A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 41. szám - A magyar színházi jog mai érvényében

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 41. számához. Budapest, 1907. október 13. Köztörvényi ügyekben. Magán kegyúri jog keletkezésének kérdésében az 1897. évi minisztertanácsi határozat csak azon esetben mondja ki a közigazgatási hatóságok illetékességét, ha az a kérdés tétetett vita tárgyává, vájjon a plébániára nézve keletkezett-e egyáltalában kegyuraság vagy nem ? Minden oly esetben azonban, ahol a kegyuraságból folyó vagyoni vitás kérdések képezik a per tárgyát, a kir. törvényszékek mint birtokbiróságok határoznak. A lőcsei kir. tszék (19i>5 nov. 18. 5,89C>. sz. a.) következő végzést hozott: Mindkét alsóbiróság végzésének megváltoztatásával, az elsőbiróság bírói hatáskörét megállapítja s ugyanazt a bíróságot további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: Annak előrebocsátásával, hogy a másodbiróság a bírói hatáskör kérdésében határozván, végzése ellen az 1881. évi LIX. t.-c. 59. §-ának 4. p. értelmében további felfolyamadásnak helye van, — az alsó bíróságok végzéseinek megváltoztatásával, az elsöbiróság birói hatásköre meg volt állapítandó s ugyanaz a bíróság további szabályszerű eljárásra utasítandó a következő indokoknál fogva: Felperes kir. kincstár, mint a szomolnokkutai r. kath. egyház kegyura keresetét arra alapítja, hogy az általa teljesítendő kegyúri építkezésekhez a szükséges igás és kézi napszámot az egyház hivei tartoznak szolgáltatni. Minthogy azonban alperesek — a szomolnokhutai r. kath. egyház hivei — az egyház irányában fennálló ezt a kötelezettségüket el nem ismerik és a felperes által a szomolnokhutai r. kath. plébánialaknál az 1899. évben foganatosított javítási munkálatokhoz az igás és kézi napszám szolgáltatását megtagadták és azokat helyettük a falperes volt kénytelen szolgáltatni : kéri őket a napszámok értékének mint helyettük tartozatlanul teljesített fizetésnek megtérítésére kötelezni. A kereset jogalapját tehát nem a felperes és az egyház közt fennforgó —nem vitás — kegyúri jogviszony fennállása, hanem az a jogkérdés képezi, hogy az alpereseket mint hitközségi tagokat terheli-e az egyház irányában a keresetlevélben vitatott kötelezettség s ebből folyólag felperes az általa mint kegyúr által plébánialaknál foganatosított javítási munkálatokhoz felhasznált igás- és kézi napszámokat az alperesek helyett tartozatlanul szolgáltatta-e? A peres felek közt vitás ennek a vagyonjogi kérdésnek megbirálása pedig a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Mert habár a peres kérdés a magán kegyúri jog és az ebből folyó kötelezettségek terjedelmét érinti, e szempontból sem merülhet fel alapos aggály a rendes polgári bíróság hatásköre ellen, mivel hazánkban a magán kegyúri jog rendes alakja a dologbeli kegyuraság s ennélfogva minden oly esetben, melyben az ebből folyó vagyonjogi vitás kérdések képezik a per tárgyát, ingatlanokra vonatkozó dologi teherről, illetve annak terjedelméről van szó; az 1881. évi LIX. t.-c. 6. §-nak határozott rendelkezése pedig nem hagy fenn kétséget arra nézve, hogy az ily természetű igények eldöntése a kir. törvényszékek mint birtokbiróságok hatáskörébe tartozik. Hasonló értelmű rendelkezést tartalmaz az 1868. évi LIV. t.-c. 18. §-a és az ideigl. törv. szab. I. R. 34. £-a is s ez volt az oka annak, hogy 1861 óta a kegyuraságból folyó vitás vagyonjogi kérdésekben tényleg a rendes polgári bíróságok ítélkeztek. A minisztertanácsnak 1897. évi június hó 23-án hozott határozata arra helyez fősúlyt, hogy a magán kegyúri jog keletkezésének kérdése közjogi kérdés s ennélfogva mint ilyen a polgári bíróságok hatáskörébe nem tartozik. Az ebben a vonatkozásban felmerült vitás kérdéseket mondja ki közigazgatási útra tartozóknak s végkövetkeztetésében az elbírálása alá került hatásköri összeütközési esetben a közigazgatási hatóságok illetékességét azért állapítja meg, mert az a kérdés tétetett vita tárgyává, vájjon a szóban forgó plébániára keletkezett-e egyáltalában kegyuraság vagy sem ? Hogy azonban a vitás vagyonjogi kérdések elbírálása közigazgatási útra tartozik, különösen, hogy ilyen természetű igények elbírálása még akkor is közigazgatási útra tartoznék, ha a kegyuraság keletkezése és fennállása nem vitás, az ennek a határozatnak a szövegében kimondva nincs. Egyébként is ez a határozat csakis az abban eldöntött konkrét esetre lévén mérvadó: a kir. Kűria nincsen akadályozva abban, hogy a hatáskör kérdését a jelen esetre nézve önállóan birálja el. A hatáskör kérdésében felmerült költségek ki által viselése iránti határozás a végitéletre tartozván: e részben ezutal intézkedni nem szükséges. A férj nejétől visszakövetelheti a férj keresményéről kiállított takarékbetéti könyvecskét még akkor is, ha tudtával a neje nevére állíttatott ki, mert a házasság alatti szerzemény felett, de ennek nemlétében még a hozomány felett is a férj rendelkezik, a nő csak abban az esetben birna joggal a neki átadott és saját nevére betett összeghez, hogy ha bizonyította volna azt, hogy a íérj azt neki ajándékozta. (A m. kir. Kúria 1907. máj. 15. 3,215. Na«ybecskerek- II. T. Szeged ) Csak az az érték a szerzemény, tehát csak az az érték lehet külön a szerzeményi öröklésnek a tárgya, amely az apai és anyai ágról hárult vagyon értékét meghaladja. Ebből következik, hogy az öröklés szempontjából közömbös, hogy a hagyaték ténylegesen minő vagyonrészekből alakult, tehát, hogy van-e a hagyatékban oly vagyon is, amely az örökhagyónak adásvétel utján szerzett vagyona, mert a hagyatékban szerzeményről jogilag csak akkor lehet szó, ha az apai és anyai ágról hárult vagyonérték teljes fedezetet nyervén, ezt meghaladó vagyonérték mutatkozik. (A m. kir. Kúria 1907. juni. (i. 7,977. sz ) Csupán perköltségben marasztaló ítélet alapján biztosítási végrehajtás el nem rendelhető. (T. Budapest, 1907. máj. 22. 1,562. v. sz.) Kifejezetten megjelölt, közérdeket szolgáló, kulturális célból engedélyezett több évre szóló ösztöndíj, melynek évi részletének kiadása a tanulmán} ok eredményéről teendő jelentéstől és az évről-évre teendő előterjesztéstől van függővé téve : az 1881 : LX. t.-c 65. S-ának joghasonlatosságára való tekintettel végrehajtás alól mentes. (T. Budapest, 1907. április 30. 3,182 T. sz.) Színmüvek, zeneművek és zenés szinművek előadása által elkövetett szerzői jog bitorlása esetén, ha a szinrehozás körül a bitorlót sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli, a bitorló kártérítési felelősségének mérve nem a szinrehozásnál elért tiszta jövedelem bizonyos százalékában, hanem abban az összegben állapítandó meg, mely a bitorló müvek szokásos tiszteletdiját képezi, mint amely összeg, akár járt a szinrehozás tiszta nyereséggel, akár nem, a bitorlónak feltétlen kiadását képezte volna. (A. kir. Kúria 2,316/1906. sz. — 1907. ápr. 23.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Befejezett elévülésről való lemondást a váltótörvény joghatályosnak ismer, azonban a már létező váltójogi elévülésről való lemondást nem foglal magában kötelezettnek azon ténye, hogy az alapváltókereset beadása utáni időben a váltóösszegnek és járulékának felerészben való kifizetésére magát kötelezte. A m. kir. Kúria (1907. szept. 18. 802/1906. V. szám.) következő ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletét nem felebezett részében nem érinti, felebbezett abban az intézkedésében, amely szerint a kir. ítélőtábla P. Ferenc perujitási keresetének a 13,834,903. számú sommás végzésben foglalt 31)0 K. tőke, 1902. évi június hó 2. napjától járó 6%-os kamata,1 ^",'o váltódij és 7 K. 95 f óvási s közlési költség erejéig érdemben is helyt adott és az újított perben felmerült perköltséget kölcsönösen megszüntette, helybenhagyja stb. Indokok : A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletének felebbezett részét helybenhagyta az elévülési kifogásról való lemondásra vonatkozó indokainak elhagyásával megfelelő egyéb indokai alapján és még a következő okokból: A váltótörvénynek az elévülés kezdőpontját, tartalmát, megszakítását és nyugvását szabályozó rendelkezései (84—87. és 89. §§.) a felek eltérő megegyezésének tért nem engednek, tehát kényszerítő jellegűek, amiből következik, hogy a váltójogi elévülésjogügylet által előzetesen kizárni vagy annak tartalmát az elévülési idő letelte előtt kelt szerződéssel meghosszabbítani nem lehet. A befejezett elévülésről való lemondást ellenben a váltótörvény ki nem zárja. A 88. §-nak az a rendelkezése ugyanis, hogy az elévülés hivatalból figyelembe nem vétetik : a befejezett elévülés érvényesítését a váltókötelezett akaratára bízza. Az elévülésről való ilyen utólagos lemondást magában foglaló jogügylet tehát joghatályos, magától értetvén, hogy a lemondás napjával a lemondó váltókötelezettel szemben uj váltójogi elévülési idő veszi kezdetét. A fenforgó esetben azonban a felperes védekezése a kir. Kúriának fent kifejtett jogi álláspontja dacára sem érvényesülhetett. , * Mert a felperes részéről felhozott az a tény, hogy az alperes az alapvákókereset beadása utáni időben a váltóösszegnek és járulékainak felerészben való kifizetésérc magát feltételesen lekötelezte, a már letelt váltójogi elévülésről való lemondást nem foglal magában.