetben az azzal jaro vitás illetéket is ő tartozik-e viselni? A kir törvényszék azt találta, hogy az említett jogszabály a hitelezőre vonatkozó ily kötelezettséget nem foglal magában, mert a nyugta nem az ő, hanem a teljesítő adós vagyoni érdeket szolgálja azzal, hogy bizonyítékot képez a kötelezettség teljesítése tekintetében, s igy. ha a hitelező a teljesítést elismerni tartozik is a nyugta kiállításával, annak költsége jogosan nem ot, hanem az adóst kell, hogy terhelje, mert elleneseiben a hitelező kevesebbel tartoznék beérni, mint amennyi az ő jogos követelése, ami pedig a felek jogviszonyának tartalmával meg nem egyeztethető, és aminek helytelensége szembeszökő oly esetben, amidőn az adós kamattalanul élvezett kölcsönt fizet vissza, amikor is a hitelező még kevesebbet kapna vissza, mint amennyit adott, ha a nyugtailleték is őt terhelné. Alperes tehát az illetéket külön kikötés hiányában a biztosítási összegből le nem vonhatja. De levonhatja a biztosított halálozása évének végéig esedékes 237 dinárt, mint két díjrészletet, mert ezt a levonást az ált. felt. 1. cikke kiköti, ez a kikötés pedig a kereskedelmi törvény tételes rendelkezéseivel ellentétben nem áll. Ezekhez képest alperest a rendelkező rész értelmében kellett marasztalni. A budapesti kir. ítélőtábla : (1906. április 25. 226/906. sz.j Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból annyival inkább, mert az alperesi G. és N. tanuk vallomásaiból nem tűnik ki, hogy ők azonosak volnának a D) alatti jegyzőkönyvben megnevezett, de felperes előadása szerint már elhalt hasonnevű egyénekkel, kik a D) alatti szerint már 1895. áprilisban idősebb emberekvoltak, mig a kihallgatott tanuk 1905-ben is 50 és 60 évesek ; és mert a fellebbezésben felhozott az az érvelés, hogy 14V2 éves nő házasságához 1856-ban is hatósági engedély volt szükséges, sulylyal azért nem bir, mert ha a 11. • . alatti esketési anyakönyvi kivonat a biztosított fél házasságára vonatkozik is, a hatósági engedély hiánya legfeljebb szabálytalanságot képezne, de az esketési anyakönyvi kivonatba bejegyzett életkor a valódi életkort ez esetben sem bizonyíthatja. A m. kir. Kúria. (1907. szept. 5. 857 906. v. sz. a. IV. p. t.) A másodbiróság ítéletét felhívott és felhozott indokainál fogva helybenhagyja. Részvénytársaság hitelezőit az a körülmény, hogy a részvénytársaság időközben a cégjegyzékből töröltetett, nem fosztja meg attól a joguktól, hogy követelésüket a volt részvénytársaság ellen érvényesítsék. A részvénytársasági felszámolóknak és felügyelő bizottsági tagoknak a kereskedelmi törv. 205. §-ában megállapított felelősségéről nem lehet szó, amig a felszámolás alatt álló részvénytársaságnak aktiv vagyona van, amelyből a hitelező kielégítést nyerhet. (Kúria 1907 június 25. 718/906. v. sz. IV- p- t.) A postai uton kézhez vett ajánlatnak a következő napon sürgönyileg történt elfogadása el nem késett. (Kúria 1907 szept. 4. 735/906. v. sz. a. IV. p. t.) Vevő jogosítva van az áru átvételét megtagadni, ha az eladó az árut kisérő számlába a megállapított fizetési módozatoknál súlyosabbakat vesz fel. (Kúria 1907. július 1. 606/900. v. sz. a IV. p. t.) Ha a váltóbirtokos az aláiró azon állitásával szemben, hogy az aláírás nem tőle származik, — mert ő írástudatlan, — ennek ellenkezőjét nem bizonyította, kereseti kérelmével elutasítandó, mert a váltóbirósági sommás végzés a váltón lévő aláírás valódisága tekintetében csupán praesumptio jurist állapit meg, mely az aláiró ellenkező tényállításával lerontatik. A m. kir. Kúria (1907. évi szept. hó 13-án 867/906. V. sz. alatt P. A. dr., ügyvéd által képviselt ^balmazújvárosi takarékpénztár részvénytársaság, cég felperesnek K. B. dr. ügyvéd által képviselt Cs. J., M. I. és Z. J. alperesek ellen 400 K. tőke és jár. iránti ügyében) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság Ítéletének Cs. J. és Z. J. alperesekre vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyja. Ugyanennek az ítéletnek N. I alperesre vonatkozó rendelkezését azonban megvnn^fí Ja 63 Ü"if a/ a'Peresre nézve ^ elsőbiróság Ítéletének ZZ ,hh° rendelkez?et azzal a kiegészítéssel hagyja helyben, hogy abban az esetben, ha nevezett alperes a réfzére megítél