A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 3. szám - A nyugdíjtörvény és az egyéves önkéntesi szolgálat

A A nyugdíjtörvény és az egyéves önkéntesi szolgálat. Irta PATZKO ANTAL ár., nagyváradi tszdki aljegyző. Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról szóló 1885 : XI. t. -c. rendelkezéseinek, illetve a törvényen alapuló gyakorlatnak egy nagy horderejű és az állami tisztviselőkjelentékeny részének érdekeit mélyen sértő hiányára kívánok reámutatni. Erre a törekvésre részben az a tapasztalat vezet, hogy éppen a pályájuk kezdetén álló fiatalabb tisztviselők érdekeit — a jogi irodalom terén — kellőleg felkarolva nem látom, részben és főleg azonban a kérdésnek közérdekű jellege teszi kívánatossá az azzal való behatóbb foglalkozást. A nyugdíjtörvény 8. §-a s annak 8. pontja akként intézkedik, hogy a törvény 1. és 2. §-ában megjelölt hivatalok és állomásokon töltött szolgálati idővel egyenlőnek tekintendő és . .. beszámítandó azon szolgálati idő, melyet valaki közvetlenül megelőzőleg és félbeszakítás nélkül ... a hadsereg (hadi tengerészet) honvédség, csendőrség, állami rendőrség és ezekhez tartozó hivataloknál tényleges minőségben töltött. Ez a rendelkezés általános jellegű és éppen azért hiányos. Az egyéves önkéntesi szolgálát tekintetében külön intézkedéseket kellett volna abba felvenni és mert ez eddig nem történt meg, ennek pótlása törvényhozásunk első sorban megoldandó feladatainak egyikét kell, hogy képezze. Mert hogy is állunk a gyakorlati élet terén az egyéves önkéntesi szolgálat beszámitását illetőleg ?! A. elvégezvén középiskoláit, személyi viszonyai arra utalják, hogy katonai kötelezettségének folytatólag, nyomban tegyen eleget, inig B. azt elhalasztja s hivatalt vállalva, csak mint egy-két éves államhivatalnok vonul be katonai szolgálattételre. Mindkettőnek a későbbi időben már csak a fegyveres szolgálat esetleges kellemetlen emlékei maradnak fenn. De mig B.. eltekintve attól, hogy két havi fizetését megkapta, tehát már e tekintetben is előnyben részesült A. fölött, — nyert egy, állami szolgálatba beszámítandó évet, addig A., aki talán folytatólagos tanulmányait a katonai szolgálatot követőleg végezte s csak ezek befejezése után lépett állami szolgálatba, kénytelen az emlékeknél maradni. S miért ?! Mert félbeszakítás állott elő ! Mert nem volt még állami tisztviselő akkor, amikor hadkötelezettségét lerótta. A katonai szolgálat előtt álló ifjútól pedig nem kívánhatjuk azt. hogy tisztában legyen a jogi fogalmakkal s azzal, hogy katonai szolgálatának mely időben való teljesítése különböző eredményeket szül. S mily eredményeket! Hacsak a nyugdíj összegében okozna az változást, ez még, — bár elég fontos kérdés ez is, — nem szülne oly nagymérvű visszatetszést, amint azt a jogélet keretén belül lépten-nyomon észlelhetjük. De térjünk vissza csak a konkrét esethez: A. és B. jogi tanulmányaikat 22 éves korukban befejezik. B. azonnal joggyakornok, A. pedig egyéves önkéntes lesz s betegsége vagy egyéb magánviszonyai folytán csak a katonai szolgálatot követő egy év múlva lép a bírósági pályára. Ekkor már 24 éves mindkettő. Egy év múlva, amelyet B., mint katona tölt el, pályáznak aljegyzői állásra. A kijelölő bizottság s a kinevező hatóság — a pályázók szolgálati idejét tekintve — A.-t, akinek szolgálati ideje a fennforgó félbeszakítás s előzetes katonai szolgálat folytán csupán egy év, a 3 évi szolgálattal biró B. mellett figyelembe sem veheti, holott A. az egy évi megszakítástól eltekintve, a lefolyt 3 évből kettőt ugyanúgy töltött el, mint B. Mindkettő a végzett tanulmányokat illetőleg egy jogalapon áll, tehát igényeik is csak egyenlők lehetnek; mindkettő a törvényben meghatározott állampolgári kötelezettségének tett eleget akkor, amikor katonai szolgálatot tejesitett. A. mégis egy év helyett két évvel lett visszavetve az előléptetés, magasabb fizetési fokozatba jutás tekintetében. Oly hátrányok érik tehát B.-vel szemben, amelyek felügyeleti uton kiszabott büntetés hatályával vetekednek. Igaz, hogy az előléptetésnél nemcsak a szolgálati idő, de más egyéb körülmények is közrejátszanak, de egyenlő minősítés esetében, a szolgálati időt illetőleg B. javára mutatkozó egy évi többlet már nagy igazságtalanságot rejt magában! S ez az egy évi többlet, — mindig az egyéni egyenlőséget s szolgálati idő szerinti előléptetést tételezve fel, — kisér egész életpályánkon s annak végén, a nyugdíjazás esetében is keservesen juttatja eszünkbe azt a ballépésünket, hogy törzsfizetésünknek 2°/0-át eljátszottuk azzal a következményeket előre nem mérlegelő tettünkkel, hogy az állam által reánk rótt védkötelezettségünket, igyekeztük mielőbb teljesíteni. Egyáltalán nem vagyok képes indokot találni arra, hogy az egyéves önkéntesi szolgálat évének az állami szolgálat JOG & időbe való beszámítása miért mellőztetik oly esetben, amikor a hadkötelezett védkötelezettségének nem mint állami hivatalnok tett eleget s miért jutalmazza az állam azokat, akik mint az ő szolgálatában álló egyének teljesitik védkötelezettségüket. Mert határozott jutalmazás az, hogy ugy az előléptetésnél, mint a nyugdíj összegének megállapításánál a katonai szolgálati időt beszámítják azoknál, akik hadkötelezettségük teljesítésekor máiállami szolgálatban állotttak ; jutalmazás azok rovására, akiknél ezt a beszámítást mellőzik csak azért, mert a törvényben előirt védkötelezettségüknek teljesítését nem halasztgatták. Ily visszás helyzet létesítése nem volt és nem is lehetett a törvényhozás célja ; a fonák helyzetet csak a törvény s az ezen felépült gyakorlat hiánya teremtette meg. Valóságos torzképe ez az igazság és méltányosság elemi követelményeinek. Egy mostoha intézkedés, amelynek mielőbbi megváltoztatása, illetve kiegészítése akadályba egyáltalán nem ütközik, s amelynek eltörlésével s az egyéves önkéntesi szolgálat kötelező beszámításának elrendelésével ismét közelebb jutnánk egy lépéssel az igazság és méltányosság eszményéhez, amelyet kellőleg sohasem közelithetünk meg. Belföld. Az igazságügyi törvényjavaslatok. A képviselőház f. hó 16-iki ülésén Polónyi Géza igazságügyminiszter hét uj törvényjavaslatot terjesztett a Ház elé. Három a perrendtartás reformjára, négy a házassági jog nemzetközi szabályozására vonatkozik. Az első javaslat a polgári törvénykezési rendtartást és a sommás eljárásról szóló 1893 : XVIII. törvénycikket módositja a Kúria tehermentesítésének céljából. A javaslat csökkenti a Kúria felebbviteli hatáskörébe tartozó ügyek számát. A rendes pereknek egy részét sommás eljárásra és a járásbíróságok hatáskörébe utalja, ugy hogy ezekben a felebbvitel a sommás eljárás szabályai szerint nem fog többé a kir. Kúria hatáskörébe tartozni, a rendes perek más részében pedig, nevezetesen az ezer koronán aluli vagyonjogi perekben, amelyek a királyi törvényszékek hatáskörébe tartoznak, a javaslat a felebbvitelt horlátozza, s a házassági, valamint egyes más perekben a hivatalból való felülvizsgálat szabályát megszünteti. Ezenkívül az eljárás mindkét nemében korlátozza a javaslat a felebbvitelt a per- és eljárási költség kérdésében is. Eddig a házasságot felbontó vagy érvénytelenítő, vagy semmissé nyilvánító Ítéletet hivatalból kellett felierjeszteni felülvizsgálás végett a másodbirósághoz és onnan a harmadbirósághoz akkor is, ha azt senki sem felebbezte meg. A házassági kötelék fenntartásához fűződő közérdeknél fogva ügyelni keli ugyan arra, hogy a felek összejátszása vagy a bíróság helytelen eljárása ne vezessen a törvény célzatai ellenére a házasság megszüntetésére. De hogy ebből az okból mind a királyi ítélőtábla, mind a királyi Kúria minden ítéletet hivatalból felülvizsgáljon, akár nyújt az Ítélet a konkrét esetben a támadásra okot, akár nem, ez a törvényjavaslat megokolása szerint mindenképp oly túlzott óvóintézkedés, amely nem áll arányban a kikerülendő bajjal. Teljesen elegendő biztosíték ebben a tekintetben, hogy az elsőbirósági ítélet ellen a feleken kivül a házasságvédő is élhet felebbvitellel. A másodbirósági Ítélet ellen a javaslat szerint rendszerint csak a felek élhetnek felebbvitellel. A házasságvédő felebbviteli joga a másodbiróság ítélete ellen a javaslat célját, a királyi Kúria tehermentesítését meghiúsíthatná. A második törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896 : XXIII. törvénycikk módosításáról s kiegészítéséről szól. E javaslat egyes semmisségi panaszokat a Kúria helyett a királyi tábla hatáskörébe utal. Ez esetek : A törvényszéknek olyan Ítélete ellen, melyre nézve a 381. szakasz második bekezdésének 2. pontja a felebbezést kizárja. A törvényszéknek másodfokban hozott ítélete ellen (554. és 556. szakaszok). Az összbüntetést kiszabó első bírósági Ítélet ellen (518. szakasz). A Kúria munkáját akarja ez a módosítás csökkenteni. A javaslat továbbá a büntetőjogi egységes judikatura érdekében intézkedik, különösen azzal, hogy kötelezővé teszi a teljes ülés kezdeményezését, mihelyt a tanács többsége a királyi Kúriának bizonyos elvi jelentőségű határozatától el kiván térni. A harmadik javaslatot az ügyvédi rendtartásról szóló 1874: XXXIV. t.-cikk módosítása tárgyában nyújtotta be Polónyi Géza igazságügyminiszter. A javaslat öt szakaszban intézkedik. Az első szakasz szerint az ügyvédi vizsgáló-bizottság elnökét és ennek helyetteseit az igazságügyminiszter a bizottság tagjai sorából nevezi ki, a többi szakasz pedig a többi módosítást sorolja fel. Az ötödik szakasz szerint a törvény életbeléptetésének idejét, az ügyvédi vizsga részletes szabályozását, a vizsgadíj mennyiségét, az ügyvédi oklevél kellékeit, a Kúria ügyvédi tanácsának ügyviteli szabályait és az átmeneti intézkedéseket az igazságügyminiszter rendeleti uton állapítja meg. A javaslat a vizsga ismétlésére eddig megállapított korlátozást hatályon kivül helyezi. Visszautasítás esetében a megkívánt ujabb gyakorlat ideje egy esztendő. Ezt az időt ismételt visszautasítás esetében a vizsgáló-bizottság két évnél nem hosszabb időre felemelheti. A vizsgát ismételhetik azok is, akiket az ügyvédi vizsgán e törvény hatályba lépte előtt két ízben utasítottak vissza, ha a joggyakorlatot ezután is legalább egy éven át folytatták. A bizottság a jelöltet a vizsga-