A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1907 / 28. szám - Szemelvények az én hagyaték-tárgyalásaimból. 2. [r.] - A fővárosi állami rendörségnek 1906. évi működése. 2. [r.]
JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 28. számához. Budapest, 1907. július 14. Köztörvényi ügyekben. A lemondás olyan közszerzeményi vagyonról, mely a házassági együttélés tartama alatt a közszerzeményi jogról való lemondás időpontjában szereztetett, nem sértheti a leszármazók köteles részét. A m. kir. itúria (1907. március 7. 657/1906. P. sz. a.) K. János György, K. Henrik és S.-né K. Katalin felpereseknek, S. János Péter, L. Fülöpné L. Krisztina és P. János Péter, illetve örököse: özv. P. Jánosné, mint kiskorú P. Rozália t. és t. gyámja alperesek ellen kötelesrész iránt a zombori kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott az 1905. évi május hó 10. napján 4,496. sz. a. kelt ítélettel elintézett és mindkét fél felebbezésére a szegedi kir. ítélőtábla által 1905. évi november hó 15. napján 4,686. sz. a. kelt Ítéletével megvizsgált rendes perét felperesek és ügyvédük felebbezése folytán 1907. évi március hó 7. napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét egészben, az elsőbiróság ítéletét pedig részben és akként változtatja meg, hogy elsőrendű felperes kötele.srészét 7,234 K. 21 f.-ben, a másod- és harmadrendű felperesekét pedig egyenkint 3,617 K. 101/2 f.-ben állapítja meg. Egyebekben az elsőbiróság ítéletét azzal a kiegészítéssel hagyja helyben, hogy alperesek az elsőbiróság által megítélt perköltségen felül még 106 K. 00 f. felebbezési költséget is tartoznak 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Egyszersmind a kir. Kúria a felperesi ügyvéd felebbezési munkadiját 16 K.-ban saját felei irányában megállapítja. Indokok: Nincs ugyan törvény által tiltva, hogy a házastársak közszerzeményi jogaikat a törvénytől eltérően szabályozzák, tehát, hogy a törvény szerint őket megillető közszerzeményi jogról le is mondjanak és ez a szerződési szabadságuk, amennyiben még tényleg nem létező vagyonra vonatkozik, a leszármazóikat megillető kötelesrész által sem korlátoltatik, mivel kötelesrész csak a már meglevő vagyonból illetheti a leszármazókat. Olyan közszerzeményi vagyonra nézve azonban, mely már a közszerzeményi jogról való lemondás időpontjában a házassági együttélés tartama alatt tényleg megszereztetett, a lemondás a leszármazók köteles részét nem sértheti. Minthogy pedig az elsőbiróság Ítéletében egyenkint felsorolt ingatlanok az L)—R) alatt mellékelt okiratok tanúsítása szerint a házassági együttélés tartama alatt már akkor megszerezve voltak, mikor örökhagyó a D) alatti házassági szerződésben közszerzeményi jogáról lemondott, nyilvánvaló, hogy felperesek mint az örökhagyó leszármazói ezen ingatlanoknak az örökhagyót közszerzemény cimén megillető felerészéből kötelesrészüket, vagyis eme felerész értékének felét követelhetik. Tekintettel tehát arra, hogy alperesek semmivel sem bizonyították, hogy az F)—H) alatti adásvevési szerződésben kikötött vételárt megfizették, az átruházók javára kikötött életjáradék pedig az átruházott ingatlanok jövedelméből is fedezhető lévén, ellenértéknek szintén nem tekinthető, kétségtelen, hogy felpereseket kötelesrész cimén emez ingatlanok átruházáskori értékének 1U része, még pedig az életjáradékra való tekintet nélkül megállapítva megilleti. Az alkalmazott szakértők a kiskéri 17., 54., 86. és 244. sz. telekkönyvben felvett üU teleknek a kikötmény tekintetbevétele nélküli értékét 1/i telkenkint 7,000 K.-ban, a 17. sz. telekkönyvben felvett ház értékét 5000 K.-ban, a 787. és 725/a. hrszámu ingatlanokét 2—200 K.-ban, a 463. sz. telekkönyvben foglalt 2,928., 3,010., 3,105. hrsz. 14 h. 1,540 D-öl ingatlanok értékét pedig holdankint 700 K.-ban s ekként az összes ingatlanok értékét 57,873 K. 75 f.-ben állapították meg, felperesek kötelesrésze ennek 1li-ét vagyis 14,468 K. 43 f.-t tesz, melynek fele az elsőrendű felperest, másik fele egymásközt egyenlő arányban a másod- és harmadrendű felperest illeti. Egyebekben az elsőbiróság ítélete vonatkozó indokainál fogva hagyatott helyben ; a felperesi ügyvéd részére az elsőbiróság ítélete elleni íelebbezésért megállapított munkadíj pedig a teljesített munkával e helyütt is arányban állónak találtatott. A biró az ítélkezése alá kerülő jogviszonyt a fennálló jogszabályok alapján lévén köteles elbírálni és minősíteni, a felek által tévesen használt jogi minősítéshez nincs kötve, az életjáradéki szerződésből eredő jogok és kötelezettségek nem részesülnek kivételes jogi elbánásban, ami kitűnik abból is, hogy az életjáradék nem lévén személyes szolgalom, az 1881: LX. t.-c. 130. §-a értelmében végrehajtásnak a tárgya. Ily jellegű követelésbe a jogerősen megítélt ellenkövetelés beszámítható. (A m. kir. Kúria 1907. május 25-én 1907. I. G. 224. sz. a.) Az 1881: LIX. t.-c. 81. §-a szerint a felhívó felhívási keresetében legjobb tudomása szerint felszámítani köteles azt a követelési összeget, amelyben a felhívott alperest elmarasztaltatni kívánja arra az esetre, ha számadását elő nem terjesztené. Ebből a perjogi szabályból következik, hogy a számadás előterjesztésének elmulasztása folytán az id. t.-c. 83. S-ához képest meghozott jogerős marasztaló ítéletre a felhívott is itélt dologként hivatkozhatik abban a vonatkozásban, hogy t. i- a felhívott számadási jogviszonyból kifolyóan a felhívási kereset beadásáig letelt időre a felhivónak egyébbel nem tartozik, mint a fe hívási keresetben felszámított és a felhívó részére megítélt összeggel. A felhívó tehát az 1881 : LIX. t.-c. 83. § -a szerint meghozott marasztaló ítélettel véglegesen elbírált számadási viszonyból kifolyóan csakis abban az esetben érvényesíthet ujabb követelést a felhívottal szemben, ha az ujabb perben a számadás egész anyagának előterjesztésével és az ellenfél részéről netán kifogásolt tételek valóságának a bizonyításával kimutatja, hogy a felhívási keresetben tett felszámítás alkalmával tévedett és hogy a felhívott a bizonyított összes bevételek és kiadások számbavételével tényleg többel adósa, mint amennyinek megtérítésére a felhívási perben köteleztetett. ÍA m. kir. Kúria 1907. június 7-én 114. és 115/V. 907. sz. a.) Ha a háztulajdonos által bejelentett házbérkövetelés fennállása ellen a sorrendi tárgyaláson megjelent végrehajtató (kincstár) kifogást nem emel, e követelést az elsőbbséget bejelentett háztulajdonost az 1881: LX. t.-c. 72. § a alapján megillető törvényes zálogjog alapján a csupán végrehajtás utján szerzett zálogjoggal biztosított követelést megelőző rangsorban kell a vételárból kielégítésre sorozni és pedig akkor is, ha az elsőbbséget bejelentett háztulajdonos a sorrendi tárgyaláson idézés dacára meg nem jelent. (A m. kir. Kúria 1907. május 10-én 6,749. sz.) A sommás végzés ellen beadott, de utóbb visszavont kifogások ugy tekintendők, mintha be sem adattak volna ; ebből folyólag minden tényállás és bizonyítás, amit alperes perujitási keresetében felhoz, újnak és eddig nem használtnak jelentkezik. A kereset elévülése kérdésében a sommás végzés postán kézbesítését igazoló levélboriték lényegileg a per tárgyára vonatkozó uj bizonyítéknak tekintendő. ÍA m. kir. Kúria 1907. január 15. 1,459/905. sz. a. IV. p. t.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha kiköttetett, hogy megvett találmány vételárhátraléka csak a tiszta nyereségből fizettessék, ugy tiszta nyereség megállapításánál ellenkező megállapodás hiányában az előre lefizetett összeg levonható. A nyereség megállapításánál számításba veendő mindaz, ami a szerződés tárgyául szolgáló szabadalomnak bármily módon való értékesítése utján befoly. A budapesti kereskedelmi és váltótszék. (1906. április 18-án 117/906. V. sz. a. F. K. dr. ügyvéd által képviselt B. V. felperesnek 0. C. dr. ügyvéd által képviselt T. E. alperes ellen 30,000 K tőke és járulékai iránt) következő ítéletet hozott: Alperes köteles 10,006 K 99 f. tőkét, 10,000 K^után 1904. január 30-tól, 6 K 99 f. után 1904. április 30-tól 5o/0-os kamatot és 200 K aránylagos perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni és az ítéleti illetéket viselni. Ezt meghaladó keresetével íelperes elutasittatik. indokok: Az A) alatti szerződés értelmében alperes által felperestől megvett találmány 50,000 K megállapított vételárának 20,000 K része azonnal, a fennmaradó 30,000 K pedig a találmány németországi szabadalmának, illetőleg a B) alatti pótszerződés szerint a németországi használati mintaoltalomnak elnyerése után volt fizetendő, de csak a találmányból származó tiszta nyereség erejéig. A 20,000 K-t felperes megkapta, ezúttal a hátralékos 30,000 K-t követeli. Alperes a németországi szabadalmat ugyan nem, de a használati mintaoltalmat 1904. január 30-án elnyerte. Ezzel bekövetkezett az a feltétel, melyhez a vételár hátralékának fizetési kötelezettsége köttetett. Nem hivatkozhatik sikerrel alperes arra, hogy a mintaoltalom tökéletes oltalmat nem nyújthatott alperes a B) alattiban csak arra az esetre fogadta el a mintaoltalmat a szabadalom helyettesítésére, ha a mintaoltalom tökéletes oltalmat nyújt. Nem hivatkozhatik erre alperes azért, mert mielőtt a mintaoltalmat kieszközölte, módjában volt alperesnek meggyőződést szerezni arról, hogy a használati mintaoltom minő oltalmat nyújt; miből következik, hogy alperes azon ténye folytán, hogy a mintaoltalmat a maga részére kieszközölte és annak előnyeit élvezte, olyannak tekintendő, mint aki a mintaoltalmat kikötésszerünek, vagy legalább is céljainak megfelelőnek elfogadta. Azon az alapon tehát, hogy a mintaoltalom nem nyújt tökéletes oltalmat, utólag most már kifogást nem tehet. Ezek után azt kellett eldönteni, hogy volt-e alperesnek a találmányból tiszta nyeresége ? E tekin-