A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 42. szám - Társadalmi ethika és büntetőjog. 2. [r.]

A JOG 303 mumot 750 K.-ra s illetőleg 1,200 K.-ra emeli fel: egyéb részében elejtendő. Legsúlyosabb kifogásunk után, melyet a rendekezésünkre álló időhöz és térhez mért részletességgel ki kellett fejtenünk, visszatérünk most már a javaslat egyéb, sorrendben való ismertetésére, mellőzve azokat az intézkedéseket, amelyekkel, mint olyanokkal, melyek a végrehajtási eljárás költségeinek az apasztását célozzák, már a II. fejezetben foglalkoztunk. Az életszükségleti cikkek mai drágasága mellett csak helyeselni lehet, hogy a tisztviselői létminimumot a javaslat 5. §-a 1,600 koronáról 2,000 koronára emeli fel. Sajnos, hogy a mai viszonyokhoz mérten csekély fizetések mellett a tisztviselők hitele érdekében nem lehet ezt a minimumot nagyobb összegben megállapítani.s) Epp igy helyes a le nem foglalható nyugdíjnak 1,000 K-ról 1,200 K-ra emelése. Csak a legőszintébb méltánylással emlékezhetünk meg a 0. §. azon teljesen uj intézkedéséről, mely az 5. §-ban felsorolt személyek özvegyeinek nyugdiját stb., továbbá a nevelési járulékot a foglalás alól egészen kiveszi. Ezek a járandóságok igy is valóban oly csekélyek, hogy a javaslat intézkedését valóban nem szükséges bővebben indokolni. Felemlitésre érdemes újítás a 9. §. azon újítása, hogy amennyiben a végrehajtás fizetésre vezettetik s a végrehajtás hatálya azért, mert a járandóság a foglalásmentes összegre vagy ez alá száll le, szünetel: ót évi szünetelés után a végrehajtás hatálya megszűnik. (Folytatása következik. Társadalmi ethika és büntetőjog. Irta MAHLER LÉNÁRT, Budapest. (Folytatás.)*) A büntetendő cselkményt az állam, vagyis egy társadalmi tényező szempontjából nyilvánítottuk antiethikai magatartásnak. Az állam mint társadalmi hatalmi tényező által követelt és az általa teremtett társadalmi hatalmi viszonyoknak megfelelő magatartás csak az állam szempontjából lehet ethikai, e magatartás megszegése pedig csak az állam, tehát egy társadalmi hatalmi tényező szempontjából antiethikus. Hiszen akárhányszor valamely magatartás, amely az egyik társadalmi hatalmi tényező által kívántatik, az általa teremtett társadalmi hatalmi viszonyoknak megfelelő és igy ezen társadalmi hatalmi tényező szempontjából ethikai, más társadalmi hatalmi tényező szempontjából antiethikai lesz. Itt megint utalok a mi iskolapéldánkra, a különböző országokban vivott kultúrharcokra. Amikor tehát a büntetendő cselekményt, tekintet nélkül az alanyi bűnösségre, az állam szempontjából antiethikusnak nyilvánítottuk, még nem áll az, hogy anti3) Nem merjük elhinni egyes napilapoknak azt a hirét, hogy ez a minimum eredetileg 2,400 K. lett volna s csak az osztrák hitelezők érdekében az osztrák igazságiigyminifzter közbelépése folytán szállíttatott volna le 2,000 koronára. *) Klőző közlemény a 39 számban sége van. A gyakorlati életben ezek a kategóriák egymásból és egymásba folynak, matematikai vonalat e kategóriák között megvonni nem lehet. Az anyagi elhagyatottsággal rendesen együtt jelentkezik az erkölcsi elhagyatottság, sőt az erkölcsi elhagyatottság legtöbbször megelőzi az anyagi elhagyatottságot. A munkás szülő és — fájdalom — nehéz megélhetési viszonyaink között ma már nemcsak az atya, hanem az anya is az egész napot munkában, a házon kívül tölti. Vagy reá zárja gyermekeire az ajtót, vagy a lakásból kizárja, vagy valamely szomszéd névleges gondozására bízza, vagy pedig, s a legtöbb esetben ugy van, magukra hagyja. A gyári munkás igen sokszor 1—2 fillért ád gyermekének, hogy abból élelmiszert vegyen, melylyel a nap folyamán éhségét csillapíthatja. Csak este vannak együtt, midőn a munkában kifáradt szülő nem ér rá gyermekének aznapi élettörténetéről tudomást szerezni. A gyermek még alszik, midőn szülője a szük lakást már elhagyta. Egy napja lenne a • hétnek, ez a vasárnap, midőn a szülő gyermekével többet foglalkozhatnék. Rendesen ez sem történik meg. A műhely zakatoló gépének rabja elfásult kedélylyel elszokott gyermekétől, az ő vasárnapja nem az «Ur» napja, nem a lelki megújhodásé, de nem is a testi pihenésé, ő vasárnap inkább a zajosabb, az izgató mulatságokat keresi fel, a korcsmát, a társadalomellenes gyülekezeteket. Üdülés helyett egyszerre kettős méreggel táplálkozik. A gyermek az utcán, annak porában él. Bátran mondhatjuk róla, hogy erkölcsileg elhagyatott, bár anyagilag elhagyatottnak nem mondható. Csak egy lépést kell még megtennünk és már megtacthikai volna az «Én» szempontjából, tehát az egyes individuumok szempontjából. Mi egyes egyének az egyes társadalmi hatalmi tényezők által kívánt erkölcsiséget, mihelyt öntudatunkra jutott, itt magunkévá tesszük, az eddig <én»-ünkön kívül levő, azaz külső erkölcsiséget átalakitjuk belsővé, amely processzusban természetesen közrehat az egyéniségünk, közrehat az, amit a pszichológiában belátásnak nevezünk. Az igy átformált erkölcsiségekből alakul a mi értékítéletünk, amely nem egyéb, mint az egyes társadalmi hatalmi tényezők által teremtett erkölcsiségeknek öntudatunkban való reflexiója. Ez a mi értékítéletünk annál közelebb fog állni valamely társadalmi hatalmi tényező által követelt erkölcsiséghez, mennél nagyobb hatást gyakorolt ezen hatalmi tényező erkölcsisége öntudatunkra és annál távolabb fog esni valamely társadalmi hatalmi tényező által létesített erkölcsiségtől, mennél kisebb hatást gyakorolt ezen társadalmi tényező i erkölcsisége a mi öntudatunkra. Onnan van az, hogy az egyik ember valamit erkölcsösnek fog tartani, amit a másik erkölcstelennek, onnan van az, hogy az egyik ember valamit erkölcsösnek fog tartani, ami egy társadalmi hatalmi tényező szempontjából erkölcstelen. Hogy a mi példánknál maradjunk, Franciaországban az a katholikus egyén, akinek értékítéletére az állam mint társadalmi hatalmi tényező által kezelt erkölcsiség gyakorolt nagyobb hatást az egyház mint társadalmi hatalmi tényező által teremtett erkölcsiségnél, az állam mellett fog állást foglalni, az a katholikus ember pedig, akinek értékítéletére az egyház által létesített erkölcsiség gyakorolt nagyobb hatást, mint az állam által teremtett erkölcsiség, az egyház mellett fog állást foglalni. Amikor mi a büntetendő cselekmények közül a gondatlan cselekményeket nem immorálisaknak mondottuk, az «én» szempontjából, az «én» erkölcsisége szerint ítéltük meg azokat. Itt a szubjektív ítéletünk működött, azért mondottuk azt, hogy «nem immorálisak,» de nem helyezkedtünk arra az álláspontra, hogy «nem antiethikusak.» A szociáiethika szempontjából nem az «én> erkölcsisége a döntő, hanem az egyes társadalmi hatalmi tényezőké és éppen azért a szociáiethika szempontjából a büntetendő cselekmény, tekintet nélkül az alanyi bűnösség fajaira és fokaira, mint az állam által teremtett társadalmi hatalmi viszonyoknak megfelelő és igy ethikai magatartásnak a nem-tanusitása, antiethikai magatartás. * * * Ha a büntetendő cselekménynek ethikai szempontból teljes képét kívánjuk nyerni, vizsgálat tárgyává kell tennünk a büntetendő cselekményt ugy pszichológiai, mint physiológiai szempontból. Tudjuk, hogy minden büntetendő cselekmény akár gondatlanságból, akár szándékosan lett elkövetve, akaratos cselekmény, azaz emberi akaratra vezethető vissza. Nem a cselekvés akaratán v. nem-akaratán dől el tudniillik az a kérdés, gondatlan-e vagy szándékos-e a cselekmény, hanem a cselekvés eredményének az akarásán vagy nem-akarásán, ill. ha a képzetthoria hívei vagyunk, az eredmény előrelátásán vagy előre nem látásán. Egy egyszerű példával világítva meg a mondottakat, a vadász, aki vadászat alkalmával gondatlanságból agyonlőtte a hajtót, akarta magát a cselekvést, azaz akarta a lövést, csak cselekvésének, azaz lövésének az eredményét, a hajtó halálát nem akarta, ill. nem látta előre. Ha pedig a büntetendő cselekménynél, tekintet nélkül arra, vájjon az a cselekmény szándékos-e vagy gondatlan-e, maga a cselekvés vagyis az a téves, amely az eredményt létesiti, emberi akaratra láltuk a bűntettes gyermeket. A gyermek az utca szennyes porában, nála idősebb, tehát romlottabb gyermekek társaságába kerül, eltanulja ezeknek csinj* it, szórakozásait, kerüli az iskolát, kisebb gyermekbandák ragadják magukkal; a gyermek csavarog s a csavargással kezdődik az ő teljes erkölcsi elzüllése. A csavargáshoz szokott gyermek megszökik hazulról, hazudik, eljátsza pajtásaival egy-két fillérét, melyet atyjától kenyérre kapott, éhezik, tehát koldul, vagy ha merészebb: lop. A többi magától következik. Hát még ha a könnyelmű apa maga üzi gyermekét a pénzkeresésre, maga veri ki a házból, hogy koldulva pénzt hozzon haza, hogy az utcán kisebb árucikkekkel koldulva üzérkedjék, hát még ha maga az anya maga csábítja, vagy kényszeríti zsenge leánygyermekét az erkölcstelen életre ? Az elzüllött, az erkölcsileg megromlott gyermek valóban kétségbeejtő látvány. Mintha a legszentebbet látnók eltaposva, összegázolva, meggyalázva benne. Egy gyermek, akit jogos örökrészéből kegyetlen önzéssel kitaszítottunk. Egy gyermek, kit keblére szeretettel nem ölel senki, imádkozni nem tanított senki, aki a konyhák hulladékán él, aki a ruhája rongyait a kifuvarozott szemét között szedi fel, aki a lebujok társaságában tölti éjjeleit, akinek otthona a pince, párnája az ajtóküszöb, akit elűznek, ütnek, vernek, mint a gazdátlan ebet, hogyan kívánhatjuk mi attól, hogy az ő elfásult szivében az emberi öntudat érzése fellobogjon ? (Folyt, köv.)