A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 42. szám - Birák nagygyűlése Szegeden

Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 42. szám. Budapest, 1907. október 20. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEIM KÉPVISELETÉRE. 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR IÓ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 4 korona Fél « 8 « Egész « _ 16 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Birák nagygyűlése Szegeden. Irta Révai Lajos dr. — A végrehajtási törvény novellájáról. Irta K o c s á n János, kisjenői kir. albiró. — Társadalmi ethika és büntetőjog. Irta Mahler Lénárt, Budapest. — A korlátolt felelősségű társaság. Irta Grósz Mór dr., Nyitrán. — Belföld (Az uj polgári perrendtartás. — Az Az országos ügyvédgyülés.) —Sérelem (Azok a jó vidéki bíróságok 0 — Irodalom. László Pál : A bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok magyarázata. — A m. kir. Kúria büntetőjogi határozatai. — Győrffy István: Törvénycikkek tárgymutatója 1836-1906.) — Vegyes. TÁRCA: Fiatalkorúak patronage-a. Irta Ruffy Pál, az állami gyermekmenhelyek országos felügyelője. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. V Birák nagygyűlése Szegeden. Mire e sorok napvilágot látnak, a Szegeden egybegyűlt birói kongresszusnak tanácskozásai már megindultak. Aminek e lapokban annyiszor kifejezést adtunk, ami iránt rokonszenvünket ismételve oly hévvel nyilvánítottuk : a birói kar szervezésének és testületté való tömörülésének nagy kérdése végre-valahára — post tot discrimina rerum - - testet, lelket kezd ölteni. Valóban ideje már annak, hogy a birói kar, aki folyton mások ügyeivel, bajaival foglalkozik és ezért önmaga bajairól teljesen megfeledkezett, — a saját érdekeit is kezdje istápolni és a testületi fellépésből és összetartásból erőt meríteni arra, hogy a vele szemben évtizedek óta minden kormány részéről következetesen, valóságos tudatos cynismussal elkövetett visszaélések ellen frontot csináljon és minden álszemérmet félretéve : nem kérő, hanem követelő fél gyanánt fellépjen. így történik ez rendesen a mi fonák társadalmi viszonyaink közt. A szerény kérés ignoráltatik, kigunyoltatik és mellőztetik. Akkor jönnek a súlyos, doronggal dolgozó argumentumok és ezek előtt szolgaiasan meghajlunk és aranytálcán nyújtjuk át a jóval nagyobb követelmény teljesítését. A birák eddigi szervezete a lehető legszerencsétlenebb volt. Ok állítólag függetlenek és még nem volt igazságügyi kormány, mely e palládiumot büszkén, kenetteljesen urbi et orbi nem hirdette, minden alkalommal nem hangoztatta volna. — De facto azonban nincs hazánkban társadalmi osztály, mely felfelé ugy mint lefelé függőbb helyzetben volna a birákénál. A járásbirósági albiró, (már ez is mily buzdító cím ! Pedig annak kiküszöbölése még pénzbe sem kerülne!) a bíróság vezetője által — persze felsőbb nyomás folytán — egyre sürgettetik és hajszoltatik, hogy minél több tárgyalást tűzzön (van is ennek folytán bíró, aki naponta 16 — 17 contradictorius tárgyalást tüz ki, tömegnapon pedig 80—100—200 keresetet jól-rosszul, de mindig egészsége rovására elintéz), — minél több ítéletről beszámoljon. A minőség itt nem számit. Ezen inkább zsibvásári mint birói tevékenység mellett, abban az izzó, forró, de egyúttal bűzhödt légkörben, ahol O Felsége nevében igazság lesz szolgáltatva, — a különben még oly üdvös egyéb birói tevékenység: a felek egyeztetése, közbenszóló vagy pergátló ügyben hozott határozat, a nagyszámú kurrentia —mitsem számit. Csak az ítéletek nagyobb mennyisége adja meg a titkos minősítés kedvezőbb vagy kevésbbé kedvező kalkulusát, — no meg kissé udvarolni és hajlongani is kell az annyira független, kifelé annyira dédelgetett^befelé viszont annál jobban sanyargatott bitónak a hatalmas, sorsa és előléptetése felett döntő bírósági vezető előtt. E megfeszített, quantitative a járásbíróság vezetőjének feltétlen elismerését nyerő tevékenység viszont nem nyom a latba a felebbviteli bíróság előtt. Itt — egész helyesen nem a sok, hanem a jó ítéletre fektetik a fősúlyt. Itt újból klasszifikálnak és itt újból csak ajánlatos az osztályozó elnökkel és bírákkal jó lábon állani, mert különben itt is csorbát szenved ' Lapunk mai száma 12 oldalra terjed az előléptetés. Mert ha a jó kalkulus és minősítés nem is jogcim a kinevezésre és itt figyelembe aligha vétetnek, úgy viszont a rossz kalkulus és minősítés (habár mindkettőnek forrása több mint kétes) elegendők egy sokat igérő karriére megrontására. És ezt nevezik aztán nálunk birói függetlenségnek. Törvényszéki, táblai elnök külön minősítenek és jön végül a minisztérium felülvizsgálata. Csupa szám, csupa külsőség. Az, vájjon valaki jeles biró-e vagy csak afféle csupán számokat elintéző birói napszámos, — az nem lesz itt mérlegelve. Fődolog, hogy a favoritnak minősítése jó, a protekció hatályos és az előléptetendő minden önálló véleménytől és politikai meggyőződéstől ment legyen. Ugyanezen procedúra ismétlődik a törvényszéki, táblai, sőt még a kúriai birák kinevezésénél is. És azért egy kongresszus szavának súlyára; egy kebeléből választandó végrehajtó szervnek ellenőrzésére van szükség, hogy a lépten-nyomon tapasztalt alsó- és felsőfokú önkénynek vége vettessék, hogy az igazi érdem ezentúl ne mellőztessék, hogy az igazságügyér csak azokat terjeszthesse elő előléptetés végett, akik kartársaik által erre érdemeseknek találtatnak és hogy a birák automatikus előléptetése biztosittassék, a protekció pedig csirájával kigyomláltassék. Mindezek régi dolgok, — de az éppen a baj, hogy folyton kell őket újból elmondani és felpanaszolni. Sok, jogosult vád és szemrehányás fog e részben a jövő kongresszuson felhangzani. Ne is fojtsak vissza bíráink e keserves panaszaikat. Felülről mellőzve, anyagi szempontból a koldustarisznya sovány tartalmára utalva, — bíráink eddig emberfeletti kitartással tűrtek és szenvedtek. A birói tóga elég roszszul fedte azt a véghetetlen nyomort, melynek ők az osztályrészesei akkor, ha hivatásukhoz híven az igazságot, személyre való tekintet nélkül akarják szolgálni. Fs tisztelet-becsület birói karunknak, mert ezen nehéz próbát mindvégig fényesen kiállotta. De hogy bíráink eddig koplaltak, az nem jogcim arra, hogy továbbra is koplaljanak. A mai birói fizetés — a majdnem elviselhetlen drágaság mellett — pénz értékében negyedrésze sem annak, ami csak tiz év előtt is volt. És már akkor is panaszkodtak bíráink, panaszkodtunk mi birói fizetés elégtelensége fölött. A kakulus nagyon egyszerű: jó munka széles e világon mindenütt jó fizetést is igényel, mert még a legegyszerűbb munkás sem akar nélkülözések mellett dolgozni. Ahol az ellenérték nem lesz nyújtva, ott vagy a munka selejtessé válik, vagy pedig más, nem mindig tisztességes ut és mód kerestetik a hiány pótlására. Es kapunk vagy silány, vagy ami ennél még százszorta veszedelmesebb és rosszabb: részrehajló ítéleteket. Mert éhenhalálra még bírót sem lehet kötelezni. A birák fizetésének emelése tehát közvetlenül állami és társadalmi érdek. Erről több szót vesztegetni felesleges. Nagy panaszra ad okot a birák gyakran céltalan beosztása és foglalkoztatása is. Aki jeles polgári biró lehetne, az bizonyára az előtte terra incognitát képező büntető pályára lesz kinevezve; a kriminalista a kereskedelmi és csődügyeket kénytelen pertraktálni stb. Képzelhető, mennyi hiábavaló, jobb célra fordítható munka fecséreltetik itten, mennyi bosszúság, mennyi károsítása a feleknek és a köznek jár ezzel karöltve, hány rossz ítélet lát ekkép napvilágot! Az egész világ ma a helyes munkamegosztás elvét vallja és senkinek sem fog eszébe jutni paszomántostól rézöntő munkát, fából vaskarikát követelni. Csak a birói pályán teremnek gombamódra és vadon a genie-k. Itt is a testületi szervezet segíthet az egymagában tehetetlen egyénen. De persze a bíráknak sem szabad többé görnyedt háttal önérzetükről lemondaniok, egyiknek a másik hátán felkapaszkodnia, intrikálnia és besúgnia ! Mert akkor minden fáradság hiába való, akkor jobb, ha bele sem fognak. Kar- és testületi szellemnek kell fejlődnie, —• akkor nem lesz az egyeseknek többé panaszuk, hogy gyenge szavuk meghallgatásra nem talál. Programmpontot ugyan nem képez, de azért mégis meg-