A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 28. szám - Szemelvények az én hagyaték-tárgyalásaimból. 2. [r.] - A fővárosi állami rendörségnek 1906. évi működése. 2. [r.]

A JOG 111 A részvénytársasági alapszabályok oly rendelkezése, amelynek értelmében a részvénytársaságot a neki ados részvényes részvényére alapszabályai alapján zálog- vagy megtartási jog illetné meg. a kereskedelmi törvény 161. §-ába ütközik és ezért akkor sem hatályos, ha az alapszabályokat a cégbiróság elfogadta (A m. kir. Kúria 1907. április 23. 55/9U6. sz. a. IV. p. t.) A biztosított az egészségi állapotának jellemzésére adott avval a feleletével, hogy egészsége jó és nem volt komoly beteg, csak azon esetben sértette volna meg a törvényes közlési kötelezettséget, ha a biztositó bizonyította volna, hogy a biztosított az egészségi állapotában oly jelenségeket tapasztalt, hogy azok alapján szívbajára nézve tévedésben nem lehetett. Ha a biztosítottnak volt is az ajánlat megtétele előtt szivdobogása és nehezebb lélegzése, ezen jelenségekből még meg nem állapitható, hogy azokból a biztosítottnak a szívbaj-betegséget tudnia kellett volna. (A m. kir. Kúria 1907. április 24. 1,251/908. sz. a. IV. p. t) Annak igazolására, hogy a váltó az intézvényezettnek a fizetés helyén lakás hiján nem volt fizetés végett bemutatható, elegendő az óváslevélben annak tanúsítása, hogy a fizetés helyének rendőri hivatalánál az intézvényezett lakása iránt teljesített tudakozódás eredménytelen maradt Szabályszerűnek tekintendő tehát az az óváslevél, amelynek tartama szerint az óvatoló kir. közjegyző a telep helyén a rendőrkapitányi hivatalban megjelent, ott az intézvényezettet nem találta és utána tudakozódván, a rendőralkapitány kijelentette, hogy az intézvényezett fizetés teljesítése végett nem jelentkezett és a váltóra fedezet nem érkezett. (A ni. kir. Kúria 1907. május 8. 4 2/906. sz. a. IV. p. t.) A, biztosított a biztositó által kifizetett kártérítési összegről szóló okiratban elismervén, hogy a felvett összeggel teljes kára megtéríttetett és hogy a tűzkárból kifolyólag a biztositó ellen semmiféle további követelése nincs, ezt a kijelentést azon okból, mert a kárösszegre a tűzkár által előállott szorult anyagi viszonyára tekintettel égető szüksége volt, nem támadhatja meg, mivel akaratelhatározásának szabadsága nem lévén kizárva, a szorult anyagi helyzet az elismerést hatálytalanná nem teszi. (A m. kir. Kúria 1907. máj. 22. 645/906. sz. a. v. IV. pt.) A csődtörvény 27. §. 3. pontjának rendelkezése alá olyan kielégítés vagy biztosítás vonható, mely a követelés keletkezése után engedtetett; de nem esik alája az olyan biztosítás, amely a követelés keletkezése előtt vagy azzal egyidejűleg nyújtatott. (A m. kir. Kúria 1907. május 8. b87 906. sz. a. IV. p. t.) Vasúti baleset iránti perben a kárösszeg megállapításánál nemcsak a rendes fizetés és lakbér, hanem a viselt állással együttjáró mellék-jövedelem, tehát az állomási jutalék is mint kedvezmény figyelembe veendő (A m. kir. Kúria 1907. április 23. 3,232/966. IV. p t.) A munkaadó nem tartozik kártérítéssel a munkásnak, aki szolgálata teljesitése közben sérvet kapott, ha az nem az üzem különös veszélyének vagy a munkaadó gondatlanságának vagy mulasztásának következménye és ha a munkástól erejét meghaladó munkát nem követeit. (A m. kir. Kúria 1907. április 24. 6,182/906. sz. a. IV. p. t.) A kereskedelmi törvény 481. §-ában foglalt az a rendelkezés, hogy a biztositónak jogában áll a történt kárt egyéb megállapodás hiányában szakértői szemle utján megállapítani, ha pedig a biztositó e jogát a kárfeljelentés vételétől számítandó 15 nap alatt nem gyakorolja, a biztosítottnak áll jogában a kárt a biztositó költségén megállapittatni, nem értelmezhető akképpen, hogy kárbiztositásoknál — szakbecslés iránti vagy más hasonló megállapodás hiányában, vagy a szakbecslés hatálytalansága esetén — tehát olyan esetben, amidőn a kár megállapítása a per során eszközlendő, a kár megtörténtének és mennyiségének kizárólagos törvényes bizonyítási eszköze a birói szemle volna. A jelzett törvényszakasz csak azt a sorrendet állapítja meg, amelyben a szerződő felek az előleges birói szemle kérésére jogosultak anélkül, hogy per esetén a perbíróságot a perjog szabályai szerint megengedett bizonyítási eszközök alkalmazásában bármely irányban korlátozná. (A m. kir. Kúria 1907. május 31. 666/906. v. sz. a. IV. p. t.) Vasútépítésnél az alapépítmények elkészítésének elvállalása a vállalkozó részéről szükségessé teszi a kereskedelmi törvény 258. §-a 1. és 2. pontjainak tekintete alá eső kereskedelmi ügyletek megkötését, mivel az ily vállalatnál a vállalkozó rendszerint maga szállítja és ebből a célból megszerzi az építkezéshez szükséges feldolgozandó anyagot, tehát ingókat vesz továbbeladás céljából. Minthogy pedig az ily ügylet kereskedelmi minőségén nem változtat az, hogy a vállalkozó által szállított anyag utóbb ingatlan alkatrészévé válik . ennélfogva kétségtelen, hogy a vasúti alapépítmények elkészítése céljából alkalmi egyesülésre lépett peres felek jogviszonyából felmerülő kereset elbírálása a kereskedelmi eljárás 6. §-ának 3 pontja alapján a kereskedelmi bíróság hatásköréhez tartozik. (A budapesti kir. Ítélőtábla 1907. május 22. 1,080/1907. v. sz. a. III. p. t.) A kereskedő alkalmazottja, aki egy üzletág nyereségében részesedik, nem tekinthető üzlettársnak. Az alkalmazott és főnök között az utóbbinak könyvei közös okiratot nem képeznek. (A budapesti kir. itélő tábla 1907. május 22. 978/1907. v. sz. a.) Bűnügyekben. Lejárt apróbb követelések kifizetése a fizetésképtelenség tudatában is nem állapítja meg a csalárd bukás bűntettét. A m. kir. Kúria (1,907. április 17-én 3.791. sz. a.) A főügyésznek a Bp. :jsö. §-ának 1. a), helyesen 1. b), valamint vádlottnak és védőjének a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panasza folytán : a semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok: A tábla az általa megállapított tényekből helyesen vonta le azt a következtetést, hogy vádlott pazarlás és gondatlan üzletvezetés következtében jutott fizetésképtelenségbe, továbbá, hogy vádlott üzlete a kisipar körét meghaladta és igy vádlott kereskedelmi könyvek vezetésére és évi mérleg készítésére kötelezve volt, végre, hogy vádlott akkor, midőn a másodfokú ítéletben felsorolt 1,222 K 20 f-nyi adósságokat csinálta, már fizetésképtelen állapotban volt. Ezek szerint tekintve, hogy vádlott fizetésképtelenségét pazarlása és gondatlan üzletvezetése okozta ; tekintve továbbá, hogy vádlott az 1903. évről rendes mérleget nem készített és hogy fizetésképtelensége dacára aj adósságokat csinált: vádlottnak ezen mulasztásai és cselekményei a btkv. 416. §-ának 1., 3., 4. pontjaiban meghatározott vétkes bukás vétségének összes alkotó elemeit kimerítvén, büntetendő cselekmény tényálladéka fenforog, mihez képest vádlottnak és védőjének semmisségi panasza alaptalannak találtatott. De alaptalan a közvádlónak semmisségi panasza is, mert jóllehet a fizetésképtelenség tudatában egyes hitelezők kielégítése rendszerint a többi hitelezőnek a megkárosítására irányuló szándékot is feltételezi, mindazonáltal a jelen esetben a bár fizetésképtelenség beállta után több hitelező részére apróbb tételekben összesen 692 korona erejéig teljesített fizetéseket, vádlott üzletének 80,000 kor. évi forgalmához és a csődnyitáskor fennállott 32,284 kor. 99 fillért kitevő cselekvő vagyoni állapothoz viszonyítva, magában véve egyes hitelezők kielégítésének ténye, egyéb terhelő adat hiányában, nem nyújt elegendő alapot annak a jogi következtetésnek a levonására, hogy vádlott a különben is lejárt csekélyebb követeléseknek lefizetése által többi hitelezőjét megkárosítani akarta volna, kárositási célzat fenforgása nélkül pedig a vádbeli cselekmény a btkv. 414. §-ának 3. pontjában megjelölt csalárd bukás bűntettének nem minősíthető. Mindezeknél fogva ugy vádlottnak és védőjének a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára, mint közvádlónak ugyanazon törvényszakasz 1. a), helyesen 1. b) pontjára fektetett semmisségi panasza, a Bp. 437. £-ának 4. bekezdése értelmében, el volt utasítandó. Az, hogy valamely kifejezés feltételes alakban használtatik nem zárja ki a btkv. 261. §-ának tényálladékát, ha a nyilatkozat összefüggő tartalmából az tűnik ki, hogy a tettes a sértettet oly egyén gyanánt akarta jellemezni, kitől a feltétel megvalósítása kitelik. Ily esetben a meggyalázás épp ugy fenforog, mintha feltétlenül mondatott volna. IA m. kir. Kúria. 1907. május 8-án 4,552 sz. a.) Jogesetek a kolozsvári királyi ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. Ezek az adók tehát annyi összeg erejéig, amennyi a ki vetési % szerint az elárverezett ingatlan föld- és házad ója után esik, az előnyös tételek közé sorozandók. Az a körülmény, hogy ezek az adók nemcsak a föld- és házadó alapján és után, hanem más adók alapján is vettetnek ki, a kérdés elbírálásánál nem lényeges, és nem foszthatja meg ezeket az adókat az előnyös sorozástól, mert ezek az adóalapok (föld-, ház-, kereset-, tőkekamat- stb. adók) nem összefüggésben vannak alapul kijelölve, hanem mindegyik önálló alap arra, hogy az adózó az emiitett adókkal megróvassék ; egyik vagy másik ilyen alapnak a hiánya, elvonása vagy hozzájárulása nem vonja maga után a többi alapon kiszabott adó változását; és mindig pontosan és a többitől függetlenül ki lehet számítani, hogy a felsorolt adók cimén valakire kivetett összegből mennyi esik az adózónak föld- és házbirtoka, vagy egyes ingatlana után. Ugyanezek alá a szempontok alá esnek s igy az előnyös tételek közt sorozandó adók csoportjába veendők a városokban autonóm jogkörükben alkotott s jóváhagyott szabályrendeleteken alapuló olyan köztartozások, amelyek az ingatlanok birtokosaira vannak kivetve, amilyen pl. a járdaadó, vízvezetéki és csatornázási dij. Minthogy azonban mindazok a felsorolt adók, amelyek a megjelölt korlátok közt előnyösen sorozandók, nemcsak a föld- és házadó, hanem más adók járulékaként is vettetnek ki; a sorozás kérdésének eldöntéséhez szükséges, hogy ezek az adók olyan kimutatásban soroltassanak tői, amelyből kitűnjék minden egyes ilyen adónál külön-külön és a felszámított min-