A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 25. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 11. [r.]

A J /Az angol alsóház küzdelme a parlamentarizmusért. Irta REICH PÉTER KORNÉL Budapest. (Folytatás.) A conventben felolvasták a bilit, mely szerint parliamentté alakultnak jelenti ki magát, ezt el is fogadták, bár a toryk visszaélésről panaszkodtak a miatt. Bármily nagy volt ezúttal a vita, mégis jellemző, hogy a törvényt és a bevett szokásokat menynyire tiszteli az a testület, mely Angliában mindenható. Aza bili, mely a conventek parliamentté változtatta, egy záradékot tartalmazott, mely szerint március elsején tul senki sem maradhat a a parliamentnet (tehát ugy az alsó, mint a lordok házának) tagja, aki nem teszi le a hűségesküt az uj királyi párnak. A többség letette az esküt, amelylyel a II. Jakab hivei reményüket vesztették, hogy uruk ismét visszatérhessen. Az alsóházban négyszáz tag esküdött fel március másodikán. A forradalom azzal, hogy a fejedelem és a parliamentnek egymáshoz való viszonyát megváltoztatta, megváltoztatta egyszersmind a hadsereg és a nemzet közötti feszült viszonyt is. Az alsóházra támaszkodott a király, a hadsereg pedig a királyra s igy lehetetlenség, hogy egyetértés ne jött volna létre. Bármennyire ellenazték eddig az állandó hadsereg eszméjét, most az alsóház is saját hatalmát védendő engedett s kimondotta, hogy bár eddig nem létezett állandó hadsereg és haditörvényszék, — tekintve az államot fenyegető legvégső veszélyeket, aki a korona szolgálatába fizetésért be van sorozva, halálos büntetés vagy egy hadi törvényszék által elégségesnek tartandó csekélebb büntetés terhe alatt zászlaját el nem hagyhatja s az engedelmességet meg nem tagadhatja. Ezt a törvényt csak hat hónapi időtartamra hozták. Ezzel a parliamentben az első lépést tették meg, mely az állam biztosságára nézve elkerülhetetlen volt. A hat hónap letelt, de a külveszély még tartott, ez többizbe meghosszabbíttatván, lassanként megszokták az állandó hadsereg és haditörvényszék nevét is. Ez ismét az angol liberalismust bizonyítja, hisz emlékezzünk csak, a Bili of Rightsben béke idejében a hadsereg tartása ellen foglalnak állást s most dacára, hogy csak névleges a külveszély, a haza biztonsága miatt beleegyeznek a törvény nyilván szándékos meghosszabbításába. A suprematiai eskü formájának és módjának megváltoztatása az alsóházban tárgyalás alá vétetvén, kérdés merült fel, vájjon a parliamentnek van-e joga a püspököket hivatalvesztés terhe alatt kényszeríteni a suprematiai eskü letételére. Dacára a bibliából és történetből vett idézeteknek és szónoklatoknak, az alsóház kijelentette, hogy: ha Salamon király nem is vetett ki főpapot a hivatalából, tekintve, hogy Erzsébet királynő tizennégy főpapot megfosztott attól, s tekintve, hogy Erzsébet királynőnek, sem / 'Uniósnak több joga nem lehet mint van a parliamentnek, — kimondotta, hogy igenis az ő hatalma püspökökre is kiterjed. Az esküt megállapító bill-t a felsőház is változtatás nélkül elfogadta. II. Jakab XIV. Lajos támogatásával Írországba száll, ott parliamentet hiv egybe. Áz ir alsóház tagjai, kik Írország felszabadítását, esetleg francia gyarmattá való alakítását kívánták, azon dolgoztak, hogy II. Jakab számára Londont is meghódítsák. 1689-ben Vilmos és Mária az esküt Skotiára vonatkozólag skót bevett szokás szerint tette le, amely az irek és II. Jakab mozgalmát nyengiti. Hiába Montgomery elpártolása és szervezkedése a király ellen, hiába skót celták fellázadása, az edinburghi parliament nem volt elég erős, hogy Vilmosra oly nyomást gyakoroljon, mint gyakorolt Károlyra a westminsteri parliament, bár az ottani parliament állhatatosan megtagadta a subsidiumot, nagyobb zavart nem idéz elő. A westminsteri parliament mindható, az támogatta az általa meghívott királyt, már csak azért is, mert a conventet Vilmos hivta össze s ez a convent volt az, mely parliamentté alakult át rövid idő alatt. Vilmos ezt tudta s minthogy alsóháza (westminsteri) két hetenkint oly összeget kapott, melyet Skoliából egész év alatt, nem akart ott is, miként az íreknek példát statuálni, hanem kétségtelen királyi praerogativái mögé bujt s várta türelmesen a fejleményeket.1) Az alsóház egyetértelmüleg határozta el, hogy a királyt támogatja Irland visszahóditásában. Érdekes, hogy a Bili of Rights-ben Bűmet oly intézkedéseket vétetett fel, mely az angol szabadelvüséggei homlokegyenest ellenkezett, de amelynek felvételét a vallásháborúk szülte ellenségeskedés érthetővé tesz. Ugyanis királyi herceg a trónra képtelen lesz, ha pápista nőt vesz el, ha pedig ugyanezt teszi a király, ugy a suprematiai eskü letételét az alattvalók megtagadhatják. A whigek pedig kezdték fejüket veszíteni a többségben, — már a praeseriptiót akarják az alsóházzal elfogadtatni, az összes toryk ellen. A toryk annyira tömörültek, hogy jónak látták a javaslatot egyelőre bizottsági tárgyalás alá bocsátani, mert mégis soknak az a véleménye, hogy az alsóház nem sújthat mindenkit csak azért, mert tory, anélkül, hogy tudná azok bűnösségét vagy ártatlanságát. Talán legszomorúbb időket élte az alsóház komoly eleme, mert nélkülözte a ház az egykori komolyságot és az elnöki szék tekintélyét. A toryk elleni javaslatot elvetették. A toryk ekkor a közbocsánati bili hozását sürgették, mely a whigek többsége miatt nem került tárgyalás alá. Nehéz dolog elzárkózni Anglia alsóházának a parliamenta') M a c a u 1 a y i. m. III. 388. OG 199 nzmus érdekében kifejtett harcában az akkori vérengzések elöl ; mily vérlázító, hamis tanuzások alapján történtek százszámra a halálra ítélések és kivégzések, melyeket az uj aera emberei vérszomjukban elkövettek, maga Macaulay mondja, hogy nehéz igazságos kritikát hozni felettük s nehéz az alsóház beleegyezését megérteni. Vilmosnak terhére kezdett lenni a korona, a torykat pártfogolva az alsóház a toryk megbüntetését százkilencven szavazattal százhetvenhárom ellen fogadta el. Az irek felkelése izzó parázs volt, a levegőben izgatott elégedetlenség szélvésze kezdett száguldani, valaminek történnie kell az alsóházban. Vilmos elhatározta, hogy lemond s Hollandiába tér vissza, neje, Mária kormányozzon továbbra is Angliában. Erre nem számított az alsóház, érezte a következmények súlyát, tudta, hogy a toryk térnek majd vissza s kezdődik a végnélküli mészárlás. Vilmos végre azt határozta el, hogy Irland megfékezésére átveszi a főparancsnokságot. Január huszonhetedikén a fekete bottal kopogtattak az alsóház ajtaján, az elnök a tagokkal átment a lordok házába. Ott a király bejelentette Irlandba utazását s elnapolta a parliamentet. A toryk tudták, hogy a királynak : «most pedig célszerűnek látom végét vetni a jelen ülésszaknak» kifejezései a parliament feloszlatását fogja maga után vonni. Vilmos elhatározta a whigek mindenkori megfékezését. A feloszlatás megtörtént, uj választások elrendeltettek. A választási névjegyzékek — ekkor először — nyomtatásban jelennek meg s osztattak szét a választó testületekben. Kitűnt, hogy a közvélemény egy év alatt átalakult. Nyilvánvalóvá vált, hogy a whigek erőszakosság miatt népszerűtlenekké váltak s a tory többság kerül a parliamentbe. A király a közigazgatás minden ágában oly változásokat tett, melyek az uj választások által a parliamentben előidézendő változásoknak megfeleltek. A régi fejedelmek alatt az alsóház nem foglalkozott a beligazgatás ügyeivel. A ház elnöke nem engedte az alsóházi tagoknak az állam ügyeibe való beavatkozást. Ezen ugy segítettek magukon, hogy a titokban tartották tanácskozásaikat s ez nem került a falakon kivül, legalább gyakran nem. Ez azonban idők folytán megváltozott, az alsóház most a legfőbb hatóság lett az államban, mely egyedül a nemzetnek felelős, a parlamentárizmus áthatotta a nemzetet. Minden javaslat, határozat és elejtett szó a nyilvánosság kritikája alá került s minden tag igyekezett a közvéleményt maga ellen nem fellázítani s választókerületének bizalmát továbbra is fenntartani. A ház tagjait nem lehet többé kérdőre vonni a házban mondott nyilatkozatáért s szavazatáért, bár a legutóbbi választás megmutatta, hogy a whigek egy része, különösen Londonban azért bukott ki, mert a népszerűtlen megbüntetési bill-re szavazott. Ez azonban nem felelősségre vonás, hanem , egy helytelen eljárás negatív megbüntetése. A parliamentben, minthogy a tagok egyrészt a király haragja ellen védve voltak, másrészt a hűtlen képviselő nem félt a közönségtől sem, — lehetetlenség volt a parliamenti souverainitás emelkedése idejében is, hogy a tagok romlottsága lábra ne kapjon. Továbbá a király ellen védve s a nemzet előtt sem voltak felelősek. A tagok megvásárlása annyit jelentett, mint keresztül vinni azt a népszerű vagy népszerűtlen tervet, mely a király inyére van. Vilmos eleinte undorodott a megvesztegetésektől, de Cáermarthen, a ki gyakorlott e téren, a királyt erre is rávette. Március huszadikán ül össze az uj parliament. Első tárgya az államjövedelem megállapítása, továbbá a civillista, — nem szült valami elkeseredett küzdelmet. Mind a párt, Vilmos is, Mária is engedett. A whigek, hogy a kés éle ne kerüljön torkukra, vagy legalább ne előkészületlenül, azt az indítványt tették, hogy az utóbbi parliament által hozott törvények mind jogerejü törvényeknek nyilváníttatnak. A whigek csodálatosképen kivitték indítványukat, mely ellen óvást tettek a toryk, de ezt elvetették. Az alsóházban az első olvasás után keresztül vitetett. Ez a whigek egyedüli győzelme e parliamenti ülésszak alatt. A felségsértés és honárulás eseteiben való eljárás szabályozására bilit hoztak az alsóházban, mely szerint senkit honárulás miatt elitélni ne lehessen oly tett miatt, melyet perbefogatása előtt három évvel követett el s a perbefogott ügyvéddel védetheti magát és hogy a per tárgyalása előtt tíz nappal a vádlevél másolatban közöltessék vele, azon szabad birtokosok névjegyzékével együtt, akiknek soraiból az esküdtek kiválasztandók lesznek. A bill-t a lordok háza azzal módosítja, hogy a parliament együtt nem létében-') a hazaárulással vádolt peer felett az egész peerség corporatiója Ítéljen. Az alsóház ez ellen erősen kikelt s már ekkor akarja a lordok házát teljes másodrendű factorrá tenni és tette is, amint napjainkban a radicalis Newton a főrendiház gyökeres átalakítására nyújtott be javaslatot. Az alsóházzal szemben a mai fejlett viszonyok között is, korlátozni akarják a lordok házának hatáskörét. Az alsóház heves ellenszegülését az, aki nem tanulmányzta és nem ismeri az akkori politikai viszonyokat, talán nem fogja bírni megérteni. Ugyanis a peerség némely nagy előjoga, melyről ma már szó sincs s annak gyakorlása teljesen feledésbe ment, akkor innoribus volt. A lord teljes kivételt képezett az angol nemzet többi tagjai között, az igazságszolgáltatást más mértékkel szabták a lordra és máskép a többire. Világos tehát, hogy a fentcmlitett perekben a lordok ajabb privilégiumot akartak szente2) Ugyanis a törvényszék kétféle módon állíttatott egybe eddig, aszerint, amint a parliament ülésezett vagy sem. Ha együtt volt az, ugy a felsőház összes tagjai képezték a törvényszéket, ha nem, ugy a főudvarmester tetszése szerint választott ki tizenkét vagy több peert.