A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 45. szám - Az elsőfokú birák javadalmazásának kérdéséhez

A JOG 327 vevő nevével és ismert vagy igazolt lakhelyével ellátott jegyzéket tartozzanak vezetni. Ehhez azután még kívánatos, hogy bíróságaink minden, fegyverrel elkövetett szándékos bűntényt és kihágást igen szigorúan büntessenek, hogy továbbá a fegyver gondatlan használatával elkövetett deliktumokat példás, elrettentő (és nem amint gyakran megesik, csupán formális) büntetéssel sújtsák. Szükséges az is, hogy a gyakorlat a bár nem tegyver használatával, de fegyveresen, azaz fegyver viselésével elkövetett büntettek, vétségek és kihágások elbírálásánál a fegyveres elkövetést, — még ott is, ahol a törvény ezt minősítő körülményül nem említi fel — nyomós súlyosító oknak tekintse. Mindez meg fog felelni a rendészeti érdekeknek, és a jogérzet, az igazságosság kívánalmainak is. És amellett, mindez sokkal kevésbbé fogja bántani a békés polgárok önérzetét, szabadságát és függetlenségét, mintha a végrehajtó hatalom közegének kezébe eszközt adunk arra, hogy bonyodalmas napokban, apolitikailag megbízhatatlant), de föltétlenül tisztességes embereknél házkutatást és személymotozást tartassanak «engcdély nélküli fegyvertartás* gyanúja miatt. Az elsőfokú birák javadalmazásának kérdéséhez. Az 1908. évre szóló költségvetés előterjesztésekor a kormányelnök az igazságügyi tárca tételeinek ismertetésénél az ((Országgyűlési Értesitő» szerint az első folyamodásu kii-, bíróságok biráira és ügyészeire vonatkozólag a következő kijelentést tette: «S az a másik szempont vezetett bennünket, hogy felhagyjanak azzal a törekvéssel, hogy magasabb bírósághoz vágyódjanak a magasabb illetmények miatt, hanem hogy az alsóbiróságoknál is elérhessék azt az illetményemelkedést, amelyre komoly pályájuknál íogva méltán számot tarthatnak. Ezért az állásokat rendeztük, még pedig felvettünk 150-et a VI., ezret a VII., ezret VIII. a fizetési osztályba és csak 380-at hagytunk meg a IX. fizetési osztályban, ezt is csak ideiglenesen, ugy hogy, merem mondani, elmentünk a méltányos kielégítés okszerű határáig. Csak azok a legutóbb kinevezett aljárásbirák és alügyészek maradtak a IX. fizetési osztályban, akik talán szolgálati idejük, illetőleg birói működésük rövidebb tartamánál fogva más tisztviselőkhöz képest még nem is támaszthatnak nagyobb előmenetelre, előléptetésre igényt; és ezeket is csak ideiglenesen tartjuk itt, mert az a reményünk, hogy a perrendtartás életbeléptetése után a birói létszám ezek számával apasztható lesz.» Ez a kijelentés a kormány jó akaratáról tanúskodik, de az indokolásszerü kijelentés is hagy némi kételyt, annál inkább a tételes része a kijelentésnek. Ezt a kijelentést ugyanis megelőzi az az indokolásszerü kijelentés, hogy «az igazságügyi tárcánál előforduló adminisztratív reformok legnagyobb része, illetőleg e reformok majdnem kizárólag oda irányulnak, hogy a birói személyzet és segédszemélyzet illetményeit javítsuk. Az a szempont vezérelt bennünket, hogy a birói pályán működők akkor, amikor koruk előnaladtával személyi és családi szükségleteik növekednek, olyan állapotba helyeztessenek, hogy ezeket a szükségleteket kielégíteni képesek is legyenek." Hát első sorban is kételyeink vannak abban a tekintetben, hogy amikor a kormány rászánta magát valahára arra a lépésre, hogy a birák nagy részét kiemelje a birói álláshoz éppen nem méltó IX. fizetési osztályból, s besorozza az eddig albiró elnevezés alatt szereplő birák nagy részét a VIII , az eddig bíró és ügyész néven ismerteket pedig a VII. fizetési osztályba : gondolt-e a kormány arra is, hogy eleget tehet-e annak a kijelentésének is, hogy ckoruk előhaladtával személyi és családi szükségleteik növekednek, olyan állapotba helyez, essenek, hogy ezeket a szükségleteiket kielégíteni képesek is legyenek ?» Ebben a kijelentésben én ugyanis azt az elvet gondolom, hogy leakarta szegezni a kormány nevében a kormányelnök, hogy minél inkább előrehalad valamelyik biró az emberi korban, s minél hosszabb időt tölt el a b"rói szolgálatban, annál inkább rászolgált természetszerűleg arra, hogy nagyobb dotációban részesüljön, mert természetszerű dolog az is, a kivételes állapotoktól eltekintve, hogy minél tovább él valaki, annál inkább szaporodnak a kiadásai, szaporodhatván családjának a tagjai s a családtagoknak számban és korban való növekedése által az azokra fordított kiadások is. A miniszterelnöki kijelentés csak annyit mond, hogy ((felvettünk 150 bírót a VI ba, 1000-et a Vll-be, 100 )-et a VUI-ba», de nem szól arról semmit, hogy hát mi lesz mármost azokkal, akik 12-13 évi birói szolgálat mellett jutottak bele a VII-ik fizetési osztály Ill-ik fokozatába, vagy ugyanannyi albirói szolgálattal a IX-ik fizetési osztályból a VlII-ik fizetési osztály Ill ik fokozatába? Egyenlő elbánás alá esnek ezek azokkal, akik 2—3 évi, esetleg kevesebb szolgálattal jutnak majd a Vilik vagy VlII-ik fizetési osztályba, s igy korban is 10 —12 évvel fiatalabbak, családtagjaik és igy azokra fordított szükséges kiadásaik is lényegesen kevesebbek? Mert hisz 8 — 9 esztendő alatt bizony igen-igen felkeresheti az embert az Isten áldása gyermekekben s igy mégis csak különbségnek kell lennie a fenti elvnél togva is, de meg főleg annál a nagy igazságnál togva is, hogy aki többet szolgált, többet érdemelt ki, s nem tartom lehetőnek, hogy 2400 frtot kapjon a 2 — 3 éves biró is, meg a 12—13 éves biró is. Azt a kérelmet akarom tehát ezúttal még ezen az uton eljuttatni első sorban szakminiszterünkhöz, az igazságügyminiszter úrhoz, s az ő utján az összkormányhoz; hogy vegyék fontolóra azt a körülményt, mi sok száz bírónak az existentiáját nagyon közelről érinti, hogy nem lehet figyelmen kivül hagyni az ezúttal adminisztratív jellegűnek jelzett reformban a szolgálati időt az egy fizetési osztályban levőknél, hanem félre téve az 5 éves fokozatos javulást, az egy fizetési osztályban lévőket a három fokozatba egyenlően kellene beosztani, vagyis az ottan nyert nevelésnek, kiképzésnek mintegy kapcsolatos folytatását képezi. Mert minden egyes ily intézetnek meg lesz a maga individuális karaktere, mely berendezésében, szabályzatában, házirendjében, nevelési irányában és nevelési eszközeiben megnyilatkozik. Ezek a nevelőintézetek nem nevelhetnek másképen, csak a saját fazonjuk szerint. Ha pedig a gyermek individualitása ebbe a nevelési rendszerbe nem való, ugy erről a gyermeket beküldött menhelyet értesitik, hogy a menhelybizottság által a gyermeknek eltávolítása iránt intézkedjék. De vájjon képesek leszünk-e a mi fogyatékos erőinkkel ennyi sokféle intézetnek életet adni? Nem dohálódzom üres reményekkel; ily irányban máimegindult a szervezés. Az állam, mivel a gyermekmenhelyek alapításának lázában többet alkotott, mint amire szüksége volt, — már is két menhelyet és pedig : a nagyszőílősit és a kolozsvárit át fogja alakítani nevelőintézetté. E rendelkezések által az állami gyermekmenhelyek száma 16-ra apad ; nézetem szerint azonban ez a szám a gyermekvédelmi igazgatásnak minden megkárosítása nélkül még kettővel apasztható és az ilyképen felszabaduló két menhely is nevelőintézetekké átalakítható lesz. Reáutalok arra a társadalmi életünkben valóban szokatlan fényes eredményre, miről — dacára rövid fennállásának, — az Országos Gyermekvédő Liga tanúbizonyságot tesz. E hatalmas egyesülés, melynek élén országos gyermekvédő bizottságunk elnöke gróf Edelsheim Gyulai Lipót, e nagyszivü, nemeslelkü emberbarát a gyermekvédelemnek valóban hivatott apostola áll — odatörekszik, hogy a jótékony társadalmi intézményeket egyesítse, ezek között a cehudatos munkamegosztás elvei szerint a társadalmi gyermekvédelem feladatait eloszsza. Fő célja azonban a züllő gyermek megmentése. A Liga már is nevelőintézetet állított Rákoskeresztúron, a szegedi Arpád-Otthon»-t most építik, S >pronban egy ott már működő egyesülettel foganatos tandó egyesü'és alapján ily intézetet fog felállítani s rövid időn belül Dessewffy Emma úrnő vezetése alatt züllő leánygyermekek számára Kőbányán fog otthont nyitni. Ez örvendetes jelenségek mellett ráutalok azokra a nagyobb ajánlatokra, melyeket egyes városaink az állami gyermekvédelem céljaira tettek s melyek még mint érintetlen bányatelepek kiaknázásra várnak. Igy állami gyermekvédelmi célokra : Késmárk város telket és Íi0,000 K.-t, Nyitra vármegye 125 000 K. t, Szepes vármegye Lőcsén telket, épületet és 49,000 K. készpénzt, Komárom vármegye 200,000 K.-t. Versec város 156.000 K.-t ajánlott fel. Trencsén vármegyének egy előkelő nagyb rtokosa egy befejezés előtt álló. teljesen uj és modern kastélyt ajánlott fel a szigorított nevelésre berendezett internátus céljaira, csak el kell fogadnunk. Szatmár és Újvidék városok uj közkórháznak felépítését határozták el, tárgyalást indítottam e két város tanácsával, hogy jelenleg még kórháznak használt s teljesen jókarban álló épületeiket gyermekvédelmi célokra engedjék át és mindkét helyről azt a választ nyertem, hogv a legnagyobb készséggel hajlandók ily irányban a tárgyalásokat folytatni. Tudom, hogy Temesvár város is egy ily internátus megalkotásának eszméjével foglalkozik, abban a városban pedig a jó eszmének megtestesülése késni nem szokott.