A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 41. szám - A magyar színházi jog mai érvényében

162 A JOG A csödteltárüzás szabályossága vagy szabálytalansága, I valamint ez utóbbi ellen beadott észrevételek feletti határozathozatal a leltározást elrendelő és nem az azt csak foganatositó i törvényszék hatáskörébe tartozik. A m. kir. Kúria (1907. márc. 20-án 215,1907. V. sz.) következő határozatot hozott: A m. kir. Kúria ebben az ügyben a további eljárásra a nagyváradi kir. törvényszéket mondja ki illetékesnek. Indokok: Tekintve, hogy jelen csó'dügyben a nagyváradi kir. törvényszék leltározás végett a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéket kereste meg, és ez utóbbi törvényszék a leltározást foganatosította; tekintve, hogy a csödleltározás ellen a leltározást foganatosított törvényszékhez előterjesztések adattak be, amelyekben a leltározás szabálytalansága panaszoltatik ; tekintve, hogy a csödleltározás jóváhagyása és következéskép a leltározás szabályszerűsége vagy szabálytalansága feletti határozathozatal a leltározást elrendelő csődbíróságnak és nem a foganatosítás végett megkeresett bíróságnak hatáskörébe tartozik, és tekintve, hogy ezek szerint a csödleltározás szabálytalansága miatt beadott észrevételek kérdésében a leltározást elrendelő nagyváradi törvényszék van hivatva határozni, mindezeknél fogva ebben az ügyben a további eljárásra a nagyváradi kir. törvényszék volt illetékesnek kimondandó és ennek következtében ez az ügy illetékes eljárásra ehhez a törvényszékhez volt utasítandó. Egyéni cég esetében, ha annak tulajdonosa valamely fizifiai személy, a cége ellen hozott birói itélet az illető személy ellenében nemcsak kereskedelmi nevére, hanem polgári nevére való tekintettel is hatályos, aminek szükségképpeni következménye, hogy a fizikai személy, mint cégtulajdonos ellen folytatott perben hozott itélet alapján kielégítési végrehajtásnak van helye nemcsak az illető fizikai személy kereskedelmi neve alatt, hanem polgári neve alatt található és végrehajtás alá vonható vagyonára is s igy a cég ellen elrendelt végrehajtás foganatosítható a perbe idézett cégtulajdonos magánvagyonára is, anélkül, hogy külön kiterjesztő végzéssel a végrehajtást a cégtulajdonos magánjogivagyonára is elrendelni vagy kiterjeszteni kellene (T. Budapest, 1907. jun. 18. 5,942. s?.) A K. T. 453. §-a nem kivánja meg, hogy a vállalat biztosítási alapra szánt összegnek az alaptőke többi részétől való elkülönítését kimutassa. A biztosító vállalatok csak arra kötelesek, hogy bejelentsék az elveket, amelyek szerint a befizetett alaptőkét, tehát részvénytársaságoknál az ebben benfoglalt biztosítási alapot is el akarják helyezni és hogy ezek az elvek közzéteendők E szerint a törvény célja nem az, hogy a cégbíróság a biztosítási alap kezelésének módját ellenőrizze, hanem az alaptőke elhelyezésére vonatkozó elvek közzététele utján az érdekelteknek legyen módja saját érdekeit megvédeni. Ennélfogva részvénytársaság bejegyzését nem lehet annak kimutatásától függővé tenni, a biztosítási alap elkülönítése ki van-e mutatva. (T. Budapest, 1907. jun. 12. 2,010. sz.) A biztosított az egészségi állapotának jellemzésére adott avval a feleletével, hogy egészsége jó és nem volt komoly beteg, csak azon esetben sértette volna meg a törvényes közlési kötelezettséget, ha a biztosító bizonyította volna, hogy a biztosított az egészségi állapotában oly jelenségeket tapasztalt, hogy azok alapján szívbajára nézve tévedésben nem lehetett. Ha a biztosítottnak volt is az ajánlat megtétele előtt szivdobogása és nehezebb lélegzése, ezen jelenségekből még meg nem állapitható, hogy azokból a biztosítottnak a szívbaj betegségét tudnia kellett volna. (A m. kir. Kúria 1907. tipr. 24. 1,251. sz. IV. p. t) A váltóbirtokosi minőség hivatalból vizsgálat tárgyát nem j képezheti. Igazoltatván, hogy a felperes cég birtokosa nem szán- i dékosan, hanem puszta véletlenségből törölte a kereseti váltón levő kibocsátói cégaláírást már pedig a V. T. 6. §-a szerint valamely lényeges kellék hiánya csak annak szándékos törlése esetén lévén megállapítható, p felperes a törölt kibocsátói aláírást ujbol a váltóra vezetni jogosított volt. A prdts. 172 § a alapján megítélhető a valódisági eskü arra is, hogy a cég tagjai — a cégjegyzéstől eltérően — szoktak-e csupán egy tagnak az aláírásával is váltókötelezettséget vállalni. (A m kir. Kúria 1907. jun. 7. 831 sz.) A részvénytársaság felszámolójának felelőssége a K. T. 205. § a alapján csak abban az esetben állapitható meg, ha a társaságnak már felosztatlan vagyona nincs ; ily vagyon esetében elsősorban a társaság ellen érvényesítendő a követelés, aminek nem állhat útjában az, hogy a részvénytársaság cége a feloszlás folytán a cégjegyzékből töröltetett. (A m. kir. Kúria 718/1906 sz — 19Ü7. jun 25 ) Az életbiztosítási dij lejárta és a törvényes 30 napi halasztási idő letelte előtt a második dijról adott váltó fizetésül adottnak lévén tekintendő, nem esik a K. T. 485 §. tekintete alá és ezért annak aláírója marasztalandó. (A m. kir. Kúria 673/1906 sz — 1907. szept 3) Habár a biztosító társaság jogosan tagadhatná meg a kártérítést, mert a biztosított a biztosítási feltételek ellenére nem jelentette be, hogy a hajc. robbanó anyagot szállít, mégis marasztaltatok a biztosító társaság, mert a szerződés idejében a közfelfogás a szállított anyagot robbanó anyagnak nem tekintgette és igy a felek sem tekinthették azt ilyennek. (A m kir Kúria 696/1806. - 1907. jun. 17.) Bűnügyekben, Sértettek a terhes feltételű kölcsönösszeget csak azért vették fel, mert Amerikába készültek és szorult helyzetükben máshol kölcsönhöz jutni nem tudtak. Vádlott a sértettnek kölcsön adott pénz hitelezésével azonban csak oly módon működött közre, hogy a kölcsönveendő tőkére a kamatmennyiségre megegyezett s a kötelezvényeket kiállította. Minthogy ezáltal a bün cselekmény végrehajtását szándékosan előmozdította és könnyítette, mint bünsegédi részes tartozik büntetőjogi felelősséggel, nem pedig mint tettestárs. A m. kir. Kúria (1907. jun. 12-én 5,679. sz. alatt az uzsora vétsége miatt vádlott V. B. és neje iránti ügyében) következőleg itélt : A semmisségi panasz elutasittatik. Mégis mindkét alsófoku bíróság ítéletének a V. B. vádlott bűncselekménye minősítéséről és ezzel kapcsolatban büntetése kiszabásáról rendelkező része a B. P. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott és ugyanazon szakasz utolsó bekezdése alapján hivatalból figyelembe vett semmisségi ok fenforgása miatt a B. P. 437. §. harmadik bekezdése értelmében megsemmisíttetik és a nevezett vádlott a terhére megállapított vádbeli tettei miatt az 1883. évi XXV. t.-c. 1. §-ába ütköző öt rendbeli uzsora vétségében mint a B. T. K. (59. §. 2. pontja szerinti bűnsegéd mondatik ki bűnösnek és ezért a B. T. K. Z. V. illetve (36. és 102. §§-aiban foglalt rendelkezések alkalmazásával az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. g-ában meghatározott célokra fordítandó 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett a beregszászi kir. ügyészségnél fizetendő, behajthatlanság esetén 15 K.-ként egy napi fogházra átváltoztatandó ötször 15 K.. összesen 75 K. pénz mint fő- és 5 K.-ánként 1 -napi fogházra átváltoztatandó ötször 5 K., összesen 25 K. pénz mint mellékbüntetésre ítéltetik. Az elsőfokú bíróság ítéleteinek egyéb rendelkezései nem érintetnek. Indokok: A kir. ítélőtábla ítélete ellen V. B. vádlott írásban a B. P. 385. §. 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a megállapilott tényállás szerint a sértetteknek nem ő, hanem a felesége hitelezett; az a ténye pedig, hogy a felesége megbízásából az ügyletkötés utáni ténykedésben ő is részt vett, az uzsora vétségének ismérveit ki nem meriti. A kir. Ítélőtáblának a kir. törvényszékkel egyező ténymegállapítása szerint való ugyan, hogy a sértetteknek kölcsönadott pénz a V. B.-né vádlott tulajdonát képezte és hogy hitelezőként a kiállított kötelezvényekben V. B.-né szerepel. Minthogy azonban az elsőfokú bíróságok tényként megállapították azt is, hogy a kölcsönadásnál V. B. vádlott is közreműködött oly módon, hogy a hozzá fordult sértettekkel a kölcsönveendő tőkére és a kamat mennyiségére nézve ő egyezett meg; továbbá, hogy a kötelezvényeket részint maga állította ki, részint azok kiállítására Sz. E, közjegyzőnek az utasítást ő adta, sőt az ily módon kiállított kötelezvények ellenében, felesége tudtával és beleegyezésévei a kölcsönpénzt a részleteknek és pedig ifj. B. A.-nak 720 K-s kötvény ellenében 600 K-t, Z. F.-nak 360 K-s kötvény ellenében 300 K-t, Z. F.-nénak pedig 26 K-ás kötvény ellenében 20 K-t, L. I.-nak 360 K-s kötvény ellenében 300 K-t, K. K.-nak 360 K-s kötvény ellenében 300 K-t és 80 K-s kötvény ellenében 60 K-t, végül B F.-nak 360 K-s kötvény ellenében 300 K-t ő számláit le a sértettek kezeihez s a kiállított kötvények és az átadott készpénz összege közt fenforgó különbözetet is egy évi kamat fejében ő tartotta vissza; minthogy a tény megállapításából kitünőleg a sértettek a kölcsönösszegeket azért vették fel, mert Amerikába készültek és máshol kölcsönhöz jutni nem tudtak, tehát a kölcsönügylet kötésekor nyilván szorult helyzetben voltak, amint ezekből a körülményekből a vádlottaknak is ismerniök kellett; minthogy a kir. ítélőtáblának a kir. törvényszékkel egyező helyes jogi következtetése szerint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt az eset körülményeinél fogva szembeötlő aránytalanság mutatkozik; minthogy a B. T K. első részének V-ik fejezete szerint valamely bűncselekmény elkövetése miatt nemcsak a tettes, hanem a részes is (B. T. K. 69. §. 1. és 2. p.) büntetőjogi felelősséggel tartozik, már pedig V. B. vádlott a terhére megállapított fent részletezett tevékenységével a V. B.-né vádlott által elkövetett és az 1883. évi XXV. t.-c. 1. §-ában meghatározott 5 rendbeli uzsora vétségének tényálladéki elemeit magunkban foglaló bűncselekmények végrehajtását szándékosan előmozdította és könnyítette (o "/ oo-; 6P- f 2; P'}' mindezeknél fogva V. B. vádlottnak a B. B P 38o §d 1 a) pontja felhívásánál bejelentett panaszát mint alaptalant a B P. 437. § negyedik bekezdése értelmében elutasítani kellett. Ellenben mindkét alsófoku bíróság Ítéletének a V B vádlott cselekménye minősítésé.öl és ezzelkapcsolatban büntetése kiszabásáról rendelkező reszel a legelői irt törvényszakaszoknak megfeleloleg azért kellett hivatalból megsemmisíteni és a helyett a törvényszakaszoknak megfelelő ítéletet hozni, mert amint már fentebb kifej ete t, nevezett vádlott cselekvősége csak a bünsegédi részesség fogalmát meriti ki, márpedig a B T K 72 illftvIS Lrannőelakeh Se ^ÍV bÜnS2géd cnyhébben büntetendő, mintha ugyanő a bűncselekmény elkövetőjeként mint tettes völna elatelendo ; miből folyóan az alsófoku' bíróságok V B vádlott sérS&Sdí^ TŰT 5,7* ^^^^^ a ieiesegenek. V. B.-ne vádlottnak tettes társát Ítélték el.