A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 45. szám - A pécsi kir. ítélőtábla és főügyészség

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 45. számához. Budapest, 1907. november 10. Köztörvényi ügyekben. A vételárra vonatkozó nyugta bélyege viselésének kérdése nem tekinthető az adás vételi szerződés lényeges kellékének. Ha tehát a szerződés többi kérdései tekintetében a felek közötti megegyezés létrejött, a szerződés, erre vonatkozó megegyezés hiányában is, létrejöttnek tekintendő. A tn. kir. Kúria (1907. évi szept. 4-én 7,511/906. P. sz. a.) B. E. dr. ügyvéd által képviselt V. I. felperesnek P. A. dr. ügyvéd által képviselt P. IC. és neje K. M. alperesek ellen szerződés kiállítása, illetőleg teljesítése iránti ügyében következő íteletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletének nem felebbezett elutasító részét érintetlenül hagyja; ugyanannak az ítéletnek felebbezett többi részét pedig, az acetilén-világítási berendezés átadását tárgyazó rendelkezések kivételével, helybenhagyja, azonban azon értelmezéssel és részleges változtatással, hogy az alperesek tartoznak a felperesnek a barcsi 016. számú telekjegyzőkönyvben l,308,b., nem pedig 308 b. helyrajzi szám alatt foglalt ingatlanra vonatkozó tulajdonjogát, a 11,400 K. vételárhátraléknak a felperes részéről birói letétbe való helyezésével szemben elismerni, s az emiitett ingatlanra nézve a telekkönyvi állapotot, a 11,400 K. vételárhátraléknak birói letétbehelyezésétől számított 45 nap alatt oly módon rendbehozni, hogy felperes tulajdonjogát a kérdéses ingatlanra a jelen ítélet alapján kérvényi uton bekebeleztethesse; továbbá, hogy az alperesek egy tekeasztalt, hároin elefántcsontgolyót, három papíranyagból készült golyót, tizenkét dákót, negyvenhat hektoliter hordót, tizennyolc tölgyfaasztalt és negyvenhét darab széket a fentebb megjelölt ]],400 K. vételárhátraléknak birói letétbe helyezésétől számított 15 nap alatt kötelesek a felperesnek átadni; ellenben a másodbiróság ítéletének az acetilén-világítási berendezés átadására vonatkozó részét megváltoztatja, s e részben az elsőbiróság elutasító rendelkezését hagyja helyben. Indokok: A másodbiróság ítéletének indokolásában helycsen kifejtettek szerint a peres felek a vétel tárgyára, a vételárra, a vételár törlesztésének módozatára és idejére megállapodtak,ellenben nem tudtak megállapodni azon bélyegköltség viselése tekintetében, amely az 1905. szept. 12-én esedékes 11,400 K. vételárrészletre vonatkozó nyugta kiállításával járt volna. Ebből a tényállásból a másodbiróság helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a peres felek közt a keresetben megjelölt ingatlanra és ingóságokra nézve az adásvételi szerződés létrejött, mert az állandó birói gyakorlat szerint a szerződés létrejöttnek tekintendő, ha a peres felek mindazon pontokra, amelyek a szerződés lényegéhez tartoznak, megegyeznek, a fennforgó esetben pedig a pereslelek az adásvételi szerződés lényegéhez tartozó pontokra megegyeztek ; ami mellett a fentebb megjelölt nyugtabélyegre, mint mellékkörülményre vonatkozó megegyezés hiánya a megfelelő jogszabályok alkalmazásával pótolható volt. Ami pedig az alpereseknek azon kifogását illeti, hogy a felperes a szerződéstől elállott, ezt a kifogást az alsóbiróságok helyesen mellőzték; mert W. Gy. tanú vallomása szerint a felperes azon kijelentést, hogy inkább veszni hagyja a foglalót, de bélyeget nem fizet, a vita hevében és akkor tette, midőn a szerződés lényeges pontjai közös megállapodással szabályozva voltak és a szerződő felek egyike, t. i. a 11-rendü alperes már el is távozott és nyilatkozatának tartalmából nyilvánvaló az is, hogy a vitás mellékkörülmény t. i. a nyugtabélyeg viselésének kötelezettsége tekintetében kellően tájékozva sem volt; miért is a felperes jelzett kijelentését hatályos elállási nyilatkozatnak tekinteni nem lehet. Ezek után a másodbiróság ítéletének felebbezett részét az acetilén-világítási berendezés átadását tárgyazó rendelkezések kivételével, a rendelkező részben foglalt értelmezéssel és részleges változtatással helyben kellett hagyni többi vonatkozó és az alábbiakkal nem ellenkező indokai alapján ; mert azon körülmény, hogy az alperesek előadása és az elsöbirósági ítéletben foglalt ténymegállapítás szerint a rendelkező részben megjelölt ingatlan az alperesek nevéről időközben a perben nem álló harmadik személy nevére Íratott át, nem gátolja azt, hogy a peres felekközt az adásvételi jogügylet létrejötte és teljesítése tekintetében fennforgó vitás kérdések e perben eldöntessenek és pedig annyival kevésbbé, mivel a felperes részéről előterjesztett kereseti kérelemben mint nagyobban a rendelkező rész szerinti szabályozást tárgyazó kisebb kérelem bentfoglaltnak tekintendő; mert továbbá az alpereseknek a telekkönyvi állapot rendbehozására megfelelő hosszabb határidőt kellett engedni ; s mert a felperes keresetében nem 13 dákónak, hanem csak 12 dákónak átadását követelte ; mert végre az alperesek a rendelkező részben meghatározott ingóságok kiadására csak azon esetre voltak kötelezhetők, ha a felperes a vételárhátraléknak birói letétbe helyezésével a szerződést a maga részéről teljesiti. Ellenben a másodbiróság ítéletének az acetilént-világitási berendezés átadására vonatkozó rendelkezését megváloztatni, s c részben az elsőbiróság elutasító rendelkezését kellett helybenhagyni ; mert a felperes nem terjesztett elő részletes adatokat arra nézve, hogy az említett berendezések mily egyes tárgyakból állanak, e nélkül pedig azok kiadása iránt végrehajtható ítéletet hozni nem lehetett. A házastársi kötelességeknek szándékos és súlyos megsértését s igy a házassági törvény 80. §. a) p.-ban meghatározott bontó okot állapítja meg az : hogy a nő a debitum conjugale-t csak óvószerek alkalmazásával volt hajlandó teljesíteni. A m. kir. Kúria: A kir. tábla ítéletét megváltoztatja és az elsőbiróság ítéletének a házasságot felperes keresete folytán alperesnő hibájából felbontó rendelkezését hagyja helyben. Indokok : A m. kir. Kúria felperesnek azt a kereseti állítását, hogy alperesnő a házastársi tartozását (debitum conjugale) csakis óvószerek alkalmazásával volt hajlandó teljesíteni s azt csupán igy teljesítette a felek egybekelését követő rövid időtől fogva, még pedig felperes akarata ellenére, bebizonyítva találja az elsőbiróság ítéletének A., B., K. és dr. Zs. tanuk egybevetett vallomására, ugy alperesnő részbeni beismerésére alapított indokaiból és azért, mert K. t. ama vallomásból, hogy felperes avégből kívánta a házastársi tartozásnak óvószerek nélküli teljesitését, hogy családot alapítson, valamint A. és B. ama vallomásából, hogy alperesnő előttük kijelentette, hogy gyermeket kapni nem akar, megállapítható, hogy az óvószerek alkalmazása egyedül alperesnő akarata folytán történi. P. és A. vallomásával az is igazolva van, hogy utóbb alperesnő teljesen megszüntette felperessel az életközösséget azzal a tényével, hogy a maga részére külön hálószobát és ebédlőt rendeztetett be és P. B.-t alperes magánál hálatta. .Minthogy pedig ezek a ténykörülmények a maguk összességében a házastársi kötelességeknek szándékos és súlyos megsértését s igy a házassági törvény 80. §. a) p. meghatározott bontó okot állapítják meg s az elsőbiróság ítéletének a házasság feldúlt voltára vonatkozó indokai a kir. Kúriát is arról győzték meg, hogy a további életközösség felperesre nézve elviselhetetlenné vált s ezért a kir. tábla ítéletének egészben megváltoztatásával felperes keresete folytán a házasságot alperesnő hibájából felbontani s alperest a házassági törvény 85. ij-a értelmében vétkesnek nyilvánítani, illetve az elsőbiróság ítéletének ezekkel megegyező rendelkezését helybenhagyni kellett. Idegen névre szóló értékpapír elzálogosítása. A szombathelyi kir. törvényszék (1906. május 5-én, 3,805. sz.). Végrehajtás terhével kötelezi alperest, hogy a birtokában lévő vámoscsaládi róm. kath. plébánia nevére szóló 954. számú 4,600 írt névértékű földtehermentesitési kötvényt, felperesnek 15 napon belül kiadja, vagy ennek névértékét, 9,200 koronát felperesnek megfizessen. Indokok: Aki valamely dolgot attól, akinek az nem tulajdona, kézizálogként elfogad, a dolog tulajdonosának, amennyiben jóhiszemün járt el, ez elzálogosított dolgot csakis az arra adott kölcsönösszeg megtérítése mellett tartozik kiadni. Peres feleknek egyező előadása szerint alperes F. J. dr. volt vámoscsaládi róm. kath. plébánostól, egv a vámoscsaládi róm. kath. plébánia nevére kiállított 954. számú 4,000 frt névértékű földtehermentesitési kötvényt az általa F. J. dr.-nak kölcsönzött. 2,000 K. biztosítására kézi zálogul elfogadott, amelyet csak a kölcsönösszegből még hátralékos 320 K. tőke s ennek 1903. évi dec. hó 28-átói járó 8%-os kamatai megfizetése ellenében hajlandó felperesnek kiadni. Minthogy azonban jóhiszeműségét alperes nem bizonyította, sőt az a körülmény, hogy a vámoscsaládi róm. kath. plébánia nevére, kiállított és igy annak tulajdonát képező földtehermentesitési kötvényt kézizálogul elfogadta egy olyan kölcsönösszegnek biztosítására, amit F. J. dr. a 2.7. alatt mellékelt szövege szerint a maga számára vett fel, mert a szövegben a vámoscsaládi róm. kath. plébániáról említés nem történik, rosszhiszeműségét nyilvánvalóvá teszi, mivel tudnia kellett, hogy nevezett plébánosnak az elzálogosított értékpapír tulajdonát nem képezheti: ennélfogva mint olyan dolgot rosszhiszeműen zálogban tartó hitelezőt, amelydolog az clzalogositónak nem képezte tulajdonát, ennek a dolognak a tulajdonos részére a zálogösszeg megtérítése nélkül való kiadására alperest kötelezni kellett. A győri kir. ítélőtábla: (1906. június 13-án 1,533. sz.) Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja.