A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 32. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 13. [r.]

O G 235 A már visszafizetett pótbefizetés olybá vétetik, mintha sohasem követeltetett volna be. A törvény, azon esetet is szabályozza, midőn a 30. §-sa ellentétesen vagyis 3 havi záros határidőnek mellőzésével az utólagos befizetések visszfizettetlek. Ezen esetben megkülönböztetendő, vájjon a társasági tag, akinek az ő utólagos hozzájárulási összege visszafizettetett, a visszafizetett pénznek átvételekor jóhiszemű volt-e, azaz vájjon tudta-e vagy pedig tudnia kellett volna-e, hogy a pótfizetésnek visszafizetése törvénybe ütközik. 1. Ha a visszafizetést nyert társasági tag jóhiszemű volt, akkor a már visszafizetett pótbefizetésnek utólag való befizetése csak annyiban követelhető a társaság illetve az ő hitelezői által, amennyiben visszafizetett pótbefizetésnek újólag való befizetése a társasági hitelezők kielégítéséhez sükséges. (Német törvény 3}. §•). 2. Ha pedig ily visszafizetést nyert társasági tag jóhiszemű nem volt, a neki visszafizetett pótbefizetést a társaságba feltétlenül újra befizetni tartozik. Azon eshetőség is állhat elő, hogy a visszafizetést nyert társasági tag időközben fizetésképtelenné vált és a neki visszafizetett pótfizetésnek megtérítésére képtelen. Ezen esetben a többi társasági tag üzletrészeik arányában felel a fizetésképtelen tagnak kifizetett pótbefizetési összegért, de csak annyiban, amenynyiben ezen összegre társasági hitelezők kielégítéséhez szükség van. Az itt körülirt megtérítési kötelezettség a társasági tagoknak el nem engedhető, de a társaságnak, illetőleg az ő hitelezőjének az ezen visszafizetett pótbefizetések újólagos befizetésére vonatkozó igénye 5 év alatt elévül. Ezen cumulativ visszkereseti felelősségnek céliránya a következő : az alaptöke mindaddig, mig a társaság fennáll, minden lehető eszköz igénybevételével alapszabályszerü nagyságában fentartandó éppen ugy, amint a törvény cogens, tehát a szerződés által sem megváltoztatható jogszabályokkal meghatározta az alaptőke beszerzését a cumulativ visszkereseti felelőséggel (Német törvény 24—25. §§.), amint azt értekezésem III. fejezetében előadtam. A J leg felvett okmányban vagy pedig közjegyzőileg hitelesített okiratban tett nyilatkozata. A társaság megállapíthatja, hogy egy megüresedett vagy egy rendelkezésére bocsátott vagy pedig a felemelt alaptőkéről szolo alapbetétnek átvállalása kinek engedhető meg legelsősorban és legtöbb esetben az eddigi társasági tagok veszik át, de más személyek is teketik aze, akik az alapbetét átvállalásával a társaságba való belépésre hajlandóknak nyilatkoznak és a társasáé által elfogadtatnak. Ha egy a társasághoz már tartozó társasági tag a felemelt alaptőkére vonatkozó egy alapbetétet átvállal, ezzel egy további üzletrészt szerzett meg, tehát az ő eredeti üzletrésze ezzel nem nagyobbodott, hanem egy külön önálló üzletrésznek tulajdonosává vált. Ez megállapítja az eredetileg meghatározott üzletrészeknek olyan önállóságát, megkönnyíti azoknak átruházását annyiban, hogy több üzletrésznek a tulajdonosa mindegyik üzletrészét külön és önállóan átruházhatja és át is örökítheti. A társasági tagok közgyűlése által határozatilag kimondott felemelése az alaptőkének csak akkor jelenthető be a kereskedelmi jegyzékbe való bevezetése végett és annak bevezetése csak akkor eszközölhető, miután a felemelt alaptőke az alapbetétek átvételével teljesen fedezve van. A hitelezőknek az alaptőke felemeléséhez vagy leszállításához való viszonya különböző; az alaptőke felemelése a hitelezőknek javára és érdekében van, az alaptőke leszállítása pedig a hitelezők^ érdekét kockáztatja, s ezért az alaptőke felemeléséhez a hitelezőnek beleszólása nincsen, mig az alaptőke leszállítása szigorú szabályokhoz van kötve. Az alaptőke leszállítását kimondó határozat 3-szor közzé teendő azon lapokban, amelyek a társaságot érdeklő közlemények közzétételére a: alapszerződésben megjelölve vannak. Ezen hirdetmények a társaságnak az ő hitelezőihez szóló azon felhívását tartalmrzzák, hogy a hitelezők a társaságnál igényeikkel jelentkezzenek. Azon hitelezők, akik a társaságnál jelentkeznek és az alaptőke leszállításába bele nem egyeznek, követeléseikre nézve kielégitendők. Vagy legalább is követeléseik fedezésére biztosíték nyújtandó, ami által a hitelezők érdekei teljesen védve vannak. A hitelezők további biztosítására szolgál azon szabály, hogy az alaptőke leszállítását kimondó határozatnak a kereskedelmi jegyzékbe való bevezetése végett leendő bejelentése, illetőleg annak a kereskedelmi jegyzékbe vaió bevezetése csak azon naptól számított egy év leforgása után eszközölhető, amely napon a hitelezőknek a jelentkezésére való felhívása a társaság közleményeit tartalmazó lapokban harmadszor megjelent. Az alaptőke leszállításának bejegyzése iránt benyújtott bejelentés kapcsán az üzletvezetők beigazolni tartoznak, hogy azon hitelezők, akik a társaságnál jelentkeznek és az alaptőke leszállításába bele nem egyeznek, kielégítettek, illetőleg biztosítást nyertek. Az alaptőke azonban 20,000 márkán alóli összegre le nem szállítható, amint az alaptőkének törvényileg megállapított minimuma 20,000 márka. VII. A társasági tagok jogai. A társasági tagok kötelezettségeit az előbbi fejezetekben tárgyaltam, azoknak a társaság képviseletére és üzletvezetésére vonatkozó kötelezettségeit pedig a következő fejezetekben fogom ismertetni. A társasági tagoknak legvitálisabb joga a tiszta nyereségben való részesedés és ezt a társasági tagok igényelhetik. Ellenkező megállapodás hiánya esetében évenkint mérleg szerkesztendő, amelyről az évi tiszta nyereségnek nagysága megállapítható legyen. Az évenkinti nyereség felosztását azonban a társasági szerződés kizárhatja, amennyiben megállapíthatja, hogy a tiszta nyereség bizonyos időn át, pl. 5 éven át az alaptőkéhez csatolandó, vagy pedig, hogy a tiszta nyereségből bizonyos egyéb teljesítmények és szolgáltatások eszközlendők, de a tiszta nyereségnek határozatlan időre való felosztását az alapszerződés nem zárhatja ki. A tiszta nyereségnek felosztása az üzletrészek nagyságának arányában történik, minél nagyobb az egyes társasági tagnak üzietrésze, annál nagyobb az ő részesedési igénye, az ő osztalékjoga. A társasági vagyon az alaptőke megsértésével sohasem fizethető ki, vagyis az alapszerződésileg megállapított alaptőke fentartandó, legfeljebb az alaptőke előbb előadott leszállítása lehetséges. Minthogy pedig az alaptőke leszállítása a hitelezők kielégítését vonja maga után, következik, hogy a társasági tagok az alaptőkének rovására a társasági vagyonból kifizetést nem igényelhetnek. Ha azonban az utólagos befizetések azon célból követeltettek be, hogy az alaptőkének veszteségek folytán történt csökkenése kipótoltassék, akkor ezen utólagos befizetések, ha kimutattatott, hogy a veszteség már teljesen fedeztetett; a társasági tagoknak visszafizethetők. Ilyen esetben a társaság az utólagos befizetések visszafizetését elhatározhatja, ezen határozat közzéteendő és csak a közzétételtől számított 3 hó elmultával történhetnek a visszafizetések. A német törvény erre vonatkozó 30. §-ának határozmánya ugy a társaság, mint a társasági tagok érdekeire volt figyelemmel. Az alaptőkének alapszerződésileg megállapított összegben való fentartását célzó alapelvből következik azon további törvényi határozmány, hogy a társaság saját üzletrészeit, amelyekre az alapbetét még teljesen be nem fizettetett, semmi esetre sem szabad megszereznie. Sőt olyan üzletrészeit, amelyekre az alapbetét már teljesen befizettetett, csak azon esetben szerezheti meg a társaság, ha annak megszerzése az alaptőkét meghaladó társasági vagyonból eszközölhető. Az üzletrészeknek amortisálása vagyis törlesztéssel való bevonása elvileg ki van zárva. Az egyszer megállapított társaság lehetőleg sokáig álljon fenn. A törlesztés csak akkor engedhető meg, ha ezt a társasági szerződés kifejezetten megengedi. (Folytatása következik.) )$LZ angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. Irta REICH PÉTER KORNÉL, Budapest. (Folytatás.)*) Ennek tagját a király nevezi ki, a két ház bizalmi, vezérférfiai közül Ezek nézete kell hogy különösen az alsóház nézeteivel egyezzék. Ezt a minisztériumot, ressortjai szerint, a ressortminiszterck képezik. De a nemzetet érdeklő fontos ügyet a ressort-miniszter nem saját hatáskörében, hanem a minisztériumban tárgyalja és intézi el. A minisztérium tagjainak egy véleményen kell lenniök, mert ellenkező esetben demissionál. A többség védi a minisztériumot az alsóházban az ellenzékkel szemben, az ellenök irányuló indítvány keresztülvitelét megakadályozza. Mihelyt a bizalmát vesztette, kéri az alsóház az uj minisztérium kinevezését. A minisztérium felelősségéről, ennek fejlődéséről fentebb röviden megemlékeztem. A hatalmas testület annyira fejlődött, hogy ma már mindég nemzeti minisztériuma van Angliának s az alsóházban a többség ennek háta mögött áll, hasonlít ahhoz a colossushoz, mely támaszul szolgál a neki dülő embernek. Anglia kimagaslik az úgynevezett ^alkotmányi egyezmények* által. E körbe tartozó jogokat commonlawnak nevezik, nálunk a nem irott jognak, mely ha írásba is volt foglalva, de szentesitett törvényt nem képezett, hasonló a Wcrbőczy-íélz Tripartitumban összeirt szokásjogokhoz. Ezek az egyezmények7) nagyobb fontosságúak a törvények legnagyobb részénél. Ezzel vivta ki Anglia azt a hatalmas, szilárd constitutiót, mely ma mintája az alkotmányos államformának. Ilyen egyezmény, fent eszköznek mondottam, pl.: «a lordok háza nem szavaz meg pénzügyi törvényt*, «ha a lordok háza, mint felebbviteli bíróság itél, csak a jogász peerek vehetnek részt a határozatban*, *a miniszterek lemondanak hivatalukról, ha nem birják többé az alsóház bizalmát*, «a töivényjavaslatnak bizonyos számú (3) olvasáson kell keresztülmennie mielőtt az alsóház által megszavazottnak volna tekinthető.» Ujab* Előző közlemény a 30. számban. 7) Dicey: i. m. 26.