A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 36. szám - Színházi jogunk. A Vígszínház szerződései. 15. [r.]

A JOG 255 Részünkről azokkal tartunk, akik a praemeditációnak a provokációval való inkompatibilitását hirdetik. A praemeditáció, mint az előre megfontolt szándék fogalma, kizárja a provokációnak az együttes létét, ami természetes, már csak azért is, mivel a provokáció, mint a hirtelen, váratlan föllépés, illetve ok, fogalma: ellentétes a praemeditáció fogalmával és igy ott, ahol provokáció volt, nincs praemeditáció s viszont, ahol a cselekmény praemeditáció folytán követtetett el, nem lehet szó a provokálás hatásáról. Igen gyakran fölmerül a gyakorlatban egy további kérdés: vájjon a praemeditációval összeegyeztethető-e az ellenállhatatlan kényszer ? E kérdésre a legtöbb iró — a dolog természetéből kifolyólag nem-mel felel. De vannak olyanok is, akik elenkező álláspontot képviselnek. Ezen Íróknak a nézete a következő. A szándék megfogamzása, a praemeditáció és a bűncselekmény elkövetése, minden fázisában igazolható és igy az ellenálhatatlan, vagy a majdnem ellenállhatatlan kényszer hatása alatt is és igy a praemeditáció s az ellenállhatatlan kényszer nem ellentétes fogalmak s az ellenkező állítás sem logice, sem pedig jogilag meg nem állhat. Logikai szempontból azért nem, mert ha megengedjük azt, hogy elkövethet valaki egy büntettet valamely ellenállhatatlan, vagy félig ellenállhatatlan kényszernek a hatása alatt, akkor azt is meg kell engednünk, hogy az illető a büntettet ama hatás alatt is meg- J fontolhatja előre. A szándéknak a bűncselekmény elkövetése előtti formálása az észnek a cselekménye, amely — rendszerint — a lelki nyugalom és a reflexió állapotában is helyén van, de amely heves, vagy exaltált állapotban, azaz akkor is konstatálható, amidőn valaki csaknem teljesen elvesztette világos elméjét s midőn nagyobb akaraterőnek az uralma alatt áll. A doktrína és a birói gyakorlat által elfogadott elmélet szerint, valamely bűncselekménynél a praemeditáció határvonalát a terv megalakulásától a véghezvitelig terjedő időszak szerint kell megállapítani, amely alatt azonban a bűnös más cselekményeket is végez. De a harag által keltett fölindulás következtében elkövetett emberölés esetén ez nem igy áll, mert ott nem lehet helye a megfontolásnak. Az ellenállhatatlan kényszer folytán elkövetett bűncselekményeknél, ahol a szubjektív erő uralmáról van szó, —• nem az objektív erőéről — a tettes képes arra, hogy megalkossa a bűnös szándékot, s hogy azt meghányja-vesse elméjében, de meg másféle cselekményeket is végez, amidőn ugyanazon erő irányítja, amelyet — a bűncselekménynél — ellenállhatatlan kényszernek nevez- j nek, de amelyet a tettes előre megfontolhat, éppen ugy, mint ama másféle cselekményeket, amelyeket ugyanazon időszak alatt, ugyanazon erő indított. De jogilag sem állhat meg azon állítás — mondják e nézet tolmácsolói — mintha a teljes, vagy részleges ellenáll hatatlan kényszer kizárná a praemeditációt, aminek a legfrappánsabb bizonyítéka az, miszerint a büntető törvények soha sem szokták emlegetni a praemeditáció és az ellenállhatatlan kényszer összeférhetetlenségét Részünkről nem osztjuk e nézetet, még pedig ugy logikai, mint jogi okból. Logikai szempontból azért nem fogadjuk el, mert az ((ellenállhatatlan kényszer» kifejezésben az «ellená!lhatatlan» jelző abszolút értelmű, amint az a törvények vonatkozó rendelkezéseiből kitűnik és igy — ha következetesek akarunk lenni, akkor — az ellenállhatatlan kényszert —- hogy ugy mondjuk — a praemeditációval szemben is ellenállhatatlannak kell tekintenünk, vagyis olyannak, amelylyel szemben a praemeditációnak semmi hatása sincs, illetve, amelylyel szemben praemeditáció nincs és nem is lehet. Jogi szempontból pedig, elismerjük ugyan, hogy a büntető törvények nem szokták említeni, miszerint a praemeditáció és az ellenállhatatlan kényszer ellentétes fogalmak, de, ezzel szemben rámutatunk arra, hogy a büntető törvények mindenkor megemlékszenek arról, hogy az ellenállhatatlan kényszer hatása folytán elkövetett cselekmény nem esik büntetőjogi beszámítás a\á.-'E,z mindennemű bűncselekményre áll s éppen ezért nem tartja szükségesnek a törvényhozó az ellenállhatatlan kényszer és a praemeditáció inkompatibilitásának a hangoztatását. Fontos kérdés az is, hogy vájjon beszámitható-e jogilag a praemeditáció akkor, midőn az ölési szándék valamely köuiménytől, vagy föltételtől függ ?19) Az irodalomban főként Carrara, Pessina és PuCcioni foglalkozott behatóbban e kérdéssel. Carrara a következő példával illusztrálja a föltételes praemeditációt.20) Cajus meghallja, hogy szomszédjától gyümölcsöt loptak; gyanúja támadt, hogy hátha az ő gyümölcsösét is megdézsmálják s ez okból töltött fegyverrel lesbe áll; többszöri virrasztás után csakugyan jön a tolvaj s Cajus lelövi. Kérdés: Előre megfontolt szándékkal követte e el az emberölést ? Némelyek szerint: igen, mert kényelmes meghányta vetette ölési szándékát, bárki lett légyen is az, aki gyümölcsét ellopja : erre előkészült s ezt határozott szándékkal meg is választotta. Mások nemmel felelnek, mert Cajus mindvégig bizonytalan volt affelől, hogy vájjon fog-e ölni vagy sem. Remélte, sőt óhajtotta, hogy '») Crivel 1 ari, i. m. 307. í. 3°) Programmá, Carte speciale, I. k. 1,120-1,128. §§. berendezését és műsorra tételét. Magának csak a véleményezés jogát tartja fenn, amelyet azonban az igazgató figyelembe venni nem köteles (azonos a Nemz. Sz. 3. pontjával). 5. A felek halála esetén : jogaik és kötelességeik jogutódjaikra szállanak. 6. Szerző köteles nevét és művét a kereskedelmi minisztériumnál beiktattatni, ebbeli mulasztásáért szavatossággal tartozik. 8. Per esetén, a mindenkori felperes által szabadon választandó Bpest balparti járásbíróság illetékes, a sommás szóbeli eljárás szerint. 2) A magyar színházi ügynökségeknek a fővárosi színházakkal kötött szerződései. Előfordul olyan eset is, hogy a hazai szerző : művét, — akár a magyar színpadi szerzők egyesülete révén, akár teljesen önállóan — értékesítés végett egy fővárosi színházi ügynökségre bizza.17) Ily szerződés mintája az alábbi : a «Bárd Ferenc és Testvéres bpesti cégé, melyet ez az illető szerző nevében és képviseletében : a fővárosi színházakkal kötni szokott. E szerződésnek, a színházakra nézve már jóval terhesebb feltételei a következők : 1. A szerződés tárgyát képezi: a műnek egyedüli és kizárólagos magyar nyelvű előadási joga Bpest területére nézve, a színház jelenlegi épületében és a fennálló bérleti visszonyok mellett. 2. Az anyagért a kölcsöndij vagy vételár, a tantiérrie-ekre pedig az előleg lesz meghatározott összegben megállapítva. Az előleg egyúttal tantieme-biztositék és vissza nem lesz térítve még akkor sem, ha a tantiéme-ek az előleg összegét el nem érik. Köteles továbbá vevő a mű minden előadása után : a bruttó jövedelemnek, beleértve a bérletnek minden előadásra eső ará17) A színházi ügynökségek bővebb méltatását lásd alább i ("Külföldi Írókkal kötött szcrzó'dések» cimü fejezetben. nyos részét, vagy kölcsönösen megállapított százalékát: tantiéme gyanánt, vagy minden előadás után fix tantiüme-et fizetni. 3. Vevő kötelezi magát a művet meghatározott időn belül: esti előadásként, a rendes esti előadások idejében, a színház, a mű és a város méltóságának megfelelően, színre hozni. 4. Ha a sajtó és a közönség a művet kedvezően fogadják, akkor az előadások önkényüleg be nem szüntethetők, hanem a mű addig előadandó, mig annak heti bruttó jövedelme bizonyos meghatározott összegnél nem lesz kevesebb. 5. Ellenőrzésül szolgálnak a pénztári kimutatások és a havonként beküldendő teljes miisor. 6. Ha a mű, meghatározott időn belül, megfelelő módon szinre nem kerül, köteles vevő egy bíróilag le nem szállítható (!) bírságot fizetni, ezenfelül vevő a benyújtási dij és tantieme-előleg visszatérítésére igényt nem tarthat és eladó ezen műnek máshol való előadatása iránt szabadon rendelkezhetik. 8. A szerződési jogok és kötelességek átszállanak a vevő törvényes örököseire mindaddig, mig azok a színházat saját számlájukra tovább igazgatják. 9. Vevőnek nem áll jogában a mű anyagát eladni, elajándékozni, kölcsönadni, sokszorosittatni vagy lemásoltatni. Nem áll jogában az előadás jogát másnak átengedni, eladni, átruházni vagy kölcsönadni. Ha az anyag: eladók engedélyével, I másnak átadatik, az uj tulajdonos ezzel az előadás jogát nem szerezte meg. 10. A fizetési kötelezettségnek elmulasztása esetén, a mű további előadásai azonnal beszüntethetők és az anyag visszavehető. 11. Ha a mű a műsorban: meghatározott éveken át, elő nem fordulna, akkor eladó : müve felett szabadon rendelkezhetik, annélkül, hogy kapott diját vagy a le nem játszott tantiéme-et visszatéríteni tartoznék, vagy hogy vevő kártérítést követelhetne. 12. Ha vevő még egy másik színház igazgatóságát is elvállalná : a szerződés erre ki nem terjed. Idegen nyelven e mű Rpesten, csak 3 hóval a magyar előadás után hozható szinre. 14. Vevő köteles a darab fordítójától: a teljes fordítást a