A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 42. szám - Az uj polgári perrendtartás

A JOG Megállapítja, hogy a teljesített fizetések idejében a vagyonbukottak már fizetésképtelenek voltak, illetőleg fizetéseiket már beszüntették volt. Miért az E) és F) alatti hivatalos bizonyítványok szerint ellenük már 1904. februártól kezdve a váltóperek, biztosítási és kielégítési végrehajtások egész tömege lett folyamatba téve, illetőleg elrendelve; s mert a O) és R) alatti . . . közjegyzői okiratok szerint 1904. év nyarán" az Aradi Ipar- és Népbanktól 2(1,000 K kölcsönt, üzleti áruknak kézi zálogba adása mellett vettek fel. Megállapítja azt is, hogy vagyonbukottak fizetésképtelenségéről, illetőleg fizetéseik megszüntetéséről a fizetések elfogadásakor alperes is tudott. Mert . . jelentékeny követelését már 1904. november 26-án pörölte, 1904. december 7-én pedig ugyanarra már kielégítési végrehajtási jogot nyert és vagyonbukottak tói a fizetéseket nyilván ezen végrehajtási jog kényszere alatt kapta; s mert alperes tudomását a vagyonbukottak fizetésképtelenségéről a alperesnek G), H), I), K) alatti levelei is bizonyítják és mert alperes képviselőjének dr. P. I.. aradi ügyvédnek is, akkor, amikor elrendelt végrehajtás tárgyában eljárt és vagyonbukottaktól a részletfizetéseket elfogadta, tudomást kellett vennie a vagyonbukottak ellen ugyanazon bíróságnál folyamatban levő perek és végrehajtások sokaságáról. A nagyváradi kir. Ítélőtábla. (1907. április 8-án 3,651. sz.) Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1907. szeptember 24-én, 915. V. sz.) Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Azt a körülményt, hogy a közadós cég a kérdéses fizetések teljesítésekor fizetéseit már megszüntette volt, a Q) és R) alatt csatolt okiratok azzal a tartalmával, amely szerint a közadós cég 1904. évi július havában az Aradi Ipar- és Népbanktól 20,000 K. kölcsönt vett fel, üzieti árui tetemes részének kézi zálogba adása mellett, a Kúria is bizonyítottnak fogadja el, mert az a kereskedő, aki árutára tetemes részének zálogba adása mellett vesz fel kölcsönt, fizetéseit mindenesetre megszüntetettnek tekintendő. A fizetés megszüntetésének ez a ténye azonban csak abban az esetben szolgálhatna az alperes által elfogadott fizetések hatálytalanításának jogszerű alapul, ha a felperes a csődjogi megtámadhatóságnak a csődtörv. 27. §-ának 2. pontjában meghatározott azt a második alaptételét is bizonyította volna, hogy t. i. az alperes a kérdéses fizetések elfogadásakor a fizetésmegszüntetésnek erről a tényéről tudomással bírt; erre pedig felperes bizonyítékot egyáltalán nem nyújtott. Minthogy pedig az a további körülmény, hogy a közadós cég ellen a kérdéses fizetések teljesítését megelőzőleg az E) és F) alatti kimutatások szerint tömeges végrehajtások már elrendeltettek, anélkül azonban, hogy azok egynek kivételével foganatosíttattak volna, nem állapithatja meg a közadós cég fizetéseinek megszüntetését, mert ez a körülmény csak azt tanúsítja, hogy a közadós cég abban az időben a fizetések teljesítésében késedelmes volt, de ebben a körülményben nem foglaltatik a fizetésmegszüntetés tényének olyan külső, mindenki által felismerhető jelensége, amelyet az állandó bírói gyakorlat a fizetésmegszüntetés állapotának megállapítására feltétlenül megkíván. Minthogy az 1905. január 23-án S. J. N. javára foganatosított végrehajtás ugyancsak megállapítja a közadós fizetéseinek megszüntetését, arra azonban a perben nem merült fel adat, hogy az alperes erről a kérdéses fizetések teljesítésekor tudomással bírt volna; és minthogy a közadós cég és alperes között váltott G), H), I), K) alatt csatolt levelek tartalma, amely szerint az alperes cég a be nem váltott és megóvatolt váltók fizetését perrel fenyegetés mellett sürgette, szintén nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az alperes közadós cég fizetésének megszüntetéséről tudomással birt, valamint nem alkalmas arra az a mivel sem bizonyított feltevés sem, hogy az alperes jogi képviselőjének tudomást kellett szereznie arról, hogy a közadós cég ellen perek és végrehajtások tömegesen voltak folyamatban; és minthogy végül az L) és M) alatti kérdópontokra kihallgatni kért tanuk vallomása sem bizonyíthatná a közadós fizetéseinek megszüntetéséről való tudomását az alperesnek, mert a felperes a csatolt kérdőpontok szerint nem céloz olyan határozottan megjelölt tényt bizonyítani, amelyből a közadós cég fizetésmegszüntetéséről alperes tudomására okszerűen következtetni lehetne: mindezeknél fogva hiányozván a felperes megtámadási keresetének jogszerű alapja, t. i. alperesnek a közadós fizetései megszüntetéséről való tudomásának bizonyítása, a Kúria a felperest keresetével elutasította. Bűnügyekben, A törvényszéknek nyilvános tárgyalás nélkül hozott azon végzése ellen, melylyel az összbüntetés kiszabása megtagadtatott, felfolyamodásnak a táblához van helye. A m. kir. Kúria. (1907. évi május hó 14-én, 4,173 sz.) K. Sándor elitélt vádlott részéről bejelentett felfolyamodásnak tekintendő semmisségi panasz folytán: A tábla végzése megsemmisíttetik s ugyanazon bíróság utasittatik, hogy a budapesti büntető törvényszéknek fentebbi keletű és számú végzését az az ellen közbevetett perorvoslat folytán érdemben vizsgálja felül. Indokok: A budapesti büntető törvényszék az összbüntetés kiszabását elutasító végzése, ellen K. Sándor elitélt vádlott semmisségi panaszt jelentett be, ennek a perorvoslatnak megvizsgálását azonban a tábla hatósági kör hiányából magától elutasította. Minthogy a B. P. 518. £-ának utolsóelőtti bekezdése szerint itélet ellen csaK a büntetés "kiszabása miatt lehet a Kúriához semmiségi panaszszal élni, ez az eset azonban itt azért nem forog fenn, mert a törvényszék az összbüntetés kiszabása kérdésében nyilvános tárgyalást nem tartott, elitélt. vádlott részére védőt nem rendelt, de összbüntetést kiszabó ítéletet sem hozott, hanem az ügyiratok tanúsága szerint csak a nevezett vádlott egyik bűnügyében 1906. évi december hó 5-én 10,768. sz. a. kelt kúriai végzésnek 1907. január hó 23-án, az elitélt vádlott előtt eszközölt kihirdetése alkalmával felvetett és igy mellékeden az összbüntetés kiszabása iránt előterjesztett indítványok fölött végzés alakjában elutasitólag határozott. Ez ellen a végzés ellen K. Sándor elitélt részéről bejelentett semmisségi panasz helyesen felfolyamodásnak veendő, amelynek megvizsgálása a fenforgó esetben a B. P. 378. § ának 3. bekezdésére tekintettel a tábla hatásköréhez tartozik. Minthogy a B. P. 379. §-ának végbekezdése szerint a birói hatáskör kérdése hivtalból veendő figyelembe, a tábla tévedett a hatáskör kérdésében akkor, amidőn a törvényszéknek elől emiitett összbüntetést kiszabó ítélettel nem azonosítható végzése ellen az elitéit vádlott részéről közbevetett felfolyamodásnak tekintendő perorvosíat megvizsgálását a hatásköréhez nem tartozónak mondotta ki és az ügyiratokat a kérdésnek illetékes elbírálása végett a Kúriához felterjeszteni rendelte; amiért is a tábla végzését megsemmisíteni és ugyanazon bíróságot a törvényszék neheztelt végzésének saját hatáskörében leendő megvizsgálására utasitanj kellett. A folyóvizén uszó ingóság kifogása és eltulajdonítása nem a B. T. K. 333., hanem 367. §-a alá esik. (M. kir. Kúria (1907. ápr. 30. 4,254. sz.) Feltételesen használt becsületsértő szavak büntetőjogi beszámítása. Becsületsértés esetén a B. T. K. 92. §-ának mellőzése a Kúria által. Büntető itélet közlésére való kötelezettség. A kir. Kúria. (1907. évi máj. hó 8-án, 4,552. sz.) A főmagánvádlónak, a közvédőnek és a vádlottnak, az utóbbi által Írásban beadott semmisségi panasza folytán: A közvédőnek és a vádlottnak semmisségi panasza elutasittatik; ellenben a főmagánvádló semmisségi panaszának hely adatván, mindkét alsóbiróság Ítéletének a főbüntetésre vonatkozó része a B. P. 385. §-ának 3. pontjának semmisségi okából megsemmisíttetik és a vádlott főbüntetése a B. T. K. 92. §-ának mellőzésével tizennégy napi fogházban állapittatik meg; továbbá az alsóbirósági ítéleteknek az itélet közzétételére vonatkozó része a B. P. 385. §-ának 2, pontjának hivatalból figyelembe vett semmisségi okából szintén megsemmisíttetik és a közzétételre a «Békésmegyei Közlöny» kiadója köteleztetik. Indokok: A közvédő és a vádlott a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján a felebbviteh főtárgyaláson előadottak, illetve a vádlott irásos perorvoslatában kifejtettek szerint azért élnek semmisségi panaszszal, mert a vádba helyezett kitételek feltételesen használtatván, azok meggyalázásl nem foglalnak magukban. A panasz alaptalan. Az, hogy valamely kifejezés feltételes alakban használtatik, nem zárja ki a B. T. K. 261. §-ának téuyálladékát, ha a nyilatkozat összefüggő tartalmából az tűnik ki, hogy a tettes a sértettet oly egyén gyanánt akarta jellemezni, kitől a feltétel megvalósítása kitelik. Ily esetben a meggyalázás épp ugy fenforog, mintha feltétlenül mondatott volna. A vádba helyezett közlemény irányzata kétségtelenül mutatja, hogy a sértettről fel akarja tételezni, hogy ez a vádlottat "nem szemtől-szembe, hanem alattomosan sértette meg, mert félt a megtorlástól. Ezt a gyanúsítást, mely a gyávaság színében tünteti fel, a Kúria meggyalázónak találta, a semmisségi panaszt tehát mint alaptalant, a B. P. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasította. A főmagánvádlónak a B. P. 385. §-ának 3. pontjára alapított semmisségi panasza ellenben alaposnak találtatott, mert vádlott a sértettet a legmeggyalázóbb kitételek egyikével («gazembertempó») illette s igy még a megtorlás szükségét is messze túlhaladó sértés forog fenn. Minthogy ily körülmények között a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása nem indokolt, az elsőfokú ítéleteket a B. P. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő fenti Ítéletet hozni kellett. A büntetés kiszabásánál a B. T. K. 91. §-a, a tábla ítéletében elfogadott enyhítő körülmények vétettek figyelembe. Hivatalból észlelte továbbá a Kúria, hogy az itélet közlési kötelességének a vádlottra hárításával a mellékbüntetés természetével bíró oly büntetés rovatott ki, mely a törvényen nem alapszik. A B. T. K. 277. §-ának utolsó bekezdése, a S. T. 35. §-a és a B. P. 574. §-a egybevetett tartalmukban ugyanis nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy a közzétételre az időszaki lap kiadója kötelezendő. Az alsóbiróságok tehát a vádlott sérelmére tévesen alkalmazták a büntető törvényeknek a büntetési tételre vonatkozó rendelkezéseit, ami a B. P. 385. §-ának 2. pontjába ütköző s e szakasz utolsó bekezdése szerint hivatalból figyelembe veendő semmisségi eset. Mihez képest a 437. §-ának 3. bekezdése értelmében az alsófoku ítéletek e részét is.meg kellett semmisíteni és a törvénynek megfelelő Ítéletet kellett hozni.