A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 45. szám - A végrehajtási törvény novellájáról. 5. [r.]

32S A JOG visszaállítani az 1893: IV. t.-c. 3. §-ában foglalt rendelkezést s az 5 éves előléptetés a fokozatokban csak akkor nyerjen alkalmazást, ha a most idézett törvényhely alkalmazása mellett is valaki 5 évet már egy fizetési fokozatban eltöltött. E nélkül a rendelkezés nélkül a kormánynak az a jó akarata, hogy 1000 birót a VII., 1000-et a VIII. fizetési osztályba vesz fel, áldatlan állapotot s az öreg birák elégedetlenségét s békétlenséget szülne az egy fizetési osztályba, s hegy ugy szóljak az egy fizetési osztálynak kevés kivétellel egy fokozatába szorított bírák közt, s nem lenne meg az a harmónia, ami eddig az öreg birót megkülönböztette ugyan a fiatal bírótól, de annyira subtilisan, hogy azt a birák tulajdonképpen csak egymás közt érezték, mint pl. egy nagyobb családban az idősebb testvérnek a tekintélyét érzi a fiatalabb, — de nem különítette el cz a fokozati különbség érzelmileg az egy osztályban, de különböző fokozatban levő bírákat, s nem éreztette, amint éreztetné az egy fokozatba való sorozás, hogy nincs elég téve annak a sarkigazságnak, amit pedig a kormány is meg akar valósítani, hogy a korral járó személyi és családi szükségletek szaporultával a javadalmazás is szaporodjon. Financiális szempontból is indokolt, hogy ne egyszerre, hanem fokozatosan menjenek bele a birák az elsőbb fokozatba, ami pedig csak ugy érhető el, ha az egy osztályban lévőket 3 egyenlő fokozatba sorozzák, különben öt év múlva olyan teher hárul megint a kincstárra, amelyet egy kis mostani praevidenciával elkerülhetett volna. Arra a kérdésre, hogy felhagynak-e a birák a felsőbb bíróságokhoz való törekvéssel a kormánynak ismertetett tervei folytán, ezúttal részletesen kitérni nem akarok, csak annyit jelzek, hogy az általános hangulat szerint ennek a törekvésnek csak az fogja útját vágni, ha akár automatikus előléptetéssel, akár kinevezés folytán történő előléptetéssel, de biztosítva lesz az elsőfokon is a birák részére, hogy a Il-od fokon elérhető maximális fizetést nem 10°/0 arányban, hanem legalább is egy harmad arányban elérhetik. Addig nincs olyan panacea, ami a felsőbb bíróságokat megóvja a sokszor talán nem is helyén való törekvőknek a nagyobb darab kenyérért való kapaszkodásától. No de erről máskor többet. . . . K. E. \ A végrehajtási törvény novellájáról. Irta KOCSÁN JÁNOS, kisjenői kir. albiró. (Folytatás *) Nem nagy jelentőségű intézkedés, ugy hogy el is maradhatott volna ezúttal; de felemlitésre érdemes azért, mert szívesen láttunk volna ily intézkedést az ingókra vonatkozólag a 17. §. keretében, melynek indokolását e rendelkezés mellőzése tekintetében nem tartjuk meggyőzőnek. A magánnivatalnokok fizetéséből lefoglalhatatlan mini; *) Előző közlemény a Í2. számban. Hát még ha árvaszékeink annak a tudatára ébrednek, hogy az általunk fenntartott árvaházak jelenlegi berendezésükben rendeltetésüknek megfelelni nem tudnak s be fogják látni, hogy ha ez intézeteket ily, a mi céljainkat szolgáló nevelőintézetekké átalakítják, ezek számára a jelenlegi célt tévesztett rendeltetés elejtésével céltudatos rendeltetést találnak. Azt hiszem, hogy előadottak meggyőzték a m. t. kongresszust, hogy a szükséges nevelőintézetek felállítására megvan az anyagi erő, megvannak az anyagi eszközeink, az érett gyümölcs minden oldalról kínálkozik nekünk, csak leszakítanunk kell. Már elmondottakból következik, hogy nevelőintézeteinknek sokféle alakulata és többféle tudajdonosa lesz. De hisz éppen ez a mi célunk, mi is azt akarjuk, hogy igy legyen. Azt akarjuk, hogy az egyes hatóságok, hogy a társadalmi jótékonyság, hogy a hitfelekezetek nemes versenyre szálljanak, hogy ezért az emberbaráti ügyért, mely több az életmentésnél, mert ez már lélekmentés, — áldozatkészségüknek, részvétüknek minden képességével küzdhessenek. Mert elmondhatjuk mi is, hogy: «messis quidem multa, operarii autem pauci» — sok az aratni való, de kevés a munkás. De a gyermek patronage-nak az állami gyermekvédelemre ruházásával még egy nagy előnyt vonhatunk le. Ez a pénzügyi nehézségek leküzdése. A mi gyermekvédelmi rendszerünkben ez a kérdés már nem is kérdés többé. A gyermekvédelmi törvények és az azok alapján kiadott gyermekvédelmi szabályzat a költségek fedezeti forrásait határozottan megjelölik. A költségeket tehát a menmumnak 1,200 koronára (10. §.); továbbá a le nem foglalható napidijaknak 4 K.-ra emelése (II. §.) összhangban van az 5— 8. §-ok ugyanilyen irányú intézkedéseivel. Kiemelendő a 10. §-ból az "állandó alkalmazott)) uj, méltányosabb meghatározása a régi törvény elavult s valóban nem méltányos definíciójával szemben. Az 1881 :LX, t.-c. öl. §-a oly szük körre szorította az állandóan alkalmazott fogalmát, hogy az nem felelt meg sem a hitelezők, sem az adósok érdekének. Nem védte meg az adósnak — aki pedig állandóan alkalmazott volt valójában, csak a törvény szerint nem volt az — azt a jogát, hogy az ellene illetményeire vezetett végrehajtás alól a törvényben megszabott le nem foglalható minimumot felszabadítsa. És nem szolgálta a hitelező érdekét sem, aki soha sem tudhatta, hogy a sok feltétel és ingadozó joggyakorlat mellett kit tekinthet állandóan alkalmazottnak s ez alapon hitelképesnek és kit nem r Sok méltánytalanságot szüntet meg a 12. §. azon intézkedése, mely szerint ha a végrehajtást szenvedőnek fizetésére, nyugdijára, napidijára, egy szóval több oly természetű járandóságára vezetnek végrehajtást, melyre őt egészben vagy részben mentesség illeti, ez a mentesség őt megilleti mindegyik járandósága után külön. Imling jeles kommentárában a 62. §. kapcsán találó példáit hozta fel már régen, hogy mily méltánytalanságokra vezet a régi törvénynek az a hiánya, hogy az ily illetményeknek egymással való kombinációját kifeledte. Van például valakinek jelenleg 900 K. nyugdija és 3 K. napidija, 1,975 K. jövedelméből egy fillért sem lehet lefoglalni; mig akinek megvan kerek számban az 1,000 K. nyugdija, az ennyi évi jövedelemre van szorítva, mert napidijai korlátlanul legfoglalhatók. A javaslat 12. §-ának törvénynyé váltával ez az anomália megszűnik. Azonban mégis a szóban forgó egyének hitelképessége érdekében helyesebbnek véltük volna a megoldást ugy, amint azt már régebben, más helyen javasoltuk. Alapul kell venni, mondjuk 1,200 K.-t, és kimondani, hogy: amennyiben a végrehajtást szenvedőnek as 5., (>., 7., 10. és 11. §-okban megjelölt több járandóságára vezetnek végrehajtást, az említett járandóságok összeadása után 1,200 K.-t meghaladó összegből annak felerésze lefoglalható. Ha például lesz valakinek 1,100 K. nyugdija és 4 K. napi dija, ami egy évre 1,460 korona, évi jövedelme tehát összesen 2,560 K.-t tesz ki, ebből a javaslat szerint egy fillér sem foglalható le. Ez először is mivel sem indokolható kedvezés a nyugdíjassal szemben, mikor egy éppen olyan társadalmi állású aktiv tisztviselő, akinek van mondjuk, 3,000 K. fizetése, kénytelen a fizetésére vezetett végrehajtás esetén 2,000 K-ból kijönni. De nem áll a nyugdíjas érdekében sem ily intézkedés, mert emellett és 2,560 K. jövedelme mellett nem lesz egy fillérnyi hitele sem. helyek fogják előlegezni, ugy amint ma, s a menhelyek fogján behajtani, ugy amint azt jelenleg behajtják. A legnagyobb költség természetesen az országos alapra hárul, de hisz ennek ez a rendeltetése s nincs okunk aggódni a fölött, hogy a törvényhozás ebben a kérdésben az állami gyermekvédelmi akciót cserbenhagyni fogja. Mindenütt, ahol az elhagyatottság esete fennforog, ez alapnak érdekeltsége lép előtérbe. Ahol az elhagyatottság esete fenn nem forog, ott előtérbe lép a Gyermekvédelmi Szabály zatnak már hivatkoztam 25. §-a, mely ismétlem, az elhagyatottnak ki nem mondott gyermek számára is megnyitja a gyermekmenhely kapuját. Emellett az összes jótékony egyesületek és intézmények csak a munkát adják ingyen és azt, hogy állami segélyezés fejében jobbat, tökéletesebbet adnak, mert hisz ezeknek rendeltetésük az, hogy adjanak, ezek nem nyereségre irányuló vállalatok, hanem jótékony intézmények, amelyek céljaikat a jótett gyakorlásában megtalálták. Végeztem. Csak még egy tartozásom van, ezt akarom leróni. Előadásom végére hagytam, mert jól esett e tartozást lelkemben gondviselnem. Köszönöm a kongresszus tervezőinek, hogy a gyermekpatronage ügyét munkaprogrammjába felvették. Köszönöm, hogy nekem alkalmat adtak, hogy az országos gyermekvédelemnek nagy rendszerét a m. t. kongresszusnak bemutathassam. A feladat, amelyet reám ruháztak, kedves teher volt nekem. A m. t. kongresszus már is meggyőzött engem arról, hogy nem hiába fáradtunk. Nem a mi érdemünk ez, hanem a gyermeké. Mert valóban lélekemelő, amint a mi társadalmunk