A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 28. szám - Szemelvények az én hagyaték-tárgyalásaimból. 2. [r.] - A fővárosi állami rendörségnek 1906. évi működése. 2. [r.]

110 A JOG tétben nem lehetett figyelembe venni felperesnek azt az érvelését, hogy mivel alperes a találmány tárgyát nem gyártotta és többszörözés utján a találmányt értékesíteni nem igyekezett, s ekként maga tette lehetetlenné azt, hogy a találmányból tiszta nyereség származzék, hogy ezért elvesztette alperes az A. alatti szerződésben részére kikötött azt az előnyt, mely szerint a hátralékos vételárt csak a tiszta nyereség erejéig köteles fizetni, s alperes említett mulasztása miatt most már tekintet nélkül a tiszta nyereségre köteles volna az egész hátralékos vételárt megfizetni. Ugyanis arról, hogy vájjon annak folytán, hogy alperes a találmánynak gyártás utján való értékesítését elmulasztotta, elvesztette alperes az A) alatti szerződésben biztosított azt a jogát, mely szerint alperes a hátralékos vételárat csakis a tiszta nyereségből tartozik fizetni, egyedül abban az esetben lehetne szó, ha alperes azt a kötelezettséget vállalta volna magára, hogy a találmányt gyártás utján fogja értékesiteni. Ilyen kötelezettséget azonban alperes az A) alatti szerződésben magára nem vállalt. Az pedig, amit felperes tanukkal akar bizonyítani, hogy a szerződés kötésekor alperes kijelentette, hogy gyárat fog alapítani és a találmány tárgyát nagyban fogja gyártani, nem foglalja magában a gyártás utján való értékesítésre vonatkozó kötelezettséget. Nem vitás, hogy alperes a találmány tiszta nyereségének 30{l/o-át a H. bankház cégnek 1903. szeptember 21-én 18,Ü0Ü K.-ért eladta és a vételárat meg is kapta. Hogy ennél az összegnél több jövedelem lett volna a találmányból, felperes nem állítja. Ezzel a bevétellel szemben alperes az 5'. alatti kimutatás 1—78. tételei alatt részletesen felsorolt 20,6.03 K 01 f. kiadás fenforgását vitatja, s ezen az alapon tagadja, hogy a találmányból tiszta nyeresége lett volna. Felperesnek az 5. alatti kimutatásban részletezett kiadások valódiságára és indokolt voltára vonatkozó tagadása mint határozatlan, a prdt. 159. §-a értelmében figyelembe vehető nem volt. De figyelembe kellett venni a kimutatás 2-ik és 3-ik tétele tekintetében különösen előterjesztett azt a védekezését, hogy az ezen két tétel alatt felszámított 12,510 K mint a találmány vételárának első részlete fe- I jében alperes által felperesnek kifizetett összeg, a kiadások kö- j zött jogosan helyet nem foglalhat. Figyelembe kellett venni ezt a kifogást azért, mert midőn a felek az A) a. szerződés szerint megegyeztek abban, hogy alperes a vételárhátralékot a találmány tiszta nyereségéből tartozik fizetni, a dolog természete szerint a tiszta nyereség kiszámításánál csakis azoknak a kiadásoknak leszámítását érthették, mely kiadások a találmány gyártása, forgalomba hozatala, vagy egyébkénti értékesítésével fognak felmerülni, de erre vonatkozó kifejezett megállapodás hiányában nem imputálható a feleknek, hogy magát a vételárt is oly kiadásnak tekintették, mely a vételár fizetésének alapjául szolgáló tiszta nyereség kiszámításánál a bevételből levonandó volna, mert a felek szándéka nem irányulhatott arra, hogy alperes a vételár hátralékos részleteit csak akkor és annyiban köteles megfizetni, ha és amennyiben a vételár fejében már fizetett összeget a jövedelemből visszakapta. Ilyen módon a 18,000 K bevétellel szemben 8,093 K. 01 f. igazolt kiadás áll, s igy a tiszta nyereség 10,000 K 99 f.-t tesz, mely összegnek megfizetésére alperest kötelezni, azt meghaladó keresetével pedig felperest elutasítani kellett. A kamatfizetés időpontjának meghatározásánál az vétetett irányadóul, hogy a szerződés szernt az első 10,000 K a mintaoltalom elnyerésekor, a második ettől három hónapra fizetendő, a mintaoltalmat pedig a Íj. alatti levél szerint alperes 1904. január 30-án nyerte el. A budapesti kir. ítélőtábla (1906. szept. 20-án 1,881. sz. a.) következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének azt a részét, amelylyel felperes 10,006 K. 99 f. tőkét s kamatait meghaladó kereseti követelésével elutasittatott, helybenhagyja, — egyéb részét pedig megváltoztatja akként, hogy felperest keresetével ezúttal egészen elutasítja, sőt arra kötelezi, hogy alperes részére 600 K. perbeli és 10-1 K. 30 f. felebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen. Indokok : Azt az érvelést, hogy a hátralékos vételár esedékessé vált, mert alperes a szabadalom tárgyát nem gyártotta, az elsőbiróság ítéletének ide vonatkozó indokai alapján helyesen vetette el, és az erre vonatkozólag a felebbezésben is kért tanubizonyitást a kir. ítélőtábla sem találta elrendelhetőnek, mert a kérdőpontok szerint felperes erre nézve azt kérdezné a tanuktól: «igaz-e, hogy felperes mon-dotta a tanúnak . . stb.» már pedig, ha ez igaz is, harmadik személyekkel szemben tett ilyen nyilatkozat nem foglal magában a gyártás tekintetében felperes irányában vállalt kötelezettséget. Alperes azt az álláspontot foglalta el a perben, hogy a kereset tiszta nyereség hiányában ez idő szerint még idő előtti. Ebben a védelemben benne foglaltatik annak elismerése, hogy ha tiszta nyereség lenne, akkor alperes a hátralékos vételárt a tiszta nyereség erejéig megfizetni volna köteles, amint ez az A) alatti szerződésben is megállapittatott. Ilyen körülmények között alperesnek az a kifogása, hogy a német mintaoltalom a B) alattiban kikötött időnél (5—6 év) rövidebb időre (3 év) adatott meg s ez nem nyújt tökéletes védelmet, nemkülönben az a védekezése, amelylyel a szabadalom értékesíthetetlen voltát akarja kimutatni: mellékes, hanem egyedül az a döntő, volt-e a szabadalomból tiszta nyeresége vagy sem? A iszta nyereség összegét felperes volt köteles bizonyítani s mivel felperes csak 18,000 K bevételt bizonyított, alperesnek legfeljebb ennyi lehetett a nyeresége, minélfogva ezt az összeget meghaladó keresetével minden körülmények között helyesen utasíttatott el. Az A) alatti szerződés szerint (II. pont) a tiszta nyereség megállapításánál számításba veendő mindaz, amit alperes a szerződés tárgyául szolgáló szabadalmaknak bármily módon való értékesítése utján kap, a szóban forgó 18,000 K tehát, melyet alperes a nyereségben való részesedés átengedése fejében H. S.-tól kapott, a felperes javára és az alperes terhére a köztük való elszámolásnál figyelembe veendő, mert az emiitett összeget az alperes a szabadalmuknak az előadott módon való értékesítése fejében kapta. Alperes a 18,000 K. bevétellel szemben 5-/. alatti jegyzékben felsorolt címeken összesen 20,603 K. 01 fill. kiadás fennforgását állította. Ennek az összegnek 330 K. 20 fill.-rel történt felemelése figyelembe nem jöhet, mert a felemelés ekésetten, csak az ellenvégiratban történt. Felperes az 5-/. alatti jegyzék 2-ik tétele alatt irt 10,000 K. és 3. tétel alatt irt 2,510 K. kiadást beismerte, s csak azt vitatta, hogy ezek az összegek, mint vételárrészletek a tiszta nyereség kiszámításánál kiadásként nem szerepelhetnek. A többi tételre, — melyeknek összege 8,093 K. 01 fill. — részletes védelmet elő nem terjesztvén, a perrendtartás a 159 §-a alapján helyesen tekintette az elsőbiróság azokat hallgatag beismerteknek. Téves felperesnek a felebbezésben tett az az állítása, hogy az M) alatti megcáfolja azt, hogy alperesnek az ebben irt összegnél (3,244 K. 70 fill.) több kiadása lett volna, — téves pedig azért, ; mert az M) alatti csak az 1903. évi dec. 31-ig felmerült kiadásokról szól, — ez tehát nem zárja ki, hogy még később is lehettek kiadásai, aminthogy voltak is, mert felperes végiratában az N) \ alatti alapján ezt maga is beismeri; — s emellett az is figyelembe : veendő, hogy az M) alatti H. részére szólt s igy — mivel H.-et a 26-/. illetve H) alatti okirat szerint nem terhelte mindenféle (igy a szabadalom vételára s ügynöki dij) kiadás — az M) alatti már csak ebből az okból sem tüntetheti fel alperesnek összes kiadásait. Felperesnek az 5 /. alatti jegyzék egyes tételei ellen csakis a felebbezésben előterjesztett kifogásai az 1881. évi LIX. t.-c. 29. §-a értelmében e helyütt figyelmbe nem vehetők. Az elsőbiróságnak a perrendtartás 159. §-ára fektetett indoka azonban részben helyesbítést igényel, mert felperes a végiratban az M) és N) alattiak alapján a fentebb emiitett 12,510 K. kiadáson felül kifejezetten beismert 4,699 K. 30 f. kiadást, amely azonban helyes számítással 3,244 K 70 f. -f 1,454 K 81 f. (M. és N.) — 4,699 K 51 f.-t tesz ki, ugy hogy hallgatólagos beismerése csak az ezt meghaladó 3,393 K. 50 fillérre vonatkozható. A 12,510 K-n (5- . alatti 2. és 3-ik tétele) kivül ezek szerint felperes beismert a) M) és N) alapján kifejezetten 4,699 K. 51 fill. b) hallgatag 3,393 « 50 < kiadást, — a két összeg együtt 8,093 K. 01 fillérre rug. Felperes az M) és N) alattival bizonyítani kívánta, hogy az M) és N)-ben irt 4,699 K. 30 fill. helyesen 4,699 K. 51 fill. kiadás felét H. az alperesnek megtérítette. Ez a két okirat azonban többet nem bizonyít, mint azt, hogy alperes kapott H.-tól az M) alatti szerint 1,028 K. 68 fill.-t, ellenben azt, hogy az M)-ben feltüntetett 593 K. 67 fillér hátralékot és az N) szerint kért 727 K. 40 fill.-t is megkapta volna II.-tői az alperes, felperes mivel sem bizonyította. E szerint alperes kiadásainak összege az M) alatti szerint H.-töl kapott 1,028 K. 68 fill.-rel kevesbedvén, maradt igazolt kiadása: 8,093 K 01 fillér. —1,028 « 68' « 7,064 K 33 fillér. Ezt az összeget levonva 18,000 K bevételből, a fennmaradó 10,935 K 67 f. volna az az összeg, amelyben alperes abban az esetben, ha a 12,510 K vételárrészlet kiadásként el nem számolható, mint nyereségben marasztalható lenne. Ámde a kir. ítélőtábla megítélése szerint az elsőbiróság a vételár elszámolhatása tekintetében a szerződést helytelenül magyarázta, mert a szerződés nem tesz különbséget kiadás és kiadás között, már pedig kétségtelen, hogy alperes a kérdéses 12,510 K-t a szabadalomért kiadta, s a dolog természetébői következik, hogy tiszta nyereséget csak az az összeg képez, amely a kiadások levonása után fenmarad. Ellenkező megállapodást a szerződés nem tartalmazván: alperes a kifizetett vételárrészleteket (12,510 K) jogosan tette kiadásba, annyival is inkább, mert ha a H. által alperesnek a nyereségben való részesedésért fizetett 18,000 K. bevételként számítandó, joggal igényelheti alperes, hogy viszont az az összeg, amit ő fizetett a szabadalom vételáraként a felperesnek, mint kiadás szerepeljen. Minthogy pedig ez az összeg a fent jelzett 10,935 K 67 f.-re rugó összeget meghaladja, s igy alperesnek a szabadalomból tiszta nyeresége nincs, a szerződés világos rendelkezése szerint pedig a hátralékos vételárat alperes csakis a tiszta nyereség erejéig köteles fizetni: ennélfogva ez idő szerint alperestől mitsem követelhet, miért is az elsőbirósági Ítéletnek elutasító rendelkezését helybenhagyni, marasztaló rendelkezését pedig megváltoztatni és felperest kereseti követelésével, az alperes védekezéséhez képest mint időelőttivel, ezúttal elutasítani kellett. A perköltségben s az ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költségben felperes az 1868: LIV. t.-c. 251. S-a alapján mint teljesen pervesztes volt elmarasztalandó.