A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 32. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 13. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 32. számához. Budapest, 1907. augusztus 11. Köztörvényi ügyekben. Az eladó kártérítésre köteles, mert az általa szövegezett kötlevélnek az a homályos kitétele, hogy «a gép meg nem felelő volta esetében eladó a fedezeti váltót minden kártérítés nélkül visszaadni tartozik», nem tartalmaz a vevőre nézve kifejezett lemondást a kártérítési igényekről. A sátoraljaújhelyi kir. törvényszék (1905. okt. '26. 12,489. sz.) felperest keresetével elutasítja. Indokok: Az A)'/, alatti szerint az alperes a cséplöszekrény szokásos üzemképességeért jótállást vállalt. 11a tehát az áru ezen kikötött kelléknek meg nem felelt, a felperesnek, hogy az ügylettől elállhasson és kárának megtérítését követelhesse, kötelességében állott a kellékhiányról annak felfedezése után az alperest azonnal értesíteni és az árut rendelkezésére bocsátani. Felperes azonban a törvény eme rendelkezéseinek nem tett eleget. Kereseti tényállításaiból megállapítható ugyanis az, hogy a hiányokat a cséplöszekrény üzembevételének elején tapasztalta és meggyó'zö'dést szerzett arról, hogy a szekrény a szokásos üzemképességgel nem bír, vagyis, hogy az a kikötött kelléknek nem felel meg; köteles volt tehát, amennyiben az árut megtartani nem akarta, e felfedezés után az alperest azonnal értesíteni és egyúttal kifogásainak közlése mellett az árut alperes rendelkezé sére bocsátani. Felperes pedig pár nap múlva, t. i. 1904. július 24-én csak értesítette az alperest azon levelében, melyiyel szerelő küldésére hivta fel, arról, hogy a gép működésében több hibát észlelt, igy az az értesítése tartalmazta a kifogásait. Rendelkezésre pedig az árut csak akkor bocsátotta, amikor alperes a levelére nem válaszolt. A rendelkezésrebocsátás e szerint nyilvánvalóan nem történt meg a kikötött kellékhiány felfedezése után azonnal, s anynyival inkább elkésettnek tekintendő az 1904. évi július hó 29-én történt rendelkezésrebocsátás, amiért is felperes az ügylettől való elállást,a cséplöszekrény visszavételét, a vételár visszafizetését nem követelheti és kártérítést sem követelheti, mert az áru ez alapon nem kifogásoltnak tekintetik. De való az is a kereset szerint, hogy felperes az első rendelkezésrebocsátás előtt megkísérelte a cséplőszekrényt saját gépészével üzemképessé tenni; azután pedig a cséplőszekrénynyel tovább csépelt. így mivel a két cselekmény által akként rendelkezett a géppel mint a saját dolgával, ezek a körülmények az esetben is a kereset elutatitására vezetnek, ha a rendelkezésrebocsáíást kellő időben teljesítette volna is felperes. Alperes viszonkeresetét csak feltételesen arra az esetre formálta, ha a felperes keresete el nem utasíttatnék. E részben tehát a ítélethozatal tárgytalanná vált. A kassai kir. ítélőtábla. (1906. márc. 26. 4,634/905. sz.) Az elsőbiróság ítéletét a viszonkeresetre vonatkozó intézkedésében is megváltoztatja, az alperesnek a kereseti cséplöszekrény visszavétele iránti kötelezettségét és a felperesnek 2,212 K. 95 f. stb. iránti követelését az alperessel szemben megállapítja, ehhez képest az alperes viszonkeresetét érdemben elbirálandónak mondja ki s a törvényszéket' utasítja, hogy a viszonkeresetét érdemlegesen bírálja el és ezzel együtt a felperes részére fentebb megítélt követeléssel kapcsolatos marasztalási kérelem tekintetében ujbó! határozzon. Indokok: Ha a vételi szerződés tárgyát valamely gép vagy más olyan készülék képezi, amely a dolog természete szerint azonnal nem, hanem csak használat közben, többszöri üzembehozás által vizsgálható meg kellő alapossággal, a kifogásolás és a rendelkezésrebocsátás azért, mert az csak az áru hibás voltának biztos megállapításához szükséges időn át történt használat után következett be, elkésettnek nem tekinthető. A fennforgó esetben sem lehet tehát szó a felperes részéről eszközölt kifogásolás és rendelkezésrebocsátás elkésett voltáról ; mert a vétel tárgyát az A)'/, alatti szerződés szerint egy teljesen kijavított és a szokásos üzemképességgel biró cséplöszekrény, vagyis olyan készülék képezte, amely csak a cséplési időszak megkezdésével többszöri tényleges üzembehozás által próbálható ki, ilyen készüléknél tehát néhány n3pi használatra szükség van a végből, hogy a vevő az áru üzemképessége s hibátlan volta felől és illetve a törvényi avagy szerződéses kellékek hiányáról megnyugtató meggyőződést szerezhessen ; és mert a felperes a megállapított tényállás szerint a cséplőszekrényt 19U4. évi július hó 21-én megkezdett cséplés alkalmával üzembe helyezve, a használat közben tapasztalt hibákról az alperest már 1904. évi július 24-fc'n kelt3.V- alatti levelével értesítette s öt a készülék kiigazítására s a hiányok pótlására felhívta s amennyiben az alperes az A) •/. alatti szerződés szerint őt terhelő felelősség dacára e részben haladéktalanul nem intézkedett, a felperes 1904. évi július 29-én a szabálytalanul működő cséplöszekrény további használatával felhagyott és ugyanezen a napon kelt 4. . alatti levelével azt az alperes rendelkezésére bocsátotta. Hogy az alperes a 3. • . és 4. "/• alatti felperesi levelekben foglalt jogfentartó tényeket maga sem tekintette elkésettnek, az a . . . levél és illetve táviratokkal, valamint az előlegesen kihallgatott tanuk vallomásával igazolt abból a tényből is nyilvánvaló, hogy az alperes a rendelkezésre bocsátást követően 1904. évi augusztus hó folyamán megkisérlette a cséplőszekrényt egyik alkalmazottja által a helyszínén kijavittatni s üzemképessé tétetni, azonban kellő eredmény nélkül. Amennyiben pedig ugy az előzetes szemle alkalmával, mint a per folyama alatt kihallgatott gépészszakértök többségének véleménye alapján a tábla meg van győződve arról, hogy cséplöszekrény teljesen üzemképtelen és pedig nem a felperes részéről vitatott hibás kezelés, hanem az alperes terhére eső hibás szerelés folytán: ennélfogva a tábla az A) •/• alatti szerződés rendelkezései alapján a felperes keresetének a vételi ügylettől való elállás tekintetében helyt adott és az alperesnek a cséplöszekrény visszavétele iránti kötelezettségét és a felperesnek a vételár fejében adott váltó visszaköveteléséhez és illetve annak a per folyamán történt beváltása folytán a kifizetett összeg megtérítéséhez való igényét megállapította. Minthogy pedig e rendelkezés folytán az alperes részéről feltételesen támasztott viszonkereset elbírálást igényel, e részben azonban a törvényszék — jogi álláspontjánál fogva — a határozást mellőzte : a tábla az elsőbiróságot a viszonkereset érdemlegesen elbírálására s ezzel kapcsolatosan — az esetleges beszámításra tekintettel — a felperes részére ezúttal már megítélt kereseti követelésre vonatkozó marasztalási kérelem tekintetében való határozásra utasította. A m. kir. Kúria (1907. jun. 12. 1906. évi 658/v. sz.) A másodbiróság ítéletét a felperes által kártérítés címén igényelt 1,313 K. 20 f. kereseti követelése tárgyában az elsőbiróság ítéletére is kihatóan megváltoztatja és felperesnek keresettel érvényesíteni célzott kártérítéshez való igényét az alperes ellenében megállapítja, ehhez képest az elsőbiróságot utasítja, hogy a kár összegére nézve is hozzon uj határozatot, egyebekben a másodbiróság ítéletét helyben hagyja. Indokok: Felperesnek a keresettel érvényesíteni célzott kártérítési igényéről való lemondása az A) •/• alatt csatolt kötvényben nem foglaltatik amennyiben a hivatkozott kötlevél e tekintetbeni az a homályos kijelentése, hogy a gép meg nem felelő volta esetében az alperes a kapott fedezeti váltót minden kártérítés nélkül visszaadni tartozik, egyáltalán nem tartalmaz kifejezett lemondást azokról a kártérítési igényekről, amelyekre az alperes szerződésszegése folytán a felperes jogos igényt tarthat. Minthogy az A) •/• alattiban foglalt ez a fentidézett homályos kitétel az alperesnek, mint a kötlevél kiállítójának, aki a homályos kijelentést használta, hátrányára szolgál: felperes, ellenkező kikötés hiánya esetében, jogosított a szerződésnek alperes részéről történt be nem tartása folytán keletkezett kárigényét érvényesíteni; amiért is a másodbiróság Ítéletének a kártérítési igényre vonatkozó rendelkezését, az elsőbirósági Ítéletre is kihatóan megváltoztatni, felperes kártérítési igényét megállapítani s ehhez képest az elsőbiróságot a kártérítés összegére nézve is uj határozat hozatalára utasítani kellett. Ezzel a változtatásai egyebekben a másodbiróság ítélete megfelelő indokainál fogva hagyatott helyben. A házi szükségletre kisebb mennyiségben való mészoltás s annak a pincébe való leszállítása a belső cseléd munkakörét meg nem haladja s önmagában veszélyes foglalkozásnak nem minősíthető ugyan, azonban a gazda kártérítéssel tartozik az ilynemű foglalkozással megbízott kiskorú cselédjét az ebből ért balesetért, ha azt nem utasította arra, hogy a meszet csak teljesen kihűlt állapotban szállítsa a pincébe. A m. kir. Kúria (1907. máj. 29., 6,808/906. sz. a.) A másodbiróság ítéletét az elsőbiróság ítéletére is kihatólag megváltoztatja, az alperes kártérítési kötelezettségét a felperessel szemben egyedül alperes mulasztása alapján megállapítja, stb. Indokok: Azon tényállás mellett, hogy a kiskorú felperes, aki alperesnél, mint belső cseléd állott szolgálatban, a reábízott ama munka közben, hogy 12 és fél kg. oltott meszet a pincébe levitt, mindkét szeme látóképességét elvesztette, tekintettel arra, hogy a házi szükségletre kisebb mennyiségben való mészoltás s