A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 36. szám - Illetékhátralékok kimutatása vételárfelosztáshoz - Kérünk részitéletet a rendes eljárásban is

Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. ez. 36. szám. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLŐXY) BFTIL1P ÍZ BlZSiefiGI ÉRDFKFIM ÍÉPT1SELETÉRE. 1 MAGYAR fCTíÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÍÖZJffTZSl Í1R [QZLüNTl _§zámos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják \ RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. Budapest, 1907. szeptember 8, Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ._ 4 korona Fél « _ 8 « Egész • _ 10 « Megrendelések, felszólalásoka', \ kiadóhivatalhoz intézendők. N ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen posta utal va ny nyal küldendők. TARTALOM : Illetékhátralékok kimutatása vételárfelosztáshoz. Irta László Pál, kir. tanácsos, a m. kir. központi dij- és illetékkiszabási hivatal főnöke. — Kérünk részitéletet a rendes eljárásban is. Irta Schmidt József dr., medgyesi ügyvéd. — A gyilkosság és emberölés fogalma. Irta T h ií t László dr., budapesti kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. — Közigazgatási tévedés. Irta Boross Lajos dr., Marosvásárhely. — Az angol alsóház küzdelme a parlamentarizmuséi t. Irta Reich Péter Kornél, Budapest. — Belföld (Birák mozgalma) Irodalom (P e s s i n a Henrik dr. : A kiengesztelési elmélet történeti fejlődése.) — Vegyes. TÁRCA : Színházi jogunk. Irta Révai Lajos dr. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Eelsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Illetékhátralékok kimutatása vételárfelosztáshoz. Irta LÁSZLÓ PÁL kir. tan., a m. kir. központi dij- és illetékkiszabási hiv. főnöke. Az egyetemlegesség fogalma, amelylyel az átruházás után kivetett illeték az együttesen átruházott ingatlanok mindenikét terheli, hosszú ideig alkalmaztatott, sőt azt hiszem, sok helyen még ma is alkalmaztatik arra, a magánhitelezőket megelőző törvényes elsőségre is, melyet az 1881. évi XXXIV. t.-c. 39. §-a (az illetékszabályok 158. >j-a) az illetékekre nézve biztosit. Ez az eljárás a most idézett törvényszakasz általánosságban tartott rendelkezései folytán nem is voit minden alap nélküli az 1881. évi LX. t.-c. meghozataláig, amely törvénycikk 189. §-ának b) pontja már akként rendelkezik, hogy az árverésen befolyt vételárból előnyös tételként az elárverezett ingatlant «közvetlenül» terhelő és a fennálló szabályok szerint törvényes elsőséggel biró illetékek elégilendők ki. A nézetek azonban még az utóbb ismertetett törvényes rendelkezések életbelépte után is igen lassan alakultak át, ami kitűnik abból, hogy a Pénzügyi Közlöny 1885. évfolyamának 13. számában közzétett 18,655/85. sz. pénzügyminiszteri körrendelet, az illetéknek az együttesen átruházott ingatlanok mindenikére egyetemlegesen való bekebelezésének elrendelése mellett csakis mintegy méltányosságból ^engedi meg», hogy ha az egyetemlegesen terhelt ingatlanoknak csak egyike vagy másika árvereztetik el, az illetékekből csak az arra eső rész soroztassék előnyös tételként, mig az illeték többi része a bekebelezés sorrendjében érvényesíttessék. A kérdést végül, legalább érdemi tekintetben teljesen tisztázta a m. kir. pénzügyminisztériumnak a m. kir. központi dij- és illetékkiszabási hivatalhoz intézett 1905. évi 49,874. számú rendelete, amely szerint abban az esetben, ha bírói árverés alkalmával a többrendbeli ingatlanoknak együttes átruházása után egy összegben kiszabott illetéknek az egyes ingatlanokra leendő felosztása válik szükségessé: az arányos megosztás az egyetemlegesség fenntartásának hangsúlyozása mellett foganatosítandó s az összilletékből csak annak a résznek előnyös sorozása igénylcndö, mely az illető elárverezett ingatlanrészt terheli; de a bekebelezés sorrendjében már az előnyösen sorozott összeg levonása után fennmaradó teljes illeték sorozása kívánható (és kívánandó is) bármelyik ingatlan cestnél. Itt tehát már világosan megtétetik a különbség az "egyetemleges zálogjog* és a .törvényes elsőség* közt; előbbi egyezik minden más jelzálogos hitelező jogaival, utóbbi azonban az illetéknek csak éppen az elárverezett ingatlant terhelő részére szorítkozik. Az illetéknek abból a célból való megosztása, hogy annak megfelelő része előnyös tételként legyen kimutatható az utolsó sorban emiitett rendelet szerint (alkalmasabb adatok hijján), a minimális értékek kiszámítására alapul szolgáló adatok utján meghatározandó értékek, vagy ha ezek megbízhatók nem lennének az árverésen elérts a bíróságtól mindig idejében megtudandó vételárak arányában történhetik. Az 1881 : XXXIV. t.-c. fentebb idézett 39. §-a szerint a törvényes elsőség — amennyiben annak feltételei fennforognak — a kincstár választása szerint csak egy illetékre nézve vehető igénybe, a többi illeték pedig a kincstár választása szerint vagy az illeték telekkönyvi bejegyzésének, vagy pedig az illeték alapjául Lapunk mai száma szolgáló vagyonátruházás telekkönyvi bejegyzésének rangsorozatában nyer kielégítést. A most idézett törvényes rendelkezés az ugyanazon ingatlant terhelő, az előnyös soroztatáshoz megkívántató feltételekkel biró illeték közül, az előnyösen sorozott egy tételen kívül, a többiekre nézve is biztosit tehát a többi jelzálogos hitelezőkkel szemben valamelyes kivételes jogot, amely azonban a illetékhátralékoknak soroztát ás végett való kimutatásánál nem használtatik ki kellő mérvben, vagyis nem tétetik gondos mérlegelés tárgyává, hogy az elsőséggel biró tételek közül melyik jelentessék be előnyösen és melyek <nem az illeték., hanem .az illeték alapjául szolgált vagyonátruházás bekebelezésének i rangsorozatában ; holott annak a kivételes kedvezménynek helyes alkalmazása mellett az eladóknak az egyetemlegesség cimén az illetékkel való zaklatása gyakran elkerülhető és olykor jelentékeny illeték megmenthető volna. E tekintetben irányadó szabályul felállíthatjuk, hogy miután az illeték alapjául szolgált vagyonátruházás telekkönyvi bejegyzésének rangsorozatában, ha ez előnyösebb, mint az illeték telekkönyvi bejegyzésének rangsorozata (aminthogy a legtöbb esetben előnyösebb is) csak azok az illetékek sorozhatok, amelyek tör vényes elsőséggel birnak, azonban előnyös tételként abból az okból nem soroztathattak, mert ez a jog a kincstárt az előnyös tételek közül egy illetékre nézve illeti meg; ennélfogva előnyös tételként az erre igényt tartható illetékek közül az elárverezett ingatlant terhelő az a legmagasabb összegű tétel jelentendő be, amelyikre a vételárból, az illeték alapjául szolgált vagyonátruházás telekkönyvi bejegyzésének rangsorozatában már nem jutna fedezet. Pl. az 1906. december 31-én elárvereztetik az ingatlan, mely az utolsó öt éven belül háromszor került illetékezés alá: a) Az 1902. január 1-én ille tékezés végett bemutatott, 1902. január 5-én bekebelezett adásvétel után kivettetett 86 K. illeték, mely « 1903 december 31-én kebeleztetett be* b). Az illetékezés alá 1904. április 6-án bejelentett, 1904. április 30-án bekebelezett öröklés után előiratott 30 K. illeték, mely .1904. ápril 30-án kebeleztetett be,» a tulajdonjog átírásával egyidejűleg, c) Az 1906. március 1-én illetékezés alá bemutatott, 1906. március 3-án kebelezett adásvétel után kiszabatott 64 K. 50 f. illeték, mely «1906. június 30-án kebeleztetett be.* Ha már most a befolyt véteiár az 1902. január 5-ikéig bekebelezett terhek által nem emésztetik fel, de «az 1903. dec. 31-ike előtt» bekebelezettek által már igen, akkor a most ismertetett törvényes elsőséggel biró háromrendbeli illeték közül a c) alatti 64 K. 50 f. mutatandó ki előnyös tételként való sorozásra ; az ci) alatti 86 K. pedig az illeték alapjául szolgált átruházás 1902. évi január 4-én történt bekebelezési idejének megfelelő rangsoroztatás végett; a />) alatti az 1904. április 30-ikának megfelelő sorozás végett szintén kimutatandó ugyan, de erre fedezet már nem jut. A jelen cikk kezdetén elmondottaknak megfelelőleg vagyonátruházás bejegyzésének rangsorozatában is önérthetöleg csak az az illeték, vagy az illetéknek csak az a része sorozható, amely kizárólag az elárverezett ingatlant terheli. Kérünk részitéletet a rendes eljárásban is Irta SCHMIDT JÓZSEF dr, medgyesi ügyvéd. Az 1868. évi L1V. t.-c. és illetve 1881. évi LIX. t.-c.-nek nagy hiányosságát pótolta az 1893. évi XVIII. t.-c.-nek azon intézkedése, mely szerint, bár egyelőre csakis a sommás eljárásban, a nálunk eddigelé ismeretlen «részitélet» intézménye hozatott be peres eljárásunkban. Ennek üdvös volta a gyakorlati életben mindennap tapasztalható, mert részben ennek lehet köszönni, ha elérjük az ítélkezésnek azon gyorsaságát, melyet a jogkereső közönség méltányosan várhat. Nagyon kár volt, hogy az uj sommás eljárásban foglalt 103. és 104. §§-nak intézkedései a rendes eljárásban kötelezővé nem tétettek, miután nevezett törvénynek 215. §-a már amúgy is sok sommás intézkedést a rendes eljárásban megfelelően alkalmazandónak mond ki. Hogy égető szükség a részitéletet a rendes eljárásban is behozni, annak illusztrálására szolgálhat a következő esetem is. Bepereltem könyvkivonat alapján egy tordai korcsmárosnét 1,126 K. 8 í. megfizetése iránt. A könyvkivonat állott í tételből: mint borvételárból, egy 79 K. 98 f. tétel hordók értéke 12 oldalra terjed.