A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 35. szám - Az 1840 : VIII. t.-c. 18. §-áról

Huszonhatodik évfolyam. 35. szám. Budapest, 1907. szeptejnber 1, Szerkesztőség: V„ Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... i korona Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) F« « s « V. Runolf-rakpart 3.sz. S™1,11, iZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYTKDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÍÖZJEGTZŐJ KAR KÖZLÖNYE. £^és2 [ ~ 1Q . Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnk^ Az elófizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Az 1840 : VIII. t -c. 18. §-áról. Irta Hamar Gyula, szakolcai járásbiró. — A fővárosi állami rendőrségnek 1906. évi működése. Irta Révai Lajos dr. — Belföld. (A váltóóvás reformja). — Vegyes. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. \7 Az 1840 : VIII. t.-c. 18. §-áról. Irta HAMAR GYULA, szakolcai járásbiró. Egy esetben az árvaszék és a hagyatéki bíróság ezt a §-t másképp magyarázták, s mert a törvény még ma érvényben van s rendelkezései a mindennapi életben elég gyakran nyernek alkalmazást, nem vélek felesleges munkát végezi, ha a két ellentétes álláspontot ismertetem. Az örökhagyónak két neje volt. Az első házasságból származott egy leány, ki már önjogu. A második házasságból maradt öt gyermek, kik közül három önjogu, kettő pedig gyámság alatt áll. Maradt egy szóbeli végrendelet is, melyben az örökhagyó ugy intézkedik, hogy egész vagyonának haszonélvezetét, mely csak néhány száz koronából áll, hátramaradt özvegyének hagyományozza. Megidézik a megidézhető örökösöket s annak rendje és módja szerint letárgyalják a hagyatékot, melynek az a végeredménye, hogy ugy az első házasságból származó önjogu leány, mint a második házasságból származó összes örökösök tiszteletben akarják tartani atyjuk utolsó akaratát, s megengedik, hogy az özvegyi jog a mostoha, illetve édesanya javára kebeleztessék. Az árvaszék a fenthivatkozott törvényszakaszra való hivatkozással a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben foglalt megállapodásokat — mert azok a kiskorúak érdekeit sértik — jóvá nem hagyja. Két kérdés előtt állunk itt, melyekre magából a hivatkozott törvényből a feleletet meg nem adhatjuk. Az első kérdés az, hogy ha az örökhagyó érvényes végrendeletet hagy hátra s ebben ugy intézkedik, hogy nejének özvegységére — mert hiszen a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben nem korlátlan haszonélvezet-, hanem özvegyi jog biztosításáról van szó — vagyonának haszonélvezetét juttatja; ezen rendelkezés sérti-e a leszármazók kötelesrészét, vagy sem ? A másik kérdés, hogy az árvaszék — mint a második házasságból származó kiskorú gyermekek érdekeinek képviselője — ezen kiskorú gyerekek jogán jogosult-e beavatkozni vagy sem ? Más szavakkal, hogy a második házasságból származó gyermeket saját édesanyja irányában a fent hu átkozott törvénycikkből kifolyólag megilleti-e a' jog, hogy az abban foglalt korlátozást követelhesse? A fent hivatkozott törvényszakasz azon esetről rendelkezik, midőn a hátrahagyott gyermekek atyjuk előbbi házasságából származtak. Ebben az esetben ugyanis az özvegy férjének öröklött javaiból és azon szerzeményből, mely nem az utolsó házasság alatt gyűjtetett, özvegyi tartás fejében csak egy gyermekrészt követelhet s azt is csak oly módon, hogy annak évi jövedelmeit húzhassa, de a tőke folyton hatósági felügyelet alatt tartassák, s ha az özvegy meghal, vagy férje nevét viselni megszűnik, a használatul átengedett vagyon az örökösökre visszaszáll. Ez a rendelkezés helyesen csak ugy magyarázható, hogy p. o. ha az özvegygyei az első házasságból származó egy gyermek maradt, az özvegy ennek a hagyaték felét kiadni köteles. A fele-hagyatékot élvezni fogja a gyermek, másik felét az özvegy. így is meglehetős szűkmarkú rendelkezés, ha csekély értéket képvisel a hagyaték, de meg kell benne nyugodni, mert törvény rendelte, s mert a mostoha sem panaszkodhat méltatlanságról, tudván férjhezmenetele alkalmával azt, hogy esetlegesen beálló özvegysége esetén az előbbi házasságból származó gyermekben konkurrense van. Lapunk mai száma Több felsőbirósági határozatban kifejtve találjuk, hogy fent hivatkozott törvény csupán a jobbágyokról s ezek özvegyeiről szól ugyan, de emellett áll az is, hogy a nemes férjnek sohasem volt kevesebb joga, mint a jobbágy férjnek, s a jobbágy özvegyének sem volt kevesebb joga, mint a nemes ember özvegyének. De találunk oly felsőbirósági ítéleteket is, melyekben határozottan van kiemelve, hogy az özvegyi jog nem korlátolja a kötelesrészt. (Budapesti tábla : 50,823/82.) A hivatkozottt törvénycikk 16. §-a szerint, ha a gyermekek mindnyájan az özvegytől valók, ezek az őket illető atyai javakban csak ugy osztozhatnak, ha édesanyjuk számára az őt megillető özvegyi tartást biztosították. Mily furcsa következménye volna annak, ha az árvaszék elfoglalt álláspontja volna a helyes? A 16. §. szerint özvegyi jogra számot tarthat az özvegy saját gyermekeivel szemben —• de csak abban az esetben, ha az előbbi házasságból gyermek nem származott, illetve nem létezik. Ha létezik, akkor ez az özvegyi jog még a saját gyermekkel szemben is összezsugorodik egy gyermekrészre. A felhozott esetben tehát, ha az első házasságból gyermek nem létezne, megilleti az özvegyet a hagyaték haszonélvezete egészben, de mert az első házasságból egy gyermek, a másikból pedig öt gyermek maradt, az özvegyet csak egy gyerrnekrész haszonélvezete illeti, vagyis az egész hagyaték V7 része. Önként lép előtérbe itt az a kérdés, hogy mit vétett az özvegy az által, hogy házasságában 5 gyermeket szült s mily érdemet szereztek az özvegy saját gyermekei, hogy az özvegyi jogot most már egy gyermekrész haszonélvezetére szoríthatják? Mert ha az első házasságból gyermek nem maradt volna, akkor, — minden kételyt kizárva — az özvegyet nem gyermekrészek, hanem a teljes özvegyi jog illette volna meg. Nyilvánvalónak látszik, hogy a fent hivatkozott törv.-cikk az özvegyi jogot saját gyermekeivel szemben semmi körülmények közt sem akarta korlátozni, de igenis biztosítani akarta az első házasságból származó gyermekek jogát, kik a hátramaradt özvegygyei vérségi kapocsban nincsenek. Nagyon is érthető és a törvény rendelkezéseinek megfelelő intézkedés lett volna az árvaszék határozata az esetben, ha az első házasságból kiskorú örökös maradt volna. Helyesen és a törvényhozó akaratának megfelelően tagadhatta volna meg a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben foglalt megállapodásokhoz való hozzájárulását, mert a törvény az első házasságból származó gyermek jogait védi s ha ez kiskorú, az árvaszék is^ ennek érdekeit védeni köteles. Ámde a felhozott esetben a kiskorú gyermek saját gyermek. Annak az özvegyi jog ilyetén megszorítását saját anyjával szemben a törvényszakasz szerint követelni nincs joga s igy az árvaszék sem jogosult — legalábbb az eddigiekkel kifejtettek szerint — a beavatkozásra s a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben foglalt megállapodásoktól a jóváhagyás megtagadására. A második kérdést ezekkel megfejteni igyekeztem, arra a végkövetkeztetésre jutva, hogy a fent hivatkozott törvény csak az első házasságból származó gyermek jogát védi, ez tehát az őt illető résznek özvegyi jogtól mentes kiadását — végrendelet nemlétében — követelheti, de a saját gyermek az özvegyet egy gyermekrész haszonélvezetére — csak azért, mert az első házasságból is maradt leszármazó — nem szoríthatja. Az első kérdés felett lehet vitatkozni. Magánjogi íróinknál azt minden kétséget kizáró módon megfejtve nem találjuk. Zlinszky (második kiadás 557. lap) azt állítja, hogy ha a férj vagyonának haszonélvezetét nejének hagyományozza, akkor az első házasságból származó gyermek a fenti megszorítást — vagyis hogy az özvegy egy gyermekrészre legyen szorítva —» 8 oldalra terjed.