A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 4. szám - A nemesi közbirtokossági ingatlanokra továbbá a volt úrbéreseket illető osztatlan közös erdő, legelő és nádasokra s ezek telekkönyvezési módjára vonatkozó jogszabályok és ezek kiegészítésének szükségessége

A JOG 27 nádas) a 45,041 1889., esetleg a 40,101/1881., vagy a 25,79/1869. számú [. M. rendelet értelmében van telekkönyvezve, mert mindhárom esetben a vonatkozó telekkönyvekből megállapíthatók a tulajdonközösség tagjai, már pedig, miután terhes szerződések kötésére ez idő szerint a közösség tagjai csak saját személyükben jogosultak, kétségtelen, hogy csakis saját személyükben vonhatók perbe minden oly vitás kérdés esetén, mely nem a közös gazdálkodásból folyik. E helyen még az úrbéri közösségekre vonatkozó bérleti, és haszonbérleti szerződésekről*) kell megjegyeznem azt, hogy az ily szerződések érvényéhez nem éppen szükséges az egyes úrbéreseknek, vagyis a tulajdonközösség tagjai mindenikének aláírása, mert az 1894: XII. t.-c. 6—11. §-ai és az 1898: XIX. t.-c. szerint az osztatlan volt úrbéres legelők és erdők gazdasági használata körül a közbirtokosság tagjainak egyéni akaratával szemben a többségi akarat érvényesül; vagyis a gazdasági közgyűlés szavazattöbbséggel határoz, a gazdasági használat, tehát a bérbe vagy haszonbérbeadás kérdésében is, minélfogva ha a gazdasági közgyűlés megbízottjai haszonbéri szerződést kötnek, vagy a közös erdő, legelő területén vagy területe alatti kőfejtés, agyagásás jogát bérbeadják, megáll az az egyes tulajdonostársak hozzájárulása és felsőbb jóváhagyás nélkül is; ugy de az ekkép kötött szerződések hátránya az, hogy a haszonbérleti vagy bérleti jogot, vagy a kiaknázás szolgalmát telekkönyvileg bekebeleztetni nem lehet, mert a gazdasági használat miképpeni megállapítására hivatott közbirtokossági közgyűlés már arra feljogosítottnak nem tekinthető, hogy bekebelezési engedélyt adjon. Felvetődik itt az a kérdés, vájjon van-e joga a közgyűlésnek hosszabb lejáratú, p!. 50—60 évre terjedő bérleti vagy haszonbérleti szerződéseket kötniNyilvánvaló, hogy a^ ily hosszú időre terjedő bérleti és haszonbérleti kötésekkel, a közösség jövőbeni feloszthatósága akadályoztatnék, ennélfogva a hosszú lejáratú bérleti szerződések kötése megengedhetőnek nem tartható. Arra nézve, hogy a birtokossági közgyűlés hosszú lejáratú bérleti kötéseket ne tehessen és általában helytelenségeket el ne kövessen ; némi biztosítékot nyújt a 1894. XII. t.-c. 9. §., mely megengedi a fellebbezést az oly közgyűlési határozatok ellen, melyek annak hatáskörét tuilépik, törvénybe ütközők vagy az egyesek jogait sértők. E fellebbezések felett a közigazgatási bizottság, végső fokon pedig a földmivelésügyi miniszter határoz. További biztosíték pedig abban áll, hogy a volt úrbéresek, osztatlan tulajdonukban levő közösen használt erdők és kopár területek gazdasági ügyviteléről szabályzatot tartoznak készíteni, melynek a földmivelésügyi miniszter jóváhagyását kell kinyerni (lásd 1898. XIX. t.-c. 25 — 56. §-ait). Már pedig az ily szabályzatban van a helye annak, hogy a közgyűlés, jogköre és ezzel kapcsolatban az is meghatároztassék, hogy a közgyűlés mily időre terjedő bérleti és haszonbéri szerződések kötésére jogosított7). Nem szabad szó nélkül hagynunk azt, hogy a magyar polgári törvénykönyv tervezete semmiféle változtatást nem tesz a volt úrbéres és a nemesi közbirtokosság jelenlegi jogi helyzetén, mert ezekre jövőben is a tulajdonközösség szabályait mondja alkalmazandóknak ; ennek az az értelme, hogy sem a nemesi közbirtokosság (compossesoratus), sem a volt úrbéri közösségek jogi személyiségét nem ismeri el, — ennélfogva övőben is fentartva lett az a tűrhetetlen helyzet, mely a tulajdon közösségben levőkre (ide értve a nemesi, szabadkerületi vagy általában a nem úrbéres közbirtokosságokat is) ugyszólva lehetetlenné teszi az ingatlanra vonatkozó jogügyletek Kötését, t. i. a vételt, eladást cserét, jelzálogi terhelést, ugy azt is hogy, ezek felperesképpen felléphessenek vagy mint alperesek perbe legyenek idézhetők stb. Nem ismerik azok az élet gyakorlati követelményeit, sem a nép jogérzületét, kik a közbirtokosságot jogi személyiségi jellegéből kiforgatni igyekeznek. A tulajdonközösség elméletének változatlan fentartása ellen indokul különösen kiemelem, hogy a közösségben lévők tulajdonjogukat még csak megvédeni sem képesek ; ugy áll t. i. a dolog, hogy ha valaki a közös és osztatlan legelő, erdő, nádas és a közbirtokossági más egyéb ingatlan tulajdonjogát részben vagy egészben jogilag érvénytelen okirat alapján a nevére iratja, a közbirtokosoknak alig van módjuk ahhoz, hogy az érvénytelen bekebelezést megtámadhassák ; ugyanis felperesképpen a tulajdonközösségben levők valamennyiének fel kell lépni és pedig közös megbízott ») Ide értve a trachit, hasalt, magnezit, márvány, mészkő, homok, agyag, stb kiaknázására vonatkozó szerződéseket is, melyek rendszerint bérleti szerződés alakjában köttetnek. ') A gazdasági ügyvitel az 1898: XIX. t-t V3. £ szerint a közösség telekkönyvében feljegyzés tárgyát képezi. által. Kérdés azonban, összeszedhetők-e a közösség tagjai ? Tudnivaló, hogy 500—600 társbirtokos közül mindig akad ismeretlen helyen távollevő (Amerikai kivándorlás), mindig akadnak kiskorú vagy gondnokság alatt álló személyek, már pedig ha ezek a keresetet magukévá nem teszik, előrelátható, hogy alperes azzal fog védekezni, hogy a fellépett felpereseket az összesség nevében kereshetőségi jog nem illeti, mert a kereseti jog érvényesítésére csakis a tulajdonközösség összes tagjai hivatottak. Ugyanez az eset fordul elő akkor, ha az úrbéreseket illető vagy a compossesoratusi vagyont képező ingatlanból a szomszéd birtokosok valamely területet elfoglalnak (ami elszántás által néha 30—40 holdra kiterjedőleg is előszokott fordulni). Meg történik az is, hogy a tulajdonközösségi vagyon egészére érvénytelen alapon valaki zálogjogot, esetleg a kő- vagy anyagkiszedés, esetleg a kőszénkiaknázás szolgalmát kebelezteti be: a csalárd vállalkozóknak bizony nagy előnyük van, mert a bérleti haszonbérleti jogot, zálogjogot, illetőleg a kiaknázás szolgalmát az összes közös és osztatlan birtok egészére szerezték; ennélfogva per esetén (törlési per) azt a kifogás érvényesíthetik, hogy a felperesképpen fellépett tulajdonos társak a felperesképpen fel nem lépett tulajdonostársak jogainak érvényesítésére nem hivatottak, ennélfogva az osztatlan birtok egész állagára kieszközölt bekebelezés érvénytelenítéséhez joguk nincs.8) Törvényeink nem gondoskodnak arról, hogy a tulajdoni közösségben levők érdekeiket per esetén megvédhessék, mert hiszen a birtokossági közgyűlés, illetőleg birtokossági elnök, eltekintve a közös gazdálkodásból folyó kérdésektől a tulajdonközösség tagjainak képviseletére jogosultsággal nem birnak ; kétségtelen tehát, hogy a tulajdonközösségben levők közül egy vag> több személy dologi jog érvényesítését célzó perekben, sem a védelmet el nem láthatja, sem a megtámadásra (felperességre) joggal nem bír. Azok a személyek is megakadva vannak, kik a tulajdonközösségben levők ellenében peruton kívánnak valamely dolori jogot érvényesíteni, mert perbe kell vonniok a tulajdonközösség összes tagjait, tehát a legtöbb esetben 500— 600 s néha ezernél több személyt és pedig az ismeretlen helyen távol levőket ügygondnok által, Mondanunk sem kell, hogy egy-egy ilyen per rendkívüli sok költséggel jár. Könnyű rájönni, hogy a tulajdonközösség formája (t. i. midőn a közösség tagjai arányrészük feltüntetésével jegyeztetnek be a jegyzőkönyvbe), semmivel sem ad több biztosítékot a közös osztatlan úrbéres erdő, legelő, nádas területek és nemesi közbirtokossági vagyon elidegenítése ellen, mintha a közbirtokosság jogi személyképpen jegyeztetik bt. Nincs ugyanis annak semmi akadálya a tulajdon közösségi forma mellett sem, hogy egy vállalkozó az egyes úrbéresektől legelő, erdő és nádasbóli jutalékaikat össze ne szedhesse és lassanként az egészet egyéni tulajdonává ne tehesse s ezt követőleg a legelőt fel ne szántathassa vagy házhelyekül, esetleg más célra fel ne darabolhassa. Világos, hogy ha a közösség egy kézbe került, sem a művelési ág megváltoztatásához, sem a tervbe vett feldaraboláshoz, a földmivelésügyi miniszter engedélyére, sem az úrbéri bírósági jóváhagyásra nem lesz szükség. Az elmondottakból kétségtelen, hogy a tulajdonközösségi alakkal sincs biztosítva azon közgazdasági cél, hogy a legelők megmaradjanak állattenyésztési célra a közlakosság részére. Az általam most tárgyalt kérdésekhez röviden, de figyelmet érdemlő tudással szólott hozzá «A Jog» 1906. évi 49. számában Rojcsek Sándor kir. albiró ur, ki közérdekből s egyéb gyakorlati szempontból a tulajdonközösségi formának telekkönyveinkből leendő kiküszöbölését s a közbirtokosságok jogi személyiségi jellegének visszaállítását szinte kívánatosnak jelezte. Miképen történjék a tul; jdonközösségi forma kiküszöbölése és a jogi személyiségi jelleg visszaállítása, arról bírótársam nem nyilatkozott. En azt tartom, hogy a közbirtokosság jogi személyiségi jellegét egész teljességében visszaállítani nem is szükséges, sőt kikerülhető lesz a közbirtokossági telekkönyveknek, betéteknek a felforgatása (helyesbítése) is, mert a jogi személyiségből folyó azon követelmény, hogy az osztatlan közös vagyon felett a birtokossági közgyűlés rendelkezzék s hogy a közgyűlés által választott birtokossági elnök képviselje peres és peren kívüli ügyekben a birtokosokat, keresztülvihető a közbirtokossági telekkönyvek (betétek) mostani alakjának a fentartásával is, ugy hogy a közösség telekkönyveiből még csak a B) lapot sem kell kidobnunk. Törvényben kellene azonban kimondani : s) Ha a tulajdonközösségben levők mindenike felperesképpen fel nem lépett), a kereset csakis a felperesképpen fellépett tulajdonosok javára ítélhető meg.