A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 3. szám - A nyugdíjtörvény és az egyéves önkéntesi szolgálat

10 A JOC eltelte előtt hátirattal más személyre ruházza át, akinek az állítólagos egyességről tudomása nincs, akkor a felperes sem ebből az egyességből, sem az annak létrejöttét az alperessel szemben megállapító birói határozatból a forgatmányos ellen kifogást nem meríthetett, hanem ez esetben az alperes szerződésszegése miatt őt netán megillethető igényeket, az egyezség létrejöttének előzetes megállapítása nélkül, teljesítésre irányuló keresettel nyomban érvényesíthette volna. A in. kir. Kúria (1906. évi dec. hó 7. 1,379/1905. V. sz.' alatt) következő ítéletet hozott. A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét inkokolásánál fogva helybenhagyja. Ha a váltóügyben az elsöbirósági ítélet meghozatalakor az eljárás alapjául szolgáló váltó megvolt és csak azután veszett el, ez nem ok arra, hogy a felsőbíróságok ne határozzanak érdemben, ha a váltó birói megsemmisítése iránt nem is indittarott volna meg az eljárás. A kolozsvári kir. törvényszék mint váltóbiróság (1904, évi július hó 12-én 7,147/1904. szám alatt) B. és társai bejegyzett vaskereskedő cégnek, mint Tompa Kamill dr. kolozsvári ügyvéd által képviselt felperesnek, M. Géza kárpitos, kolozsvári lakos mint Polcz Rezső kolozsvári ügyvéd által képviselt alperes ellen 240 K. váltóösszeg és jár. iránt indított váltóperben következőleg itélt: Az 1903. évi december hó 1. napján 13,272. szám alatt kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Kolozsvárt 1903. évi augusztus hó 25. napján 240 koronáról kiállított váltó alapján mint kibocsátó a kereseti 240 K. tőkét, ennek 1903. évi november hó 21. napjától járó 6°,'o-os kamatját, 7 K. 36 f. óvási, 1/30/0-os váltódijat és összesen a 23 K. 90 f. sommás végzési költséggel együtt 82 K. 90 f.-ben ezennel meghatározott perköltséget felperesnek három nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok : Alperesnek két kifogása van. Az egyik a váltójogi legitimatio hiányát vitatja, a másik kifogás a váltóadás alapját képező köztörvényi viszonyból van merítve. A legitimatio hiányát tárgyazó kifogás a váltótörvény 5. és 36. §§-aiban találná alapját. Tényleg a váltó külső megjelenésénél fogva «saját rendeletre > szóló váltó, a kibocsátó alperes magát rendelvényesül is megnevezi, azonban a váltó hátlapján az első hátirat nem az ő ne^ ével van ellátva, a hátlapon nem is szerepel. Ez az alaki kifogás alapul szolgálna a sommás végzés hatályon kivül helyezésére, ha a váltó kitöltése alkalmával tévedés közbe nem jött volna. Tompa Kamill dr. és Roedici Aladár ügyvédi irnok tanuk vallomásaival bizonyítva van ugyanis, hogy a saját rendeletre kitételt az óvás felvételét követő időben, nevezett ügyvédi irnok tévedésből irta be a váltó szövegébe, a B. és társainak vagy rendeletére helyes kitétel helyett. Ezzel összhangzásban van a váltóóvás is, amelyből kitűnik, hogy az óvatoláskor a rendelvényes-megjelölés még nem történt meg. Eelperesi képviselő alkalmazottjának a kitöltés alkalmával történt tévedése felperes cég hátrányára nem szolgált. Az alapul fekvő köztörvényi viszonyból merített kifogás azt tárgyazta, hogy felperes cég a váltó aláírásával kezességet vállalt volna alperessel, mint butorraktárossal azonban, D. Ince által hitelbe vásárolt bútorok vételáráért, következőleg a váltónak kifizetése által csak saját kötelezettségét teljesítette. Ezt a kifogást M. Gézáné igazolta ugyan, vallomása a háztartási viszonynál fogva aggályos, mert szerinte a védelem által hivatkozott K. István tanú megcáfolta alperesnek védekezését, alperesek kifogásai ekként alaposnak nem találtatván, a sommás végzés joghatályának fenntartása mellett alperest a váltótörvény 7. §. értelmében a kereseti kérelemhez képest marasztalni kellett. A perköltségek és az ügyvédi munkadijak felett való határozat a prts. 251. és 252. §§-ain alapszik. A kolozsvári kir. Ítélőtábla (1905. évi jul. 11-én 2,710 1905. sz. alatt) következő végzést hozott : A elsőbiróság ítélete az azt megelőző eljárással együtt a váltóeljárás 37. i?-a alapján hivatalból megsemmisíttetik és a további eljárás megszüntettetik, mert: az elsőbiróságnak felterjesztő jelentése szerint a 13,272 1903. sz. alatti sommás váltókereset első példánya és ahhoz mellékelve volt 240 K.-ról kiállított eredeti váltó és óvás elveszett és az azok feltalálása iránt bevezetett nyomozat a vonatkozó vizsgálati ügyiratok szerint eredményre nem vezetett. Ennélfogva a kereset alapját képező eredeti váltó hiányzik, elveszett és az megsemmisítve sincs. Miután pedig a váltóeljárásnak 3. §. 1. pont és a 4. értelmében váltóeljárásnak csak eredeti és minden lényeges kellékekkel ellátott váltó alapján van helye, annélkül, hogy a váltóbiróság hatásköre nem állapittatik meg, az elsőbiróság ítélete az azt megelőző eljárással együtt a határozat rendelkező részében irt törvényszakasz alapján megsemmisítendő és a további eljárás megszüntetendő volt. Am. kir. Kúria (1906. évi november hó 30. napján 1,205/1905. V. sz. alatt) következő végzést hozott: A kir. Kúria a másodbiróság végzését megváltoztatja s az elsőbiróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisítendőnek és a további eljárást megszüntetendőnek nem találja és a másodbiróságot szabályszerű eljárásra utasítja. indokok: A felterjesztett iratok szerint a keresethez csatolva volt eredeti váltó az elsőbiróság ítéletének meghozatalakor megvolt és ugyanakkor a bíróság részéről figyelembe is vétetett, az a körülmény pedig, hogy az eredeti váltó utóbb elveszett és az megsemmisítve nincs, törvényes okot nem képezhet arra, hogy az elsőbiróságnak különben szabályszerűen meghozott Ítélete az azt megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíttessék. A felhozott okokból a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával további szabályszerű eljárás volt elrendelendő. Bűnügyekben. A községi képviselőtestület gyűlésén, annak valamely tagja által tett rágalmazó állítás nem részesül a B. T. K. 266. §-ában biztosított büntetlenség kedvezményében. A B. T. K. 266. 1? ának alkalmazhatósága «ügyfelek ., vagyis oly felek létezését tételezi fel, akik a közöttük vitás valamely jogi igény eldöntése végett a bírósághoz vagy a hatósághoz fordulnak. A m. kir. Kúria (1901. dec. hó 5-én 10,755. sz. alatt) rágalmazás vétsége miatt vádolt M. I. ellen következő végzést hozott -. A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogv a községi képviselőtestület gyűlésén, annak valamelyik tagja által telt rágalmazó állítás nem részesül a Btk. 266. S-ában biztosított büntetlenség kedvezményében. Megsértette tehát a törvényt a nagykikindai kir. törvényszék fentebb idézett keletű és számú ítéletével annyiban, amennyiben a M. I. részéről Kis-Zombor községi képviselőtestületének közgyűlésén B. J. volt községi biróra vonatkozóan tett rágalmazó állítást a Btk. 266. §-a alapján nem büntethetőnek nyilvánította. Jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal. Indokok: A nagyszentmiklósi kir. járásbíróság a B. J. feljelentésére M. J. ellen a Btk. 258. §-ában meghatározott rágalmazás vétsége miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben 1905. szept. hó 2-án 1905. B. 373/3. szám alatt hozott ítéletével megállapította, hogy M. J. községi képviselő Kis-Zombor község képviselőtestületének 1905. évi május hó 10-én megtartott rendkívüli közgyűlésén többek jelenlétében B. J. volt községi bíróról azt állitotta,mikép az a vadászterület kibérlésénél H. J.-vel összejátszva, a községet megkárosította, mely összejátszás és megkárosítás az ítélet indokolásából kivehetően abból állott, hogy H. J., ki a vadászterületet 1902. évben 626 K. évi bérért kibérelte, B. J. akkor volt községbiró reábeszélésére a községgel kötött bérszerződés felbontását eszközölte ki, minek következtében uj árverés tartatván, ennél a vadászterületet 201 K. évi bérösszegért Z. J., illetve az ennek neve alá rejtőző B. J. vette bérbe. A nagyszentmiklósi kir. járásbíróság ezen tényállás alapján M. J. vádlottat a Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétsége miatt a 92 §. alkalmazásával 30 K. fő- és lo K. mellékpénzbüntetésre, esetleg két- és egynapi fogházra ítélte el. A vádlott felebbezése folytán felülvizsgált ezt az ítéletet a nagykikindai kir. törvényszék, mint másodfokú bíróság az 1905. október hó 23-án megtartott felebbviteli tárgyalás alapján 4,262. sz. alatt hozott jogerős Ítéletével a B. P. 385. §-ának 1. c) pontjában körülirt anyagi semmisségi okból megsemmisítette és M. I. vádlottat a B. P. 326. §-ának 3. p. alapján a vád és következményei alól felmentette azzal az indokolással, hogy «vádlott mint képviselőtestületi tag fél, s hogy a képviselőtestület, amely előtt az állitás tétetett, hatósági s igy nemkülönben a főmagánvádló, mint bérbevevő is fél; s hogy végre az említett állitás az ott folyamatban volt ügyre a tárgyalás folyama alatt tétetett, ily esetben pedig a Btk. 266. §-a értelmében bűnvádi eljárásnak nincs helye. A Btk. 266. §-ának a jelen esetre való alkalmazásával a törvény megsérttetett. A Btk. 266. §-a szerint ugyanis rágalmazás vagy becsületsértés miatt bűnvádi eljárásnak nincs helye, ha a tény, vagy a gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatba tevő ügyben ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag tárgyalás alkalmával, szóval, vagy az ügyiratokban állíttatott, illetőleg használtatott. A törvénynek ez a rendelkezése, mint az a jogegység tárgyában 1906. márc. hó 8-án 2,419. sz. alatt és 1906. évi máj. hó 23-án 5,399. sz. alatt hozott kúriai határozatokban (Igazságügyi Közlöny XV. évfolyam a 263. és 279.) már ismételten kimondatott — a jog képviselésének és a vádlottak védelmének szabadságát megóvandó, ebből a célból biztosított büntetlenséget a rágalmazás vagy becsületsértés elkövetőjének arra az esetre, ha a tényt, vagy gyalázó kifejezést a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag tárgyalás alkalmával vagy az ügyiratokban állította, illetőleg használta. Ennek a rendelkezésnek alkalmazhatósága tehát «ügyfelek> vagyis olyan felek létezését tételezi fel, akik a közöttük vitás valamely jogi igény eldöntése végett a bírósághoz vagy a hatósághoz fordulnak. Ámde a jelen esetben sértett és vádlott között a törvény által feltételezett ilyen viszony nem forgott fenn. M. I. vádlott annak következtében, hogy mint képviselőtestületi tag a vadászterület kibérlésénél állítólag előfordult visszaélés miatt a képviselőtestület közgyűlésén felszólalt, épp oly kevéssé tekinthető az ügyben közvetlenül érdekelt ügyfélnek, mint nem tekinthető annak B. I. sértett, akinek mint volt községi bírónak eljárása ellen a támadás intéztetett. A vádlott részéről a közgyűlésen a kir. törvényszék ítélete szerint is tett rágalmazó állitás ezekhez képpest a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben az ügyfélre vonatkozóan tett állitásnak nem minősíthető; amiből nyilvánvaló, hogy a vádlott a