A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 26. szám - A korlátolt felelősségű társaság. Az utólagos befizetésekről. 3. [r.]

A JOG 205 amelyben a bűntettes élt, de nem tagadható a fölötte ural- I kodó befolyásoknak és a bűntettes szervezetének a hatása sem.» Miért ne volna megengedhető a büntetés individualizációjának ezen uj alkalmazása? Annak a francia jogrendszerbe való bevezetésével, a törvényhozó semmiféle elvet se sértene meg; egyszerűen az 1832. évi reform által megkezdett uton haladna tovább. Már abban az időben is megvolt a büntető törvényhozásnak ugyanazon hibája, amit a jelenben is tapasztalhatunk: szövege érintetlenül marad; rideg absztrakciói is, kormányzás nélkül, továbbra is uralkodnak. «E hiba ellen, — mondja Rossi — az irók is régóta panaszkodnak s a törvényhozók is alig védelmezhetik azt s az esküdtbiróságok mégis annak az alapján Ítélkeznek.)) Az esküdtszékek már több íölmentéssel tiltakoztak az 1810. évi kódex túlzott szigorúságai ellen. Nem csodálkozhatunk ezen, ha meggondoljuk, hogy a mezei, erdei és vizi lopást a kódex fegyházzal büntette, holott azoknak a tetteseit napjainkban legfeljebb minimális fogházbüntetéssel, avagy talán a Bá'enger-töxvény alkalmazásával büntetnék ! Nos, miután, a hivatalos statisztikák szerint, a jelenlegi helyzet hasonló, az orvosszernek is ugyanannak kell lennie. A valóság aZj hogy sokan félnek az erős repressziótól. Semmi sem mutatja ezt jobban, mint az esküdtszéknek -az igen enyhe büntetések iránt való előszeretete. És igy joggal föltehetjük, hogy az esküdtszék, ha kevésbbé keskeny határok között mozoghat, bizonyára szivesen le fog mondani amaz enyhe büntetéseknek az alkalmazásáról, amelyeknek a hatása igen sokszor kétes és bizonyára nem fog elzárkózni bizonyos bűncselekményeknek az erélyesebb repressziójától s alighanem okosan fog bánni tudni enyhitési jogával. Előre állithatjuk, hogy ha az esküdtek uj törvény szerint enyhébben fogják büntetni bizonyos házi lopásoknak a tetteseit, ugy bizonyára kérlelhetetlenek lesznek a szokásos tolvajok iránt, azok iránt, akikre nézve a fogház csupán foglalkozási — kockázat. Ugyanígy, igen enyhitő körülményeket fognak megállap'tani sokszor a pénzhamisítók bizonyos fajára, vagyis azon szegény ördögökre nézve, akik csavargásuk üres óráiban, eredmény nélkül és primitív eszközökkel próbálták utánozni az ércpénzt, ellenben bizonyos, hogy az esküdtszék kérlelhetetlen lesz azok iránt, akik a pénzhamisítás mesterségét iparszerüleg űzték s akik igazán megtámadták az állam hitelét. Végül az is bizonyos, hogy ha az esküdtek verdiktje folytán a bíróság egy évnél rövidebb tartamú szabadságvesztés-büntetési fog majd kimondani azon tanulatlan parasztra, aki valamely kisebb adósságától való megszabadulás céljából esetlen és rögtön felismerhető pecsétet készített, ugy kíméletlen lesz azon ügyes vállalkozókkal szemben, akik machinációikkal annyi hamisítást és csalást követnek el. * Bíróságaink, fájdalom, ez időszerint a szerződéseknek nem a szellemébe hatolnak be, hanem rendszerint azoknak csupán szószerinti szövegéhez ragaszkodnak. Szabad mérlegelési joguk dacára — talán a jogi talaj bizonytalansága okából is — elzárkóznak az elől, hogy a bilaterális szerződésben az egyik szerződő fél: kötelezettségei mellett — némi jogokra is tarthat igényt. Elzárkóznak az elől, hogy a színházi szerződés nem a chablonos adás-vevési, csere stb. szerződések módjára szó- és betüszerint magyarázandó, hanem hogy itt a szellemi cél, a művészeti érdek is nagy szerepet játszik és figyelembe veendő. Ok csupán a szerződést látják maguk előtt és keveset törődnek avval, hogy a testnek még lélek is kölcsönzendő a célból, hogy életképes legyen. Eleget vélnek tenni jogi meggyőződésüknek, ha a «contractus contrahentibus legem ponunt» és a «volenti non fit injuria» jogelvére hivatkoznak. De elfelejtik, hogy a színész szerződése megkötésénél, — már a tulprodukció folytán is, — kényszerhelyzetben van és hogy az állam kötelessége : a gyengébbet oltalmába venni. Ha tudták a kereskedők és segédeik, a munkaadó és munkás, a gazda és cselédje közti visszonyt törvényesen szabályozni, — miért hivatkoznak éppen itten a szerződési szabadságra? Tulnagy a két szerződő fél közti külömbség, semhogy a gyengébbik a törvény oltalmába ne vétessék, jogellenes kikötések bírói figyelmen kívül ne hagyassanak. De ez mind még csak a jövő zenéje ! Kevés sikert várunk tehát manapság az erre irányuló keresettől és mégis helyén valónak látjuk, hogy az ilyen per megindittassék és minden törvényes fórumon keresztül vezettessék, hogy felsőbíróságaink e kérdésben — kellő informatió után — állást foglalhassanak és dönthessenek. Mi a kereset ezen jogalapját teljesen jogosnak és bíróilag érvényesíthetőnek tartjuk. Rcvai Lajos dr. (Folytatása következik.) Ily módon jöhetne létre — legalább is nagyobb részben az esküdtszék és a biróság között oly nagyon óhajtandó összhang. Igaza van a mondásnak, amely szerint: «a hivatásos bírónak, — bármily kitűnő erő legyen is, — hogy józanul ítélhessen, szüksége van arra, hogy összhangban legyen az j általános fölfogással s hogy téveszsze el szem elől az erkölcsiség azon közép és népies fogalmát, amelynek esküdtekkel való munkálkodásban kell megnyilvánulnia.11) Tehát az általános tudatnak érdeklődnie kell a minden egyes bűntettre alkalmazható büntetésnek a meghatározása iránt s a bűnvádi eljárási kódex megsértené az emberi természetet, ha az esküdteknek elsőrendű kötelességükként szabná elő, hogy a bűnösségre vonatkozó véleményük formulázásakar merő abstrakciót végezzenek. Az esküdtszék már 1832-ben diadalt aratott, midőn a törvény kimondotta, hogy az esküdtek határozatával a biróság döntésének összhangban kell lennie. De az esküdtszék nem akart megmaradni ennél a győzelemnél, hanem a birói s az esküdtbirói funkciók teljes fúziójára törekedett. így már Bérenger is indítványozta, hogy adják meg az esküdtszéknek a letartóztatás kérdésében való határozathozatal jogát s a kamara el is fogadta ama javaslatát, amely szerint az esküdtszék a büntetés kiszabására is egyenes jogosultsággal bír.16) Nagy vakmerőség volna megjósolnunk, hogy minő kö vetkezményei lesznek eme súlyos újítási kísérleteknek. Azonban, anélkül, hogy koránérett formulákkal állanánk elő, szinte bizonyosnak látszik, hogy az 1832-ben megkezdődött fejlődés szükséges határaként létre fog jönni az esküdtszéknek oly módon való átformálása, amelyben az elnök, aki az esküdtek között ül, részt fog juttatni ezeknek a saját gazdag tapasztalataiból, meg fogja jelölni nekik hatáskörüknek a vonalait, fölvilágosítja őket a büntetések precíz tartamáról, a vizsgálati fogság és a föltételes szabadon bocsátás jelentőségéről s útmutatással szolgál elhatározásukhoz. Vájjon a hagyomány iránti tiszteletünk rábirhat-e bennünket arra, hogy félelemmel tekintsünk jogszokásainknak mélyre hatóbb módosítása elé? Részemről azt gondolom, hogy a társadalmi igazság leghatalmasabb szerve, ha ekként megújhodik, egyszersmind tökéletesedni is fog s ki fogja érdemelni a rokonszenvét az egész nemzetnek, amely meg fog bizni a döntéseiben, amelyek elnézők lesznek az elsőizben bűnözők iránt, de melyek kérlelhetetlen szigorúsággal fogják üldözni a szokásos bűntetteseket s az emberiséget föllázitó bűntetteket. Vájjon hihető-e, hogy a bűntettes nem fog félni az esküdtbiróságtól, amely az összes polgárság nevében s nem oly önkényesen fog határozni fölöttük, mint a régi korszak birái, hanem a törvény által meghatározott módon s a törvény leghivatottabb képviselőjének a közreműködése mellett fog irgalmat gyakorolni és szigort alkalmazni ? Korunk esküdtszéki intézményének egyik hibája abban rejlik, hogy az esküdtek egyes ülésszakokra nem tudnak kellően előkészülni. Azonban minden francia, aki esküdtnek hivatott be, már az iskolában tudatában volt eme polgári kötelességének. Az elnöknek résztvétele biztosítani fogja eme kötelességnek a pontos teljesítését. Sok félreértésnek, sok határozatlan verdiktnek fogja ez elejét venni s a verdikteket összhangzatba fogja hozni a törvénynyel. Mily fölemelő látvány, midőn a nemzet, önmagát védelmezve, mindenki szabadságát védi, gyöngeség és minden fölösleges szigorúság nélkül! Egy pillanatig sem hiszszük, hogy az említett reform a bűntett megszűnését fogja eredményezni. Mindazonáltal napjainkban heves küzdelem folyik a bűntett ellen; a preventív eszközök, a jótékony nevelési és oktatási intézmények, a nyomor és a bűn elleni küzdelemben mindnyájan erős fegyverek a büntettek számának a a csökkentésére. Bizonyára illúzió volna azt gondolnunk, hogy mindez teljesen széttöri a bűntett bilincseit. Idővel a törvény fejlesztése fogja megoldani e problémát. S ekkor, minden ünnepélyes birói határozat kihirdetése után a pillanatra megzavart emberiség folytatni fogja diadalmas útját ama fénylő pont felé, ahol az abszolút igazságosság ragyogása látszik. A korlátolt felelősségű társaság. Irta IGNOTUS, NYITRÁN. | ÍV. Az utólagos befizetésekről. Az utólagos befizetés követelhetésének többféle esete fordulhat elő. A legáltalánosabb és legközelebb fekvő azon eset, midőn •*) J. Cruppi: «La Cour 'd assises » 15j Bérenger már emiitett (402. számú) indítványa. Lagasse képviselő indítványa. (1890-ben, 2,025. st. 159. 1.)