A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 42. szám - A végrehajtási törvény novellájáról. 4. [r.] - Fiatalkorúak patronage-a. 1. [r.]

302 A JOG beszélés tárgyát képezheti a ma még sok kivánni valót hagyó viszony biró és ügyvéd között. Van vidék, ahol e részben nincs panasz. Koncedáljuk még azt is, hogy sok esetben maguk az ügyvédek (persze csak a selejtese!) provokálják a biró rideg, elutasító és gyakran sértő magatartását. Ennek meg kell szűnnie, nemcsak azért, mert mindketten a jogszolgáltatásnak egyenrangú tényezői vagyunk, nemcsak azért, mert sok ügyvéd magasabb szellemi nivón áll az őt sértő bírónál, — de főleg azért, mert mindkettőnket a közös nyomor egyesit, mert csak kölcsönös támogatással érhetünk célt. Kíváncsian várjuk a kongresszus eredményét. Sok derék, okos ember gyül össze Szegeden és ez némi garanciát nyújt arra, hogy a napirend mindhárom pontja a kellő előrelátással és tapintattal lesz megoldva. Hátra van azután még a fekete leves: az igazságügyi kormány magatartása a kongresszus határozatával szemben. De ez egy későbbi fejezetre tartatik — erről ama még idő előtt volna beszélni. Várunk és figyelünk. Biztosítjuk a kongresszust teljes támogatásunkról és szivből üdvözöljük az öntudatra ébredt szabad és független birói kart nagygyűlése alkalmából. Révai Lajos dr. A végrehajtási törvény novellájáról. Irta KOCSÁN JÁNOS, kiskenői kir. albiró. (Folytatás.) Sor szerint később következnék, de itt kell foglalkoznunk a javaslatnak rokontermészetű intézkedést tartalmazó 8. §-ával, mely a régi törvény 58. §-ának bővített és rosszabitott kiadása. Kifogásunk lényegében e § ellen is ugyanaz, ami az előbb tárgyalt §. ellen volt. Az 1881 : LX. t.-c. 58. §-a, «ha a végrehajtás az adós ellen feleségét, törvényes leszármazóit vagy szülőt illető tartás miatt intéztetik», a marasztaltnak fizetését, stb. 300 forintot meghaladó részében engedi meg lefoglalni. A javaslat 8. §-a ezt a minimumot igen helyesen 750 koronára emeli fel, bár a mai életviszonyok mellett bátran felemelhetné 1,000 koronára. Azonban nagyobb baj van itten. A javaslat változtat a régi törvény szövegén és a 750 K.-t meghaladó szolgálati illetményeket az esetre engedi meg lefoglalni, «ha a végrehajtás az adós ellen feleségét, fel- vagy lemenő rokonait illető tartás miatt intéztetik.)) Az ellen, hogy a javaslat az e §-ban foglalt kedvezményt a felmenő rokonokra is kiterjeszti, nem volna semmi kifogásunk ; de nem értjük, hogy miért cserélte ki a régi törvény «törvényes leszármazói» szabatos kifejezését a «lemenő rokonokw pongyolább kifejezésével ? **) Előző közlemény a 39. számban. Még érthetetlenebb lesz ez előttünk, ha az indokolást elolvassuk. Az indokolást ide vonatkozó részében szó szerint idézzük : «... a javaslat 8. §-a az 1881 : LX. t.-c. 58. §-át . . . olykép módosítja, hogy az abban foglalt kedvezmény megilleti . . . az adós . . . lemenő rokonait általában (tehát nemcsak törvényes les::ármasóii)i>. A látszat az első pillanatra az, hogy a javaslat az 58. §. kedvezményét ki akarja terjeszteni a nem törvényes leszármazókra is. Legalább az indokolás erre vall s ha a javaslat jelen alakjában válik törvénynyé, bizonyos, hogy nem egy bíróság igy fogja azt érteni s megengedhetőnek fogja tartani, hogy pl. törvénytelen gyermek tartásdija fejében az esetleg már nős, családos tisztviselő fizetése 750 koronát meghaladó részében korlátlanul lefoglaltassék. Hogy ez mennyiben válik az állam, a közérdek hasznára, arról már nem kívánunk tovább beszélni. Csak arra utalunk, hogy viszont lesz sok más biróság, amelyik arra az álláspontra helyezkedik, hogy a nem törvényes leszármazó nem lehet rokona a végrehajtást szenvedőnek s ennélfogva nem engedi meg a fizetés lefoglalását. Egészen jogosult. Mert a mai jogi fogalmak szerint a törvénytelen gyermek egyáltalán nem rokona az apának, aminek támogatására legyen elég a Tervezet 183. §-ára utalnom, mely ezt az elvet expressis verbis szabályként állítja fel. Valóban nem tudunk mit gondolni az ilyen szövegezésről. Feltenni is képtelenség, hogy a javaslat szövegezője mindezekkel tisztában ne volna. Az meg éppen abszurdum, hogy egy ilyen quasi becsempészett intézkedéssel akarjon a javaslat zür-zavart kelteni a törvénytelen gyermekek vagy pláne unokák érdekében. Pedig a dolog éppen ugy fest. Mert mi nem törvényes leszármazók alatt mást mint törvénytelen gyermekeket, unokákat stb. nem tudunk érteni. Ha a minisztérium kodifikátorai tényleg ezt akarják, lépjenek ki nyíltan a porondra. Fejezzék ki világosan magában a törvényben, ne pedig az indokolás keretében elrejtve (ott is zárjel között), hogy mit akarnak. Ne lavírozzanak a szövegezésben. Ne nevezzék lemenő rokonoknak a «nem törvényes leszármazókat,» mikor ugyanők egy más alkotásukban maguk állapítják meg, hogy a nem törvényes leszármazó nem rokona az apának. Nem kell tovább bizonyítanunk, hogy ez a §. az 1881 : LX. t.-c. 58. §. mellett csakugyan egy bővített és rosszabbított uj kiadás, amire semmi szükség nincs. Hogyja békén az indokolás az 1881 : LX. t.-c. 63. íj-át, «melyhez képests át akarja idomítani az 58. §-t. Szépen megfér az egymás mellett «módositás» nélkül. Az ilyen módosításból meg éppen nem kérünk. Summa summarum: e §. csak annyiban hagyandó meg, amennyiben az 1881 : LX. t.-c. 58. §-ában megszabott miniTÁRCA. Fiatalkorúak patronage-a. — A. Jog eredeti tárcája. — Irta és a pécsi rabsegélyző kongresszuson előadta RUFFY PÁL, az állami gyermekmenhelyek országos felügyelője. Mélyen tisztelt Kongresszus! Feladatom, hogy javaslatot tegyek a következő kérdésben : «Hazai viszonyaink figyelembevételével miként kellene a gyermekvédő liga, az ügyvédi kör gyermekvédő bizottsága és a gyermekvédő egyesületek közreműködése mellett oly szervezetet létesíteni, mely a büntetőbíróságok elé kerülő, vagy a javitóintézettkből, illetőleg a fogházakból szabaduló fiatalkoruaknak érdekében a patronage tennivalóit a legsikeresebben végezze ?» Ugy fogom fel, hogy e fölötte megtisztelő feladat azért hárult reám, mert mint az állami gyermekvédelemnek igénytelen munkása, módomban van megfigyelni azokat a jelenségeket, melyek az elhagyatott szerencsétlen gyermeket a vádlottak padjára sodorják. A törvényhozás bölcsesége a gyermekvédelmi törvények megalkotása által felépítette az első nagy védőgátat, mely a gyermek romlásának útját állja. E törvények álláspontjáról kívánom én előadásomat s ennek során javaslatomat megtenni: Mely gyermekek azok, akiknek igényük van az állami oltalomra ? Megkísérlem, hogy ezeket 3 osztályba csoportosítsam. Ezek : 1. Az anyagilag elhagyatott, vagyis azok a gyermekek, akiknek nincs senkijük, aki nekik életszükségleteiket — étel, ruha, lakás, nevelés — megszerezze. • E gyermekekről már gondoskodott, ezek 7 éves koráig az 1898. XXI. t.-c, mely kimondotta, hogy az országos betegápolási alap fedezi a talált, valamint a hatóságilag elhagyottaknak nyilvánított gyermekek után 7 éves korukig felmerülő gondozási, ápolási és nevelési költségeket. 2. Az erkölcsi elhagyatottak. Ezek azok a gyermekek, akiknek testi szükségletük kielégítése, ha ugy-ahogy meg is történik, de lelki épségük van állandó veszélyben. E gyermekekről gondoskodott az 1901 : VIII. és XXI. t.-c. s az ezek végrehajtása tárgyában az 1903. évben kiadott Gyermekvédelmi Szabályzat alkalmazásában kialakult joggyakorlat, mely gróf Andrássy Gyula belügyminiszternek folyó évi június 13-án 60,000. sz. a. kelt rendelete által az eddigi környezetükben erkölcsi romlásnak kitett, avagy züllésnek indult gyermekek oltalmáról intézkedik, gyökeresen szabályozva van. 3. Ifjú bűntettesek képezik az állami oltalmat igénylő gyermekek 3-ik osztályát. Ezek érdekében kíván intézkedni az igazságügyminiszter által a törvényhozás asztalára letett törvényjavaslat, a büntetőtörvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról, mely Il-ik fejezetében a fiatalkoruakra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Kétségtelen, hogy ha az elmondottak szerint 3 csoportra osztályozhatjuk is az állami segélyre igényt tartó gyermekek nagy tömegét, ennek az osztályozásnak csak elméleti jelentő-