A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 33. szám - Két uj dolgozat az ideg- és elmebetegségekről

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 33. számához. Budapest, 1907. augusztus 18. Köztörvényi ügyekben. Tehermentesítést illetőleg elvállalt kötelezettségből önként folyik, hogy a törlésre alkalmas okirat adandó avagy a jogosított azzal az eshetőséggel szemben, hogy a jelzálogos hitelező bekebelezett követeléseit érvényesíteni fogja, biztosítandó. Az elvállalt tehermentesítési kötelezettség teljesítésének biztositékául csak betétbe halyezett összegek szolgálnak, a betét után folyó kamatok a kötelezettet illetik. A kötelezettségnek mérve pedig annak a vagyoni érdeknek a mérvétől függ, amely a jogositot tat a kérdéses ingatlanrész tehermentesítéséhez köti. A budapesti kir. törvényszék (1905. évi augusztus hó 29-én 20,184. P. szám alatt W. B. dr. ügyvéd által képviselt S. G. ugy is mint a kiskorú S. L. O. és M. törvényes képviselője, továbbá B. A. közgyám mint a kiskorúak részére kirendelt vagyongondnok felpereseknek Z. I. dr. ügyvéd által képviselt T. I. és a neje S. S. alperesek ellen ingatlan tehermentesítése és jár. iránt) következőleg ítélt : A kir. törvényszék alpereseket kötelezi, hogy felpereseknek a ruszkoci 26. számú telekjkvben C) 7. és 6., 8. alatt bejegyzett zálogjogok törlésére alkalmas okiratot 15 nap alatl adjanak, ellenesetben kötelesek lesznek eme zálogjogok biztosítására 1,206 K. 44 f. tőkét, ennek három évi 5<>/0-os kamatát, továbbá 252 K. 80 f. tőkét ennek három évi 8°/o-os kamatát ugyanezen idő alatt végrehajtás terhével birói letétbe helyezni, 185 K. 85 f. perköltséget pedig megfizetni. Ezt meghaladó keresetükkel a felpereseket elutasítja. Indokok: Alperesek az A) alatti osztályos csereszerződésben kifejezett kötelezettséget vállaltak arra, hogy a keresetben emiitett ruszkoci 26. számú 84/240. részből álló illetőségüket tehermentesen átengedik felpereseknek, s a tulajdonjog iránt kifejezetten szavatosságot vállaltak. Ilyen szerződéses kötelezettséggel szemben nem védekezhetnek alperesek azzal, hogy ennek az ingatlan jutaléknak a megjelölése tévedésből került a szerződésbe, miután ők nem voltak az ingatlan résznek telekkönyvi tulajdonosai; mert a beszerzett hagyatéki iratokból kitűnik, hogy alperesek a ruszkóci 26. számú ingatlanra nézve t. k. felperessel osztályos társak voltak, őket ugy a B. R. mint neje S. Zs. után az öröklés megillette, azonban a hagyatéki tárgyalásra való meg nem jelenésük folytán a felperesek kérelmére az egész hagyaték felpereseknek adatott át jogerősen. Ilyen körülmények között figyelemmel arra, hogy az A. alatti osztályos csereszerződésnek említtetik s ez a B. R. és neje hagyatékának együttes átadása előtt évekkel keletkezett, ki van zárva, hogy alperesek részéről a kötelezettség-vállalás tekintetében tévedés torogna fenn. De nem alapos alpereseknek az a védekezése sem, hogy felperesek a terhek töröltetési költségeit szerződés szerint magukra vállalták, ennek megfelelően a töröltetni kért terheket ők tartoznának kifizetni; mert a szerződés kétséget nem hagy fenn arra nézve, hogy felperesek csak a terhek töröltetésénél járó költségeket vállalták magukra, de nem egyúttal a tehertételeknek kifizetését is. Amaz alperesi kifogás sem jöhetett figyelembe, hogy felperesek nem feleltek meg annak a szerződésben elvállalt kötelezettségüknek, hogy az alperesek gyermekeinek utóörökösi várományosi joga a telekkönyvben feljegyeztessék, mert ez a körülmény nem mentesiti alpereseket szerződéses kötelezettségük alól, hanem csak ahhoz lehet joguk, hogy felpereseket kötelezettségük teljesítésére szorítsák. Minthogy azonban a keresetben emiitett terhek töröltetését alperesek a telekkönyvi akadálynál fogva keresztül nem vihetik, felpereseket a törlésre vonatkozó kereseti kérelmükkel el kellett utasítani, azonban alpereseket a törlésre alkalmas okiratnak kiállítására a fentieknél fogva kötelezni, ellenesetben pedig a tehertételekben irt összegek birói letétbe helyezésére kellett kötelezni. A perköltségben alperesek pervesztességük miatt marasztaltak. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. évi november hó 21-én 9,221 P. sz. alatt) következő Ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróságÍtéletét azzal a változtatással, hogy alpereseket a zálogjogok törlésére alkalmas okirat át nem adása esetére csak a 216 K.-nak birói letétbe helyezésére kötelezi, egyebekben helybenhagyja. Indokok: Alperesek az A. alatti, valódiságára nem kifogásolt osztályos csereszerződés tartalma szerint kifejezetten kötelezték magukat arra, hogy a ruszkóci 26. sz. tkjkben A. I. 1. sorszám alatti ingatlannak 84/240 részét felperesek tulajdonába tehermentesen átbocsássák. Az A. alatti okirat ezen tartalmával szemben az alpereseket terhelte az általuk a kereset ellen kifogáskép felhozott azon állítás bebizonyítása, hogy a szerződő felek akarata a ruszkóci 26. sz. tkjkben foglalt ingatlan átruházására nem irányult, ez csere tárgyát nem képezte és hogy ez az ingatlan csak tévedésből vétetett fel az A. alatti szerződésbe. Alperesek azonban e részben bizonyítékot elő nem állítottak. Ugyanis az, hogy a kérdéses ingatlan az A. alatti szerződés kötésekor az alperesek telekkönyvi tulajdonát nem képezte, az alperesek által vitatott tévedés fennforgását egymagában nem bizonyítja s az a körülmény, hogy ruszkóci 26. sz. tkjkben 1. sorsz. alatti ingatlannak az A. alattiban csere tárgyaként kitüntetett 82 240. részére B. R. és neje S. Zs. voltak telekkönyvi tulajdonosokként bejegyezve, annál kevésbé zárja ki azt, hogy az A. alattiban szerződő felek a csereszerződést erre az ingatlanra is kiterjesszék, mert, amint azt az elsőbiróság is helyesen kiemelte, a kérdéses ingatlan telekkönyvi tulajdonosainak a végrendelet és leszármazók nélkül elhalt B. R. és neje L. Zs. hagyatéka az A. alatti szerződés megkötésekor már rendelkezésére állott és az erre vonatkozó hagyatéki iratok szerint alperesek, illetve II. rendű alperes B. R.-né sz. S. Zs., aki előbb elhalt férje után ennek szerzeményi vagyonát örökölni hivatott volt, testvére s egyik örököse lévén, e cimen a kérdéses ingatlan tekintetében felperesekkel jogszerűen szerződhetett. De sőt az A) alatti szerződés azon tartalma által, mely szerint alperesek arra való tekintettel, hogy a ruszkóci 26. sz. tkjkben I. sorszám alatti ingatlan tulajdonjoga a szerződés idejében még rendezve nem volt, ezen ingatlan tekintetében felperesek irányában a szavatosságot külön is elvállalták, teljesen megcáfoltnak tekintendő alpereseknek az a védekezése, hogy a ruszkóci 26. sz. tkjben foglalt ingatlan 82/240 része csere tárgyát nem képezte, s hogy az csak tévedésből vétetett volna fel az A) alatti szerződésbe. Ily körülmények közt az elsőbiróság helyesen állapította meg alpereseknek a kérdéses ingatlanra vonatkozó tehermentesítési kötelezettségét, annyival is inkább, mert alperesek az a kifogása, hogy felperesek az A. alatti szerződésben a II. rendű alperes törvényes leszármazói javára kikötött utóörökösödési jogot feljegyeztetni mulasztván, szerződési kötelezettségüknek maguk sem tettek eleget, megcáfoltnak veendő, az által, hogy felpereseknek válaszbeli azt az állítását, hogy az utóörökösi jog feljegyzése a felek közt e részben külön létrejött megegyezés alapján mellőztetett, alperesek végiratukban mi észrevételt sem tettek, ameny • nyiben pedig alpereseknek tehermentesítési kötelezettségéből az is folyik, hogy ők felpereseket oly helyzetbe tartoznak hozni, hogy az ezekre átruházott ingatlanra bekebelezett terhek törölhetők legyenek törvényszerűen kötelezte az elsőbiróság alpereseket arra is, hogy a keresetben megjelölt jelzálogos terhek kitörlésére alkalmas okiratokat megszerezzék, s azokat felpereseknek átadják, e részében tékát az elsőbiróság Ítéletét a fentebbi indokoknál fogva helyben kellett hagyni. Mivel azonban másrészt, amennyiben alperesek a zálogjogok törlésére alkalmas okiratok beszerzését mulasztanák, felpereseket csak azon kár ellen tartoznak biztosítani, amely ezeket abból érheti, hogy mint a zálogjogokkal terhelt ingatlan tulajdonosai dologi adósokként tűrni tartoznak a jelzálogos követeléseknek a terhelt ingatlanból való kielégítését, felpereseknek igy előállható kárának azonban nem az ingatlanra bekebelezett követelések összege, hanem az esetleg ezek kielégítésére szolgáló ingatlan értéke felelvén meg: arra való tekintettel, hogy a peres felek az A) alatti szerződésben a ruszkoci 26. sz. tkjkben foglalt ingatlan értékét a draskóci 49. sz. tkj. könyvi ingatlan értékével együtt maguk is csak 108 forint, vagyis 216 K.-ra becsülték és felperesek azt, hogy a tehermentesítendő ingatlan értéke ennél nagyobb volna, nem is állították, annál kevésbbé bizonyították, ekként felperesek abban az esetben is, ha a ruszkóci 26. sz. tkvi ingatlan az erre bekebelezett 1,206 K. 44 f. és 252 K. 80 f. jelzálogos követelés kielégítésére tőlük a hitelezők fellépése folytán elvonatnék is, csak az ingatlan értékének a 216 koronának megfelelő vagyoni hátrányt szenvednének : ennélfogva alpereseket arra az esetre, ha a terhek kitörlésére alkalmas okirat megszerzését elmulasztanák, az elsőbiróság ítéletének e részben való megváltoztatásával, nem a terhelt ingatlan értékét messze meghaladó jelzálogos követelések összegének, hanem csakis az ingatlan értékének megfelelőleg, jelen esetben tehát annak folytán, hogy alperesek elmulasztották kimutatni, mennyi esik a 216 K.-ból a ruszkóci 26. sz. s mennyi a draskóci 49. sz. tkvi ingatlanra, ezen 216 K. birói letétbe helyezésére lehetett csak kötelezni. Az elsőbiróság ítélete a perköltségre vonatkozó részében azért hagyatott helyben, mert alperesek az elsőbiróság ítéletének részben javukra történt megváltoztatása mellett is lényegileg perveszteseknek, s a jelen perre okot szolgáltatóknak tekintendők. A m. kir. Kúria (1907. évi május hó 2-án 866. P. szám alatt) következő ítéletet hozott: