A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 40. szám - Az alap- vagy sarkalatos törvények fogalma és helyzete a magyar közjogban. 2. [r.]

A JOG 287 nak egyetemet az elmélet és gyakorlat kölcsönös szolgálatának párosításával, hajlam és tehetség egyesítésével ; tudjuk, hogy az egyetemi oktatás szükségessége csak kivétel és a gyakorlati oktatás okos szervezése képezi a szabályt: mégis, mégis, mi'fölcseréljük a kivételt a szabálylyal, mi egyetemi oktatást akarunk mindenütt tanszabadsággal s mellőzzük a colloquáló akadémiákat. . . . Németországban is sok, nagy, gazdag egyetem van, menjünk utánuk, el ne maradjunk. Egyik ismerősöm a kolozsvári és pesti egyetemen végezte a jogot, másik a debreceni jogakadémián. Mindkettő kitűnő volt nyolc osztályon keresztül, mindkettő egyenlő jó tehetség! A debreceni tanult a vizsgákra és tudott is, tud ma is; az egyetemista kétszer annyit tanult a vizsgákra, kereszült ment és tanulnia kell ma is, mert az egyetemen nem tanult, amit a vizsgákra hirtelen féltében beszedett, azt pár hét alatt el is feledte. Kiforratlan, fiatal emberekre nézve szintén csak kivétel lehet az általános szabadság, főszabály marad rájuk nézve örökké az okos vezetés. Az egyetemeken végzett ifjak korántse kerülnek ki azzal a képzettséggel a gyakorlati életbe, amit tőlük hivatásuk mindenképpen megkövetel. Nem is az ab origine a célja az egyetemeknek, hogy gyakorlati képzettséget nyújtsanak az életnek, hanem hogy szaporodjanak az elméleti tudósok és mégis az egyetemisták 97°/0-át ráküldik a társadalom nyakára gyakorlati képzettség nélkül. Valóságos és szándékos megrontása az egymásután következő intelligens nemzedékeknek, valóságos és szándékos összecserélése az elméleti és gyakorlati pályáknak, valóságos és szándékos megnyomoritása a közönség érdekeinek és a jogi oktatás terén okozója az ügyvéd számfeletti szaporodásának, tulszaporodás miatt az ügyvédi állás és reputáció eltemetésének. (Tanszabadság mellett beiratkozik a jogász szakma nélkül és dicsekszik a jogvégzett fiatal ember, hogy csak kétszer volt az egyetemen, mikor beiratkozott és amikor abszolutóriumát kivette, megy különféle irodára, megy nevelőnek vagy éppen eltekergi az időt . . . hogy lehetne ilyen rendszertől szaktudást és szolidságot várni?) A magyarországi helyzet a lehető legrosszabb. Az egyetemeken, kivált Budapesten látja a tanárkar, látja a miniszter, látja minden okos ember, hogy egy terembe, egy tanár elé nem fér több 2—300 embernél, holott ezen tanárnál beiratkozott 7—800 egyén ; látja mindenki a fizikai lehetetlenséget, a tanuló beiratkozik, tandijat fizet, előadást nem hallgat, lehetetlenség, nem is szükséges, nincs névsorolvasás. Ez az egyetemi oktatás ? Az akadémiai tanuló elvándorol szigorlatozni a pesti vagy kolozsvári egyetemhez, megteszi az útiköltséget, fárad, fizeti különféle cimen a vizsgaköltségeket és a dijakat, megbuktatják, kiütik a szegény fiatal ember kezéből a kenyeret, folyamohozás minden ujabb törvény létrehozatalánál az ország érdekeit teljesen szabadon mérlegelheti, tekintet nélkül arra, hogy ezzel módosit-e egy korábbi törvényt vagy sem* «Les Anglais ne connaissent pas les assemblées constituantes en tant que distinctes des assemblées legislatives.Chaque parlement se considere comme qualifiée pour agir indifférement dans les deux capacités. Aucun précaution n'a été prise pour rendre plus lente et plus műre la déliberation sur les objets le plus considerables du droit constitutionnel. stb. (L. Boutmy; Etudes de Droit. Const, 73.1.) Teljesen egybehangzik ezzel Franqueville véleménye, mely szerint: <Le statut qui introduirait dans la constitution politique les plus graves bouleversements n'exigerait pas d'autres formalités que l'acte le plus vulgaire et le plus simple*. Ugyanezen ismerője az angol jognak mondja, hogy «Les Anglais n'ont jamais tenté de graver les tables de leur constitution sur le bronzé, ils ont préféré la cire, plus facile h manier. Les changements s'opcrent sans secousse et sans bruit*.*) Az alaptörvényi jelleget a magyar alkotmányfejlődésben valamely törvénynek csak a tartalom adja meg. Fogalmától ugyan el nem választható a közönséges törvény fogalma, de ettől a tartalomban különbözik, vagyis az alaptörvény olyan törvény, mely az alkotmány alaptételeit tartalmazza, nincsen különös jogi természete, ugyanazon szerv alkotja és változtatja, mint amely a közönséges törvény alkotására jogosított. És ha mégis azt tapasztaljuk, hogy az alaptörvény nagyobb tekintélyt és állandóságot élvez : ez nem jogi kényszerből, hanem az állam alapintézményei iránt való különös kegyeletből, az alapok természetes nagyobb állandóságából következik. A részleteket szabályozó törvények rendszerint az 2) Már az 1258. évben tartott oxfordi parlament fölállitá a tervet, hogy egy korábbi parlament nem köthet meg egy későbbit. (L. F i s c h e 1 : Die Verfass. Engl. 413. L — L. Mac. D o n a g h : Anglia alk. 70.1. — ugy D i c e y tanítását, mely szerint nincs különbség az alkotmányi és köztörvények között angol szempontból. L. Angol alkotmány. 83 I. — Továbbá a különbséget a hajlékony és merev alkotmányok között. L. id. mű 117. s k. 1.) Mindez a magyar alkotmány tételeire is alkalmazható. dik és költ újra, a vizsgázó tanár zsebe dobaszodik az ezrektől. Hát ez a szakoktatás ? A kormány említett tervezete azonban még a mostani helyzetnél is rosszabbat idézne elő; az a tervezet a két ellentétes rendszer egyeztetésének kísérletezésével elérte a fuserálás tökéletességét és azért figyelemreméltó mégis, mert azt nem Lukács György csinálta, hanem magyarországi szakértőkkel készíttette, a hazai szakértők elméjének produkciója, a szerencsétlen irányzat bizonyítéka. Ez a tervezet megállapítja, minő tudományokat kell az egyetemen tanítani: nyelvtörténet, természettudomány képezi az egyetemi oktatás tárgyát. Az 5-ik §-ban intézkedik az összekapcsolásról : «Egyetemen a magasabb képzést igénylő közhivatali és egyéb pályákra, nevezetesen egyházi, igazságügyi, tehát birói és ügyvédi, továbbá közigazgatási, tanári, orvosi, állatorvosi, műszaki, mezőgazdasági stb. pályákra való előkészület érdekéből külön karok szervezhetok.it Kimondja azt is, hogy az egyetemi főiskoláknak az egyetemmel minden tekintetben azonos jogállásuk van ; tehát egy csapásra az összes szakoktatás át van lopva az egyetemi oktatás szolgálatára, a tanszabadság abszorbeálja, elnyeli a tankötelezettséget, 3°/0-os szükséglet uralja a 97°/0-os szükségletet, a szúnyog viszi hátán az ökröt . . . hát lehetséges dolgok ezek? Ha valósággal tapasztalható társadalmunkban a kétféle irányzat, akkor ki kell első sorban mondani, hogy kétféle egyetemre van szükségünk ; ha látjuk a szükséglet mértékét irányzat szerint, állítunk egyikből többet, másikból kevesebbet, éppen a szükséglet szerint. Az egyetemi oktatás karakterisztikája a tanszabadság, a szakoktatásé a tankötelezettség; az egyetemi oktatás terén az elméleti tudományoknak szolgálatára áll a gyakorlat, a szakoktatás terén a gyakorlati tudományoknak szolgálatára áll az'elmélet ; a két rendszer uralma helyett egyesitjük egymással a két rendszer szolgálatát, ekkor létesül az elmélet és gyakorlat kapcsolatos szervezetében az a jóleső harmónia, mely hivatva van biztosítani a sikert elméleti tudósoknak, szaktudósoknak egyaránt. Bizonyosan elég Magyarországnak, ha a többi szakiskolák mellett Budapesten megmarad egy egyetem és a többi főiskolák lesznek az egész országban szakiskolák az élet számára. Higyje el az olvasó, az egyetem után sóvárgó összes vágyódásunk csak a külföld majmolása, egy nagy és káros luxus. Ott van az élet, igazolja. A szükséglet 3°/o tárgyilag, irányzat szerint ; a tanszabadság megengedhetősége a kiforratlan, gyerkőc fiatalemberek egyénisége miatt szintén nem lehet magasabb 3%-nál; tárgyi és alanyi tényálladék szerint tehát ugy áll az egyetemi szükséglet a szakoktatás szükségletéhez, mint a 3 a 97-hez. Van még egy tapasztalati köztudat: a társadalom vagyoni és értelmi emelkedésének, tudományos és művészeti fölfedezéseknek, gyors haladásunk radikális reformjainak alaptörvények szellemében járnak el, de képesek azokat bármikor áttörni. így állitható föl a tétel általánosságban. Gyakorlatban azonban az alaptörvények közül számos eltérés van s miután positive hivatalosan és hitelesen igen kevés esetben lett megállapítva valamely törvény alaptörvényi jellege— mint p. o. az 1868 : XXX. t.-c. 70. §-ában történik, vagy mint az 1825/27. III. t.-c.-ben, mely alaptörvénynek ismeri el az 1790/91. X. XII. és XIX. t.-cikkelyeket, ily körülményekül, útmutatóul ma is elfogadhatók Pauler Tivadarnak azon kiindulási pontjai, mely szerint alaptörvényeknek tekintendők nálunk mindazon törvények, melyeket a) a törvényhozás nyíltan azoknak nevezett, vagy tettei által kétségkívül olyanoknak jellemzett; b) azok, amelyek, mint az alkotmány alapelveit és lényeges intézményeit magában foglalók és kiváló fontosságúak, tartalmuknál fogva alaptörvényekneK bizonyulnak. Közéletünk nyilvánulása) közül e tekintetben felhozhatók a következők: p. o. az 1439. évi decretum cikkei minden kétségtől eltérőleg alaptörvényeknek tekintendők {Ladányi: Alk. tört. I. k. 267. 1.) Az 1608. évi országgyűlésnek úgynevezett koronázás előtti törvényei az idők folyamán a gyakorlatban valóságos alaptörvények jelentőségére emelkedtek. (M. O. T. V. k. 639. 1.) Széchenyi Pál kalocsai érsek 1667-ben így szól I Leopold magyar királyhoz : «Igen veszélyesek a következései oly kísérleteknek, melyek által az ország alaptörvényei s a szabadságáért meghalni kész népnek alkotmányos jogai felforgattatnak*. Pdlffy Miklós kancellár emlékirataiban (1758.) kifejtett közjogi alaptétel, hogy : 'törvényhozás tekintetében legtöbb elv: az alapalkotmány megtartása, de javítása ott, ahol baj van.» Az alapalkotmány alatt a kancellár egyebet, mint sajátlagos szójárása szerint az alap- vagy sarkalatos törvényeket nem érthet. II. József. 1790. jan. 28. kelt rendeletében előfordul: «a törvényhozó hátaimat illetőleg ... az ország alaptörvényei szerint a fejedelem és az ország karai s rendéi közt egyenlően vagyon megosztva* — nyílt okulás ez p. o. az 1635. XVIII.. t.-c.-re. Az 1790. évi rendek eskümintájában előfordul: qnod ego secundum leges fundamentales regni et justitiam, omnibus consiliis, viribus