A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1907 / 39. szám - A végrehajtási törvény novellájáról. 3. [r.] - Színházi jogunk. 17. [r.]
A JOG 279 is meglehetett volna csinálni, vagy amelyek nem a bevallott célt szolgálják. A végrehajtást szenvedő érdekében legmesszebb menő intézkedéseket a 2. §. tartalmaz. Teljesen fedi a valóságot az indokolás, midőn megállapítja, hogy e §. «az életszükségletek közé tartozó és a kereset folytatásához szükséges tárgyakat a lehető legtágabb mértékben kivonja a végrehajtás alól.» Jelentékenyebb humánus intézkedések, melyek a régi törvénynyel szemben újítást képeznek: hogy a 2. §. 8. és 9. pontjai szerint a közérdekű egészségügyi intézmények — kórházak és gyógyszertárak — felszerelését lefoglalni nem szabad. Továbbá hogy a 10. pont kiveszi a foglalás alól a házi berendezéshez tartozó összes szükséges tárgyakat. Különösen pedig, hogy a 15—18. pontok szerint a végrehajtást szenvedőnek és háznépének egy havi időtartamra szükséges életszükségleti cikkeit, — a legszükségesebb jószágokat s az ezek részére egy félévre szükséges takarmányt, — 12 katasztrális hold szántóföld miveléséhez szükséges vetőmagot vagy ezek beszerzéséhez szükséges készpénzösszeget lefoglalni nem engedi. Általában a §. minden rendelkezését a legemberségesebb szellem lengi át. Kifogásaink csupán apró-cseprő részletekre szorítkoznak. Nézetünk szerint az 1. pont nem egész helyesen van szövegezve. Mi e pontot ugy értjük, hogy az imakönyvek egyáltalán nem foglalhatók le, ami azt jelentené, hogy az imakönyvgyüjtemények, sőt a könyvkereskedők üzleteiben és raktáraiban elhelyezett imakönyveket sem szabad lefoglalni. Lehet, hogy a javaslat ezt nem igy gondolja, — az indokolásból nem lehet kivenni, — de ha a jelenlegi szöveg megmarad, könnyen lehet, hogy a gyakorlat e pontot igy fogja magyarázni. Ily korlátozásra a vallásos érzület teljes tiszteletben tartása mellett is, nincs szükség. Segiteni ezen ugy lehetne, ha a szöveg e helyett: De nem foglalhatók: ... a házi ájtatosságra közvetlenül szánt tárgyak, az imakönyvek . . . stb.» igy módosulna: «a házi ájtatosságra közvetlenül szánt tárgyak és imakönyvek . . .» stb. A 10. pontnak az az intézkedése, hogy a szükséges háziés konyhabútor stb. le nem foglalható, feltétlenül helyes. Fentebb már idézett cikkünkben annak idején magunk is javasoltuk ily intézkedés felvételét. Azonban itt is aggályaink vannak a szövegezés miatt. Mi az, ami szükséges ? Oly elasztikus ez a fogalom, hogy a hány biró, annyiféleképpen fogja magyarázni a törvényt. nem vonja maga után a többi társak engedélyvesztését, — ha ezáltal a letett óvadék meg nem szűnik, vagy annak kiegészítése megtörtént. A kifejezetten vagy hallgatagon elfogadott vezetőnek vagy bérlőnek elmozdítása, csak akkor rendelhető el, ha személyében az e szakaszban érintett esetek egyike beáll. (11. §.) Vándorszintársulatok (fliegende Theater-Unternehmungen), az engedélyt az orsz. kormányzatnál kérhetik. Kérvényükben azon nyilatkozat előterjesztése szükséges, hogy a tagok fix fizetést nyernek. Az engedély csak akkor tagadható meg, ha oly körülmények forognak fenn, amelyekből kitűnik, hogy az engedélyt kérő a szándékolt iparüzemre szükséges erkölcsi vagy anyagi megbízhatósággal nem bír, vagy ha a kérvényben a fenti nyilatkozat nem foglaltatik. Az orsz. kormányzat az engedélyt 1,000 koronáig terjedhető óvadéktól is teheti függővé; mindenesetre visszavonatik az engedély, ha kiderül, hogy a társulat osztásra játszik. Az engedély az egész tartomány területére érvényes — azon helységek egyedüli kivételével, melyekben állandó színházak vannak. (12. §.) Oly személyek, akik nem iparszerü módon: egyes szinielőadásokat nyilvánosan, vagy belépti dij mellett rendezni akarnak, vagy színházi vállalkozók, akik oly helyeken, amelyeken nem állandóan játszanak, vagy amelyekre nézve engedélyük érvénynyel nem bir, — egyes előadásokat rendezni akarnak : a politikai ker. hatóság engedélyeért folyamodni tartoznak. Ezen engedély az első esetben : csak a 3-ik szakasz okából és mindenesetre csak 8 napon belül tagadható meg. (13. §.) Zárt körben rendezett szinielőadásokra, (házi, meghívott vendégek előtti színház, vagy valamely egylet tagjai előtti előadás) nem szükséges hatósági engedély, ha a látogatóktól belépti dij nem lesz szedve. Ha ily dij beszedetik, az engedély csak a Az életben látunk elég modern Diogenest a külsőségekben. A végrehajtást szenvedőt nem szabad kitennünk annak hogy törvényes jogai attól a véletlentől függjenek, hogy milyen az életfelfogása annak a bírónak, akinek a kezei közé kerül. Elismerjük, hogy itt a szabatos szövegezés úgyszólván lehetetlen. De lehetetlen az ilyen pongyola szövegezés is. Ha a javaslat a mai eljárásnak azt a vlegnagyobb hibáját* ki akarja küszöbölni, amely lehetővé teszi, hogy a végrehajtást szenvedő a szükséges bútordaraboktól fosztassék meg s ezzel kiteszi őt a mai végrehajtás «/egnyomasztbbb nemének*, akkor tegye ezt ugy, hogy valóban ki legyen küszöbölve a törvényből ez a cdegnagyobb hiba» — amit mi a mai törvény szégyen paragrafusának nevezünk. Ne szolgáltassa ki a végrehajtást szenvedőt más formában, de ugyanannak, amitől meg akarja szabadítani. Ily határtalan tért engedni a birói, sőt a bírósági végrehajtói mérlegelésnek nem szabad. Feltétlenül szükségesnek tartjuk e pont kibővítését, ha jobb módosítás nem akad, ekként: «a végrehajtást szenvedőnek és háznépének társadalmi állásához és életviszonyaihoz kéjest .... szükséges házi- és konyhabutor». . . . stb. Legalább ennyi direktívára múlhatatlanul szükség van. Hogy pedig a bíróság már a foglalásról felvett jegyzőkönyvből megállapíthassa, vájjon a kiküldött nem sértette-e meg a törvényt? — ki kellene mondani, hogy midőn a kiküldött a 2. §. szerint le nem foglalható dolgokat ir össze, a jegyzőkönyvben tüzetesen sorolja fel, hogy ugyanazon faj- és nembeli dolgokból mit és mennyi hagyott lefoglalatlanul. Nem tűnik ki a javaslatból, hogy a bíróság jogosított, illetve köteles-e hivatalból vizsgálni, hogy a kiküldött nem foglalt-e le olyan ingókat, amelyek a törvény szerint le nem foglalhatók ? Miután a 9. §. szerint a végrehajtást szenvedő lemondása csak a fizetés, nyugdíj s más ily természetű járandóságokra vonatkozólag hatálytalan, ebből okszerűen az következik, hogy a javaslat 2. §-ában biztosított mentességet a végrehajtást szenvedő jogosított igénybe nem venni, vagyis az ő beleegyezésével a 2. §-ban felsorolt dolgok is lefoglalhatok. Tehát továbbra is hatályban marad a régi törvény; amennyiben ha a 2. §-ban felsorolt dolgok le is foglaltatnak, az igy szenvedett sérelmet csak előterjesztéssel lehet orvosolni. Ez sem helyes. Azok az okok, amelyek a szóban forgó dolgoknak a foglalás alól való mentességét szükségessé teszik, fenforognak akkor is, ha a végrehajtást szenvedő ezen dolgok lefoglalásába bele is egyezik. Gyökeres csak ugy volna a célzott javítás, ha a javaslat a beleegyezés hatálytalanságát ezen dolgokra is vagy legalább is egyrészükre kiterjesztené. Annál is inkább, mert tartunk tőle, 3-ik §. esetében : 8 napon belül megtagadható. Kötelesek azonban a rendezők kötelezően bejelenteni, hogy az összes jövedelem — legfölebb 30%-nak a költségekre szolgáló levonása után, — egy bejelentendő jótékony célra lesz fordítva. Ellenkező esetben az engedély megtagadandó. Mindenesetre akkor, ha az előadás nem magánlakásban történik, ez a politikai ker. hatóságnak 3 nappal a tervbe vett előadás előtt bejelentendő: a netán szükséges biztonsági és tüzrendőri intézkedések megtétele végett. (14. §.). A politikai hatóságnak azon joga, hogy a szinielőadásokra kiszemelt helyiségeket és épületeket: biztonsági és tüzrendőri szempontból is — e célra való alkalmatosságuk tekintetében — külön megvizsgálja, — az 1 —13. szakaszok által nem korlátoztatik. (15. §.) Az elutasító végzések ellen : az érdekeltek — a politikai hatóságok előtti rendes folyamodási uton — felfolyamodhatnak. A belügyminisztériumnak elutasító határozata ellen a legfőbb közigazgatósági bíróságnál kereshető az orvoslás. (16. §.) A második rész : 7 szakaszban (17—23) tárgyalja a színházi censurát. Minden nyilvánosan, vagy belépti, dij mellett rendezendő szinielőadásnak hirdetése előtt: az előadásra szánt szinmű az orsz. kormányzatnak azon alakban bemutatandó, amelyben az előadásra kerül. (17. §) Ha a benyújtás megtörténte után, melyről a bemutató elismervényt nyer, az előadás 14 napon belül nem lesz betilva, — ugy ezen előadás épugy mint annak minden ismétlése : meg van engedve és annak tartalma miatt sem a szerző, sem a rendező, sem a közreműködő tag: többé felelősségre nem vonhatók ; rendőri vagy bünfenyitő felelősségre pedig csak akkor vonhatók, ha a drámai műnek előadása, vagy ismétlése : nem a