A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 3. szám - A nyugdíjtörvény és az egyéves önkéntesi szolgálat

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 8. számához. Budapest, 1907. január 20. Köztörvényi ügyekben. Felperes ellen kártérítési per indíttatott. Felperes viszont megállapítási pert indított egy harmadik ellen, hogy annak kártalanítási kötelezettsége megállapittassék. A megállapítási keresetnek hely adatott, mert a kártérítési per jogerős elintézést nem nyert és felperes kártérítési kötelezettsége még jogerősen meg nem állapíttatott. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. évi szeptember hó 12-én 876/905. V. szám alatt) Back Frigyes dr. ügyvéd által képviselt Budapesti Szivattyú- és Gépgyár részvénytársaság cég felperesnek, Frieder Márk dr. ügyvéd által képviselt Nemzetközi baleset ellen biztosító részvénytársaság cég alperes ellen jogviszony megállapítása és járulékai iránt a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi bíróság előtt folyamatba tett kereskedelmi perében következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja akként, hogy megállapítja, hogy alperes az A. alatti ajánlatnak megfelelő biztosítási kötvény értelmében, annak korlátai között, szavatossággal tartozik felperesnek azért a kárért, mely felperest a R. Benedek 1902. évi febr. hó 15. napján történt balesete következtében érheti, és szavatossággal tartozik felperesnek a R. Benedek által indított kártérítési perben felperes ellen netán megítélendő és terhére megállapítandó perbeli költség azon aránylagos részéért is, mely annak folytán merül fel, hogy R. Benedeknek 1895. évi balesetén kivül ennek 1902. évi febr. hó 6-iki balesete is per tárgyává tétetett, egyúttal végrehajtás terhével kötelezi alperest, hogy felperesnek 335 K. 50 f. perköltséget és 45 K. 30 f. felebbezési költséget, mely összeg felebbezési díj és kiadás fejében megbízója irányában Back Frigyes dr. felperesi ügyvéd részére is megállapíttatik, 15 nap alatt fizessen. Indokok : Helyesen mondotta ki az elsőbiróság, hogy a jelen esetben megállapítási keresetnek helye van, mert mindaddig, mig a R. Benedek által felperes ellen megindított kártérítési per jogerős elintézést nem nyer és felperes kártérítési kötelezettsége R. Benedekkel szemben jogerősen meg nem állapittatik, ami pedig a per adatai szerint eddig meg nem történt, felperes az A. alatti ajánlatnak megfelelő kötvénynyel elvállalt biztosítás alapján alperest terhelő szavatossági kötelezettség teljesítését bírói uton nem szorgalmazhatja, jogviszonyainak alperessel szemben való biztosítása végett tehát a kereselileg szorgalmazott birói megállapításra szüksége van. De téves az elsőbiróságnak az általános biztosítási feltételek 11. §. második bekezdésére alapított jogi döntése, mert a biztosítás tárgyát az általános biztosítási feltételeknek 1. §. határozza meg, midőn kimondja, hogy a társaság a törvényes szavatosság következményei ellen biztosítást nyújt, azaz kötelezi magát a kötvényben meghatározott legmagasabb összegek erejéig megtéríteni azokat a kártalanításokat, melyeket a biztosított az ajánlatban bevallott (gyáros) minőségében a törvényes határozatok alapján egyes személyeknek megsérüléséért, elhalálozásáért, vagy egészségháboritásáért nyújtani köteles A 11. §. második bekezdése pedig, midőn kiköti, hogy a biztosítási szerződésnek bármely okból való megszűnése esetében a biztosított csakis a biztosítás tartama alatt beállott oly szavatossági káresetek miatt igényelheti az őt ért kár megtérítését, amely káresetek bekövetkeztét a biztosítási szerződés megszűnése előtt vagy legalább a megszűnést követő 90 nap alatt a társaságnak bejelenti, — nem a biztositásnak az 1. j<-ban már megállapított tárgyát határozza meg, hanem a kikötött határidő alatt való bejelentés elmulasztása miatt kívánja a biztosítási szerződésből eredő igény érvényesítését kizárni. Ugyanerre az eredményre kellene jutni akkor is, ha alperes a feltételek 11. §. második bekezdésében a biztosítás tárgyát kívánta volna meghatározni, mert a feltételek 1. §-nak rendelkezése folytán a 11. §. második bekezdésének intézkedése az alperesre nézve legkedvezőbb esetben legalább is kétséget hagy fenn az iránt, hogy alperes az utóbbi helyen a biztosítás tárgyát korlátozza-e vagy csak kárbejelentési határidőt állapit meg, a kétséget fennhagyó, tehát homályos nyilatkozat pedig annak terhére magyarázható, aki azt használta. Ily körülmények közt azonban a feltételek 11. §. második bekezdésében foglalt kikötés érvénytelen, mert a biztosítási szerződésből származó jogok megszűnésének eseteit a i törvény szabályozván, e részben a biztosítási feltételek ellenkező rendelkezései érvénynyel nem bírnak, már pedig a törvény a káreset kellő időben való bejelentésének elmulasztásához nem fűzi a kártérítési igény elvesztését, hanem csak a mulasztásból eredő hátrányokért való felelősséget (Keresk. törv. 476. §.). Mint- j hogy pedig az nem vitás, hogy R. Benedek munkás a biztosítási j idő tartama alatt felperes gyárában balesetet szenvedett, s e miatt felperestől per utján kártérítést is követel, ez a szavatossági káreset tehát kétségtelenül olyan, melyért alperes a biztosítást felperessel szemben elvállalta, s minthogy alperes oly okot, melynél fogva a biztosítás hatályát vesztette, vagy felperesnek a biztosítási szerződésből eredő igénye egyébként elenyészett volna, fel nem hozott: a kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a keresetnek a íenti értelmében helyet adott. A R. Benedek által indított per költségére nézve azért adatott a keresetnek hely a fentebbi értelemben, mert alperes az általános biztosítási feltételek 8. §. szerint szavatossági káresetekben felperes védelmét elvállalni, s a pert bár a felperes nevében, a maga költségén lefolytatni tartozik, az a körülmény pedig, hogy RÍ Benedek ugyanazon keresettel kártérítési igényt érvényesített felperes ellen egy 1895. évben szenvedett baleset alapján is, s hogy e miatt alperes felperes védelmét elvállalni és a pert a maga költségén lefolytatni vonakodott alperest nem menti fel a költség tekintetében minden felelősség alól, hanem azt a következményt vonja maga után, hogy alperes szavatossági kötelezettsége a költség azon aránylagos részére szorítkozik, mely a biztosítás tartama alatt bekövetkezett balesetnek pertárgyává tétele állal felmerül. A perköltséget és az ezzel egy tekintet alá eső feiebbezési költséget alperes mint az ügy lényegére és túlnyomó részben pervesztes a prts. 251. tj-a alapján viseli. A m. kir. Kúria (1906. évi nov. hó 30. napján 1,445 1905. V. sz. alatt) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Jogviszony megállapítása iránti kereset csak abban az esetben indítható, ha ezen megállapítás felperes jogviszonyának biztosítására alperessel szemben szükségesnek mutatkozik és a biztosítás sükségessége a kereset jogalapjához tartozik. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság (1904. évi október hó 30-án 23,391/1904. szám alatt) Márkin Adolf ügyvéd által képviselt Brust J. és fia cég felperesnek, Gleichnann Lajos ügyvéd által képviselt Kormos Jakab alperes ellen jogviszony létezésének megállapítása iránt folyamatba tett perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasiltatik és köteles 80 korona perköltséget 15. nap alatt végrehajtás terhe mellett az alperesnek megfizetni és az ítéleti illetéket viselni. Indokok: Alperes perfüggőségi kifogását nem lehetett figyelembe venni, mert a 110,039/1903. számú keresetet alperes felperes ellen 1903. évi december hó 30-án indította, s igy ezen 104,589,1903. számú és 1903. évi december hó 11-én, tehát az előbb említettnél korábban beadott kereset alapján folyó per felfüggesztésének az 1868. évi LIV. törv.-cikk 13. §-a alapján helye nem lehet. Jogviszony megállapítása iránt kereset csak abban az esetben indítható, ha ezen megállapítás felperes jogviszonyának biztosítására alperessel szemben szükségesnek mutatkozik. Felperes annak megállapítása végett indította keresetét, hogy alperes javára fennállott 2,200 korona váltótartozása tekintetében alperessel 50",'o-ra j kiegyezett. Fnnek kapcsán felperes azt állítja, hogy a kiegyezés megtörténtét alperes utólag kétségbe vonja és az egyességi értékek átvételét megtagadja. Felperes azonban oly körülményt nem hozott fel, mely ezen jogviszony biztositásának szükségességét alperessel szemben indokolná. Az, hogy alperes az egyességi értékek átvételét megtagadja, ilyen körülménynek nem tekinthető, minthogy az egyességi értékek birói letétbe helyezése által felperes magát a káros következményektől megóvhatja, amint tényleg ily módon meg is óvta. A biztosítás szükségessége a megállapítási kereset jogalapjához tartozván, annak hiányát hivatalból kellett figyelembe venni, s ezen az alapon felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest, a pprts. 251. §-a alapján, a perköltség fizetésére kellett kötelezni. A budapesti kir. Ítélőtábla (1905. évi jan. 24-én 3,244 1904. V. - szám alatt) következő ítéletei hozott : A királyi ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság ítélete a benne felhozott indokok alapján és tekintettel a felebbezésre azért hagyatott helyben, mert nem vitás, hogy az alperes még a 104,589/1903. számú kereset tárgyalására kitűzött határnap eiőtt, az itt emiitett 1903. évi december hó 18-ikán lejárt és 2,200 koronáról szóló váltót a saját nevében peresítette, s igy az az eset, amelyben a felperesnek j saját álláspontja szerint jogviszonyának biztosítása végett megálI lapitási perre volt volna szüksége, be sem következett; de különben is, ha az alperes a kérdéses váltót az óvásra rendelt határidő