A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 26. szám - A beteg igazságügy

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 26. számához. Budapest, 1907. június 30. Kereskedelmi, csőd- és válíó-ügyekben. A biztosított bármikor követelheti, hogy a biztosító a kötvényt kiegészítő megállapodásokról szabályszerű kötvényfüggeléket állítson ki, ez a kérelem nem válik tárgytalanná azáltal, hogy a biztosító a megállapodások érvényét a perben elismerte. A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1904. december hó 14-én, 91,639. sz.) kimondja, hogy a keresetnek a C) és D) alatti kötvény-függelékekre vonatkozó része tárgytalan. Indokok: . . . Felperes kérte, hogy köteleztessék alperes arra, hogy a C) és D) alatti kötvény-függelékeket az A) és B) a. kötvényeket aláiró igazgatók aláírásával ellátva állítsa ki felperes számára. Minthogy azonban alperes viszonválaszában elismerte, hogy a C) és D) alatti ránézve jelenlegi formájában is kötelező, felperes eme kérelme tárgytalanná vált. Alperes a C) alatti szerint kötelezettséget vállal arra, hogy felperes az A) alatti kötvény szerint befizetett 10,500 K ellenében a biztosítás lejártakor legalább 16,000 K-át fog kapni. Minthogy azonban a fentebb előadottak szerint ugy a felperes által fizetendő, valamint a felperesnek jutandó összeg nem koronában, hanem frankban teljesítendő, a dolog természetéből következik, hogy az A) alatti kötvénynek csak kiegészítő részét képező C) alatti okiratban emiitett 16,000 sz. alatt nem korona, hanem szintén frank értendő és így alperes csak arra lesz kötelezve, hogy felperesnek a kötvény lejaratakor legalább 16,000 frankot fizessen. A budapesti kir. ítélőtábla (19 J5. szeptember 6-án, 548. sz.) az elsőbiróság ítéletét következőkép változtatja meg: az alperest végrehajtás terhével kötelezi (1881 : LX. t.-c. 222. §-a), hogy a D) alatti levéllel egyező és a C) alatti levélnek megfelelő, csakhogy nem 16,000 K-ról, hanem 16,000 frankról szóló, a «le Conservateur» életbiztosító részvénytársaság magyarországi igazgatóságának cégjegyzésre jogosult képviselője és a párisi vezérigazgatóság vezérigazgatója és egyik igazgatótanácsosa által aláirott kötvényfüggelékeket a felperesnek 15 nap alatt adjon át. Indokok: A felperes keresetében azt adta elő, hogy az ott említett biztosításokat az alperes társaság a C) és D) alatti levelekben foglalt kikötése mellett vállalta el és igy már a szerződések megkötése által kötelezte magát arra, hogy a felperesnek, ha 1916. évi december hó 3l-én életben lesz, legalább 16,000 K biztosítási összeget fizet, ha pedig a felperes korábban halna el, a felvett dijaknak kétszeres összegét fizeti meg a kedvezményezett örökösöknek. Az alperes a G) alatti levélből kitünőleg, de még az elleniratban is tagadta, hogy a C) és D) alatti nyilatkozatok, melyeknek kiállítója B. J., cégjegyzésre jogosítva nincs, a társaságot kötelezik. Ezzel szemben pedig a felperes a válaszban is kereseti álláspontjához ragaszkodott, határozottan állitotta, hogy ajánlatait a társaság ugy fogadta el, amint tétetett, nem vitatta tehát azt, hogy a biztosítási ügyletek a szerződő felek akaratmegegyezésének hiánya miatt létre nem jöttek volna, hanem fenntartotta kereseti kérelmét, mely elsősorban arra irányul, hogy az alperes a C) és D) alatti levelek tartalmának megfelelő kötvényfüggelékek kiállítására köteleztessék. A kötvényfüggelék magával a kötvénynyel mindenben egy tekintet alá esik. Midőn tehát az alperes a viszonválaszban elismerte, hogy az A) és B) alatti kötvényekkel egyidejűleg kelt C) és D) alatti nyilatkozatok már kiállításuk idejétől fogva a társaságot kötelezi, a felperes pedig végiratot nem adván, erre észrevételt nem tett, világos kifejezésre jutott a felperes feleknek abbeli megegyezése, hogy a biztosítási szerződések az Aj—D) alatti okiratok kiállításával a felperes által előadott feltételek mellett jogérvényesen és véglegesen létrejöttek. Az alperes elismerése azonban a kötvényfüggelékek kiállítását célzó kereseti kérelmet nem teszi tárgytalanná, hanem arra vezet, hogy ennek hely adassék. Mert a K. T. 469. §-ának az 500. §. szerint életbiztosítási ügyletekre is kiterjedő rendelkezése értelmében a szerződő fél követelheti, hogy neki a biztosító kötvényt állítson ki, a dolog természetéből pedig következik, hogy a kötvény szövegének meg kell egyeznie a szerződés tartalmával és hogy a kötvény a biztosító társaság nevében oly személy részéről állítandó ki, akinek képviseleti joga a cégjegyzékből kitűnvén, vitássá nem tehető. De jogos felperesnek az a követelése is, hogy a kötvényfüggeléket nemcsak a magyarországi igazgatóság képviselője, hanem a párisi vezérigazgató és a párisi igazgatótanács egy tagja írják alá, mert az A) és B) alatti kötvények is ily módon állíttattak ki és mert különben kételyek és nehézségek merülhetnének fel arra nézve, hogy a felperes ne csak a magyarországi igazgatóság, hanem a párisi intézet ellen is érvényesítse a biztosítási szerződésekből eredő igényét és az alperesnek nemcsak magyarországi, hanem külföldi vagyonából is kielégíthesse magát. A K. T. 487. g-ára pedig az alperes nem hivatkozhatik sikerrel, mert a biztositónak a kötvény kiállítását tárgyazó kötelezettsége a szerződés egész tartalma alatt fennáll s ugy arra nézve az elévülés a biztosítási idő eltelte előtt nem kezdődik, de ha további időpottól számitható volna is, a fenforgó esetben be nem fejeztetett, azért, mert a csatolt levelezés bizonysága szerint e tárgyban folyamatban volt alkudozások után az alperes csak 1903. szeptember hó 7-én kelt L) alatti levelével tagadta meg a kötvény-függelékek kiállítását, a felperes már ugyanaz évi szeptember 16-án adta be keresetét. Minthogy azonban a felperes keresetének részbeli módosítása mellett attól a kérelemtől, hogy az alperes oly kötvények kiadására köteleztessék, amelyekben a fizetendő díjösszegek az A) és B) alattiakban kitett 10,500 és 1,49471 frank helyett ugyanannyi koronában volnának megállapitandók, a felebbezésben elállott, ami azt jelenti, hogy az ügyletek hatályának fentartása esetében a felperes most már nem korona, hanem frank értékben kívánja a díjfizetést teljesíteni s minthogy ehhez képest felperes a már kifizetett részletnek is a frank és a korona számítás között mutatkozó különbözetét visszaköveteli, ennélfogva az A) alatti kötvényhez tartozó, de a C) alatti levélnek egyébként megfelelő függelék is nem 16,000 K-ról, hanem 16,000 frankról állítandó ki. A már kifejtettek folyományakép a felperest azzal a kérelmével, hogy az A) és B) alatti kötvényekben foglalt ügyletek hatálytalanoknak nyilváníttassanak, el kellett utasítani, mert a feleknek szerződést alkotó megegyezése már az A)—D) alatti okiratok kiállítása által létrejött, a kötvény kiállítása pedig a K. T. 468., 469., 473. és 506. §§-ainak egybevetéséből kitünőleg a biztosítási ügyletnek nem érvényességi kelléke, hanem a biztositónak az érvényesen megkötött szerződésből kifolyó kötelezettsége. Ha tehát a biztosító e kötelezettségének eleget nem tesz, mulasztásának következménye csak az, hogy a törvényes kényszereszközökkel annak teljesítésére szorittassék, de a biztosító késedelme nem jogosítja fel a másik felet arra, hogy a szerződéstől elálljon. A felperes tehát nem követelheti vissza az alperes részére fizetett összegnek azt a részét, mely az A) és B) alatti kötvényekben meghatározott díjnak — az illetékeket is ide értve — megfelel, az azt meghaladó mennyiség szerint nem vitás részösszeg azonban a késedelmi kamattal együtt visszajár, mert a felperes azt tartozatlanul fizette, mert az alperes annak megtérítésére késznek nyilatkozott és mert a kereseti kérelem, mely az egész díj visszafizetésére irányul, a különbözeti részösszeget is felöleli. A m. kir. Kúria (1907. jan. 30-án 1905. évi 1,605. v. sz.) a másodbiróság ítéletét a végrehajtási törvény 222. §-ára való hivatkozás mellőzésével és azzal a módosítással hagyja helyben, hogy ha alperes a C) és D) alatti leveleknek korona helyett frankokról szóló, egyébként teljesen megfelelő kötvényfüggelékeket szabályszerűen aláírva felperesnek a kitűzött határidő alatt át nem adná, abban az esetben az alperes részéről a 110,906. számú kötvényhez függelékként 1902. június hó 16-án felpereshez intézett és a perhez C-/. alatt csatolt levél tartalma: * Kívánságára szívesen jelentjük ki Önnek ez uton is, hogy mi kötelezettséget vállalunk arra nézve, hogy az általunk 1902. június hó 16-án kiállított és a párisi vezérigazgatóságunk által aláirt 110,906. sz. kötvénye után, feltéve, hogy ezen biztosítási kötvénye annak lejáratakor alapszabályaink értelmében érvényben lesz, mi Önnek az Ön által teljesített 10,500 frank (és nem korona) túlélési befizetéseért legalább is 16,000 frankot (és nem koronát) fogunk fizetni. Megjegyezzük azonban ehelyütt is, hogy társaságunk fennállása óta, vagyis 1844. év óta eddigi vagyonfelosztásaink átlag mindenkor nagyobb quotákat eredményeztek feleinknek. Amidőn még tisztelettel azt jegyezzük meg, hogy ezen hivatalos levelünk fenti kötvényhez függelékül szolgál . . .» továbbá a szintén alperes részéről a 110,956. számú kötvényhez függelékként 1902. június hó 16-án felpereshez intézett és a perhez D'/. alatt csatolt levél következő tartalma : . . . (ugyanaz mint az előbbi) . . . fognak kötelezőknek tekintetni. Indokok: Amennyiben alperes okiratkiállitási és átadási kötelezettségének a kitűzött határidő alatt eleget nem tesz, ennek következése csak az lehet, hogy a kiállítandó okiratok bíróilag megállapított tartalma bíróilag kötelező erejűnek kimondassák. Ebben az irányban tett módosítással és ebből folyólag a vht. tv. 222. §-ára hivatkozás mellőzésével, a másodbiróság ítélete indokai alapján volt helybenhagyandó.