A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 42. szám - A korlátolt felelősségű társaság. A társaság feloszlása. 7. [r.]

304 A JOG vezethető vissza, akkor causalis összefüggés van a büntetendő cselekmény és a bűntettes akarata között. Ezt a causalis összefüggést — azt hiszem — nem tagadja egyetlen egy büntetőjogi iskola sem. Nem tagadja — legalább ugy értelmezném a kriminál-anthropológiai iskola nagymesterének a tanait — maga Lombroso sem. A szétágazás az akaratra vonatkozó tanok tekintetében a különböző iskolák között csak itt kezdődik. Eltérő t. i. az egyes iskolák válasza arra a kérdésre: végső oka-e az akarat az emberi cselekedeteknek avagy van az akaratnak is oka ? Más szavakkal kifejezve : teljesen szabad, azaz minden további októl független, ok nélküli-e avagy bizonyos tényezőktől függő és igy okkal biró-e ez az akarat? A klasszikus iskola az akaratban az ember cselekedeteinek végső okát látja, az akaratot tehát teljesen szabadnak, más tényezőktől függetlennek tekinti. Hogy ez ma már túlhaladott álláspont, az alig szorul bővebb magyarázatra és bizonyításra és hogy emellett • még minden tudományos alapot is nélkülöz és a legegyszerűbb, a mindennapi életből vett példával is megdönthető, azt magának a büntető törvénykönyvnek számos pontja is bizonyítja. < sak utalok a jogos védelemnek és a végszükségnek B. T. K.-ünk 79. és 80. §-ában szabályozott eseteire. «Jogos védelem az : mely akár a megtámadottnak, akár másnak személye vagy vagyona ellen intézett vagy azt fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítására szükséges.* A jogos védelem alanya ellentámadást intéz a támadó ellen, tehát cselekszik, cselekvése akaratos cselekvés, de kl merné állítani azt, hogy ez az akarat végső oka volt a cselekvésének ? Ki merné állítani, hogy ez az akarat teljesen szabad volt, azaz független minden további tényezőtől ? Azt hiszem, a klasszikus iskola legmaradibb tagja is kénytelen beismerni, hogy itt a jogos védelem alanyának az akarata nem volt a végső oka az ő cselekvésének, hanem hogy ez az akarat függött bizonyos külső tényezőktől, hogy ennek az akaratnak is megvolt maga oka : a megtámadott avagy más személy ellen intézett támadás. Ehhez hasonló eredményhez juttat bennünket a végszükség esete. A B. T. K. 80. §-a szerint «nem büntettetik a cselekmény, ha az a tettes vagy hozzátartozói életének vétlenül származott, más módon el nem hárítható, közvetlen veszélyből való megmentése végett, végszükségben követtetett el.» A tettesnek végszükségben elkövetett cselekménye akaratos cselekmény, de ez az akarat nem tekinthető a cselekmény végső okának, nem tekinthető teljesen szabadnak, ok nélkülinek, minden más tényezőtől függetlennek, mert ez az akarat függvénye a végszükségnek, ezen akarat oka az az életveszély, amelyben a tettes, ül. hozzátartozói vannak. És igy még számos és számos eset volna felhozható amellett, hogy a klasszikus iskola fölfogása az akaratról helytelen és tudománytalan. Az ember akarata is alá van rendelve tehát a causalitás törvényének, az emberi akarat nem végső okképpen szerepel, hanem más okoktól, tényezőktől függ. Ezt az álláspontot foglalják el az ujabb, a természet- ül. társadalomtudományi alapon álló iskolák. A kriminál-anthropológiai iskola élén Caesaré Lombroso-v&l véleményem szerint nem tagadja az ember akaratát, bár erre számos homályos kitételből következtetni lehetne, hanem az akaratot elismerve, annak causalitása mellett tör lándzsát. Ez iskola tanai — értelmezésem szerint — röviden a következőképen volnának összefoglalhatók. A büntetendő cselekmény közvetlen oka a bűntettes akarata, ugy hogy a kriminálanthropológiai iskola sem tagadja a causalis nexust büntetendő cselekmény és emberi akarat között. Csakhogy nem állapodik meg itt, hanem kiindulván abból, hogy az akarat is a causalitás törvényének hódol, keresi azt az okot, amelyre <az akarat egy bizonyos büntetendő cselekmény elkövetésére» mint okozat visszavezetendő és megtalálja azt anthropológiai stigmatákban. Ehhez hasonlóan a kriminálszociológiai iskola keresvén azt a tényezőt, amelynek a büntetendő cselekmény elkövetésére irányuló akarat a függvénye, ráakad a bűntettest környékező társadalmi viszonyokban, az u. n.«milieu>-ben. (Folytatása következik.) A korlátolt felelősségű társaság. Irta GRÓSZ MÓR dr., Nyitrán. (Befejezés.)*) M x. A társaság feloszlása. A korlátolt felelősségű társaság feloszlásának okait részben a törvény, részben pedig az alapszerződés állapítja meg. Az alapszerződés a legváltozatosabb feloszlási jogokat is határozhatja el, de a törvény értelmében a társaság a következő okokból oszlatik fel: 1. Ha a társasági szerződésben megállapított idő lejár. 2. Ha a társasági tagok a feloszlást elhatározták; az ily határozatokhoz a leadott szavazatoknak ->U része szükséges; de a társasági szerződés a határozathozatal módozatában is másképen intézkedhetik. 3. Ha a feloszlást birói Ítélet kimondotta. A birói itélet a feloszlást kimondhatja, ha a társasági cél elérése lehetetlenné vált, vagy ha egyéb a társaság viszonyaiból eredő fontos okok a feloszlást szükségessé teszik. Ha a feloszlást szükségessé tevő ily fontos okok fenforognak, akkor azon társasági tagok, akiknek üzletrészei összesen az alaptökének legalább i/io részét képviselik, jogosultak a feloszlás iránti keresetet a társaság ellen megindítani. De itt kiemelendő, hogy a feloszlás iránti keresetet csakis a társasági tagok indíthatják meg. Ezen keresetet a társasági tagok kizárólag a törvényszék (Landgericht) előtt indíthatják meg, amelynek kerületében a társaság székhelylyel bir és ezen per a feloszlást kimondó Ítélettel végződik. 4. Ha a feloszlást a közigazgatási bíróság vagy a közigazgatási hatóság kimondotta. Ha ugyanis a társaság a közérdeket az által veszélyezteti, hogy a társasági tagok törvénybe ütköző határozatokat hoznak, vagy eltűrik, hogy az üzletvezetők törvénybe ütköző cselekményeket végeznek és ezeket, mihelyt tudomást szereztek róluk, meg nem akadályozták, akkor a társaság közigazgatási uton feloszlatható. A törvény oly szigorúan kívánja a közérdek megóvását a társasággal szemben, hogy • a 62. §-ában kimondja, hogy a társaságnak közigazgatási uton történt feloszlatása esetében semmi kártérítési igénye nincsen. ."). Ha a társaság ellen a csőd elrendeltetett. A társaság ellencsőd elrendelendő eladósodás és fizetésképtelenség esetében. E két eset nem azonos, mert valaki, aki ideiglenesen fizetésképtelen, még nem szükségképen tuleladósodott. Az üzletvezető kötelessége kártérítés terhe alatt a csődeljárás megnyitását a társaságnak javasolni, ha a társaságnak fizetésképtelensége beállott vagy pedig a társaság túlterhelése a mérlegből kitűnik. A társaság feloszlása esetében a társasági tagoknak igényei a társasági vagyonhoz életbelépnek, de ezen igényeik érvényesítésére csak akkor kerül a sor, ha a társaságnak összes folyamatban levő ügyei befejezést nyertek; a társaság összes kötelezettségei első sorban teljesitendők, a társaság künnlevőckövetelései behajtandók, hogy megállapítható legyen a társaság aktiv vagyona, amely lehetőleg készpénzzé átváltoztatandó. A társasági vagyonnak pénzzé való tételéhez szolgál a felszámolás (liquidation), amely a társaság feloszlásának és a társasági tagok igényeinek határvonalai közé ékelődik. A felszámolást az üzletvezetők eszközlik, de a társasági szerződés vagy pedig a társasági tagok gyűlésének határozata egyébként is intézkedhetik. A felszámolás kérdésében is a kisebbségi elv érvényesül, amennyiben azon társasági tagok, akiknek üzletrészei összesen az alaptőkének legalább Vio részét kiteszik, az illetékes bíróságtól fontos okokból felszámolók kirendelését kérhetik. Minden esetben azonban az első felszámolók az üzletvezetők. A felszámolók aláírásaikat ellenőrzés és megőrzés végett a bírósághoz benyújtják. A felszámolók jegyzik a céget és ezen cégjegyzés, amennyiben ez iránt másképen intézkedés nem történt, az összes felszámolók által együttesen eszközlendő. A felszámolók kötelesek a folyó ügyeket befejezni, a feloszlatott társaság kötelezettségeit teljesíteni, annak követeléseit behajtani. A felszámolók képviselik a társaságot a bíróság előtt és a bíróságon kívül. A felszámolók jogosultak a függő ügyek befejezése céljából és annak érdekében uj ügyleteket kötni. A felszámolás befejezésével a társaság vagyona a társasági tagok közt felosztandó és pedig üzletrészeik arányában. De a felosztás előtt az 1 évi záros határidő: az úgynevezett zárév (Sperrjahr) betartandó, t. i. a társasági vagyon a társasági tagok között csak egy év leforgása után azon naptól számitva osztható fel, mely napon a hitelezőkhöz intézett felszólítás a lapokban közzététetett. A korlátolt felelősségű társaság, mint kereskedelmi társaság, a kereskedelmi törvény, valamint a kereskedelmi jog uralma alatt áll és subsidiáriusan a magánjog is alkalmazandó ott, ahol a speciális törvény : a kereskedelmi törvény és a kereskedelmi jog nem nyilatkoznak. Es igy a kereskedelmi jogon kivül a német polgári törvénykönyv a korlátolt felelősségű társaságra is irányadó. A német polgári törvénykönyvnek a minden társasági formára vonatkozó általános szabályai annak 705 — 740. §§-aiban foglaltatnak és a római jogtól már annyiban tér el, hogy a kereskedelmi forgalomnak a magánjogi életbe való behatását is méltányolva, mindinkább közeledik a kereskedelmi jog felé. Ugyanezt mondhatjuk a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetéről. Igen hálás téma a korlátolt felelősségű társaságnak az egyéb kereskedelmi társaságokkal való párhuzamba vonása illetve a magánjogi társasággal való szembeállítása. Ezen párhuzamból bő és érdekes casuistica létesíthető, amely egy értekezés szűk keretét meghaladná. A korlátolt felelősségű társaságról szóló törvény a kereskedelmi társaságokra vonatkozó szabálvaival annyi rokonságot tüntet fel, hogy a korlátolt felelősségű társaság hazánkban minden rázkódtatás nélkül behozható lenne, az erről szóló törvényanyagának legnagyobb részét a kereskedelmi törvény nyújtaná, de a speciális intézkedések alig néhány §-t igényelnének. Ezen társasági formának a fent előadottak alapján a középkereskedelmi világ nagy hasznát venné és remélhető, hogy a kereskedelmi törvény revisiójánál ezen társasági forma is méltánylást fog találni. ') Előző közlemény a 38. számban.