A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 38. szám - Mikor kell a sommás bírónak a keresetet idézés nélkül hivatalból visszautasítani?

27 I A JOG pénztár, az értékpapíroknak és áruknak állását megvizsgálhatja. A felügyelő' bizottság köteles az évi számlákat átvizsgálni, továbbá az évi mérlegeket, valamint a nyereségfelosztására vonatkozójavaslatokat megvizsgálni. Mindezen teendőiben észlelt tapasztalatairól köteles a felügyelő bizottság a társasági tagok gyűlésének kimerítő jelentést tenni. A felügyelő bizottság jogosult épp ugy, mint az üzletvezetők, a közgyűlést egybehívni, ha ezt a társaság érdeke megkívánja. Sőt egy birodalmi törvényszéki döntvény szerint a felügyelő bizottság kártérítésre köteles, ha ezt elmulasztja. Azon jogügyletekben, amelyek a társaság és az üzletvezetők között köttetendők, a felügyelő bizottság hatáskörébe tartozik a társaságot képviselni. A felügyelő bizottsági tagság, valamint az üzletvezetői működés incompatibilis, tehát a felügyelő bizottság tagja nem lehet egyúttal ugyanazon üzletnek üzletvezetője vagy pedig üzletvezetőnek állandó helyettese. Ha egy üzletvezető ezen állásáról lemond, akkor a felügyelő bizottság tagjául meg nem választható, amig a felmentvény részére szabályszerűen meg nem adatott. A felügyelő bizottság tagjai kötelességeiknek teljesítésében a rendes kereskedő gondoskodásával tartoznak eljárni. Azon felügyelő bizottsági tagok, akik kötelességeiket megszegik, a társaság irányában kötelességszegésükből eredő kárért egyetemlegesen felelősek. De az egyetemleges szavatosságnak alapja az, hogy a felelősségre vont felügyelő bizottsági tagot vétkes gondatlanság terheli. A felügyelő bizottsági tagoknak ezen kártérítési felelősségét sem kívánta a törvény a magánjogi elévülési időre kiterjeszteni, hanem erre is rövidebb elévülési időt szabott és pedig a német törvény 52. §. szerint: a felügyelő bizottsági tagok elleni igények, amelyek kötelességszegésök folytán ellenük támaszthatók, ű év alatt elévülnek. (Befejezése következik.) Mikor kell a sommás bírónak a keresetet idézés nélkül hivatalból visszautasítani? Irta THOMAN ERNŐ dr., Budapest. E kérdésben nagyon eltérő a járásbíróságok gyakorlataNémely járásbíróság a keresetet idézés nélkül csupán a sommás eljárás 27. §-ának utolsóelőtti bekezdésében felsorolt okokból utasitja hivatalból vissza, más járásbíróság azon esetekben is, amidőn az ügynek a sommás eljárás alá tartozása, vagy a bíróság illetékessége a keresetből ki nem tűnik. Mindkét felfogás téves, mindkét téves felfogás a sommás eljárás 17. §. 1. bek. 1. mondatának helytelen értelmezéséből származik : «Ha a keresetből kitűnik, hogy az ügy nem tartozik a sommás eljárás alá, vagy hogy a biróság nem illetékes, a kereset idézés kibocsátása nélkül hivatalból visszautasítandó.* Mindkét felfogás e rendelkezést akként értelmezi, hogy a bíró a sommás eljárás alá tartozást s az illetékességet hivatalból vizsgálni s ha az a keresetből ki nem tűnik, a keresetet hivatalból visszautasítani tartozik. De mig az egyik felfogás hivei a 17. §. e rendelkezését összefüggésbe hozzák a 27. §. u. e. bekezdésével s az utóbbi szerint megszoritólag magyarázzák s a fenti értelemben csupán az utóbbi helyen felsorolt esetekre vonatkoztatják, addig a másik felfogás követői a 27. §. u. e. bek. mellett az idézett rendelkezést ugyanazon értelemben függetlenül alkalmazzák s a kereseteket, melyekből a sommás eljárás alá tartozás vagy a biróság illetékessége meg nem állapitható, hivatalból visszautasitandónak vélik még akkor is, ha a 27. §. u. e. bekezdésének ismérvei nem is forognak fenn. A birák többsége a gyakorlatban ezen felfogás szerint jár el. Ha azonban a 17. §. idézett rendelkezését helyesen értelmezzük, be fogjuk látni, hogy egyik felfogás sem helyes. E rendelkezés ugyanis két feltételt állit fel, melyek bármelyikének fennforgása esetén a birónak kötelességévé teszi e keresetnek idézés nélkül hivatalból való visszautasítását. E feltételek: 1. hogy a keresetből a sommás eljárás alá nem tartozás, 2. a biróság illetéktelensége, tehát ezen negatívumok kitűnjenek. I A kereset visszautasítására tehát alapul nem szolgálhat az a körülmény, mint az egyik felfogás hivei tartják, hogy a keresetből a sommás eljárás alá tartozás vagy az illetékesség, e positivumok ki nem tűnnek. Ez a törvénynek már kiterjesztő magyarázata volna. Egy perrendtartásról szóló törvény megszorító, kivételt megállapító rendelkezését pedig, aminő a 17. §. is, kiterjesztőleg magyarázni nem szabad, még a célszerűségi, méltányossági okokból sem. Nem ok a kiterjesztő magyarázatra egyes bíróságok túlterhelésének elkerülése, nem ok továbbá az a körülmény sem, hogy azon esetek legtöbbjében, amelyekben a keresetből az illetékesség ki nem tűnik, a felek a biróság illetékessége tárgyában tényleg meg nem egyeztek s alperes, ha a tárgyalásra megjelenik, legtöbbnyire sikerrel él pergátló kifogással s ezek szerint legtöbbször indokolatlanul terheltetik meg az utazás vagy képviseltetés költségeinek előlegezésével, a nem mindig vagyonos felperessel szemben pedig a költségek valóságos viselésével is. Nem ok továbbá azon visszaélések megakadályozása sem, melyek felmerülnek azon birói praxis alapján, mely nem követeli meg azt, hogy az illetékesség a keresetből kitűnjék. Legislativ szempontból lehet ugyan beszélni arról, hogy helyes volna-e a törvényben kimondani, hogy felperesnek a biróság hatáskörét vagy illetékességét megállapító körülményeket kere«Számot vetve azzal a nagy érzékenységgel, melylyel az efajta indítványok nálunk togadtatnak» (bizonyára nem a közönség az érzékeny, aki e frivolitásokkal már csordultig van) — utal a jelentés Angliára, ahol mindez már régen meg van oldva. Londonban a színházak feletti korlátlan felügyeleti és ellenőrző jogot a «lord chamberlaina. gyakorolja, —aki a magasabb művészi és erkölcsi szempontok szemmeltartásával, megfelebbezhetetlenül rendelkezik akármely színész fellépte, vagy fel nem lépte felett; nyittathat és bezárathat színházakat; a műsorról levétetheti a kifogásolása alá eső színdarabokat, annélkül, hogy bárki felpanaszolná, — hogy az sértő censura!» «Az 1843. évi törvény 14. §-a feljogosítja őt, hogy ((bármely színdarab előadását Nagybrittániában betilthassa, ha abban a nézetben van. hogy azt a jó erkölcsök, a dekórum, vagy a közbéke megóvása kívánja. — A 15. §, pedig: 50 font birsággal sujt mindenkit, aki valamely darabot ezen tilalom után : egészben vagy részben eljátszik, vagy előad — és elvonja azon színház jogosultságát, melyben az szinrehozatik». ((Angliában minden színdarab engedélyezendő, mielőtt előadásra kerül. Sőt a fenti törvény 12. §-a szerint: «minden uj darab, a réginek pótlása, uj prológus vagy epilógus, vagy ezek toldásai a lord-chamberlain elé terjesztendők és ha azokat 7 napon belül be nem tiltja, akkor előadhatók)). «Igy van ez az angoloknál, kiknek szabad gondolkodását és egészséges, praktikus érzékét mindig megcsodáljuk. Miért legyen tehát épp a magyar színpad az erkölcstelenség, a léhaság s frivolitás lércműveinek gyümölcsöző lerakodóhelye, a közérzés és a közerkölcsösség rovására?!)) (Ezt kérdezzük mi is — az egyediili tényező azonban, ki erre a feleletet megadhatná: maga a rendőrség sem képes a Sphynx e talányát megfejteni. A színház előtte éppoly szentély, mint a baccarat-kultuszt űző «klubbok» és «kaszinók». Ne tessék sokat kérdezni, diplomatizálni! Erélyes, de egyúttal tapintatos intézkedés a nagy közönséget is hálára fogná kötelezni. A kassza-siker pedig: csak igazgatói szempont.) X. Az osztrák képviselőházhoz 1907 július hó 18-án benyújtott színházi törvényjavaslat. Tanulmányunk történeti részében : emlitést tettünk azon javaslatról, melyet Ofner dr. és társai — a színházi enquéte határozatainak figyelembevételével, — a színházi engedélyek-, censura és szerződések tárgyában, az osztrák képviselőházhoz benyújtottak.27) Ezen törvényjavaslat azonban, az osztrák parlamentben duló nemzetiségi viszályok és obstrukciók folytán, — annak feloszlatásáig tárgyalásra nem került. Most, midőn az általános titkos szavazáson alapuló: uj parlament összeült — Ofner dr., báró Hock és 19 társuk : 1907. évi július 18-án újból benyújtották ezt a törvényjavaslatot, melynek címe: «Antrag, betreffend die Regelung der Theaterconcession, der Theatercensur und der Theater-Vertrage)).2'1) Reánk nézve különösen érdekes és fontos a 3-ik rész, mely a mi álláspontunkkal megegyezően : a színházi szerződéseknek a törvénynozás utján való szabályozását veszi tervbe és ujabb bizonysága a színházi jog törvényes szabályozása szükséges voltának. Az Ofner dr. képviselő szívességéből kezünkhöz jutott törvényjavaslat: 3 részből, 4 fejezetből és 46 szakaszból áll. Az első rész: 16 szakaszban tárgyalja a színházi engedélyeket?9) A színházi vállalatnak iparszerü üzésére : hatósági engedély szükséges (1. §.). A kérvény : a politikai kerületi hatóságnál nyújtandó be akkor, ha a vállalat —- állandó helyen lesz űzve. Ellenesetben az : az országos kormányzatnál nyújtandó be (2. §.). Csak akkor tagadható meg az engedély, ha a vállalkozó az évi: előrelátható költségvetésnek harmadát — óvadékul, a sze27) E javaslat: 1903. évi május 5-én nyújtatott be azon indokolás alapján, melyet Burckharddr — a bécsi Burgszinháznak volt igazgatója, — 1902. évi november 22 én tartott nyilvános előadásában kifejtett2Ö) 268 der Beilagen zu den stenogr. Protokollen des Abgeordnetenhauses XVIII. Session 1907. V. ö. : az Országos magyar Szinészegyesületnek e tanulmányunk 1H. és köv. lapjain ismertett 52—85. §§-ait.