A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 36. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 14. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 36. számához. Budapest, 1907. szeptember 8. Köztörvényi ügyekben. Felek között szerződés jött létre, hogy a megbízóiktól nyerendő közvetítési dijakat, amelyeket közösen közvetitett üzletek után kapnak, megfelezik. Vevő a birtokot alperes ajánlata alap ján vette meg, s felperes csak annyiban járult hozzá a megvételhez, amennyiben egy alkalommal vevőt alperessel megismertette. Minthogv azonban közvetítési jogügyletnél a közvetítési díj érdembe hozatalára elegendő, ha a közvetítő a feleket összehozza és az üzlet emez összehozás után eredményesen létesül, a közvetitési dij felerésze jogosan követelhető. A kaposvári kir. törvényszék (1906. február 14-én 1,138. P. sz. a. B. S. dr. ügyvéd által képviselt K S. felperesnek S. D. dr. ügyvéd által képviselt W. S alperes ellen 3,000 K. tőke s jár. iránt) következőleg ítélt: A kir. törvényszék felperest keresetével eluiasitja és kötelezi, hogy alperesnek 1-12 K. 00 fii. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok : A keresethez A) alatt csatolt «Xyilatkozat» tartalmából megállapítható, hogy annak alapján felperes és alperes csak azon saját megbízóiktól nyerendő közvetitési dijakat tartoznak egymásközt megfelezni, amelyeket együtt és közösen közvetitett üzletek után kaptak. Felperes a viszonválaszhoz csatolt, 1904. október hó 10-én kelt nem kifogásolt levélben, melyet a N.-féle kadarkuti haszonbérlet tárgyában intéz alpereshez, mellesleg említi, hogy J. S.-tól értesült, miszerint ez alperessel együtt egy gróf P.-fé!e birtokot szemlélt meg, s felperes ennek nagyságáról kérdezősködik. Alperes e levélre válaszképen a végirathoz csatolt 1HIJ4. évi október hó 24-én kelt felpereshez intézett szintén nem kifogásolt levelében közli felperessel a birtok nagyságát, a haszonbér összegét és hajlandónak nyilatkozik olyan ajánlattevővel üzletet kötni, ki neki közvetitési dij cimén 2,000 K.'-t írásban igér. Tekintve, hogy peres felek közt lefolytatott ezen levelezésből megállapítható, miszerint alperes J. S.-ral már akkor megszemlélte a kérdéses P.-féle birtokot, midőn ezen haszonbérletről felperesnek még tudomása nem volt, mert maga irja, hogy erről csak J.-től értesült, meg van cáfolva felperesnekaz a kereseti állítása, hogy e.birtokot J. az ő ajánlata folytán vette haszonbérbe, tekintve továbbá, hogy J. S. hit alatti vallomásával bizonyította, hogy felperes a N.-féle birtok haszonbérletét közvetítette, de ez nem jött létre, hanem ő a kérdéses P.-féle birtokot vette haszonbérbe, mely utóbbira vonatkozó levelezéseket közvetlenül alperessel folytatta, holott a X.-félére vonatkozó leveleket alperes felperes és K. L. utján intézte — nem nyert bizonyítást az sem, hogy felperes a kérdéses birtok haszonbérlet- közvetítésében tevékenykedett, — tekintve, hogy felperes által vitatott az a körülmény, mely szerint P. S.-t a kérdéses birtok haszonbérbe vételére ö beszélte rá, figyelemmel arra, hogy J.-nak a birtokot alperes ajánlotta és mutatta meg, — még valósága esetén sem képezhet olyan közvetítői tevékenységet, mely díjazásra igényt tarthatna, — tekintve végül, hogy K. L -nak fenti bizonyított tényekkel ellenkező vallomása figyelembe nem jöhet : félperest keresetével elutasítani, sőt mint pervesztest a prts. '251. §. értelmében a perköltségek megfizetésére is kötelezni kellett. A pécsi kir. ítélőtábla (1906. június 19. 1,050. P. szám alatt) következő Ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva és még azért is helyben hagyja, mert ha megvalósulna is, hogy J. S. haszonbérlöt felperes beszélte reá arra, hogy az a kérdéses gróf P.-féle birtokot alhaszonbérbe vegye, —felperesnek ezt a eljárását a kir. ítélőtábla részéről sem tekinti oly tevékenységnek, mely az A) alatti nyilatkozat értelmében feltétlen megkívántatik ahhoz, hogy annak következtében felperes az alperes által kapott 4,000 K. közvetitési dijból alperestől bármit is igényelhessen. A magyar kir. Kúria (1907. évi június hó 28-án 8,022. P. szám alatt) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja, s az alperest arra kötelezi, hogy 2,000 K. tőkét, ennek 1905 április 15-ik napjától járó 5% kamatát, 188 K. 40 f. perbeli és 113 K. 5 f két rendbeli, felebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhével a felperesnek megfizessen. Indokok: A keresethez A) a. csatolt s valódiságára nézve nem kifogásolt okirat szerint peres felek közt oly megállapodás létesült, hogy ha bármiféle birtok eladási, vagy bérleti üzletet közösen közvetítenek, az abból nyerendő jutalékot kötelesek egymás közt egyenlő arányban megosztani. — A perben tehát egyedüli döntő kérdést az képez, hozzájárult-e a felperes valamely tevékenységgel, a gróf P.-féle szlavóniai birtoknak. J. Sándor bajai lakos részére történt haszonbérbe adásának kieszközléséhez : A kir. Kúria felperes hozzájárulását a haszonbérlet létre jöttéhez a per adataival bizonyítottnak találja. Ugyanis a J. S., aki a kérdéses haszonbérletet kivette — tanuként kihallgattatván, azt vallja, hogy ő a felperes és üzlettársa K. L. utján ösmerkedett meg az alperessel, a X. Á.-féle, Körmendi-féle kadarkuti birtok megtekintése alkalmával, amely birtokot a felperes és K. I. ajánlották neki haszonbérletre. Ezt a körülményt az alperes elleniratában szintén beismeri. Ez az ösmeretség-szerzés és ebből folyóan annak felösmerése, hogy J. egy megfelelő anyagi eszközökkel rendelkező komoly ajánlkozó nagy bérletekre, hozta az alperest abba a helyzetbe, hogy a P.-féle nagy bérlet megszerzéséhez eredményes lépéseket tehessen és azt a P. részére megszerezhesse. Énhez az ösmeretséghez azonban az alperes nem a véletlen esélyéből, hanem kétségtelenül a felperessel fennálló üzlettársi viszonya folytán jutott, amit a 2' . C. alatti levelek tartalma is annyiban támogat, hogy az előbbiben a P.-féle birtokról és J. S. bérlőről is szó van, ami kétségtelenül igazolja, hogy a peres felek kölcsönös tevékenységet fejteltek ki abban az irányban, hogy J. S. valamely haszonbérlethez hozzájusson. Minthogy pedig közvetitési jogügyletnél a közvetitési dij érdembe hozatalára elegendő, ha a közvetitő a feleket összehozza és az ügylet emez összehozás után eredményesen létesül, s tekintve, hogy a felperes ezt a tevékenységet kifejtette, azzal a tényével, hogy J. S. nagybérlőt üzletkötés céljából ő hozta ösmeretségbe az alperessel és ezen ösmeretség alapján létesült a P. féle nagy haszonbérlet, ahol az alperes 4,000 K. közvetitési dijat kapott, figyelemmel J. S. tanúnak ama vallomására is, hogy az alperes az ügylet létesítése után önként odanyilatkozott, hogy a közvetitési dijat a felperes és K. L.-tal meg kell osztania, mindezekből kétségtelen, hogy a felperesnek joga van alperestől az általa felvettnek beismert 4,000 K. közvetitési dij felerészét igényelni; amiért is mindkét alsóbiróság Íteletének megváltoztatásával az alperest a jelen ítélet értelmében a nem kifogásolt A) a. okirat alapján az általa felvett összeg felerészének és kamatainak a felperes részére leendő megfizetésére kötelezni, mint teljesen pervesztest a per- és az ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költségekben is marasztalni kellett. Örökségi igény eladása miatt a csőd folyamán indított szerződés érvénytelenítése iránti megtámadási kereset csak azon esetben utasítható el a 6 havi megtámadhatási jog elévüléseért, ha perjogi szabályokra alapított oly kifogás is tétetik, hogy a szerződés a közönséges magánjog szabályai szerint is érvénytelen A gyulai kir. törvényszék. (1906. augusztus 8-án 7,940 P. sz. a. T. L. dr. ügyvéd szerint G. F. közadós tömeggondnoka felperesnek H. X. dr., ügyvéd által képviselt F. A. alperes ellen szerződés érvényitelenitése s jár. iránt) következőleg ítélt: A kir törvényszék felperest keresetével elutasítja s arra kötelezi, hogy a 30 K 75 f. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett az alperesnek fizesse meg. Indokok : Felperes mint a gyulai kir. törvényszék 4,081'904. P. számú végzésével G. F. csődtömege részére kinevezett tömeggondnok a C) alatti csődválasztmányi határozat alapján a G. ¥. és F. A. közt 1902. évi augusztus 1-én létrejött azon szerződés érvénytelenítése iránt, amely szerint G. F. a nagyanyja S. I.-né szül. Z. F. utáni örökségi igényét 2,200 K. F A.-nak eladta, megtámadási keresetet indított, mert ezen jogügylet a hitelezők kijátszására jővén létre, hatálytalannak tekintendő és érvénytelen ugy a magánjogi szabályok, mint a csődtörvény értelmében. A rosszhiszeműség mindkét félnél nyilvánvaló azon körülményből, hogy F. A. sógora G. F.-nek (G. F. testvére a F. A. neje) akinek mint a csődtörvény 28. §. 2-ik pontjában emiitett személyek közé tartozónak a közadós vagyoni állapotáról annál is inkább tudnia kellett, mert a szerződés egyik tanuja a közadós édes atyja, továbbá vevő rosszhiszeműségét bizonyítja az is, hogy oly várományi jogot vett meg, mely az eladó részére megnyitva sem volt, nem hogy biztosítva lett volna. De ez a körülmény az okirat szinlegességét is bizonyítja amely csak a közadós anyjának S. X. férj. G. L.-nénak az 1902. évi december 20-án történt elhalálozása utáni időben, de antedatálva készíttetett akkor, amikor a közadós tudomást szerzett arról, hogy a csődeljárás az örökrészre is ki lett terjesztve, s az antedatálást bizonyítja az is, hogy a szerződésben szó sincs közadós anyja utáni örökrészről, pedig a szerződés keltje idejében a közadós anyja még élt, s azért kellett a szerződést a nagyanyja halála utáni időben (1904. évi augusztus 13. utáni) akként szerkeszteni, hogy az «anyai vagy anya utáni örökrész > -ről van benne szó. Ezen örökrész felett pedig akkor már a közadós nem rendelkezhetett, mert csődben volt s igy az örökség a csődtömeg