A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 44. szám - A nagygyűlések után - Fiatalkorúak patronage-a. 3. [r.]

A J amit a «stréberség» és «nagy száj» soha sem tudott volna azzá tenni!! A fizetésjavitásra vonatkozó határozati javaslatot a nagygyűlés nyilván iratellenes ténymegállapítás alapján hozta. Ezt végtelenül sajnálom. A birói testületnek nem volna szabad olyan kivánságokat fölállítani, amelyek már a közeljövőben kielégítést nem találhatnának. Es annál elkeserítőbb, mert a kormány a memorandumot be se várva, a választ előre leadta abban, hogy elment állítása szerint, a legszélsőbb határig. Most beszélj Pupák ! Az országos nagygyűlés határozatain azonban ne csodálkozzék senki. Doleschal Alfréd egyetemi tanár, ez a közülünk való büszkesége a magyar jogászoknak, szivének egész melegével velünk érezve festette le állapotainkat a Pesti Naplóban. Hosszú ideje, hogy szívjuk a tárgyaló termek bűzhödt levegőjét, nagyon rég nem voltunk a szabadban, s most, hogy egy kicsikét föllélegzettünk, a tüdőnk nagyon kitágult és egyszerre igen sok friss levegőt szíttunk magunkba, gyomrunk is nagyon korgott már és azért követeltünk oly sokat, mert azt hittük, mint az eléhezett, hogy kevesebbel nem lakhatunk jól. A birói testületet valami magasztos ihlet hatja át, hogy ily állapotok mellett oly kevesen akadtak eleddig a Kormosok. De éppen azért, mert a hur nagyon vékony, nem orvosolja a fájó sebeket az 1908. évi költségvetésben tervezett fizetésjavitás sem. Én azt hiszem, hogy a birói testületek az 1891 : XVII. t.-c. keretében biztosított véleményező joguknál fogva, ha a mozgalmat a testület kebelén belül viszik keresztül, nyomatékosabban tudtak volna és tudnának föllépni. Ertem. Ha az elnökök jobban tisztelnék az egyéni szabad véleménynyilvánítást és nem lennének fölfelé gyalázatosan alázatosak és lefelé pimaszul autokraták. Végtelen nagy tisztelet az elnökök többségének, de a szekér négy kereke közül elég egynek a megkötése s már nem megy oly vigan a szekér! Ennek a keresztülviteléhez továbbá az is kívánatos, hogy az igazságügyminiszteri székbe olyan gondolkozású egyéneknek jutnia, mint a köröskényi tyukprókátor volt, nem szabad. Egész életében a birói szabad véleménynyilvánítást hordozta ajakán és az első mozgolódás hirére a 11 táblai elnököt használta föl a független bíróságok felfüggesztésére. Minő csend lett egyszerre! Az igazságügyminisztériumból Szilágyi Dezső szelleme teljesen száműzve lett. Az a prókátor, aki egész életében a birói qualitások lekicsinylését üzletszerűen űzte, a legnehezebb positiokra a legtehetségtelenebb és legidősebb bírákat nevezte ki. így akarta a birói kart megerősíteni. A gyönge qualitásu emberek elcsapását senki sem kívánja, de a helybenvaló előléptetéssel azok hosszú szolgálatát kellő elé kerülő, vagy a javítóintézetekből szabaduló fiatalkorúak érdekében megoldani akar. Csakis az állami gyermekvédelem az a szervezet, mely a patronage tennivalóit egyedül képes sikeresen ellátni. Minden gyermeknek, aki állami oltalomra szorul, a menhely kapuján kell átlépnie. Minden gyermeknek valamely menhely kötelékébe kell tartoznia. A patronage jótéteményeiben nem részesülhet a gyermek, csak ha az állami gyermekvédelem kötelékébe tartozik. Ennek a felfogásnak megérlelését nagyban előmozdítja a büntetőtörvény-novella javaslatának rendelkezése. A javaslat azt mondja: «próbára bocsátás esetében a bíróság a felügyeletet a fiatalkorú törvényes képviselőjére, ha pedig az erkölcsi szempontból kívánatos, állami gyermekmenhelyekre, vagy más e végből szervezett hivatalra, valamely gyermekvédő egyesületre, vagy erre alkalmas egyénre bízza és szükség esetében a fiatalkorú megfelelő elhelyezése felől is gondoskodik.)) A javaslatnak ezt a felfogását a gyermekvédelem szempontjából is magas szinvonalon fejti ki a javaslat indokolása, mely azt mondja: «próbára bocsátásnál a fiatal koruakkal szemben az aggály eloszlik, mert a gyermekvédelem ügyét az állam és társadalom oly szeretettel karolta fel, hogy az állami gyermekmenhelyekben, a gyámhatóságokban, a mindinkább erősödő társadalmi szervezetekben már most is megfelelő biztositékát látjuk az intézmény sikeres működésének.;) Majd azt mondja: «a közhivatalok közül elsősorban az állami gyermekmenhelyek veendők számításba, melyeknek kizárólagos feladata a gyermekek és fiatalkoruaknak gyakorlati védelme. Ezeknek országos szervezése biztosítékot nyújt az iránt, hogy felügyelet gyakorlására rövid idő alatt mindenütt alkalmas közegek fognak rendelkezésünkre állani.» OG 319 módon lehet jutalmazni. A jo munkaerőt és a képességet azonban soron kívül kell honorálni. így van ez még az osztrák ármádiánál is, pedig az csakugyan hordja máig is a kinai tincset. Az ügyvédek kinevezése ellen sem tettünk soha ellenvetést, de az mégis csak furcsa felfrissítése volt a birói karnak, amikor t>5 évet túlhaladott korú, ósdi fiskálisokat gyúrt fiatal, tetterős egyént kivánó positiókba. A tyukprókátor nagy elődje : Szilágyi ilyet még elkeseredésből sem tett volna. A bíróságokat az 1869: IV. t.-c. szelleméber. minden más hatóságoktól elválasztva — a mindenütt méltányolt különleges állásnak megfelelően — külön kell szervezni. A közelmúlt szomorú tapasztalatai sem voltak elegendők annak az igazolására, hogy a magyar birói kar minden veszélylyel szemben méltóvá tette magát a beléje helyezett bizalomra, de éppen azért a jöhető nagyobb veszély esetére meg kell erősíteni. Lám Tisza Pista a közigazgatási tisztviselők helyzetét máról holnapra varázslóként változtatta meg, pedig az intenciója nem is «pormentes» levegőben fogamzott. Ha a kormány az igazi birói hivatás iránt teljesen érzéktelen, ne rendezze tehát viszonyainkat különleges hivatásunknak megfelelően. De ne is követeljen többet, mint a I többi állami hivatalnokoktól. Engedje meg nekünk is azt, amit a többieknek. Lehessünk igazgatósági tagok az ország szépen elszaporodott pénzintézeteinél, heti 20 órai tárgyalásnál ne kötelezzen többre: az éjfélig kinyúló főtárgyalásokon az óraadó tanárok diját nekünk is utalványozza stb. stb. s akkor majd mi is rendezzük valahogy anyagi viszonyainkat. Persze a nagygyűlés és az egész közvélemény zughat oi kánszerüleg. A kormány elég magasan éréi magát ahhoz, hogy Madáchot ekként citálja : «Szép a magasból, mint a tcmplomének. Bármily rekedt hang. jajszó és sóhaj Dallamba olvad össze, míg fölér.» Nekünk mindegy, de a regnorum fundamentum megtalál inogni s akkor talán mégis csak baj lészen! Magyarország ügyvédei! Ti, kik leginkább ismeritek a birói szervezet sebeit, a birák nyomorult helyzetét; ti, kik szabadon mozoghattok, gondolkozhattok és irhattok, ragadjatok tollat és rázzátok föl a magyar közvélemény szunnyadó lelkiismeretét, hogy felfelé és lefelé, anyagilag és minden irányban független bírákat követeljen magának. Az ország érdeke, hogy szabadsága és vagyona felett ne elnyomott és meghasonlás felé jutó birák Ítélkezzenek! A birói kar egykori fényét és bölcsességét követeljétek, mert ha még soká tart ez az állapot, akkor csak ez a fohász száll át, az országon : Áldalak sors, hogy bíróvá nem tevéi! Az igazságügyi kormányzat által a törvényhozás elé terjesztett novella tehát a gyermekmenhelynek, e hatalmas intézménynek közremunkálására számit. Odaállítja a menhelyet, mint egy oly tényezőt, melytől az ifjukoru bűntetteseknek az erkölcsös és tisztességes élet számára megmentését várja. Valóban, én fölötte örvendek annak, hogy nekem alkalmam nyílt itt ezen a helyen a hálaérzet szavainak kifejezést adni. Én ezt az alkalmat elmulasztani nem akarom. Az állami gyermekvédelem minden munkásának lelkét áthatja a hálának érzete az igazságügyminiszter ur rendelkezése iránt, hogy az ifjukoru bűntettesek megmentésében az állami gyermekvédelemnek ily tágas tért nyitott és mi itt mindannyian kedves kötelességet teljesítünk, midőn őszinte köszönettel adózunk az iránt a férfiú iránt, akit ma itt körünkben tisztelünk; Balogh Jenő dr. egyetemi tanár ur iránt, ki a büntető novella hatalmas gondolatainak kialakításánál nemcsak nagy tenetségét, nemcsak tudását fejtette ki a gyermek érdekében, hanem az ő nemes szivének sugallatára is hallgatott. Nekünk szemben a büntető novella javaslatával csak egy kívánságunk lehet. Nemcsak az, hogy azt a teret, melyet a novella számunkra kijelölt, teljes erőnkkel betöltsük, hanem hogy a mentés munkájában az első sorban álljunk. Fájdalom, ma még egy nagy nehézség előtt állunk. Az állami gyermekvédelem munkássága ugyanis ma még a gyer meknek csak 15. életévének betöltéséig terjed. Nézetem szerint semmi akadálya sem lehet annak, hogy a gyermekmenhelyek munkássága az országos alap nagyobb megkárosítása nélkül a gyermek 18. életévéig kiterjesztessék. A 18. életév betöltésével azonban egy oly határponthoz érünk, melyen tul a gyermekvédelem munkássága kiterjeszthető nem lesz. Ez életidő határán tul az igazságügyminiszternek módjában lesz a büntető