A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 38. szám - Mikor kell a sommás bírónak a keresetet idézés nélkül hivatalból visszautasítani?

A JOG 275 setében kivétel nélkül elő kell adni, vagy éppen azt valami módon, pl. köz- vagy magánokirattal bizonyítania is kell, de in praxi a törvény ellenére ezt megkövetelni nem szabad. Az eseteket, mikor tűnik ki valamely keresetből a sommás eljárás alá tartozás vagy az illetékesség hiánya, taxatíve felsorolni lehetetlen, de bizonyos irányelveket erre nézve állithatunk fel. Hacsak felperes a sommás eljárás alá tartozást vagy az illetékességet tagadó tényállításokat nem hoz fel, a sommás eljárás alá tartozás vagy az illetékesség hiánya nem tűnik ki általában a keresetből akkor, ha a keresetnek jogcímét szerződés képezi, még akkor sem, hogyha a sommás eljárás alá tartozás vagy az illetékesség a keresetből nem is állapitható meg. Az ide vonatkozó esetekben ugyanis azt a vélelmet kell felállítanunk, hogy a felek közt a sommás eljárást vagy a bíróság illetékességét megállapító megegyezés jött létre. Az 1881. LIX. t.-c. 52. §-ának a) pontja szerint a felek magukat valamely eleve kijelölt vagy meghatározás nélkül a felperes szabad választása szerint választandó bármely rendes polgári bíróságnak szerződésileg alávethetik. Nincs kizárva tehát, hogy a kereset jogcíméül szolgáló szerződésben ily megegyezés jött létre. Ellenben kitűnik a keresetből a sommás eljárás alá tartozás vagy az illetékesség hiánya akkor, ha a kereset oly ügyre vonatkozik, amelyben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs (1868. LIV. 53. §) s oly ügyekben, melyeket törvényeink ügybirósághoz utalnak, mert ezen esetekben a felek a bíróságot szerződésileg nem köthetik ki. Kitűnik továbbá a fennebbi kategóriába nem tartozó azon keresetekből, melyeknek jogcímét nem szerződés képezi, amelyeknél nem lehet feltételezni, hogy az rlperes kötelezettségét megállapító tény egyszersmind a bíróság kikötését is tartalmazta, pl. a deliktumoknál; ha volt ez esetben a felek közt ily megegyezés, az csak a kötelezettséget megállapító tény után jöhetett létre, a tény alapján tehát erre vonatkozó vélelmet felállítani nem lehet; és igy, ha felperes keresetében ily utólagos megegyezésről említést nem tesz, a kereset hivatalból visszautasítandó, pl. felperesnő házasságon kivüli nemzésből származó igén1 iránti keresetével alperest nem illetékes bírósága előtt csak megegyezés előadása mellett perelheti. II. Helytelen továbbá a 17. §. idézett rendelkezését össztó^ függésbe hozva a 27. §. ut. e. bekezdésével, az utóbbi szerint megszoritólag magyarázni, mint a másik felfogás hivei teszik Van ugyan e két törvényhely közt összefüggés annyiban, hogy a 27. §. ut. e. bekezdése alapján is, esetleg a kereset hivatalból való visszautasításának van helye, ha t. i. a felsorolt körülmények az idéző végzés kibocsátása előtt merülnek fel, de olyan összefüggés, melynek alapján arra az álláspontra volna szabad helyezkednünk, hogy az idézett rendelkezés csupán a 27. §. ut. e. mélyzet és a szerzők követeléseinek biztosítására — az előzetes végzés jogereje után : 14 napon belül le nem tette. Megtagadandó továbbá az engedély, ha folyamodó nem önjogu, vagy ha oly tények forognak íenn (becstelenitő, vagy gazdasági könnyelműséget tanúsító cselekmények), melyekből kiderül, hogy a vállalkozó a szándékolt vállalathoz szükségelt erkölcsi, vagy anyagi megbízhatósággal nem bir (3. §.). Az óvadék készpénzben, vagy megfelelő értékpapírokban, vagy jelzálog melletti bekebelezésnek igazolásával : a politikai kerületi hatóságnál leteendő. A vállalkozónak személyes szavatossága mellett: ezen óvadék a színházi személyzet és a szerzők minden, szerződési visszonyukból folyó követelésének biztosításául szolgál, — első sorban azon követelések tekintetében, melyek a politikai ker. hatóságnál történt bejelentéstől visszamenőleg számított : 4 naptári hóra esedékesek. Más követelések tekintetében : az óvadék csak az érintett igények előjogának fenntartása mellett zálogosítható el, vagy foglalható le. Csak az üzem befejezése után 3 hónap múlva és csak annyiban adható vissza az óvadék a vállalkozónak, vagy fordítható más követelések kielégítésére, ha ez időpontig a személyzetnek, vagy szerzőknek : szerződéseikből folyó igényeik be nem jelentettek. Az óvadéknak kiszabása és szabályozása végett : a vállalat köteles a hatóságnak a szükséges adatokat beszolgáltatni és annak : könyveibe, valamint szerződéseibe betekintést engedni. (4. §.) Ha a kérvény, benyújtása napjától számított 3 naptári hónap alatt, el nem intéztetett és az ideiglenes végzéssel megállapított óvadéknak letétele már megtörtént, — vagy csak azért maradt el, mert annak elfogadása megtagadtatott: az üzem megkezdhető és ezentúl csak a 11. szakaszelőfeltételei mellett, vagy akkor szüntethető be, ha a vállalkozó az utólag kiszabott óvadékot a kiszabási határozatnak jogereje után : 14 napon belül le nem tette (5. §.) Révai Lajos dr. (Folytatása következik.) bekezdésében felsorolt esetekre vonatkozik, a két törvényhely között nincsen. Hogyha ellentét állana fenn e két törvényhely között, annak eloszlatása indokolttá tenné ez álláspontot, azonban ellentétről nem lehet szó. A 17. és 27. §§., melyekben a szóban forgó rendelkezések foglaltatnak, más-más tárgyúak ; az előbbi a biró kötelességéről szól az idézés kibocsátása előtt, az utóbbi pedig a pergátló kifogásokról s a pergátló kifogások taxativ felsorolása után u. e. bekezdésében néhány pergátló kifogást az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe veendőnek mond ki. Igaz ugyan, hogy e rendelkezés vonatkozik a keresetnek hivatalból való visszautasítására is, mert a keresetre hozandó határozat is egy része az eljárásnak, az eljárás e szakában pedig a pergátló kifogásokat is képezhető körülmények alapján csupán a kereset visszautasításáról lehet szó, de ezáltal a 17. idézett rendelkezésével nem kerül ellentétbe; mindkettő megállhat egymás mellett akként, hogy a 27. §. u. e. bekezdésében felsorolt pergátló kifogások egyszersmind a 17. §. mellett a kereset hivatalból való visszautasításának esetei gyanánt tekintendők. Összegezve az előadottakat, a kereset hivatalból való visszautasításának helye van a 27. §. u. e. bekezdésének, vagyis a hivatalból figyelembe veendő pergátló kifogások eseteiben s a 17. §. idézett rendelkezése alapján, természetesen annak előadott valódi értelme szerint. Vagyis a kereset hivatalból való visszautasításának helye van : I. Hatáskör hiányából: 1. ha a keresetbe vett jog érvényesítése egyáltalán nem tartozik a polgári perutra; 2. ha a törvény szerint a polgári pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie (27. §. 1.); 3. ha az ügy, tekintet nélkül az értékre, a sommás eljárás alá egyáltalán nem tartozik (27. §. u. e. bek.), 4. ha a keresetből kitűnik, hogy az ügy nem tartozik a sommás eljárás alá (17. §. 1. bek.); 5. azokban az esetekben, melyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek nincs helye (27. §. u. e. bek.), vagyis hogy ha ae -1868: LIV. t.-c. 53. §-ának ismérvei forognak fenn. "f*!X^-íII'vAz illetékesség hiányából: } %. Gaz előbbi 5. pont eseteiben (illetőség ugyanis ugy hatáskörj/Ajlht illetékességet jelent) ; $QiK&fflna 3 keresetből kitűnik, hogy a bíróság nem illetékes -£Lx*-f^ 1. bek.). III. 8. ha a felek valamelyike önképviseletre nem jogosult, illetőleg ha törvényes képviselője mellőzve van vagy nincsen igazolva (27. ij. 4.). Gyakran előfordul az is, hogy az a körülmény, amely miatt a kereset hivatalból való visszautasításának van helye, mindkét törvényhely rendelkezése szerint fenforog, pl. hogy az ügy tekintet nélkül az értékre, a sommás eljárás alá egyáltalán nem tartozik. Ezek után még azon látszólagos ellenmondásokkal kell foglalkoznunk, melyek fejtegetéseinkkel szemben részint az 1868: LIV. t.-c, részint a sommás törvény egyes rendelkezései alapján felmerülhetnek. a) Nem mond ellen fejtegetésünknek az 1868 : LXIV. t.-c. 51. i}-a, mert e § a későbbi keletű sommás törvény 17. £-ával egybevetve a sommás eljárásra nézve csak ugy érthető, hogy a bíróságok kötelesek ugyan az illetőségükhöz (illetőség alatt a hatáskör is értendő) nem tartozó kereseteket hivatalból visszautasítani, de a 17. szerint csak akkor, ha annak hiánya a keresetből kitűnik. b) Azzal az ellenérvvel is kell foglalkoznunk, amely hivatalból visszautasitandónak mondja a keresetet, ha abban a hatáskör vagy illetékesség megállapítására szükséges ismérvek előadva nincsenek, mert ezek előadása a keresetnek a 15. §. szerinti lényeges kellékei közé tartozik. Azonban ezeket e felfogás hivei tévesen sorozzák a 15. §-ban felsorolt lényeges kellékek közé, nem lehet azokat belemagyarázni a 15. §. 3. pontjába sem, amely az ügy megjelölését kívánja a tények előadásának, amelyekből felperes követelését származtatja, mert e tények nem okvetlenül foglalják magukban egyúttal a hatáskör vagy az illetékesség megállapítására szükséges körülményeket is. A keresetben lényeges kellék lesz sokszor a hatáskör vagy az illetékesség megállapítására szükséges körülmények előadása, mert ezek hiánya esetleg a keresetnek hivatalból való visszautasítását vonhatja maga után (hivatalból figyelembe veendő pergátló kifogások), azonban e tények előadása ily esetben sem magának a keresetnek, mint olyannak lényeges kelléke, hanem mint egy közhatósághoz benyújtott beadványnak annak, az ügy megbirálására való hivatoltságának megállapítására. c) A hatáskört vagy-illetékességet megállapító ismérvek közül egyetlen egy van, melyet a 15. §. mint a keresetnek lényeges kellékét állit fel és ez a tárgy értékének előadása, ha a kereset tárgyát nem pénzösszeg képezi, amennyiben az a sommás eljárás megállapithatása végett szükséges (15. §. u. e. bek.). E rendelkezés nincs ellentétben fejtegetésünkkel. Nem következik abból, hogy a nem pénzösszeg iránti kereseteknél a sommás eljárás alá tartozást a per tárgyának értéke alapján megállapítani mindig szükséges volna. «Amennyiben a sommás eljárás megállapithatása végett szükséges* kifejezés csupán arra az esetre vonatkozhatik, amikor a per tárgya kétséget hagy fenn az iránt, hogy annak értéke a 40 koronát meghaladja-e vagy sem; csak az esetben