A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 3. szám - Az igazolás kérdéséhez - A végrehajtási eljárásról szóló törvény hiányairól

32 A JOG mert nem olyan esetről van szó, amikor hivatalbóli beavatkozásnak van helye és igy az ítélet jogerőre emelkedett. A kir. törvényszék ezen ítélete alapul szolgál az anya azon erkölcsi kötelezettségének, hogy gyermekének a lehető társadalmi állást megadhassa, mert ezzel a társadalmi rend leglényegesebb erkölcsi biztositékát: a törvényes leszármazást szerezte meg annak, akinek életet adott. Az igazolás kérdéséhez. Irta DEREÁNO VILMOS lévai aljárásbiró. A községi bíróságról szóló és a kisebb polgári peres ügyeket szabályozó 1877. évi XXII. t.-cikknek a községi bíróságra vonatkozó rendelkezései az 1803. évi XVIII. t.-cikk 225. §-a értelmében továbbra is érvényben tartatván, azon ügyekben, melyek az 1877. évi XXII. t.-cikk 14-. i?-a rendelkezése folytán mint 40 koronán aluli és kizárólag a községi bírósághoz utalt ügyek a községi bíróságtól felebbezés folytán a kir. járásbíróság elé vitetnek, az előbb hivatolt 1893. évi XVIII. t.-c. 225. §-a értelmében e szakaszban felemiitett eltérések mellett a sommás törvény szabályai alkalmazandók a községi bíróságra vonatkozó eljárási szabályok érvényben tartása mellett. Ezen alkalomból kérdés tárgyát képezi az a gyakorta elmerülő eset, hogy a községi bíróságtól felebbezés folytán a kii. járásbíróság elé vitt 40 koronán alóli ügyekben a kir. járásbíróság által kitűzött tárgyalásra meg nem jelenés folytán van-e helye igazolásnak? E kérdés elbírálásánál ismét figyelembe veendő az 1893. évi XVIII. t.-cikk 225. i?-ának ismét érintett azon rendelkezése, mely szerint az 1877. évi XXII. törvénycikknek a községi bíróságra vonatkozó rendelkezései továbbra is érvényben hagyattak. Az 1877. évi XXII. t.-cikk pedig eljárás szempontjából különbséget tett a kisebb jelentőségű polgári peres ügyek és a községi bíróság elé tartozó ügyek eljárása között, mely előbbire vonatkozó eljárási szabályokat a törvény III. fejezete alá sorolt 28—65. §-ai tárgyalják, míg a községi bíróság előtti eljárást a törvény II. fejezetébe foglalt szakaszok szabályozzák. E törvény szempontjából megengedhető igazolásról azonban csupán a kisebb jelentőségű polgári peres ügyeket tárgyazó III. fejezet 53. §-a tesz említést az 55. §. azon határozott kijelentése mellett, hogy «a kisebb jelentőségű polgári peres ügyekben csak a jelen törvény 56—63-ig terjedő szakaszaiban szabályozott jogorvoslatnak van helye». Ellenben a Il-ik fejezetben önállóan letárgyalt községi bírósági eljárásban egy szóval sincs említés téve az igazolásról, sőt e fejezetnél a kisebb polgári peres ügyek eljárási szabályaira erre vonatkozólag utalás sem történt. Számba véve, hogy a kisebb jelentőségű polgári peres ügyekre vonatkozó eljárási szabályok az igazolást tárgyazó imént jelzett 55. szakaszszal együtt az 1893. évi XVIII. t.-cikk 224. §-a által hatályon kívül lettek helyezve, a kérdésnél egyedül a községi bíróság érvényben hagyott eljárási szabályai veendők alapul, ahol azonban igazolásról a törvény említést nem tesz. Miután pedig az 1893. évi XVIII. t.-c. 225. §-ának nyilt rendelkezése szerint a községi bíróságtól a járásbíróság elé vitt ügyekben a községi bírói eljárásra vonatkozó szabályok érvényben hagyattak: az elmondottak után nyilvánvaló, hogy a 40 koronán aluli ügyek tárgyalásánál a tárgyalásra kitűzött határidő elmulasztása folytán igazolásnak helye nem lehet, mert ily körülmények között az igazolás kérdését illetőleg, ezen ügyekben a kir. járásbíróság előtt is nem az 1881. évi LIX. t.-c. 61. és következő szakaszaiban foglalt alaki jogszabályok, hanem az 1877. évi XXII. t.-cikk 17—26 §-ai veendők alapul és figyelembe, ahol pedig a kifejtettek szerint az igazolás jogorvoslata elfogadva nincsen. \ A végrehajtási eljárásról szóló törvény hiányairól. Irta SZABÓ ALAJOS dr., csikszentmártoni kir. albiró. A végrehajtási eljárásról szóló s jelenleg érvényben levő 1881 : LX. t.-c. egyes rendelkezéseinek a gyakorlati életben tapasztalt hiányai az igazságügyi kormányt arra indították, hogy ezen törvény átalakítása céljából törvényjavaslatot dolgoztasson ki. Az igazságügyminiszter 1902. T. 11/7. sz. alatt kelt körrendeletében jelezte, hogy a törvény gyökeres átalakítását későbbi időre tartja ugyan fenn, de a polgári perrendts reformiával kapcsolatban a végrehajtásról szóló törvénynek a leginkább és legsürgősebben igénylő megváltoztatását tervbe vette. Azon célból pedig, hogy az idézett törvénynek módosításánál a gyakorlati életben legsűrűbben észlelt sérelmek, hibák és hiányok lehetőleg figyelembe vétessenek, a törvényszékek elnökeit felhívta, hogy a tapasztalt hiányokra és hibákra vonatkozó észrevételeiket tegyék meg. Ismeretesek azon okok, melyek miatt az 1881 : LX. t.-c. megalkotása előtti időben egy rendszeres törvény életbeléptetése olyannyira kívánatos volt. Ugyanis a jelenleg érvényben levő törvény hatálya előtt a végrehajtási eljárásra vonatkozólag egy rendszeres törvény nem létezett. A szükséges intézkedések hol itt, hol ott, csakis egyes szétszórt rendelkezésekből voltak megállapíthatók. Mindezen hiányokon ugyan nagyban segített az 1881 : LX. t.-cikkbe iktatott eljárási szabályzat, mert kétségtelenül egy rendszeres munkálat jellegével bír, azonban a gyakorlati alkalmazás terén a legfontosabb követelmények, úgymint az egyszerűség, szóbeliség és költségkímélés tekintetében meglevő hiányai az életbeléptetés után nyomban mutatkoztak. Ezen értekezletem keretében fel fogom sorolni azon rendelkezéseket, melyek megváltoztatása, illetve módosítása mellett elérhetőnek vélem azt, hogy az alkalmazandó uj törvényben a fenti követelmények lehetőleg figyelembe vétessenek. A végrehajtásnak rendeltetése szerint csakis az lehet célja, hogy a hitelező követelése gyorsan és biztosan kielégítést nyerjen s e mellett az adóst a lehető legkevesebb költség terhelje. » A végrehajtásnál három ellentétes érdek ütközik össze : a hitelező, adós és a vevő érdeke. Ugyanis a hitelező minél többet akar kapni, az adós minél kevesebbet kiván veszíteni s a vevő minél olcsóbban óhajt venni. Éppen ezért az eljárást szabályozó törvény is csak ugy felel meg a kívánalmaknak, ha ezen különböző ellenérdekeket minden irányban képes lesz kielégíteni. Az eljárás legyen egyszerű, hogy azt a laikus egyén ügyvédi képviselet nélkül is lejárathassa. Ha pedig a fél sajátos érdeke az ügyvédi képviseletet nem nélkülözheti: az eljárás olyképp szabályozandó, hogy a képviseltetéssel felmerült költségtöbblet az ellenfelet ne terhelhesse, hanem az ezzel felmerülendő költséget az ügyvédet valló fél sajátjából hordozza. Ez a főszempont, az ügyvédi jövedelem e mellett csak másodrendű kérdés. Az igazi ügyvédi functio abban áll, hogy az ügyvéd a jog teljes ismeretével, a tények helyes megállapítása és a jogesetek igazságos elbírálása céljából a bírónak segítő munkatársa legyen. Az ügyvéd a perek vitele- és a felek védelmezésében tárja fel a saját helyes jogi tudását. Ez az igazi ügyvédeskedés és nem az, hogy a végrehajtási összeírások és címezések kellemetlen és zajos óráiban eljárjon és a fele érdekében a becsüsök, kikiáltók és árverezők társaságában közreműködjék. A végrehajtás elrendelésének esetei törvényesen szabályozva vannak s amennyiben az alapfeltételek fennforognak: annak elrendelése a bíróság jogköréhez tartozik. A foganatosítás pedig a bírósági kiküldöttek hivatalos kötelességét képezi. A kiküldött eljárása nyilvános és felelőségteljes. Az esetleges szabálytalanságai orvosolhatók. Éppen azért a végrehajtásoknál az ügyvédi képviseletre és közbenjövetelre ok nem forog fenn. Továbbá '.egyen az eljárás olcsó és biztos. A hitelezőnek ne engedtessék meg, hogy az adóst felesleges költségekkel terhelje. A végrehajtás pedig csak akkor s addig folytatható, amikor és mig valamelyes fedezet kimutatható. Végül a szóbeliség elve az eddiginél nagyobb mértékben érvényesüljön. E célból a végrehajtások elrendelésével kivétel nélkül a járásbíróságok bizandók meg. A felek pedig az összes kérelmeiket szóbelileg terjeszthessék elő, írásbeli beadvány használatánál beadványukat egy példányban adhassák be s mindkét esetben az államkincstár érdekeinek megóvása céljából a jelenleg kötelező bélyegiegyek felragasztásával tegyenek eleget E pénzügyi követelményeknek. A szóbeliség elvéből kifolyólag a jegyzőkönyvi eljárás szabályainak mellőzésével a sommás eljárás alkalmaztassák ugy a tárgyalások- mint az egyes kihallgatásoknál. Ezen irányelvek szem előtt tartásával és figyelembevételével célirányosan keresztül vihetőnek tartom a végrehajtási eljárás gyökeres javítását s ezek után áttérek a végrehajtási eljárásról szóló törvény azon szakaszainak felsorolására, melyek a fenti cél érdekében módositandók, illetve KÍjavitandók lennének. A felsorolással kapcsolatosan pedig ki fogom fejteni azon körülményeket, melyek az egyes intézkedések megváltoztatását szükségessé teszik s egyszersmind az uj rendelkezések megtételére a gyakorlati életből merített nézeteimnek is kifejezést adok. (Folyt, köv.)