A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 25. szám - A felülépitmény végrehajtás alá vonásáról

198 A JOG mást, az átváltoztatást kellő tekintélylyel ejthesse ki a száján a biró. Ezenkívül, a korrekcionális ügyek legnagyobb része nem is képezi előzetes vizsgálatnak a tárgyát s ha már most a közvetlenül az államügyészség, vagy mag ánfél indítványára üldözendő bűntetteknél az átváltoztatást a vádlottnak a bíróság előtti megjelenéséig kell föntartani, ugy ezzel töltünő méltánytalanságot követünk el. (Folyt, köv.) A felülépitmény végrehajtás alá vonásáról. Irta HAMAR GYULA, szakolcai járásbiró. Nagyon gyakori eset, hogy a végrehajtató, mikor máikövetelését veszélyben látja, megmozgat minden követ, hogy a végrehajtást szenvedőn követelését behajthassa. A telekkönyvben már nagyon hátra jutott, s igy csak az ingókból remélhet kielégítést, azért ezeket hajhássza Nem csoda, ha ilyenkor ingónak látja a még oly erősen épült pajtát is s ingónak találja a földdel összefüggő bármily szilárd gazdasági épületet is. A bírósági végrehajtó sok esetben kényszerhelyzetbe jut a végrehaj tatóval szemben s nem mer vele elltnkczni. így gyakran megesik, hogy oly dolgok is ingók módjára lesznek összeírva s elárverelve, melyek tényleg ingatlannak lennének tekintendők, de mert az eljárás ellen senki sem szólalt tel, végérvényes lesz az ily szabálytalan eljárás is. Egy esetet szándékozom ismertetni, melyből elvi kijelentések is kivehetők s mely élénken világítja meg a bíróságok ellentétes felfogását, de még azt is, hogy mennyire bizonytalan némely esetekben a per kimenetele. Egy vidéki ügyvéd egy földmives özvegye ellen vezet végrehajtást. Az özvegynek vagyona nincs. Az, amit birtokol a gazdaságból, az kiskorú gyermekeié, kik a telekkönyvben is tulajdonosokul vannak bekebelezve. A végrehajtató foglalni megy s valami értéket képviselő ingót nem talál, de meghallja, hogy az özvegy gazdálkodik, a gyermekek pajtáját részben ő birtokolja, ezért azután összeiratja a pajtát. A községi elöljáróság tudatja ezt az árvaszékkel, mely nyomban intézkedik is, a kiskorúak részére gondnokokat rendel s utasítja őt, hogy a pajta zár alul való feloldása iránt tegye az igénypert folyamatba. A gondnok ennek a rendeletnek eleget is tesz, de a zárós határidő letelik s igy az árverést már meg nem akadályozhatja. El lett adva a pajta s igy az igényper az elért vételárra irányul. A gondnok által a kiskorúak nevében indított igényperben a végrehajtató alperes azzal érvel, hogy itt nincs igénypernek helye, hanem előterjesztésnek, s tagadta, hogy a lefoglalt és eladott pajta azonos lett volna a kiskorúak nevén vezetett és telekkönyvezett pajtával, miért is a biróság a helyszínén azonosított, s megállapította, hogy a kiskorúaknak tényleg csak egy pajtájuk van s hogy a foglalás alkalmával összeirt s a telekkönyvbe még a telekkönyvek készítése idején felvett pajta azonos. Az igényperben hozott I. bir. ítélet felperes keresetének egyész terjedelmében helyt adott, s a pajtát, illetve annak vételárát zár alul feloldotta, azzal az indokolással, hogy a kiskorúak élhettek volna előterjesztéssel is, de igénykeresetet is jogosítottak voltak indítani, mert a pajta egy hányada tulajdonul őket illeti. Marasztalta a végrehajtatót a költségekben is, mert csak addig látta őt jóhiszemünek, míg azzal nem védekezett, hogy a pajta nem azonos a telekkönyvben felvett pajtával. Módjában állt meggyőződni arról, — még a kereset beadása után is, hogy a pajta azonos-e a telekköny vezettél vagy sem. Végrehajtató ezen I. bir. Ítéletet megfelebbezte. A felebbezési biróság megváltoztatta az I. bir. itéletets a pajta 1/l részére adott helyt a keresetnnk, mig 8/« részre a keresetett elutasította. Megjegyzendő e helyen, hogy a kiskorúak a telekkönyvben csak 9/io8 részben tulajdonosok, de a helyszínén felvett jegyzőkönyvben meg van állapítva az is, hogy a pajtát a végrehajtást szenvedő özvegy gyermekei nevében fele részben birtokolja. Megállapítható az iratokból az is, hogy azok az idegenek, kik a pajta másik tele részét birtokolták, értesítést az egész eljárás folyamán nem kaptak, ugy azok sem, kik a telekkönyv szerint a pajtának 9iVio« részben tulajdonosai. A felebbezési biróság indoka az, hogy a keresetileg igényelt pajta mint ingó dolog lett alperes javára lefoglalva, «hogy pedig ezen pajta tényleg ingó dolgot képez, nyilvánvalóvá teszi azt az, hogy ezen pajta az 1906. november 13-án megtartott árverésen mint ingó dolog lett elárverezve.)) Hogy a pajtának, illetve az elért vételárnak nem 9/io8 részét, hanem egy negyed részét oldotta fel a felebbezési biróság zár alul — annak az az indoka, hogy a íelebbező végrehajtató felebbezésében azt kérte, hogy csak a negyed rész oldassák fel. Az ellen a felebbezési bírósági Ítélet ellen további jogorvoslatnak helye nem levén, a bíróságnak, mint végrehajtási bíróságnak ugy kellett volna utalványozni, hogy negyed részt kiutal a kiskorúaknak, 3/4 részt pedig a végrehajtatónak. A végrehajtási biróság előtt most már két ut állt. Vagy a törvényszék mint felebbezési biróság ítéletét veszi alapul s erre hárítva minden felelősséget utalványoz a II. bir. Ítélet értelmében, vagy megsemmisíti az árverést. Az első esetben jogsérelmük van a telekkönyvi tulajdonosoknak, kik az egész eljárás alatt értesítve nem is lettek, de jogsérelmük van a jelzálogos hitelezőknek is, kik szintén nem kaptak a végrehajtásról értesítést. A másik esetben vélt jogsérelme van a végrehajtatónak, ki pert nyert ugyan, de követelésétől elesik. A végrehajtási biróság az utóbbi eljárást követte, s a végr. törv. 179. §. a) pontja alapján a végrehajtást megsemmisítette, s az elért vételárt az árverési vevőnek visszautalványozta. Ezen végzés ellen a végrehajtató adott be felfolyamodást, de megfolyamodta azt az árverési vevő is. Nem tartozik ugyan szorosan a jogi kérdéshez, de mint kuriosumot kiemelem, hogy a végrehajtató be nem érte azzal, hogy a végzést megfolyamodta, s hogy abban minden felhozhatót felhozott figyelmeztetve a bíróságot arra is, hogy hová lesz az igazság, ha a felebbezési biróság ítéletét az alsó biróság nem respectálja, — de beadott egy «óvásnak» nevezett iratot is, melyben kilá'.ásba helyezi, «hogy a törvény megengedte minden eszközzel sorompóba fog lépni». Saját ügyében valakitől elfogulatlanságot kívánni, nem is nagyon lehet, s igy az adott esetben sem. De azért mégis jellemző, hogy intelligens ember is mennyire meg tud feledkezni az igazságról, ha maga érdekelt az ügyben. Hiszen a tiszta igazság, csak annak a kérdésnek eldöltén fordul meg, hogy a végrehajtás1 szenvedő tulajdonát képezte e a pajta vagy sem ? Ha nem képezte, — mint ahogy azt az igényperben eljáró biróság megállapította, — akkor a végrehajtatónak jogsérelme nincs, mert hiszen ha a vételárból neki jut valami, azt csak a törvény helytelen alkalmazása folytán érhette el. Mig ellenben világos, hogy a kiskorúak és a telekkönyvi tulajdonosok, sőt a jelzálogos hitelezők is jogtalan kárt szenvednek, mert más adósságát — a végrehajtásért szenvedőéért — adták el ingatlanukat, s vették el annak elért vételárát s nekik módjuk sem volt védekezni. A kir. ítélőtábla a megfolyamodott végzést helybenhagyta. Indokaiban kiemeli a tábla, hogy az árverés hivatalból is émegsemmisithető, s hogy ennek útjában nem állhat az ig nyperben hozott ítélet, mivel az a tulajdon kérdését el nem bírálja és a végrehajtási foglalás alul fel vagy fel nem oldás iránti intézkedése csak attól az esettől függőleg bir joghatálylyal, hogy a foganatosított végrehajtási eljárás tényleg jogérvényessé válik. Az elsőbiróság végzése indokainál volt helybenhagyva, melyek közt az is helyet foglal, hogy a pajtát mint ingatlant ingó módjára foglalni nem lehet, s arra a végrehajtási törv. 135. és következő §§. lennének alkalmazandók. A járásbíróság ítéletének és végzésének támogatására kis böngészés után több kúriai ítéletet is találhatnánk, melyekben immár ki van mondva az, hogy a mezőgazdasági birtokon épített magtárak és csűrök még akkor is, ha ezek csak a földön fekvő gerendaalapzattal bírnak, a mezőgazdasági birtok tartozékai. Ki van mondva továbbá az is, hogy az a körülmény, hogy a végrehajtási eljárás ellen a tulajdonos jogorvoslattal nem élt az igénykercsetnek útját ne állja. Továbbá, hogy tartozéknak tekintendő az a dolog, mely a fő dologgal olyan állandó kapcsolatban hozatik, hogy annak céljaira szolgál. És mindennek dacára a fentihez hasonló végrehajtásokat széles ez országban mindenfelé foganatosítanak és valószínűleg jövőben is fognak foganatosítani. Ennek nagyrészt az az oka, hogy a végrehajtató a veszélyeztetett követelés behajtására minden utat-módot igénybe vesz, de részben az is, hogy a végrehajtási törv. 98. §-át lazán vagy helytelenül magyarázzák. Pedig — ugyancsak kevés böngészkedés után — fellelhetők az oly kúriai ítéletek is, melyekben ki van mondva, hogy a 98. §.,ha az abban jelzett kivétel esete fenn nem forog, nem zárja ki a perköltségekre vonatkozó általános szabály, alkalmazását, nevezetesen a S. E. T. 109. §-ának alkalmazását, mely szerint a pervesztes fél — végrehajtásoknál a végrehajtató — az összes költségekben marasztalható.