A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 32. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 13. [r.]

23f> A JOG ban a XIX. századtól kezdve a király «veto» jogát lassanként elveszti s a két ház által elfogadott bilit nem vethet vissza, mint ahogy alább emlitve, Vilmos tette. Az 1603-ban összejött parliament asztalára három nagy alkotmányoskérdés került, a felségárulási perben való eljárás szabályozása, a hároméves parliamenti időtartam kérdése, végre a hivatalok összeférhetetlenségéről szóló törvény. Egyik sem lett törvénynyé. Az elsőt a lordok háza vetette vissza. A három éves parliamenti tartamról szóló bili a legkiválóbb politikusok számítása ellenére sem lett törvénynyé. Az alsóházban mindhárom olvasás szavazás nélkül ment keresztül, következett a speakernek az a kötelessége, hogy a kérdéses bill-t kezében felmutatja és felteszi a kérdést, hogy elfogadtatik-e vagy sem. A «r?-val szavazók száma száznegyvenhat, az ay-jel szavazóké százharminchat volt. Seymour speaker ravaszsága buktatta meg a bilit az alsóházban. Jellemző erre az esetre a «Hush Money> cimü röpirat. Motunouth whig peer a lordok házában terjeszti elő a hároméves javaslatot. A peerek elfogadták. Az alsóház már csak azért is, mert a peereket nem érdekli, hogy az időtartam mily hosszú, minthogy ez csakis az alsóházra vonatkozik szorosan, hisz a pecrek ugyanazok mindég, ha valamelyik el nem hal, vagy jogot nem nyer, minthogy az alsóház azt látja ebből, hogy a lordok, háza ismét iparkodik az alsóház jogait csorbítani s oda beavatkozni, a legnagyobb ellenzésre talált. Érdekes, hogy ez a bili jóformán kiszorította a parlamenti időtartam kérdését. A hatalmára féltékeny alsóház azt a kérdést veti fel, hogy az alsó-ház a nézetét tartozik-e alárendelni a felsőház auktoritásának. Seymour izgatta a bili-elleneseket. A bili megbukott hetven szavazattal. Az incompatibilitásra vonatkozó bilit, hasonlóan az 1092-ben inditványozotthoz, az alsóház elfogadta. Eredeti szövegezése szerint a képviselőház azon tagjainak sem szabad hivatalt vállalniok, akik 1694 január elseje után választatnak meg, képviselői megbízatásuk elvesztése és azon parliamentbe újra beválasztásukra való jogosultságuk terhe alatt. A lordok háza szokásos módon ezt a clausulát függeszti hozzá: ohacsak újra meg nem választatott ugyanazon parliamentbe». Ezzel a bili egy része kihagyandó volt. Az alsóház beleegyezett. A király megtagadta a jóváhagyást. Nem értette a kérdést, mi forog szóban, nem látta, hogy merről fenyegeti jogait a veszély. A királynak az, hogy az elnapolás után hosszú ideig együtt nem levő képviselők, helyesen az alsóház újra szőnyegre hozta ezt a kérdést, — elég ok volt, hogy gyanúját felébressze, s kutasson az ok után, miért is ragaszkodnak annyira a bill-hez. In ultima analysi jogainak korlátozását látta benne. A legnagyobb elkeseredést szülte ez a «bővebbi megfontolása E miatt az alsóházban a legrosszabb kedv uralkodott, sőt a peerek házában is csak az egy Montagne merészelt a király pártjára állani. Az alsóház gyáva elemei meghúzódtak annak hallatára, hogy a király a nemzet bírálatára bizza az ügyet. Politikai nyelven ez azt jelenti, hogy a király a parliamentel feloszlatja s az újonnan bekerülő többség fogja a nemzeti akaratot és véleményt képviselni. Ez pedig a whigekre nézve a legiszonyúbb volt. Hátha a többségből kiszorulnak! Enyhébb szövegezésre a király és királyné ismét csak a «bővebb megfontolással* válaszol, szerinte a vétójával helyesen, a nemzet szellemében élt. Ehhez szó fér. A király válaszát az alsóház bonckés alá vette. Nem eléggé érthető szerintök a válasz. A király nem mondott semmit s így nézeteit nem ismerik, amelyhez mérten szabhassák az uj bili szövegét. Egyrészt az adók megszavazását tették a bill-től függővé, másrészt elhatározták, hogy a király méltóztasson legkegyelmesebben bár, de határozott szint vallani. A whigek többsége a felirati határozatot elvetette. Vilmos szerint: «az okosak megakadályozták a felirat küldését. Azonban 1696-ban újra elővette az alsóház az incompatibilitási, felségárulási perek szabályozására, és a hároméves parliament megszilárdítására vonatkozó bilit. Az első megbukott, a második szintén, mert a peerek ismét hozzáillesztették a végzetes clausulát, — a harmadik ezúttal szerencsésebb lett. Kiüti novemberében a tonna-törvénynyel együtt a hároméves bili is készen, szentesítésre várt. December huszonkettedikén Vilmos teljes ornatusban jelenik meg a Westminsterben s amikor feszült figyelem között a jegyző olvassa: «Le roy et la reine le veulent*, óriási lelkesedés tört ki, — végre a király rászánta magát a népszerű törvény szentesítésére és végleges megállapítására. Mátia királynő halála s a jakobiták mozgolódása Anglia nyugalmát nem engedte helyreállítani. Vilmos az alsóházat ily körülmények között szívesen megtartotta volna uralkodása végéig, de a hároméves időtartam március 25-én járt le. A feloszlatással a királyra gondok nehezedtek, de ezen túltéve magát, kiadatta a proclamatióját az uj választások foganatosítására. Az egyik proclamatio a szokáshoz híven tudtul adta a régi parliament feloszlatását és az uj parliamenti képviselők választására a meghívókat kiadta. Azonban a másik proclamatióra még nem volt praecedens. A király elrendelte, hogy minden oly helyeken beszállásolva leyő ezredek, ahol választásnak történnie kell, — vonuljon ki a választás megkezdése előtt, s addig ne térjen vissza, míg az illető helyen a választások teljesen befejezve nincsenek. Az angol nép érezte, hogy a király a nép jogai tiszteletben tartását akarta a proclamatioval Írásban kifejezni. Vilmos, ugy látszott, hogy a választásokra nem akar befolyást gyakorolni, ámde szelídebb eszközöket ő sem vetett meg. Elhatározta, hogy körútra indul a vidékekre, ahol még nem járt s cl nem látogatott. A népszerüséghajhászással kedvező választási eredményt akart elérni. Mindenüti elragadtatással, ujongással fogadták. Mire Londonba visszatért, a választásokat befejezték. A választás eredménye szerint a nép a royalista képviselőket választotta meg túlnyomó számban, akik a Vilmos kedvére való háborút is akarták. Az uj többség a kormánynak is bizalmat szavazott. A november 22-én megnyílt alsóházban Musgravc ellenzése dacára, a többség hálafelirat felterjesztését határozta el. Ez nem egyeztethető meg egy római senatus tekintélyével biró testülettel s bármennyire kutatnám is az okot, nem tudnék annak nyitjára jönni, hogy mi szüksége volt arra a parliamentnek, ha el is van telve loyalitással. (Folyt, köv.) Irodalom. A saját ténybe ütköző kifogás és birói gyakorlatunk. Irta át. ídAmam Ernő budapesti ügyvéd. Szerző ezen cím alatt a saját ténynek a szerepét fejtegeti, és vizsgálja, hogy a saját tényt milyen esetekben lehet megtámadni. Foglalkozik az alaki érvénytelenség és különösen a turpis causa esetével és boncolgatja, hogy a kifogást tevő saját ténye képezheti-e akadályát a kifogás sikerességének s birói gyakorlatunk ezen szempontokat mennyiben méltatja figyelemre. E kis értekezés — alapos szempontjain és kitűnő megírásán kívül — már különös témájánál nagyobb érdeklődésre tarthat számot._ fogva Vegyesek. Mezőrendőri kihágással okozott kár megtérítése iránti ügy, ha a tettes megbüntetése nem kéretett, a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztérum (1907. május 16.22,011. I. M. sz. a.) következőleg határozott: Ebben az ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: U. A. b - i lakos mint a közbirtokosság egyik megbízottja a b—i községi bíróságnál, mint a kisebb polgári peres ügyekben eljáró bíróságnál panaszt tett T. A. b—i lakos ellen tilos legeltetés miatt és kérte, hogy a nevezett 40 K. kárösszeg megfizetésében elmarasztaltassék. A községi bíróság tárgyalása után 1906. novenber hó 14-én 368. szám alatt hozott Ítéletével alperest a kereseti töke megfizetésében marasztalta. Alperes az ítélet ellen felebbezéssel éivén, a községi bíróság az iratokat a b—i kir. járásbírósághoz terjesztette fel. A b—i kir. járásbíróság 1906. évi november hó 30-án 1906. Sp. 792/2. szám alatt kelt végzésével a pert megszüntette és a felek kérelmére az iratokat a b--i járás főszolgabirájához tette át, mert a per elbírálására az 1894. évi XII. t.-c. értelmében nem a kir. járásbíróság illetékes. A b—i járás főszolgabirája 1906 december 20-án 600. szám alatt kelt véghalározatával felperest kárkövetelésével rendes birói útra utasította, mert mezőrendőri kihágásból eredő kártérítési követelések elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe csak akkor tartozik, ha a károsult a kártevő megbüntetését kifejezetten kívánja, amit ebben az esetben felperes nem tett. Ezek szerint a b —i kir. járásbíróság és a b—i járás főszolgabirája között hatásköri összeütközés esete merült fel. Az eljárást a kir. bíróság hatáskörébe kellett utalni, mert a felperes B. község községi birósága előtt alperesnek nem megbüntetését, hanem csak azt kérte, hogy az alperes az okozott és a felperes által felszámított kár megtérítésére köteleztessék; továbbá mert a károsult fél indítványára üldözendő mezőrendőri kihágásokkal okozott kárnak vagy kárdijnak megítélése az 1894. évi XII. t.-cz. 103., 108. és 109. §-ainak egybevetéséből kitetszőleg csak adhaesio esetén, vagyis akkor tartozik a közigazgatási hatóságok hatáskörébe, ha ezek a kihágás felett is határozhatnak ; mert végre a 40 K. összeget meg nem haladó pénzkövetelés felett az 1877. évi XXII. t.-c. 14. §-a, illetőleg 11. §-ának 1. pontja és az 1893. évi XVIII t.-c. 1. §-ának első bekezdése alapján támasztott ügyben a községi bíróság ítéletével befejezett perben a peres felek valamelyikének törvényes határidőben kifejezett kívánatra a további eljárás az 1877. évi XXII. t.-c. 25. §-a, valamint az 1893. évi XVIII. t.-c. 225. §-a értelmében az illetékes kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik. A kulai kir. közjegyzőnél a közjegyzői teendőkben teljesen jártas segéd - esetleg jelölt - azonnal alkalmazást nyerhet. Előnyben részesül, aki a német és valamely szláv nyelvnek ismeretével bir. Érdeklődők forduljanak jelenlegi alkalmaztatásukat is igazoló működési bizonyítványukkal nevezett közjegyzőhöz, akitől a feltételek is megtudhatók. PALLAS RÉSZVÉNY TÁP8A8AQ NVO*K*ÜA BUOAPiSTEtt Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján.