A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 34. szám - A férj, feleség s a gyermek jogviszonyai

A JOG 243 Az egyik szerint azon pillanatban, amelyben a tettes, előre megfontolva, megragadja áldozatát, hogy megülje, egy másik egyén, aki véletlenül arra jár, hirtelen lelkiindulat folytán, elősegíti a tettes munkáját. Ezen esetben ellentmondanánk az igazságnak, ha azt állitanók, hogy a jövevény hirtelen akart cselekménye, amelyet egy cseppet sem gondolt meg előre, a praemeditáció beszámítása alá essék, csak azért, mert az első támadó lelkében előre megfontolt szándék uralkodott. Ellenben praemeditáció miatt volna felelősségre vonható az, aki megelőzőleg, megfontolva ösztönözte a gyilkost a bűncselekmény elkövetésére, noha ő (t. i. fölbujtó) abban tényleg részt nem vett; de nem vonható emiatt felelősségre az, aki hirtelen fölindulásában, megfontolás és számítás nélkül cselekedett. A másik eset pedig az, midőn két tettestársnak a célja különböző, amennyiben az egyik a közös ellenség megölését, a másik pedig csupán annak a bántalmazását fontolta meg előre. Ha ezen esetben is azt vitatnók, hogy a praemeditáció átvihető, ugy ismét ellentmondásba keverednénk, mert, ha a tettest, aki a bántalmazást fontolta meg előre, az emberölés előre megfontolása miatt vádolnók, azt állitanók, hogy ő előre akarta a halált s ugyanakkor megengedve azt, hogy csak a bántalmazást fontolta meg, határozottan az ellenkezőjét állitanók, vagyis azt, hogy az illető előzőleg nem tervezte és nem akarta a halált. Ezen logikai tévedésnek következménye ama súlyos jogi tévedés, amely szerint felelőssé tesznek valakit valamely helyzet tervére vonatkozó dolus alakja miatt,ü) amelyet az illető sem nem ismert, sem előre nem látott, sem nem akart.7) Alimena és Longo szintén azt tartják, hogy a praemeditáció személyes és szubjektív körülmény, amely a bűncselekmény részeseire nem hathat ki. «A büntető törvény előtt — mondja Longo9) — mindenki annyiról felelős, amennyit akart és amennyit előrelátott: a praemeditáció sem tekinthető másnak, mint a dolus intenzitása egyik nagyobb fokának, amely a bűncselekmény szubjektív erejének a növekedése miatt, súlyosabb felelősséget von maga után. Helyesen emliti Carrara, hogy a régi praktikusok is a praemedtáció személyes jellegét hirdették, azon példában, amely szerint valaki előre elhatározza ellenségének a vesztét s ezután társaival együtt a korcsmába megy, hogy azt ott megtámadja ; megérkezvén, civakodást kezd vele, amelyben társai is segítenek neki, a megtámadott vesztére, anélkül azonban, hogy megelőző szándékáról tudomással bírnának. Ez esetet ugy oldották meg a praktikusok, hogy a támadó praemeditációja nem vihető át a többiekre.))9) A praemeditáció tehát személyes körülmény; de emellett erkölcsi jellegű is, mert sok esetben azt látjuk, hogy a tettestársak nem vennének részt olyan ölési cselekményben, amelynek a szerzőjéről tudják, hogy az a bűncselekmény elkövetését már jóelőre elhatározta. Az ily egyének többnyire csak fölhevülésük folytán vesznek részt a cselekményben s ez nem az előre megfontolást, hanem — éppen ellenkezőleg — a meggondolatlanságot bizonyítja. Ezenkívül a tettestársak felelősségéhez nem elég az, hogy ők, a bűncselekmény elkövetésekor, tudomással bírjanak a praemeditációról, mert a más praemeditációja még nem bizonyítja az övéket, hanem szükséges az is, hogy ők maguk is előre megfontolták legyen a bűncselekmény elkövetését. A praemeditációt szubjektív és objektív szempontból vehetjük vizsgálat alá. Szubjektív oldaláról nézve, azt látjuk, hogy a gyilkosság jellemző ismérvét adja, amely azt az egyszerű szándékos emberöléstől elhatárolja ; objektív szempontból vizsgálva pedig nem egyéb, mint a főcselekmény kriminalitását súlyosító körülmény, a tettes lelkében élő teljes romlottságot jelzi, amely a dolus legmagasabb fokát alkotja. Épen azért függ össze oly szorosan az illető személyével, mert a bűncselekmény jellegét és erkölcsiségét meghatározó szándék csakis személyes lehet. Hogy tehát a részestárs, a praemeditáció miatt, felelősségre legyen vonható, ismernie kell ama bűncselekmény jellegét és természetét, amelyhez erkölcsi, vagy fizikai közreműködését kölcsönadja s ennek hasonlóan azt kell eredményeznie, hogy előre megfontolt szándékkal cselekedjék.10) De nem volna értelme a felelősségrevonásnak azért sem, mivel a praemeditáció és a cselekmény két, különböző időszak, nem volna tehát sem észszerű, sem igazságos, ha a részességet, amely csupán 6) «Sotto la forma di dolo di proposito di una condizione». 7) Programmá, parte speciale, I. k. l,13é., 1,13$. SS8) I. m. 145. 1. ») Carrara: Programmá, I. k. 1,134. §. jegyzete. — Clarus: Homicidium, 37. n. — Farinacius: Praxis, pars III., quest. 96. n. 79. — Bossius: «De homicidio», n. 22—23. 10) Longo i. m. 147. 1. a második időszakra szorítkozott, a praemeditáció következményeire is kiterjesztenők, amelynek az időszakában a részestárs még extraneus volt.11) Végül, minthogy a részestárs nem ex proposito követi el a bűncselekményt, hanem mintegy váratlanul, kivül áll a törvény szigorúságának a rációján, amely az előre megfontolással elkövetett büntettet bünteti szigorúbban s amelynek a szankciója alá tehát, nem a pillanatnyi okból bűnöző egyén esik, hanem az, aki érett megfontolás, számítás, meggondolás és bűnös elhatározás .után követte el a bűncselekményt. Mindezekkel szemben, néhány kriminalista azt vitatja, hogy a praemeditáció nem személyes tulajdonság, hanem olyan ok, amely miatt a bűncselekmény összes részesei felelősségre vonhatók, azon az alapon, hogy tudva segítették a bűncselekmény tettesét oly tettekben, amelyek a véghezviteleit megkönnyítették és eszközölték. így vélekedik Maisonnenve1-) is, aki a praemeditációt materiális körülménynek tartja. Impallomeni szintén ezen véleményen van; szerinte13) a praemeditáció rendesen megkönnyíti a bűntett elkövetését s azon részestársak, akik a tettes praemeditációjáról, szereplésük pillanatában, tudomással birtak^néltán vonhatók felelősségre a praemeditáció miatt. Könnyű döntenünk a kétféle nézet fölött.. Ha elfogadjuk - s a tételes törvény alapján, el is kell fogadnunk — azt, hogy a praemeditáció súlyosító körülmény, amely az illető egyén bűncselekményét súlyosabban büntetteti mint a másikét, akkor, azon általános büntetőjogi elv alapján, amely szerint az egyik tettes, vagy részesnek a büntetés sulyositását, vagy enyhítését maguk után vonó személyes körülményei, a többi tettestárs, vagy bűnrészes büntetését — amennyiben t. i. ama személyes körülmények reájuk nézve nem forognak fönn — nem súlyosíthatják, illetve nem enyhíthetik, azt kell mondanunk, miszerint praemeditáció miatt csak az büntethető, aki a bűncselekményt előre megfontolással követte el. Fölmerül egy további kérdés. Lehet-e szó praemeditációról, provokáció esetén? Az irodalom, a törvényhozás és a birói gyakorlat, egyhangúlag nem-mel felelnek e kérdésre, mivel az előre megfontolás nem egyeztethető össze a léleknek a harag, vagy a gyűlölet provokálása folytán keletkezett fölingerlődésével s mert ott, ahol a szenvedély uralkodik, az ész elveszti számítási élénkségét s a cselekmények elhatározására az ellentétes motívumok csökkent ereje vezeti.14) (Folytatása következik.) Irodalom. A férj, feleség s a gyermek jogviszonyai. Irta: Virág Gyula dr. budapesti ügyvéd. Az Athenaeum kiadása. Ara 2 K. 40 f. Magánjogunk művelőinek száma napról-napra örvendetesen gyarapodik. A régi, a tekintélyes jogtudósok mellett a fiatalabb nemzedék egy jelentékeny csoportja a magánjog művelését tűzte ki feladatául, és e csoportból nem egy az irodalom terén már számottevő sikereket ért el. Sajnos, eddigelé csak az irodalom terén. A mi egész jogéletünk nem ugy van berendezve, hogy az ifjabb generáció produktív munkásságot fejthetne ki azon a téren, mely az aktív jogalkotás legfontosabb feladatát alkotja, a törvényalkotás terén. Szinte az a benyomásunk, hogy a régieket is csak megtűrik, mert nem nélkülözhetik. Meghívják őket az ánkétekre, talán meg is hallgatják; azonban, mikor alkotni kell, a beható eszmecserékből a resultatumot leszűrni és kodifikálni, akkorra már az egész munka a protekciós szük koponyák pipafüstös Eldorádóiban, a minisztériumok hivatalszobáiban evez az érthetetlenség és az értelmetlenség sekélyes vizei felé. No és a mit még itt sem rontottak el a nagypipáju kodifikátorok, holt bizonyos, hogy végkép elrontják a törvényhozás termeiben a politika kevés dohányu fenegyerekei, a honatya-urak. Ily körülmények közt csak természetes, hogy a jogászoknak az a túlnyomóan nagy része, amelyet sem ankétekre nem hívnak, sem a honatyaság kétes glóriája nem övez, tudását, ismereteit ott kísérli meg érvényesíteni, ahol lehet. E tér a nyomtatott betű birodalma. A végzett munka nem mindig értékes, de mindig fáradságos és megbecsülni való. És amint a tapasztalat igazolja, legbecsesebb munkát azok végeznek, akik a jogtudomány óriási területének egy-egy kisebb parcelláját fogják művelés alá és meg is maradnak ezen kisebb területen. Akik ma a perrendet, holnap a közjogot bolygatják, végezhetnek értékes munkát, szolgáltathatnak becses adatokat, de a jognak kiváló művelői, mesterei csak az előbbiek lesznek. ") U. o. 13) «Expose de droit pena!,» 105. 1. 1S) «Delitti contro la persona,» 263. 1. u) Longo: i. m. 139. 1.