A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 4. szám - A nemesi közbirtokossági ingatlanokra továbbá a volt úrbéreseket illető osztatlan közös erdő, legelő és nádasokra s ezek telekkönyvezési módjára vonatkozó jogszabályok és ezek kiegészítésének szükségessége

26 A JOG gyalás nélkül, mig kedden érdemlegesen tárgyal s esetleg ügye végbefejezést is nyer. Hol nincsenek ma már Magyarországban — de különösen a felsővidéken — kivándorlók s ki lenne a sommás birák közt, ki nem ismeri a kivándorlás káros hatását az igazságügyre is? Az ismeretlen tartózkodási] alperes ügygondnokával való tárgyalás csak nagyon óvatos és lassú lehet, mert maga az ügygondnok sem mer határozottan nyilatkozni, mig az ismeretlen tartózkodási] gondnokoltja vagy ennek hozzátartozóitól bővebb útbaigazítást nem nyer. Ám mindez időbekerül, a per húzódik, még pedig a biró hibáján kivül. Ki ne ismerné a vidéki bírósági kézbesítés körüli mizériákat? Tudjuk mindannyian, hogy Ausztria bármely nagy városában gyorsabban kézbesítenek, mint a szomszéd községekben. Könnyű erre az a felelet, hogy keresse meg a biró a közigazgatási hatóságokat és torolja meg a késlekedő hibáját. Az ügyfél, ki a kézbesítő késlekedése folytán elesik egy rövidre szabott határidőtől, ezzel be nem éri, néki már a felmerült költség megtérítése kellene, mi ismét sok esetben lehetetlen. Az utolsó években tapasztalt nagy takarékosság is hátrányosan hat a per tartamokra. Ha egy-két hetes határidőt tüzünk ki, az elintézett ügydarab azonnal menjen is ki a kiadóból. De ha ezek nagy számban fordulnak elő, akkor elmarad a többi munka, már pedig ez is csak oly fontos, mint a többi. Legtöbb esetben a per befejezését az gátolja, hogy valamely beszerzendő ügydarab ítélethozatal előtt az iratokhoz lenne csatolandó, vagy legalább tartalmának ismertnek kell lenni a biró előtt. Ha pedig ilyen valami előfordul, akkor a három hónapos perbefejezés lehetetlen. Itt is a biró hibáján kivül késik a per eldőlte. Volt rá eset, hogy egy évig vagy tovább is húzódott a per, mert szükség volt az úrbéri iratokra, melyeket az úrbéri bíróság előbb át nem engedhetett. Akad ugyan élelmes biró, ki ilyenkor — nehogy statisztikájában szépséghiba legyen — megkéri a feleket, hogy a kért iratok megérkeztéig az ügyet szüneteltessék, de ez az eljárás, ha élelmes is, nem őszinte s talán nem is illik egy bíróhoz. Előnyös a mostani, illetve régibb viszonyok közt, inert egy csapásra érte el a biró azt is, hogy kevesebb a folyamatban levő pere s a pertartamot is a statisztikai űrlap szerint mesterségesen leszorította, mert az csupán az ujrafelvételtől számítandó. A vidékenkénti rendezetlen birtokviszonyokból kifolyólag keletkezett csekélyebb értékű birtokperekben a gyors lebonyolítást, esetleg egyességet a felmerült sok költség hiusítja meg. Szívesen befejezné a biró és szívesen végezné a helyszínén is teendőit, de télvíz idején nem lehet, be kell várni sokszor a késő tavaszt. Az alatt folyik a pertartam s kivül marad a három hónapon. Ha tanúkihallgatás vagy bírói szemle céljából más bíróság keresendő meg, akkor a három hónap alig tartható be, mert hiszen ha az első tárgyalás után történik is a megkeresés, annak teljesítése egy hónapon belül alig várható. Hát ha második vagy harmadik tárgyalás után merült fél ennek a szüksége? Ekkor a lehetetlenséggel határos, hacsak azt nem teszi a biró, hogy az igy húzódó perekben soronkivüli rövid határidőt tüz ki, mi azonban szintén csak mások rovására történik. És kérdem, hogy miért jusson előnyösebb helyzetbe ez a hosszan perlekedő fél más mellett ? A szabadságidő hat hét levén, ha a biró azt élvezi is, számit a pertartamban. Ha folytatólagos tárgyalási határidős pere sok van, akkor azok közül egy-kettő bizonyosan kinől a három hónapból. Ez sem róható fel a biró hibájául. Ezek azok az okok, melyek miatt a perek befejezése késik, de amelyeknek felsorolására a statisztikai lapokban rovat nincs. Visszatérve a fentebb közölt évvégi statisztikai eredményre, kérdem, vajon helyesen járt-e el a felügyeleti hatóság, mikor, nem ismerve a pertartamok okát, a végeredményt kielégítőnek nem találta. Hiszen ha 5000 sommás per közül nem is egészen 5°'0 tart tovább három hónapnál, ez rossz eredmény nem lehet. És hogy a perek szinte erőszakosan lettek az utolsó hónapban sürüen tárgyalásra szorítva, azt eléggé bizonyítja az a körülmény, hogy 500-ból csupán 12 maradt folyamatban. A felügyelő hatóság azon eljárását, hogy az eredményt még ott is, ahol az kielégítő — talán azért, hogy a bíróságokat még nagyobb tevékenységre huzditsák — kielégítőnek nem találják : helyesnek nem találom, sőt annyiban károsnak tartom, hogy a bírákat arra szoktatják, hogy ezek csupán a statisztika számára dolgozzanak. A statisztikus, mikor a számadatokat összehasonlitja és viszonyítja, nincs sok oly adat birtokában, mely szükséges lenne arra, hogy a bíróság tevékenységének tiszta képét láthassa. így a kép csak egy oldalról van megvilágítva s a mondott bírálat sokszor teljesen elhibázott. De van ennek az ösztökélésnek még más rosszoldala is. A beteges versengés. Aki előlépni akar, az minden áron arra fog törekedni, hogy jobb statisztikát állítson össze, mint más társa. Hogy ennek mily káros hatásai lehetnek, azt fejtegetni talán fölösleges. A nemesi közbirtokossági ingatlanokra, továbbá a volt úrbéreseket illető osztatlan közös erdő, legelő és nádasokra s ezek telekkönyvezési módjára vonatkozó jogszabályok és ezek kiegészítésének szükségessége. Irta OSVÁTH IMRE, pestvidéki kir. törvényszéki biró. (Vége.*) 2. Gyakran előáll az a helyzet, hogy a vagyonközösségben levő birtokosok patakszabályozás, vízmosások megszüntetése, lecsapolás, mocsár-kiszáritás, alagcsövezés céljából az 1889. évi XXX. t.-. értelmében talajjavítás] kölcsönt óhajtanak igénybe venni. Ez a kölcsön sem bonyolítható le a tulajdonközösségnek jelenlegi alakja mellett az 1. pontban fentebb előadott okoknál fogva, miután a kölcsönkötvényhez nem lehet megkapni a közösségben levők hiánytalan aláírását, minél fogva a zálogjogbekebelezés is akadályba ütközik. 3. Sokszor megesik, hogy a volt úrbéri legelő egy kis része, különösen ha a közlegelő a falu alá nyúlik, házhelyekül lesz eladva. Rendszerint szegényebb sorsú napszámos a vevő, mely esetben felmerül a kérdés, hogy bírja el az ily szegény vevő a szerződés kiállításával, aláíratásával, a gyámhatósági s az úrbéri bírósági jóváhagyással felmerülő költségeket, nem is említve, hogy az első teendő, mely a fölmivelésügyi miniszter engedélyének kieszközlésével jár, már magában utánjárást és pénzkiadást okoz. Az 1886: XXIX. t.-c. 76. §. 3. pontja alapján kiadott 2,819/1888. számú igazságügyminiszteri rendelet 2. §-ból kétségtelen, hogy az összes közösségben levő jogosultak aláírása szükséges, abban az esetben is, ha a volt úrbéresek a közös legelő, erdő, nádas területe alatti kőszénkiaknázás iránt szerződnek ; ami azt jelenti, hogy ez az igen fontos bányászati vállalkozás nagyon könnyen dugába dől, ha a közösségben érdekelt jogosultak közül, egyik-másik megtagadja a hozzájárulást, vagy, ha az ily akadékoskodok nem azzal a vállalkozóval szerződnek, akivel a többség szerződött. Jellemző, hogy az id. törv. szabályok bányaügyi részé^ nek életbe léptetésére vonatkozó 1862. évi szept. 3-án 13,622. sz. alatt kelt udvari rendelettel kibocsátott utasítás mennyivel előrelátóbb s mennyivel gondosabb volt, midőn kimondotta, «ha oly községek területén szándékoztatik a kőszénbányanyitás, hol oly elaprózott birtokok vannak, melyek kisebbek, mintsem a bányatörvény 42. és 46. §-aiban meghatározott vájnamértéket befedhessék, az esetben az országbírói értekezleti szabályok VII. részének I. fejezetében 1. §. e) pont alatt említett földbirtokosi beleegyezés megadottnak tekintendő, mihelyt az illető község (város) elöljárósága, illetőleg képviselete a földbirtokosok nyilatkozatát pótló beleegyezést írásban kiadja». Aligha ismerte ezt a gyakorlati irányú rendelkezést a 2,819/1888. I. M. rendelet tervezője, mert ha ismeri, bizonyára észrevette volna, hogy a kőszénkutatási, bányanyitási és kiaknázási jog bekebelezhetőségét a volt úrbéresek elaprózott birtokán, valamint a közbirtokossági és úrbéres osztatlan közösségekben nem lehet és nem célszerű az egyes telekkönyvi jogosultak hozzájárulásához kötni, miután majdnem a lehetetlenséggel határos, hogy a bányavállalkozó a sokszor ellentétes érdekű birtokosokat a kőszénbányanyitáshoz szükséges földbirtokosi beleegyezés megadása tekintetében egyértelmű akarat kijelentésre bírhassa. A fentebbi 1. és 3. pont alatti esetekben vagyis midőn az úrbéri közösségből elidegenítés történik, a volt úrbéresek ujabb időben oly módon próbálják kikerülni az egymásra halmozódó akadályt, hogy a vevővel tulajdoni pert indíttatnak s ez a volt úrbéresek képviseletében a községi birót idézteti perbe alperesképpen; ki nem védekezvén, az ellene hozott bírói ítélet szolgál a tulajdonjogi átírás alapjául (1889. évi 45,011. számú I. M. rendelet 10. §.). Bár a volt úrbéresek képviseletében a községi biró perbe vonását a legrégibb időbe visszanyúló birói gyakorlat megengedi (lásd a debreceni kir. itélő tábla 2. számú határozatát isj, mégis szerintem figyelemmel az úrbéri közösségek ez idő szerinti jogi helyzetére, elfogadhatatlan a volt úrbéreseket illető közös legelő, erdő, nádas tulajdonosai képviseletében a községi biró szereplése, különösen ha az osztatlan közös legelő (erdő, *) Előző közlemény a 3-ik számban.