A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 3. szám - A nemesi közbirtokossági ingatlanokra, továbbá a volt úrbéreseket illető osztatlan közös erdő legelő és nádasokra s ezek telekkönyvezési módjára vonatkozó jogszabályok és ezek kiegészitésének szükségessége

A JOG 19 az öröklési igények, ^ hanem az átruházás érvényessége képezi; aminek eredményeként a szerző joga vagy megállapittatik, vagy nem, mely utóbbi esetben a követelt ingatlanra az átruházó örökös joga érvényesül, amelyet hagyatéki uton érvényesíthet. Igaz ugyan, hogy a perben — de csak mellékesen — felmerülhet az a kérdés is, hogy az átruházó örökös volt-e, de ez a per főtárgyán nem változtatván, a pert örökösödési perré nem teszi. A most elmondottakat szemügyre véve, kétségtelen, hogy az örökség körül felmerülhető összes keresetek — kivéve a kötelesrészre irányulót, melyet e jellegéből a gyakorlat kivetkőztetett — megállapítási keresetek, amelyek tárgyát annak megállapítása képezi, hogy: örökös-e valaki és mily arányban 5 érvényes-e a végrendelet vagy öröklési szerződés ? és hogy hagyatékot képez-e valamely ingatlan : (Folytatása következik.) A nemesi közbirtokossági ingatlanokra, továbbá a volt úrbéreseket illető osztatlan közös erdő, legelő és nádasokra s ezek telekkönyvezési módjára vonatkozó jogszabályok és ezek kiegészítésének szükségessége. Irta OSVÁTH IMRE, pestvidéki kir. törvényszéki biró. Hivatalos adatok szerint á községi és közbirtokossági ingatlanok összterülete hazánkban 8.674,726 kat. holdat tesz ki,1) ennek a tekintélyes területnek (melyből körülbelül 2/s rész esik a közbirtokosságokra) gazdasági fontossága nemcsak megérdemli, de megköveteli, hogy hogy vele foglalkozzunk és hogy feltárjuk azon szomorú helyzetet, mely a közbirtokosságokra, különösen pedig a volt úrbéreseket közösen és osztatlanul illető erdők, legelők és nádasok bircokviszonyaira vonatkozólag fennforog leginkább azért, mert a tulajdonközösségben levők képviselete rendezve nincs. Xem lehet kellő képet alkotnunk a szomorúnak jelzett helyzet felől, hacsak a közösségek jogviszonyait lehető részletességgel nem ismerjük, éppen ezért első sorban ismertetnem kell a volt úrbéreseknek a részükre osztatlanul kiadott közös erdők, legelők és nádasokra vonatkozó jogviszonyát, valamint a nemesi szabadkerületi, stb. közbirtokosság (compossesoratus) helyzetét is. I. Minden volt úrbéres községben a tagosítás; illetőleg az úrbéri rendezés alkalmával a földesurat illető legelő, erdő és nádas rendszerint külön, a volt úrbéresek részére jutott legelő, erdő és nádas ismét külön volt kiadandó, még pedig ugy, hogy a volt úrbéresek összességét illető legelő, erdő és nádas tulajdonjoggal a volt úrbéreseket, úrbéri telkeik mennyiségének arányában illesse.2) ') Lásd a királyi földmivelésügyi minisztérium hivatalos kiadásában 1893. évben «A korlátolt forgalmi birtokok kimutatása és az ország területének művelési ágak szerinti megoszlása» cimü munkát. 3> L. 1836: VI. t-c. 3. §. ; 1836: XII. t.-c. 14. § ; 1853. márc. 2-ik kelt urb. nyilt parancs 4, 16., 25., *)§ 1871 : LIII. t.-c. 3., 23-32., 34-36,. 33—i2., 70., 72., 73., 74-79. §§-ait Már ebből a meghatározásból kitűnik, hogy a volt úrbéresek a részükre osztatlanul kiadott erdő, legelő és nádasra nézve nem tekinthetők testületnek, testületet képező közbirtokosságnak, hanem csakis tulajdonos társaknak, tulajdonközösségben lévőknek, mert, ha valamely még osztatlan dolog egyszerre olyképpen több személyé, hogy mindeniket azon dolognak csak bizonyos része illeti, akkor tulajdonközösség származik. Ily körülmények közt a jogtudomány ez idő szerint a volt úrbéreseket a részükre osztatlanul kiadott közös erdő, legelő vagy nádasra vonatkozó viszonylatukban testületet képező közbirtokosságnak s igy jogi személynek nem tekinti. II. A közös tulajdon fogalmából folyik, hogy a közösen bírt egészre nézve a tulajdonostársak csak közös megegyezéssel intézkedhetnek és csupán saját része (jutaléka) felett jogosult intézkedni minden egyes tulajdonostárs; ezt az élvet juttatja kifejezésre a tulajdonostársakat illető részeknek az egészre vonatkozó számszerűleg meghatározott hányadrészekben, pl. 8/500-ad, 1/i2oo"a<^ strj. való meghatározása. A volt úrbéresek részére kiadott közös legelő, erdő és nádas telekkönyvezésére nézve az irányadó eljárási szabályt ez idő szerint az 1889 : XXXVIII. t.-c. 35. §. 6. pontja alapján kibocsátott 45,041/1889. s az ezt módosító 1895. évi 51,807. számú igazságügyminiszteri rendelet tartalmazza. Ezen szabályozásban a közös tulajdon (tulajdonközösség) ismérvei domborodnak ki, ugyanis a 45,041/1889. sz. I. M. rendelet szerint: «a közös birtok mindenik fajának (legelő, erdő, nádas) számára községenként egy-egy telekkönyv, illetőleg telekkönyvi betét nyitandó és az ily közös telekkönyv, illetőleg betét A) lapján mindenekelőtt a közös birtokjogi természetének megjelölése a következő módon: «a volt úrbéresek közös legelőjes, «erdője» vagy «nádasa», azután pedig ugyancsak az A) lapon az egész közös birtok és amennyiben a közös birtok több helyrajzi részletből áll, ezen helyrajzi részletek mindegyike külön sorszám alatt szabályszerűen bevezetendő. Ezenfelül az azokból járó osztatlan illetőség az egyes jogosítottak telekkönyveibe, vagy betéteibe is bevezetendő, oly módon, hogy az A) lapon külön sorszám alatt, de a közös birtok helyrajzi számainak kitétele nélkül, a 3. rovatban az osztatlan illetőség a következőleg jegyeztetik be : «a 77. számú telekkönyv (betét) A) lapján bevezetett közös legelőből (erdőből, nádasból) járó s/1200-ad rész»: A közös legelő, erdő vagy nádas számára nyitott telekkönyvben (betétben) további bejegyzésnek a B) lapon csupán a közös birtokra mint egészre vagy ennek egyes részleteire vonatkozólag, a C) lapon pedig csupán az egész közös birtokot vagy ennek egyes részeit (helyrajzi részleteit) terhelő telki szolgalmakra és bérlési jogra nézve van helye. Valamennyi egyéb bejegyzés, különösen a zálogjogokra s a személyes szolgalmakra nézve kivétel nélkül, egyéb jogokra nézve pedig, amennyiben ezek tárgyát az osztatlan illetőségek képezik, azokban az egyes telekkönyvekben (betétekben) foganatosítandó, melyekben az osztatlan illetőségek (jutalékok) bevezetve vannak. A közös birtoknak, vagy a közös birtok egyes részleteinek, ilk-tve ezek egy részének harmadik személyre történő átruházásához, illetőleg az átruházás jogérvényességéhez Mr. Keat tehát szerényen állva maradt annak a férfinak jelenlétében, kiről óhajtotta s remélte is, hogy valamikor apósának fogja nevezhetni. Előadta, mi járatban van s ékesen előtárta a jövőt illető terveit. Mr. Allén türelmesen megvárta, míg a fiatal ember elvégezte beszédét s aztán igy szólt: — Én megtagadhatnám az ön kérését s mindazt, amit oly lelkesen tervezget, bátran meghiúsíthatnám. A fiatal hölgy vagyona az övé, egyetlen fillérjével sincs jogom rendelkezni, — az teljesen az övé, ámde a keze fölött én rendelkezem. Ez mindaz, amihez nekem közöm van ebben a dologban : a leányom keze fölötti rendelkezés! Nos, ennyit már tudott a mi Keat barátunk. Igy szólt tehát az öreg úrhoz : — Add akkor nekem azt, ami fölött rendelkezel. Megfogom becsülni mindennél jobban a világon. De Mr. Allén megint csak ezt felelte és semmi egyebet: — Csupán egy jogom van nekem, az atyának: — a leányom keze fölötti rendelkezés. Ezzel az öreg ur felkelt ülő helyéről s oly gyorsan, amint csak rokkant lábszárai engedték : a könyvtár másik végén levő ajtón eltűnt. A sóbálványnyá meredt szegény kérő a könyvtár magányában még jó darabig töprengett az apa sajátságos viselke- I désének jelentősége fölött, de sehogy sem tudott zöld ágra vergődni. Aztán szerelme tárgyához sietett. Meglehetős zavarban volt szegény fiu s kezdetben csakis holmi közömbös dolgokról mert beszélni a leánynyal. No, de utoljára se állhatta meg, hogy a furcsa látogatást el ne beszélje s bizony szép lassan elő is tárta minden keservét, ami meggyötört szivén feküdt. Amikor Mr. Keat az öreg ur válaszát adta elő: ugy rémlett neki, hogy gyorsan tovatűnő gúnyos mosoly vonul át a lány arcvonásain. De ez futó jelenség volt csupán s úgyszólván abban a pillanatban el is enyészett. Ugy, hogy szegény fiu kénytelen volt magával elhitetni, hogy csak képzelte az egészet. Mi oka is lett volna ennek a röpke gúnynak az öreg apa szavai fölött? A lány minderre csak ennyit válaszolt: — Fogalmam sincs, hogy mit jelenthet az. Várnunk kell s majd meglátjuk. Aztán más tárgyra vitte át a beszédet. A jobb sorsra érdemes Mr. Keat egész éjjel alig hunyta le a szemét; minden percben a leányra gondolt s álmodozott azokról a boldog időkről, mikor az majd teljesen az övé lesz. Aztán meg azon törte a fejét: mi lehet az oka és jelentősége az öreg Mr. Allén különös magaviseletének ? Másnap reggel felkereste egyik nagybácsiját, ki régi jó