A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 26. szám - A beteg igazságügy

102 A dÜü Az osztálysorsjegy vételára nem jelentkezik hitelezettnek, ha az eladó az elöbbeni sorsjegyre esett nyeremény összegét meghaladó értékben küldött sorsjegyeket és a címzett a többletvételárt húzás előtt ki nem fizette. (M. kir. Kúria 101/906. 1907. febr. 28 ) Az igazgatóság egyes tagjainak arról magánúton nyert tudomása, hogy az alkalmazott saját részére kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik, nem jelenti az igazgatóság által képviselt részvénytársaságnak ahhoz való beleegyezését, hogy ez az alkalmazott kereskedelmi ügyletekkel foglalkozhatik. (M kir. Kúria 698 906! sz. 1907. ápr. 30.) A közkereseti társaság feloszlása után a felszámolás a biróság közbenjöttével is megejthető lévén, az ez iránybani eljárás hivatalból meg nem semmisíthető (M. kir. Kúria 888/906. sz. 1907. máj. 2. A mérleg közzétételének hírlapi uton kell történnie akkor is. ha az alapszabály ebben az irányban nem rendelkezik. (Budapest kir. Ítélőtábla 1,095/1907. sz. 1907. máj. 8.) Az a főnök, aki tudomással bir arról, hogy alkalmazottai az ö nevében árukat rendelnek és vesznek át, az igy átvett áruk vételáráért felelős. (M. kir. Kúria 301/906. sz. 1907. ápr. 26) A biztosító társaságnak biztosítási ügyletek szerzésével megbízott ügynöke az ajánlatban foglalt kérdések értelmezése tekintetében minden esetre a biztosító társaság megbízottjának lévén tekintendő, az ajánlatban foglalt valamely kérdés értelme felett a biztositottat megtévesztvén, a biztosító társaság nem hivatkozhatik sikerrel az erre adott válasz valótlansága által elkövetett közlési kötelezettség megsértésére. (M kir. Kúria 1,12^/906. v. sz. 1907. ápr. 3.) A lakás utáni eredménytelen tudakozódás ténye fenforog akkor, ha a közjegyző a váltóóvás tanúsítása szerint elment a város rendőrkapitányi hivatalába, ott a váltó elfogadóját nem találván, az utána való tudakozásra a rendőrkapitány kijelentette, hogy az elfogadó fizetés teljesítése végett nem jelentkezett és a váltóra fedezet nem érkezett. (M. kir. Kúria 452/1906 sz 1907. máj. 8) A váltóeljárás 43 §-ában a perújításra megállapított 3 évi idő a váltóhamisítás iránt folyamatba tett büntető per jogerős befejezéséig szünetel. (M. kir. kúria 736/906. sz. 1907. ápr. 23) A váltóbirtokosi minőség hiányára alapított kifogás a váltóeljárás 23. §-a értelmében a meg nem jelenő váltóadós alperes érdekében is figyelembe veendő. (M. kir. Kúria 83/906. sz. 1907. ápr. 23.) A megvadult lovak a vasút korlátját keresztül törvén és a vasút által elgázoltatván, a vasút az ebből, valamint a kocsin volt személy sérüléséből származott kárért felelős. (M. kir. Kúria 311/907. sz. 1907. márc. 8 ) Bűnügyekben. A vádlott szemeláttára a tulajdonos által az országúton letett és ott felejtett bőrönd eltulajdonítása lopást képez. A dévai kir. törvényszék, mint büntető biróság (1906. évi febr. 14-én, 1,712. sz.). A törvényszék I. r. F.János és II. r. F.Simon vádlottakat, mint a B. T. K. 70. §-a szerinti tettestársakat bűnösöknek mondja ki a B. T. K. 333. §-ába ütköző, a B. T. K. 334. és 336. §-ának 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettében, melyet az által követtek el, hogy Mesztákon község határán 1905. évi október hó 8-án V. Ida utazóbőröndjét együtt feltörték, abból 225 K. értékű ingókat a tulajdonos beleegyezése nélkül azon célból vettek el, hogv azt jogtalanul eltulajdonítsák. Ezért a B. T. K. 340., 341. §-ai alapján a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával a foganatbavételtől számítandó nyolc-nyolc havi börtönbüntetésre és három-három évi hivatalvesztésre és politikai jogaiknak ugyanily tartamú felfüggesztésére itéli. indokok: Közvádló vádat emelt vádlottak, mint tettestársak ellen a B. T. K. 333-ába ütköző, a 334. és 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás büntette miatt azért, mert vádlottak Mesztákon község határán 1905. évi október hó §-án V. Ida bezárt uti bőröndjét feltörték s abból 225 K. ingókat a tulajdonos beleegyezése nélkül azon célból vettek el, hogy azokat jogtalanul eltulajdonítsák. Vádlottak a főtárgyaláson beismerték, hogy sértett tulajdonát képező ruhanemüeket a bőröndből kiszedve zsákba rakva találták meg náluk, de azzal védekeztek, hogy ők a ruhanemüeket ellopni nem akarták, ugyanis a bőröndöt az uton találták, s minthogy lóháton voltak, felvették a bőröndöt a lóra s tovább mentek, de útközben a bőrönd leesett s a zár felnyílt, ekkor a ruhanemüeket a bőröndből kiszedték, a zsákba rakták, a bőröndöt pedig eldobták. Nem volt szándékuk a ruhanemüeket megtartani, hanem azt át akarták adni, mint talált dolgot a Mesztákon község elöljáróságának, de mielőtt Mesztákonra értek volna, sértett emberei beérték őket s a ruhanemüeket tőlük elvették ; azzal védekeztek, hogy az alkalommal ittasak voltak. Vádlottak védekezését a főtárgyaláson kihallgatott V. Ida sértett és B. Gozu egybehangzó esküvel megerősitett vallomása megcáfolja, mert a tanuk vallomása szerint vádlottak hosszabb ideig a sértett szekere után lovagoltak s midőn sértett megállotthogy a szekér ülését megigazítsák, vádlottak is megállottak, beszélgeUek sértettel s annak fuvarosával, a fuvarostól szénát is kértek, amit az adott s látták, hogy a fuvaros a bőröndöt a földre tette, mialatt az ülést megigazította. Látták vádlottak azt is, hogy a sértett a bőröndöt az uton felejtette, de a helyett, hogy szóltak volna, a bőröndöt felvették és Mesztákon felé igyekeztek. Ugyanezen tanú vallomása megcáfolja vádlottaknak azon védekezését is, hogy a bőrönd a lóról leesve magától nyilt fel, mert a tanuk vallomása szerint a bőröndöt egy bokorban félredobva feltörve találták s midőn a bőrönd elmaradását észrevették, a vádlottakat üldözőbe vették s csak azért sikerült vádlottakat beérni, mert lovaik nagyon meg voltak terhelve. A törvényszék tekintettel arra, hogy a cselekmény elkövetésének helye Riskulicától, hol vádlottak páünkáztak, két óra járásnyira van, továbbá tekintettel a kihallgatott tanuk vallomására, megállapította a rendelkező részben irt tényállást, ezen tényállás szerint pedig vádlottak cselekménye a B. T. K. 333. §-ába ütköző, 334. §. és336. § ának 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettének tényálladékát kimerítvén, vádlottakat ezen bűncselekményben bűnösöknek mondta ki s bűnösségükkel arányban álló, a rendelkező részben irt büntetéssel büntette meg. A kolozsvári kir. Ítélőtábla (1906. máj. 17-én 1,351. sz.) A törvényszék ítélete helybenhagyatik s azzal egészíttetik ki, hogy vádlottak a bőröndöt sértett birtokából vették el. Indokok: A törvényszék ítélete a tényállás megjelölt kiegészítésével a szabadságvesztés mértékére vonatkozó része indokainál fogva s azért hagyatott helyben, mivel V. Ida sértett és B. Gozu vallomása szerint kétségtelen, hogy vádlottak látták a bőröndnek a földre letételét, mely éppen jelenlétükben történvén, látták és tudomással birtak, hogy a bőröndöt sértett és B. Gozu feledték és hagyták ott, ahonnan ők elvették s azok észrevéve a bőrönd otthagyását, visszatértek s vádlottak már elmenekülni igyekeztek, a feltört bőröndöt eldobva, az abból kivett tárgyakkal. Ezeknél fogva sértett birtoklását megszűntnek s a dolgokat elveszettnek és találtnak tekinteni vádlottaknak alapos okuk nem volt és nem is lehet, mikor azokat jogtalanul eltulajdonítás céljából felvették és azzal elmenekülni igyekeztek s bizonyítottnak volt veendő, hogy azt sértett birtokából annak beleegyezése nélkül vették el, miért is a védelem azon álláspontja, hogy vádlottak a B. T. K. 365. §-a szerinti jogtalan elsajátítás vétségét és nem lopást követtek cl, helyesnek elfogadható nem volt. A m. kir. Kúria (1907. évi jun. 7-én, 504) a közvédő semmisségi panasza folytán : semmisségi panasznak a B. P. 385. §-ának 1. a) pontjára alapított része visszautasittatik, annak ugyanazon szakasz 1. a) pontjára fektetett része pedig elutasittatik. Indokok: A közvédő a tábla ítélete ellen a B. P. 385. §-ának 1. a) és a) pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt, mert a tábla megállapította, hogy a sértett a vádlottak által elvett bőröndjét az országúton felejtette, az tehát kiesvén a sértett birtokából, a jelen esetben csak elveszett dolog megtalálásáról lehet szó, szerinte tehát nem lehet vádlottak terhére megállapítani a B. T. K. 333. §-ában meghatározott lopás tényálladékát. A semmisségi panasznak a B. P. 385. §-ának 1. b) pontjára fektetett része pedig, mint alaptalan, a B. P. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében azért volt elutasitandó, mert a tábla nem alkalmazta tévesen a B. T. K.-nek megfelelő rendelkezését abban a kérdésben, hogy a vádlottak terhére rótt cselekményt a B. T. K.-nek melyik rendelkezése szerint kell minősíteni. A tábla által valónak elfogadott s a B. P. 437. §-ának 1. bekezdése értelmében a Kúria határozatánál is alapul veendő tényállás szerint ugyanis a vádlottak látták, midőn B. Gozu fuvaros a kocsiján utazó V. Ida sértettnek bezárt bőröndjét a kocsiról az útra tette le: a kocsiülés megigazitása után V. Ida sértettel tovább hajván, azt ott felejtette. A vádlottak tehát tudták, hogy az a bőrönd kinek a birtokához tartozik s a dolog természeténél fogva azt is tudniok kellett, hogy amint a kocsin ülők észreveszik a bőrönd hiányát, azért rögtön vissza fognak térni. A valónak elfogadott tényállás szerint ez igy is történt, mert V. Ida a fuvarosával csakhamar vissza is tért, ez alatt azonban vádlottak a szóban forgó bezárt bőröndöt az útról elvették, feltörték, belőle a sértett 225 K. értékű ingóságait kivették, zsákba rakták s a bőröndöt eldobva, az abból kiszedett ingóságokat magukkal vitték s a bőröndért visszatért sértett s illetve ennek fuvarosa elől elmenekülni igyekeztek, de ez által utolérettek. Ily körülmények között a szóban forgó bőröndöt nem lehet elvesztett dolognak tekinteni s igazoltan nem lehet azt mondani, hogy az a bezárt bőrönd, illetve az abban volt ingóságok kiestek sértett birtokából, mert a sértett tudta, hogy hol hagyta el a bőröndjét s azért amint a hiányát észrevette, nyomban vissza is tért. Abból a körülményből tehát, hogy a vádlottak tudták, hogy ki hagyta ott azt a bőröndöt, ahonnan ők azt elvették s azt mégis feltörték, belőle a sértett ingóságait kiszedve, ezekkel a bőröndjéért visszatérő sértett elől elmenekülni igyekeztek, nyilvánvaló, hogy vádlottak a sértett bőröndjét nem mint elvesztett dolgot találták meg, hanem azt, mint reájuk nézve idegen ingó dolgot V. Ida sértett birtokából és pedig a valónak elfogadott tényállás szerint ennek a beleegyezése nélkül abból a célból vették