A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 33. szám - Két uj dolgozat az ideg- és elmebetegségekről

130 A JOG A m, kir. Kúria a másodbiróság ítéletének az alperesi ügyvéd munkadijának és költségének megállapítására vonatkozó nem felebbezett részét nem érinti, annak az elsó'biróság ítéletének vonatkozó részét helybenhagyó azt a rendelkezését pedig, mely szerint alperesek a kérdéses zálogjogok kitörlésére alkalmas okiratnak a felperesek részére átadására köteleztettek, a teljesítési határidőt illetőleg mind a két alsóbiróság ítéletének akként való megváltoztatásával, hogy alperesek a törlésre alkalmas okiratot 60 nap alatt lesznek kötelesek felpereseknek átadni, — ugy a másodbiróság ítéletének a perköltségre vonatkozó részét is helybenhagyja; a másodbiróság Ítéletének a bírói letétbehelyezés kötelezettségére vonatkozó rendelkezését azonban megváltoztatja akként, hogy a bírói letétbe helyezendő összeg mennyiségére vonatkozólag az elsó'biróság Ítéletét hagyja helyben, emellett azonban mindkét alsóbirósági ítélet kiegészítéseként kimondja, hogy a letétbe helyezendő összegek után járó letéti kamatok az alpereseket illetik meg. Indokok: A keresethez A. alatt csatolt okiratban foglalt osztályos csereszerződés tartalma szerint alperesek S. G. felperes L. nevü kiskorú fiának és netán még születendő törvényes gyermekeinek a ruszkóci 26. sz. tjkvban foglalt kőszéntelepből az A. 3. sorszám alatt foglalt bejegyzés szerint akkor még az 1883. évi július hó 4. napján elhalt B. R. nevén állott 42/240 részt is cserébe adták azzal a kötelezettséggel, hogy a szerződésnek tényleg bekövetkezett gyámhatósági jóváhagyásától számítandó fél év alatt az ezen birtokjutalékot terhelő zálogjogokat is töröltetni fogják. Arra nézve tehát, hogy a fent megjelölt birtokjutalék is tárgya volt a kérdéses csereszerződésnek, az erről kiállított okirat tartalma annál kevésbé hagy fenn kétséget: mert éppen mivel alperesek a jogügylet létrejötte idejében ennek a birtokjutaléknak nem voltak telekkönyvi tulajdonosai, annak a tulajdonjoga tekintetében a szerződés II. pontjában foglaltak szernt kifejezetten és szavatosságot vállaltak, minek folytán ők lettek volna kötelesek gondoskodni arról, hogy S. G. gyermekei ennek a birtokrésznek a tulajdonát megszerezhessék. Ilyen körülmények között a szerződő feleknek a szerződésből folyó jogaik és kötelezettségeik megitélésénél semmi fontossággal nem bir ebben a perben az, hogy a kiskorú felperesek a kérdéses birtokjutalék tulajdonát nem közvetlenül a csereszerződés alapján és alperesek utján, hanem hagyatéki eljárás utján átadó végzés alapján szerezték meg és ennek a hagyatéki eljárásnak a megtámadására az alperesek elvállalt szavatosságuk mellett szerződő társaikkal szemben jogosultaknak annál kevésbbé tekinthetők, mert a hagyatéki eljárás folyamatbanlétéről nekik is tudomásuk volt, sőt a tárgyalásra az 1897. évi január 20-án felvett jegyzőkönyv tartalma szerint az 1894. évi XVI. t.-c. 63. §-ára utalással is megidéztettek és nem jelentek meg. Ennélfogva és tekintettel még arra, hogy az alperesek által vitatott tévedés esete a csereszerződés világos tartalma mellett ki van zárva; a másodbiróság ítéletének azt a részét, melyben az elsőbirósági ítélet vonatkozó részének helybenhagyásával alperesek a csereszerződésben elvállalt kötelezettségük folytán arra köteleztettek, hogy felpereseknek a kérdéses birtokjutalékot terhelő zálogjogok törlésére alkalmas okiratot adjanak át, a teljesítési határidőnek a fennforgó körülmények tekintetbevételével indokoltnak talált meghosszabitása mellett az itt felhozott és az elsó'biróság ítéletének ezekkel kapcsolatba hozható egyéb indokai alapján a felesleges főesküvel való bizonyítás mellőzésével helyben kellett hagyni. Alpereseknek a tehermentesítést illetőleg a szerződésben elvállalt kötelezettségéből önként folyik az a kötelezettség is, hogy abban az esetben, hogyha felpereseket a törlésre alkalmas okirat megszerzésével és átadásával nem hozzák abba a helyzetbe, hogy a kérdéses zálogjogokat töröltethessék, felpereseket azzal az eshetőséggel szemben, hogy a jelzálogos hitelező bekebelezett követeléseit érvényesíteni kivánja, biztosítani tartoznak. Minthogy pedig ennek a kötelezettségnek a mérve annak a vagyoni érdeknek a mérvétől függ, amely felpereseket a kérdéses ingatlanrész tehermentesítéséhez köti, s a fennforgó esetben a per adatai alapján nem állapitható meg az, hogy az alperesek által biztosítandó ezen vagyoni érdek készpénzbeli egyenértéke a bekebelezett követelések összegén alul marad. A m. kir. Kúria megváltoztatta a másodbiróság ítéletének idé vonatkozó részét, s az elsőbiróságnak vanatkozó rendelkezését hagyta helyben. Ezt a rendelkezést azonban ki kellett egészíteni azzal, hogy a letétbe helyezendő összegek után járó letéti kamat az alpereseket illeti meg, mert csak a letétbe helyezett összegek szolgálnak az alperesek által elvállalt tehermentesítési kötelezettség teljesítésének biztosítékául. Arra vonatkozólag, hogy felperesek a zálogjogok törlésének a letétbe helyezendő összeg alapulvételével leendő kieszközlésére feljogosittassanak, a keresetben kérelem nem terjesztetvén elő, ebben az irányban határozathozatal helyesen mellőztetett. Végül a perköltségre vanatkozó rendelkezés az elsőbiróság Ítéletében foglalt vonatkozó indokolás alapján hagyatott helyben. Az a kikötés, hogy a hitbérhez való jog megszűnik, ha a nő férjét, ennek hibáján kivül elhagyja, az Írott hitbér jogi természetével nem ellenkezik s hatályos. (Kúria 1907. február 28. 9609. P. sz.) A pestvidéki tszék az alperest viszonkeresetével elutasítja és annak tűrésére kötelezi, hogy a nagykálai 1,386. számú tlkvi betétben foglalt ingatlanra C. 14. - 3,683. tk. 1902. sz alatt 2,000 korona jegyajándék erejéig részére bekebelezett zálogjog jelen ítélet alapján, annak jogerőre emelkedése után, felperes által közvetlenül a telekkönyvi hatóságnál előterjesztendő kérelem folytán telekkönyvileg töröltessék. Indokok: Felperes keresetében előadta, hogy alperessel 1902. évi decenber havában házasságra lépett s ezt megelőzőleg alperes javára 2,000 korona jegyajándék megfizetésére kötelezte magát, mely kötelezettség biztosítására a nagykátai 1,386. számú tlkvi betétben foglalt ingatlan vagyonára alperesnek zálogjogot engedett. Az említett jegyajándék tárgyában létrejött és a per folyamán eredetben is bemutatott házassági szerződés 3. pontja szerint felperes fizetési kötelezettsége megszűnik azon esetben, ha alperes őt jogos indok nélkül elhagyja vagy pedig alperes oly életmódot folytat, mely miatt felperes őt házából elküldeni kényszerítve lenne. Minthogy pedig alperes a házassági együttélés megkezdése után, csakhamar kijelentette, hogy felperessel nem hajlandó együtt élni, mivel lakhelye neki nem tetszik, utóbb pedig felperest, ennek tiltakozása ellenére, tényleg el is hagyta és hozzá visszatérni vonakodott, ennélfogvr alperesnek az emiitett jegyajándékra vonatkozó igénye, a házassági szerződésnek hivatkozott 3. pontja értelmében megszűnvén, ennek telekkönyvi biztosítása tárgytalanná vált. Alperes a kereseti tényállításokkal szemben tagadta, hogy a felperes házától történt eltávozását ő kezdeményezte volna, mivel előadása szerint kénytelen volt férjétől eltávozni, mivel egyrészt az alig néhány napig tartott békés együttélés után, férje vele szembem tűrhetetlen rossz bánásmódot tanúsított, ellátásáról nem gondoskodott, őt minden ok nélkül gyalázta és súlyosan sértegette, férjének elsó házasságából származott felnőtt gyermekei pedig, akik erőszakos természetűek voltak, őt súlyosan, nevezetcsen pedig agyonütéssel történt fenyegetés utján kényszeritették a végleges eltávozásra. Ily tényállás mellett tehát a jegyajándék iránti igénye nem szűnt meg, minélfogva felperest keresetével elutasítani kérte, sőt viszonkeresetet támasztott ellene a 2,000 K jegyajándék megfizetése iránt. A kir. törvényszék a peres felek között nem vitás tényként fogadta el azon kereseti előadást, miszerint alperes férjét, felperest rövid tartamú együttélés után végleg elhagyta és azon idő óta tőle állandóan különváltan él. A bizonyítási eljárás adatai, nevezetesen pedig a hit alatt kihallgatott tanuk vallomásai alapján, az 1893: XVIII. t.-c. 64. §-a alapján tényként állapította meg továbbá, hogy felperes alperes irányában a házastársi viszonynak megfelelő magatartást tanúsított és alperes kellő indok nélkül és azért hagyta el férjét, mivel utóbbi, illetve ennek körülményei neki nem tetszettek; ellenben nem találta bizonyítottnak alperes azon előadását, miszerint férjétől történt eltávozását felperesnek és fiainak erőszakos viselkedése okozta volna. Minthogy pedig ily körülmények között a felperes által alperes részére kötelezett jegyajándékra vonatkozó igény a házassági szerződés határoztnányai értelmében megszűnt, ennélfogva alperest ezen jegyajándék megfizetésére irányuló viszonkereseti kérelmével elutasítani és a kereseti kérelméhez képest, az ekképen megszűnt igény biztosítására szolgáló zálogjog törlésének tűrésére kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla az első bíróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Előrebocsátásával annak, hogy a házassági szerződés 3. pontjába foglalt kikötés, amely szerint a férj kötelezettsége bizonyos esetben megszűnik, a fizetni kötelezett 2,000 K jegyajándéki minőségét kizárja, továbbá mellőzésével az első birói indokok közül annak, hogy a bizonyítandó ténykörülményekről csupán az alperestől nyert határozatlan értesülésből tudomással biró K. F.-né L. I., illetve tudomással egyáltalán nem bíró T. J., T. I és M. I. tanuk vallomása felhivassék, az elsőbiróság ítélete helybenhagyatott, elfogadott többi indokai alapján, amelyeket a tényállásra vonatkozóan a kir. ítélőtábla azzal egészít ki, hogy a/, alperes vejének K., helyesen K. I. tanúnak azt a vallomását, mely szerint a felperes alperest együttélésük alatt éielmi szerekkel el nem látta, nélkülözéseknek kitette s alperessel durván bánt volna, S. I., S. J. és Gy. P., illetve ugyancsak Gy. P. és M. A. érdektelen tanuk megcáfolják, mert ezek szerint a felperes mindig hozatott hust a mészárszékből s a piacon baromfit is vásárolt, illetve alperest jó bánásmódban részesítette; továbbá, hogy L. I. és L. L. tanuk egyező vallomása szerint, a felperes alperest, amikor ez őt elhagyni készült, maradásra kérlelte s figyelmeztette, hogy ellenkező esetben nem kapja meg a szőllőt, amire alperes sértő, kicsinylő szavak kíséretében azt felelte, hogy a felperes szőllője neki nem kell, végre, hogy a tanuk vallomásaiból az is megállapítható, hogy a felek közt támadt egyenetlenségnek leginkább az volt az oka, hogy a pénzt alperes akarta kezelni s hogy felperes a tanuk előtt arról panaszkodott,