A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 40. szám - Az alap- vagy sarkalatos törvények fogalma és helyzete a magyar közjogban. 2. [r.]

A JOG aki saját társadalmi és műveltségi színvonalának emelésééi t küzd, tanul és nem szorult rá, hogy kenyeret keressen vele. Ezek az egyetemisták. Ámde a modern állam társadalmának óriási nagy többsége azért tanul, hogy tanulása után magasabb napidíjban részesül­jön, mint a közönséges napszámos. Ezek a kenyérkeresők. Az egyéni törekvések ezen két osztályát elismeri min­denki, e becses lap olvasói se vonják kétségbe valóságát bizo­nyára ; azonkivül vegye fontolóra, számítsa ki az olvasó, hogy az országban az egyetemi és akadémiai hallgatók összességének hány százaléka szomjúhozza a tudományt önmagáért abszolu­tórium előtt és után, hány százaléka megy kenyér-kereső pályára tanulmányai betejezése után? Én hiszem, hogy a tudós doktor egyetemisták a létszám 1 százalékát teszik és 99 száza­lék azért tanul, hogy megélhetését jobban biztosithassa általa. Ha ez is igaz, akkor az egyetemi oktatás szükségessége (pedig igaz) csak kivétel és a gyakorlati oktatás okos szervezése képezi a szabályt, aminthogy ez a szabály még akkor is. ha a tudó­sok száma nagyobb l°/0-nál, még akkor is, ha 2%, ami nem valószínű ... de legyen 3°/0 is : csak kivétel. A tudományok öncélú mivelése kizárja a kívülről jövő korlátokat, szabadságot követel magának minden irányban, de főként abban a tekintetben, hogy mit, mikor és kitől ta­nuljon. Általános tanszabadság mellett az egyetemi végzettség külső eredménye és jutalma a doktori titulus; belső ered­ményét nem vizsgálja senki gyakorlati mérték szerint. A gyakorlati pályák emberei ellenben olyan rendszer parancsai alatt állanak, melyek azonosok kell, hogy legyenek az élet törvényeivel; hatósági rendszabály írja elő, hogy mit, mikor és kitől kell tanulni ; de nem elégszik meg a tanulással sem, vizsgarendszerétől tudást követel, mert nem szabad a társada­lomra bocsájtani az olyan tudatlan embereket, akik kenyeröket várják a társadalomtól; ezek letett szakvizsgájuk után kapják a tudás diplomáját. Kétféle irányzat, kétféle törekvés; egyik a theoretikus németeknek, másik a praktikus franciáknak tanulmányi rend­szere. Egyik tanszabadság élvezetével, másik tankötelezettség béklyóival; egyiknek eredménye és végcélja a sok tanulás, másiknak kimert szakszerű tudás. Hogy végtelen sok, de annyi különbség van országunkban az akadémiai és egyetemi oktatás közt, amennyi alig elsorolható, azt hiszi, látja és tudja min­den dologértő. Ez a végtelen sok és nagy különbség egye­nesen kizárja aztán annak lehetőségét, hogy e két irányzat, a theoretikus és praktikus két rendszer uralma, ugyanazon helyen és egyidőben valaha egyesíthető legyen anélkül, hogy egymás hatását meg ne semmisítse. Tanszabadság, tankötele­zettség, vagy meleg és hideg, avagy plusz és minusz, egy­ugyanazon körzetben lényegük változatlanságának föltevésével; nagyfokú aberratio, kinos félszegség, vagy mint a magyar pa­raszt mondaná : ostoba luserálás. A theoretikus német rend­szer és a praktikus francia rendszer összeegyeztetésének fárad­ságával nem is foglalkozik okos ember már ma, ezT favaskarika ; hanem hogy a két rendszer közül melyiketTogadjuk el inkább és melyiket terjesszük: ez a kérdés aktuális. Magyarországon a tudományos közvélemény irányzata, sőt tapasztalhatólag a kormány törekvése is a német rend­szernek ad előnyt. Szerencsétlen törekvés. A Fejérváry-kabinet közoktatási ügyvivője, Lukács György 1905. év végén az egyetemekről és egyetemi főiskolákról tör­vénytervezetet dolgoztatott ki, az egyetemeket ez a javaslat tetemesen megszaporítja, az akadémiákat, egyetemi főiskolák címén egyetemekké teszi s mindenikben törvényesíti" a tan­szabadságot. Az 1867-iki kiegyezés után mindjárt törvényt csináltak Magyarországon, hogy az uzsorakamatot tiltó törvény eltöröl­tetik és Deák Ferenc bölcsesége által vezetve törvényesítették a szabad kamatlábat 10—20—100—1000%-ig. Hadd legyen Magyarország Európa, sőt a világ legszabadelvübb országa. Majmoltuk, sőt büszkeségünkben túllicitáltuk a külíöldi államok szabad törvényeit és ugyanakkor helyzetünkkel nem számolva, tönkretettük a magyar középosztályt, mindenesetre tagjainak kevésbé nemzeti kicserélését idéztük elő. Mire eltöröltük az uzsorát, akkor már hiba a helyrepótolhatatlan volt. A darabont-kormány után következő már átmeneti kor­mánynak is ott jár az esze, hogy a magyarországi egyete­meket szaporitsa; a 3-ik, illetve 4-ik egyetemet (mert Zág­rábban is van) ígérgeti egyik vagy másik városnak, illetőleg több város zaklatja a kormányt egyetemért. Elitélendő törek­vés, Németország majmolása, itt is, mint sok más egyébben. Az 1—3% szükséglet, mint kivétel, tökéletesen megelég­szik Magyarországon, a kapcsolt részeket is számítva, egy egyetemmel; a 99 —97°/0 pedig gyakorlati követelményekkel lép föl, miket el nem enged az élet senkinek. Tudjuk, hogy az elméleti törekvések bölcselkedő okos­kodása külső felelősség nélkül ad libitum barangolhatja össze a világot; ellenben a gyakorlati tudás kell, hogy alapos és szabatos legyen, különben megboszulja és eltemeti magát minden egyéni törekvés ; tudjuk, hogy az nem szabály : hanem csak kivétel, hogy a közepesnél jelesebb fiatalok a tudományegyetem elő­adása következtében fejtik ki és fejthetik ki a gyakorlati pályák követelményei fölött álló magasabb képzettségüket és általá­nosabb tudásukat, a szabály, a hajlam és nem a képesség, e szerint osztályozni — és csakis e szerint — lehet elméleti és gyakorlati tanrendszert, t. i. hajlam szerint ; de képesség szerint hajlam nélkül: céltalan kísérletezés; tudjuk, hogy a nagy fel­fedezők, úttörő munkások, kiknek kitartó fáradsága folytán vagyonosodott meg a világ és emelkedett a közműveltség, fokozódott az emberi jóllét — maguk teremtettek maguk­TÁRCA. Az alap-vagy sarkalatos törvények fogalma és helyzete a magyar közjogban.*) — A Jog eredeti tárcája.— Irta HORVÁTH JÁNOS dr., egyetemi magántanár. (Befejezés.)**) A megközelíthető valóságot, mely saját álláspontom is kife­jezésre juttatja, Jelűnek hozza föl, mely szerint: «Omne jus aut consensus fecit, aut necessitas constituit,"aut firmavit consuetudo. Von der necessitas, die Modestin als rechtschöpfende Macht an­führt, ist in unseren Lehren von den Rechtsquellen wenig die Rede. Und doch spielt sie in dem Lében der Verfassungen eine ungeheure Rolle. Álle jene geschichtlichen Ereignisse, die ausser­halb des Rechtes die Fundamente des Staates umwüblen, schaffen eine solche necessitas Das fait accompli, die vollendete Tatsache, ist eine historische Erscheinung von verfas­sungsbildender Kraft, gegen welche ailes Ankámpfen der Legi­timitátstheorien ohnmáchtiges Beginnen ist. Aber nicht nur in den grossen Wendepunkten der Staatengeschichte, auch im Laufe des normalen Staatenlebens kann diese necessitas in überraschender Weise hervortreten und die staatliche Organisa­tion gegen den Buchstaben der Verfassung wandeln. In voller Klarheit kann man diese merkwürdige Erscheinung bei völliger Neuschöpfung von Verfassungen studiren, da alle menschliche Voraussicht nicht imstande ist, die tatsáchliche Ausgestaltung neuer, noch nicht erprobter Einrichtungen zu bestimmen. Sehr .oft wird in solchen Fallen die geplante Institution durch übersehene *) ((Bevezetés a magyar közjog ismeretébe» cimü sorozatból. **j Előző közlemény a 37. számban. oder unvorhergesehene Umstánde und zwar vielleicht sofőrt oder in kurzer Zeit, ohne jeden Wechsel der davon betroffenen Gesetz­texte eine möglicherweise tiefgehende Wandlung erfahren*. (Verfassungsánderung und Verfassungswandlung. 21. 1.) ? Az alaptörvényeknek a modern értelemben vett elvének a nálunk alaptörvényeknek nevezett tételek nem felelnek meg. Tudnivaló, hogy a XVIII-dik század végén és a XlX-ik század folyamán leginkább az absolut államokból keletkezett alkotmá­nyosságok egy oklevélben, vagy legalább is külön-külön fölállított alapintézmény szabályozását tartalmazó oklevelekben foglalják össze alkotmánytételeiket, p. o. Francia-, Spanyol-, Olaszországok, vagy Ausztria s az egyes német államok, és hogy az ilyképp megálla­pított alkotmányt vagy alapintézményeket biztosítsák, vagy hatá­lyosabban megóvják az elhamarkodott változtatásoktól: jogilag erősebbé és állandóbbá teszik ; a közönséges törvényhozás hatás­köréből kivonják. Az ilyen törvényeket nevezik mostanság rend­szeres alaptörvétiyeknek, melyek tehát különös, a közönséges tör­vénytől eltérő jogi természettel birnak; módositásuk és meg­változtatásuk másként összeállított törvényhozási szerv által és szigorított eljárással történik, a rendes törvényhozás csak az alaptörvények által kijelölt határok között mozoghat; azokon nem változtathat; ha a közönséges törvény az alaptörvénynyel össze­ütközik, az előbbi semmisül meg. Ezzel szemben áll az angol és magyar alkotmány alaptétele, — Gladstone utal arra, hogytez a kifejezés: alaptörvény ismeretlen alkotmányunkban. (1884. febr. 22.) Gr. Tisza István, miut min. elnök (1904. okt. 25.) a következőket mondá: «Hát vannak Magyaror­szágon olyan törvények, amelyek olyan alaptörvényszerü jelleggel bírnának, hogy azokat a törvényhozás egy egyszerű ujabb törvény­nyel meg nem változtathatja? Ugy-e bár nincsenek? Ugy-e bár Magyarországon is az a sarkalatos elv áll, ami Angliában és amelyet az angol humor ugy fejez ki, hogy az angol törvényhozás mindent tehet a világon, csak férfiből asszonyt, asszonyból férfit nem csinálhat. A magyar törvényhozás előtt semmiféle korlá­tokat egy korábbi törvény fel nem állithat; a magyar törvény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom