A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 39. szám - A végrehajtási törvény novellájáról. 3. [r.] - Színházi jogunk. 17. [r.]

280 A JOG hogy a beleegyezést a végrehajtató igen sok esetben ki fogja erőszakolni a tudatlan adóstól. Mindenesetre legalább annyit fel kellene venni a javaslatba, hogy a 2. %-ban felsorolt dolgok csak a végrehajtást szenvedő kifejezett beleegyezése esetében foglalhatok le s amennyiben beleegyezése a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik) ezek a birói zár alól //irataiból feloldandók. Csak igy lenne következetes a javaslat; mert hiszen a 3. §-ban erre feljogosító birói végzést kiván a 2. §-ban felsorolt dolgok lefoglalásához, ha azokra vételáruk behajtása végett vezettetik végrehajtás. Amiből egy kis jóakarattal akár azt is ki lehetne magyarázni, hogy az érintett végzés hiányában már a kiküldött köteles megtagadni a 2. §-ban felsorolt dolgok lefoglalását. Csakhogy az a baj, hogy nem fogják igy magyarázni, azt hozván fel, hogy ha a törvényhozás a végrehajtást szenvedő beleegyezését hatálytalannak akarta volna tekinteni ezen dolgok lefoglalására vonatkozólag, akkor a 9. §-t ilyen értelemben szövegezte volna meg. Ha a törvény félremagyarázásának elejét lehet venni, akkor nem szabad az ilyen módositásoktól megijedni, habár kész törvényjavaslatról is van szó. Súlyos kifogásunk van a 3. §. 4-ik bekezdése ellen, mely szerint: « Azoknak javára, akiknek tartására a végrehajtást szenvedő a törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles, a 2. §. 15., 16.. 17., 18. és 19. pontjai esetében a meglevő készpénzösszeg lefoglalható.)) E rendelkezés szerint tehát lefoglalható lesz a végrehajtást szenvedőnek és háznépének — feleségének és törvényes gyerekeinek — az egy havi időtartamra szükséges élelmi, tüzelőés világitószerre, az egynegyedévi házbérre, a végrehajtást szenvedő családját fentartó házi állatok félévi takarmányára s a legszükségesebb vetőmagra való pénzösszeg még akkor is, ha a törvényes (?) gyakorlat alapján a végrehajtást szenvedő ellen törvénytelen gyermeke tartásdija iránt vezettetik a végrehajtás. Ez olyan ujitás, amelyet a leghevesebben meg kell támadnunk, már csak azért is, hogy a figyelmet e %-ra rátereljük. Másutt — a ('természetes apa gyermektartási kötelességéről))1) irt munkánkban — bőségesen kifejtettük, hogy soha, semmiféle bölcseleti, társadalmi vagy más indok kedvéért nem tartjuk feláldozhatónak a törvénytelen gyermek fentartása érdekében a munkást, a polgárt, 2) mégha kétségtelen bizonyossággal megállapítást nyert is az, hogy ő a természetes apa. Pedig hej, de furcsán fest ez a törvényes (?) vélelmeken nyugvó ((bizonyosság)) idekünn a gyakorlati életben. Ha azt látnák a minisztérium tudós kodifikátorai! No meg a nagyméltóságú Kúria ((törvényes gyakorlat»-alkotói! Nem volt azonban elég egy olyan törvényes gyakorlatot teremteni, amit mi itt a perifériákon az elmarasztalt alperesnek, ') Megjelent 1904-ben a «Magyar Jogász-Ujság» kiadásában. a) Id. m. 54., 55. iap. bemutatott, illetve a főpróbánál megállapított rendezés szerint ment véghez. (18. §.) Valamely előadásnak, vagy az előadandó szinmű egyes jelenetei vagy mondatai (Stellen) bemutatásának megtiltása csak akkor történhetik, ha azok valamely büntető uton üldözhető vétségnek tényálladékát foglalják magukban. A megtiltásban az inkriminált helyek, vagy mozzanatok : ezen állított büntetőjogi minősítésük kijelölése mellett, pontosan megjelölendők. A jogerős megtiltás az illető tartomány hivatalos lapjában közzéteendő. (19. §.) Az orsz. kormányzat által: valamely drámai előadás tekintetében kifejezetten vagy hallgatag adott engedély, — többé vissza nem vonható. (20. §.) Ha valamely műnek előadása a vállalkozónak megengedtetett, ugy az ugyanabban a tartományban, más vállalkozótól többé meg nem tagadható. (21. §.) Minden drámai előadásról főpróba rendezendő és erről a politikai ker. hatóság: legalább 2 nappal előbb értesítendő. Kívánatra ennek képviselőjének: a nézőtéren alkalmas hely kijelölendő, melyről az előadás menetét teljesen áttekintheti. Ha azt találja, hogy a hatóságnak bemutatott színi rendezéstől netaláni eltérés történt, vagy az ebből ki nem vehető előadás módja : egy büntető uton üldözendő mozzanatot foglal magában, — ugy nyomban a főpróba befejezte után : a szinházvezetőt, vagy annak a főpróbát rendező helyettesét, erre figyelmeztetni tartozik. Ha a kifogásolt hibák a hatósági képviselőnek e kivánata dacára sem mellőztetnének, akkor ő a 18-dik szakaszban meghatározott idő letelte, vagy a már kifejezetten adott előadási engedély dacára : teljes, vagy részletes betiltást elren delhet. Ily tilalom később is kibocsátható, ha az eló'adásoik ha a fejünk tetejére állunk, akkor sem tudunk megmagyarázni, mert az ő humanista és feminista irányzatokat nem ismerő paraszt fejével soha sem fogja megérteni, hogy miért éppen ő a boldog apa, és miért éppen neki kell a tartásdijat fizetni és ebben tönkre menni akkor, amikor bebizonyosodott, hogy az a másik, meg az a harmadik éppen ugy apja lehet a gyermeknek, mint ő! Amit az «ilyen törvény»-ről, mely előtt «a szegény embernek soha sincs igaza», az a paraszt ökölbe szorított kezekkel elmormog magában, az ugyan Budapestig, a dunaparti hatalmas paloták ablakáig el nem hallatszik ! És ha elhallatszik is, ki törődik azzal ? A feminista urak örülhetnek diadaluknak. Egy gyermeknek apát adtak. Igaz ugyan, hogy ez nekik egy fillérjükbe se került. Igaz, hogy egyszer egy egész család boldogságát dúlták föl érte ; máskor a kezébe nyomták az «apá»-nak a vándorbotot, mely elég lesz — Amerikáig. Ezek mind csekélységek. Bagatelldolgok. Ki törődik ilyesmivel, ha — a humanizmus palástja alatt — győzött a feminista cél: a gyermeknek «apja» van. És a nő — a szegény — «aki viseli a vétek egész súlyát, aki a szülés után nem kereshet elgyengülése miatt és mert szoptatnia kell; aki a becsületében szenvedett pótolhatatlan kárt;» — a Tervezet indokolásának szavait használtuk. Tehát a nő, aki bűnös könnyelműséggel kezelte legfőbb kincsét, a becsületét; a nő, aki 60 K. havi fizetés és elsőrendű ellátás mellett szoptatja a — más gyermekét: vigan rakja zsebre a tartásdijakat az igazság, a méltányosság, a humanizmus szent nevében! És ezentúl ez a nő a végrehajtási novella 3. §-ának 4-ik bekezdése alapján a törvénytelen gyermeke részére megítélt tartásdija fejében, elveszi az utolsó hónapra való betevő falat beszerzésére szükséges összeget nemcsak gyermeke «apja», hanem ennek felesége és törvényes gyermekei elől is. Ezeknek szabad akár éhenhalni is. Hiszen az apa csak egyszerű munkás polgára a hazának ! Es az államnak természetesen a törvényes gyermekeket veszni kell hagyni, mikor arról van szó, hogy a törvénytelen gyermek anyja hozzájuthasson a megitélt tartásdíjhoz ! Ennek igy kell lenni. Mert ma divat feministának lenni. És igy kívánja a humanizmus jelszavaival küzdő feminista irányzat. Hát nem ugy van, törvényalkotó urak ! Humanisták vagyunk mi is, de nem vagyunk sem feministák, sem kozmopoliták. És mikor törvényhozási intézkedésről van szó, nem kívánunk káprázatok után indulni. Mi is óhajtjuk annak az időnek az elérkeztét, mikor az emberiség egyetemes szeretete fogja diktálni a törvényeket. Mi is óhajtjuk, hogy ugy társadalmi, mint törvényhozási uton is a törvénytelen gyermekek sorsáról — ha létüknek nem örvendünk is — gondoskodás legyen. folyamán oly változások eszközöltetnének, melyek a 19-dak szakasz szerinti tilalmat indokolttá teszik. Minden ilyen tilylomnak, — amennyiben az nem közvetlenül az orsz. kormánozattól indul ki, — csak időleges jellege van. Kötelező voltáhaz szükséges : az írásbeliség és az inkriminált helyek vagy mozzanatoknak pontos megjelölése, büntetőjogi minősítésük felsorolá a mellett. A provisorium megszűnik, ha az 24 órán belül, —vagy ha az előadás vagy főpróba nem az orsz. kormányzat székhelyén történt: 3 napon belül — az orsz. kormányzat által helyben nem hagyatik. (22. §.) Minden egészbeni, vagy részbeni, eredeti vagy későbbi betiltás ellen, ugy a vállalkozónak illetve az előadás rendezőjének, mint a szerzőnek is jogában áll, a politikai hatóságnál a rendes folyamodási uton: felfolyamodással élni. — A belügyminisztériumnak elutasító határozata ellen: a panasz a közigazgatósági bíróság előtt nyitva áll. (23. §.) A harmadik fejezet: 13 szakaszban tárgyalja a színházi szerződéseket (24—36). A színházi vállalkozó és az artistikus személyzet közti — szerződtetésre irányuló — szerződések: az utóbbira nézve csak akkor szülnek kötelezettséget, ha irásba foglaltattak és azok egyik kiadmánya vagy szószerinti másolata a szerződtetett tagnak át lett adva. (24. §.). Ha a tagnak átadott kiadmány: a vállalkozó kezében maradt példánnyal meg nem egyező és a vállalkozó nem igazolhatja azt, hogy az eltérés a tag részéről utólag, önhatalmúlag eszközöltetett, vagy hogy a tag nem volt jóhiszemben a szerződtetesi tárgyalások eredményével ellenkező eltérések tekinteteben : a tag minden egyes különbözeti pont tekintetében, saját példányára hivatkozhatik és annak tartalmát joghatálylyal érvényesítheti. Ha a tagnak csak a szerződés egyik másolata