A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1907 / 35. szám - A váltóóvás reformja
138 A J figyelme a munkájától természetszerűleg elterelődvén, csak ennek tulajdonitható, hogy különben a végzett munkában több évi gyakorlattal biró felperesnek gyürüs ujja a helyesen és szokásos módon alkalmazott zsinegbe akadt s ez által a balesetet előidézte; már pedig a munkaadó a munkását saját hibájából ért balesetért felelősséggel és kártérítési kötelezettséggel nem tartozik. Mindezek alapján a felperest keresetével el kellett utasítani. A m. kir. Kúria (1907. jun. 18. 8,234 sz. a.) a másodbiróság ítéletét megváltoztatja és a kártérítési kötelezettség tekintetében az elsőbiróság Ítéletének az alperes kártérítési kötelezettségét megállapító rendelkezését hagyja helyben; ehhez képest a másodbíróságot a kártérités összege tekintetében uj határozathozatalra utasítja. Indokok: A peres felek egyező előadása szerint a felperes megsérülése akként történt, hogy a felperes egy úgynevezett amerikai kis gépen papírzacskók nyomásával foglalatoskodott; a gépen az ivtartó «Greifer»-jére egy zsinór volt kötve a végett, hogy a nyomás alatt álló zacskók el ne csuszszanak és le ne hulljanak. Munkaközben az ily zacskó elhelyezése alkalmával a felperes jobb keze középujján lévő gyürü a gépen alkalmazott zsinórban megakadt, e miatt kezét visszahúzni nem tudván, a gép két korongja összecsapásakor jobb kezének mutató-, közép-, gyürüsés kisujját összeroncsolta, minek folytán jobb keze munkaképtelenné lett. A műszaki szakértők többségének véleménye szerint a gépen a zacskók nyomása alkalmával a zsinór alkalmazása nem feltétlenül szükséges, de szebb nyomás elérhetése végett ajánlatos és kívánatos s ez a módszer általánosan szokásban van. Hogy a gépnél — amelynél B. J. és G. E. gépmesterek nyilatkozata szerint védőeszköz, a gép szerkezete miatt, nem alkalmazható •— a zsinór alkalmazása mellett a gép kezelése, illetve a géppel való munka veszélyesebbé válik, azt bizonyítja felperes jobb kezének a fentebb jelzett módon történt megsérülése és a felperesi szakértőnek az a nyilatkozata, hogy a baleset elhárítható lett volna, ha a «Greifer»-ekre zsinór nem lett volna kötve s hogy a balesetet a gyürü is elősegítette. Erre való tekintettel az alperes gondoskodásának — munkásai testi épségének megóvása céljából — ki kellett volna terjedni arra, hogy a zacskók nyomásánál, midőn a gépen zsinór van alkalmazva, a munkások munkaközben gyürüt ne viseljenek. Az alperes állítja is, hogy a munkásainak tiltva volt munka közben gyürüt viselni, amely állításának valódiságát tanukkal kívánta bizonyitani B. J. tanú vallotta ugyan, hogy a baleset előtt többször tiltotta a leányoknak munkaközben a gyürü viselését, de a felperessel e miatt nem beszélt, Cs. A. tanú is emliti, hogy a gyürüviselés tiltva volt, de e tilalom nem volt kifüggesztve és e mellett azt is előadta, hogy a gyürüt a baleset napján kérte tőle kölcsön a felperes s ez a gyürü akadt bele munkaközben a zsinórba. G. E. és H. Zs. pedig arról tanúskodtak, hogy a gyürüviselés munkaközben nem volt eltiltva, több munkásnő és mind a két tanú gyűrűvel dolgozott és csak a baleset megtörténte után tiltatott meg a munkásoknak, hogy munkaközben gyürüt viseljenek. A per folyamán a tanuk vallomásával a kir. Kúria nem látja bizonyítottnak, hogy a felperest ért baleset előtt a munkásoknak a gyürüs kézzel való dolgozás az alperes nyomdájában meg volt tiltva; hogy pedig az alperes gondoskodása erre ki nem terjedt, ez a munkásainak testi épségét veszélyeztető oly mulasztást képez, melynek alapján bekövetkezett balesetből keletkezett kárért az alperest felelősség terheli, amiért is a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság ítéletének az alperes kártérítési kötelezettségét megállapító rendelkezése az itt felhozott indokoknál fogva volt helybenhagyandó s ehhez képest a másodbiróságot a kártéritési összeg tekintetében uj határozat hozatalára utasítani kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A csődtörvény III. fejezetének a jogcselekmények megtámadására vonatkozó különleges rendelkezései — csőd esetén kivül, erre vonatkozó tételes törvény hiányában — alkalmazást nem nyerhetnek. A közönséges magánjog elveire és az állandóan követett birói gyakorlatra való tekintettel a házastársak közt létrejött oly jogügyek, amelyekben egymással szemben adósságok fennállását ismerik el, harmadik hitelezőkkel szemben csakis abban az esetben birnak joghatálylyal, ha az ekként elismert követelés valódiságát más megfelelő bizonyítékokkal képesek kimutatni s ily bizonyitékok hiányában a házastársak egymás irányában tett elismerései nem állhatnák útját harmadik hitelezők jogos követelései kielégítésének. A m.kir. Kúria (1907. június 5.3,006/1906. sz. a.) A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A csődtörvény III. fejezetének a jogcselekmények megtámadására vonatkozó különleges rendelkezései — csőd esetén kivül, erre vonatkozó tételes törvény hiányában — alkalmazást nem nyerhetnek ugyan s ennélfogva a kereset tárgyává tett jogügyi a csődtörvényben foglalt s az alsóbiróságok által ítéletükben alapul vett megtámadási elvek alkalmazásával hatályon kivül nem helyezhető, a kir. Kúria azonban mégis helybenhagyandónak találta a másodbiróság ítéletét, mert a közönséges magánjog elveire és az állandóan követett birói gyakorlatra való tekinOG tettel a házastársak közt létrejött oly jogügyek, amelyekben egymással szemben adósságok fennállását ismerik el, harmadik hitelezőkkel szemben csakis abban az esetben birnak joghatálylyal, ha az ekként elismert követelés valódiságát más megfelelő bizonyítékkal képesek kimutatni s ily bizonyitékok hiányában a házastársak egymás irányában tett elismerései nem állhatnák útját harmadik hitelezők jogos követelései kielégítésének. A jelen esetben a tényállás az, hogy felperes K. F.-e.t 10,800 K tőke és jár. erejéig 1902. december 3-án beperelte; K. F. adós pedig a keresetlevélnek 1902. december 9-én történt kézbesítése után 1902. december 16-án kelt közjegyzői okiratban azt a kijelentést tette, hogy nejének, S. I.-nak egy 7,000 frt-os váltó alapján 5,000 K. tőke és ennek 1888. október 10-tol járó 3,500 K. 50/o-os kamatával, továbbá egy 1890. május 1-én kelt 6,000 frt-os adóslevél alapján 12,000 K. tőke és ennek 1900. április 30-tól járó 1,330 K. 7°/0-os kamatával, összesen 21,830 K.-val adósa, amely összegnek azonnali és nyomban végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére kötelezte magát. E közjegyzői okirat alapján K. F.-né szül. S. I. 1902. december 19-én kielégítési végrehajtást foganatosíttatván férje, K. F. ellen, annak összes ingóságait, ezek közt óvadékul elhelyezett 25 drb. értékpapírját is lefoglalta s utóbb elárvereztette. így azután, mire felperes 1902. december 3-án megindított keresete folytán K. F.-et 6,750 K. 50 f. tőke erejéig jogérvényesén marasztaló ítélet alapján kielégítési végrehajtáshoz juthatott, az adós K. F. neje, S. I. végrehajtásban őt megelőzte s tőle a jogerős birói ítéleten alapuló követelése kiegészítésére alapul szolgálható vagyont elvonta. Felperes most már K. F.-né S. I.-nak időközben történt elhalálozása folytán annak igazolt kk. örökösei perbevonásával, az említett közjegyzői ckiratot s annak következményeit azon az alapon támadja meg, hogy az ő megkárosítására irányult összejátszás eredménye, mely vele, mint jóhiszemű hitelezővel szemben hatálytalan ; mivel a közjegyzői okirat csak arra szolgál bizonyítékul, hogy K. F. a kir. közjegyző előtt kijelentette, hogy nejének 21,830 K.-val tartozik, de nem bizonyítja egyúttal azt is, hogy a közjegyzői okiratban emiitett 7,000 frtos váltó és 6,000 frtos adóslevélben irt összeget K. F. tényleg kölcsön kapta, leolvasva kézhez vette. Ezzel szemben alperesek 27. alatt bemutatták S. M. rendeletére szóló, K. F. elfogadói aláírásával ellátott, egyebekben teljesen kitöltetlen eredeti váltót, amelynek hátára ötrendbeli részleges fizetési elismervény- van feljegyezve s azt állították, hogy a váltó alapján még fennálló tőke és kamattartozás K. F.-né F. I.-ra hárult át apja után öröklési jogcímen s a váltótartozás ennek apai osztályrészébe beszámíttatott; s minthogy felperes a 27. alatti váltónak ügy alaki, mint tartalmi valódiságát, valamint azt is tagadta, hogy a 2/. alatti váltón alapuló, állítólag még fennálló követelés öröklési jog cimén K. F.-né S. I.-ra hárult apai osztályrészbe betudatott volna, alperesek néhai S. M.-nak '. alatt mellékelt 1885. október 2-án kelt, K. F.-hez intézett levelével a néhai S. M. hagyatékára vonatkozó iratokkal és tanukkal kívánták bizonyitani a váltón alapuló követelés valódiságára és fennállására vonatkozó, a felperes által tagadott állításuk valódiságát. A 37. alatt csatolt adóslevél valódiságát pedig, amely szerint K. F. és még három adóstársa egyetemleges kötelezettséggel az «első erdélyi gyermekjáték- és fadiszmüárugyár» céljára 6,000 frt vettek fel kölcsön néhai K. F.-né S. L-tóí, magával az eredeti adóslevéllel, esetleg a visszautasítható főeskü vagy K. F. önesküjével és még azzal kívánták bizonyitani, hogy a 6/. alatt csatolt közjegyzői okirattal S. I. ezt a követelést adósainak felmondotta. Tekintve azonban, hogy az A) alatti közjegyzői okiratban elsősorban emiitett 8,500 K. váltókövetelés valódisága és fennállása S. M.-nek 7. alatt csatolt levelével, melyben a 7,000 írtnak posta utján leendő elküldése jeleztetik, kellőképen bizonyítottnak azért nem tekinthető, mert a hivatkozott levél nem az adóstól, hanem az állítólagos hitelezőtől S. M.-tól származik; az a levél tehát az állítólagos 7,000 frt váltóbeli összegnek K. F. kezéhez történt leolvasására és átadására s ez összegnek K. F. által történt átvételére alkalmas bizonyítékul el nem fogadható. A néhai S. M. hagyatékára vonatkozó, a jelen perhez beszerzett hagyatéki iratok sem szolgáltatnak bizonyítékot arra nézve, hogy a már többször emiitett váltókövetelés néhai S. M. elhalálozásakor fennállott, a hagyatékhoz tartozott, hogy az öröklési jogcímen S. I. K. F.-nére hárult, annak apai osztályrészébe betudatott ; mert erről az összegről a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben említés nem tétetik, az a leltárban a hagyatékot átadó végzésben sem fordul elő az ezekben 1—44. tételszámok alatt részletesen felsorolt néhai S. M. hagyatékához tartozott követelések között. Néhai K. F.-né S. I. hagyatékára vonatkozó szintén a jelen perhez csatolt hagyatéki iratok sem bizonyítják, hogy a követelés fennállana, mert a leltározott követelések között itt sem fordul elő a kérdéses váltókövetelés. Igaz ugyan, hogy dr. F. N.-né, F. N. és K. F. tanuk azt vallották, hogy a 2 /. alatti váltóra hátirt 700, 4,000, 500, és 2,000 koronás fizetéseket nyugtató jegyzetekben, valamint a -j. alatt csatolt levélben S. M. írását ismerik fel és hogy a váltón alapuló 8,000 kor. még fennálló követelés s öröklési jogcímen S. I. • *--néfe hárul át s ennek apai osztályrészébe betudatott s a váltó neki átadatott.