A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 21. szám - A végrehajtási törvény 174. §-áról - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 10. [r.]

A JOG 87 igazgatóságot nem is illetheti meg az a jog, hogy magát, vagy valamely tagját, a társaság vagyonának megterhelésével olyan javadalmazásban részesítse, ami az alapszabályokban nem foglaltatik vagy közgyűlés utján külön el nem határoztatik. Márpedig a felperes igazgatóvá történt megválasztatása idején és működésének egész tartama alatt érvényben volt 107- alatti alapszabályok 51. §. f) pontja csak azt a jogot adta meg az igazgatóságnak, hogy a szövetkezet tiszta nyereségének 2u/0-a felett saját tetszése szerint határozhasson, s minthogy a pernek e részben némi vitás adatai szerint a közadós szövetkezein ik, a felperes igazgatói működésének egész tartama alatt, nyeresége egyáltalán nem volt, a 2'/- alatti annak az igazgatósági határozatnak, amelyre alapítottan felperes a kereseti követelésnek igazgatói utazási átalány cimén igényelt 600 K-t tevő részét a csődtömeg irányában valódinak kimondatni kéri, jogalkotó hatás nem is tulajdonítható. A kifejtettekből azonban az következik, hogy felperes, aki az alapszabály már hivatkozott ül. §. í) pontjában foglalt rendelkezésre való figyelemmel, igazgatótársaival együtt csupán az ezen alapszabályi intézkedés értelmében, az igazgatóság szabad rendelkezése alá eső társasági tiszta nyereség 2U „-a erejéig részeltethetett volna javadalmazásban azon az alapon, hogy neki az igazgatóság ülésére való utazással kapcsolatos tényleges kiadásai merültek fel, sem tarthat megtérítésre jogszerű igényt, mivel az alapszabály 51. §. f) pontjában az igazgatóság rendelkezésére a tiszta jövedelemből kijelölt 2°/o az igazgatóság tagjaira nézve a vállalkozói nyereség jogi természetével birván, felperes, aki mint igazgató az ügyek törvény- és alapszabályszerü ellátására külön fixfizetés megállapítása nélkül vállalkozott, az ezen vállalkozásával kapcsolatos kiadásának külön megtérítését sem igényelheti. Nincs ugyan kizárva, hogy ott, ahol az alapszabályok vagy közgyűlési határozat szerint az igazgatóság javadalmazását a tiszta jövedelem bizonyos hányada képezné, olyan esetben, midőn az üzletvezetés tiszta nyereséget nem eredményezett, maga a közgyűlés az igazgatóság tagjait szabályszerű határozattal, tevékenységük és ezzel a kapcsolatos kiadásaik fejében egyébként részeltethesse javadalmazásban, de ennek elhatározása csakis a társaság közgyűlésének jogkörébe tartozik. Minthogy ezek szerint a kereseti követelésnek az igazgatói utazási átalány tejében igényelt és alperes által a felszámolási tárgyaláson is kifogásolt 6U0 K.-t tevő része egészben alaptalan : a követelés ezen 60U K.-t tevő része tárgyában az elsőbiróság ítéletének részben helybenhagyásával, részben megváltoztatásával a rendelkező rész értelmében volt határozat hozandó. Az ilyképp teljesen pervesztes felperesnek a felmerült perbeli és felebbezési költségekben történt elmarasztaltatása a prt. 251. §-án alapszik. A m. kir. Kúria (1907. évi február hó 12-én 103. V. szám alatt) következő ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletének azt a rendelkezését, amelylyel felperes kereseti követelésének 150 K-t meghaladó részével elutasittatott, helybenhagyja; azt a rendelkezését azonban melylyel felperes követelésének az elsőbiróság által valódinak megállapított 150 K.-t tevő részével is elutasittatott és felperes alperes részére perköltség fizetésére köteleztetett, megváltoztatja és eszégnterjedelmében az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben a benne felhozott indokolás alapján és azért: mert habár az alperes szövetkezet volt igazgatósága, a székhelyen kivül lakott, igazgatósági tagoknak, az igazgatósági ülésre történt utazásuk alkalmával felmerült kiadásaiknak, mint a szövetkezet ügyeket, vezetésével járó költségeknek megállapítására jogosult v is il; és azt személyenként és ülésenkint 100 K-ban meg is állapiototta minthogy azonban a 47- alatt csatolt mérleg tartalma s:zerint, ez a költségmegállapitás e címen külön kitüntetve nincs az 1902. évi július 27-ik napján megtartott közgyűlésen hozott azzal a határozattal, melylyel a 47. alatti mérleg tudomásul vétetett, a költségmegállapitás jóváhagyottnak nem tekinthető, a közgyűlés jóváhagyása nélkül pedig az a kérdés, hogy az igazgatóság a költséget a tényleges kiadásnak és szükségletnek megfelelő összegben állapitotta-e meg, felülbírálás tárgyát képezheti; ehhez képpest az elsőbiróság felperes utazási költségét a kifejtettek szempontjából helyesen tette vizsgálat tárgyává, s azt a szükségletnek megfelelő összegben helyesen állapította meg; továbbá, mert felperes túlnyomó résznen pervesztes lévén, a perköltség kölcsönös megszüntetése az 1868: LIV. t.-c. 251. §. alapján indokolt. A felebbezés csak csekély mérvben vezetvén eredményre, annak költségeinek viselésére az alperes kötelezhető nem volt. Bűnügyekben. Aki a végrehajtó által legfoglalni szándékolt pénzt elkapja és azzal eltávozik, a B. T. K. 368. §-a alapján bűnös. A székelyhídi kir. járásbíróság (1906. márc. 22-én, 157. sz.) V. Júlia terheltet bűnösnek moddja ki a B. T. K. 368. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében, amelyet azáltal követett el, hogy 1906. febr. 5-én Székelyhidon a L. Józsefné ellen vezetett bírói végrehajtás alkalmával az A. Mór végrehajtató követelése fedezetére A. Béla bírósági végrehajtó által a pénztáríiókból kiolvasott 25 K. körüli készpénzt a bírósági végrehajtótól elragadva, bár az arra megtartási joggal birt, jogtalanul elvette. Indokok: Az ítélet rendelkező részében foglalt tényállást a vádlottnak előadásával, a betekintett s 1906. V. 72. sz. iratok tartalmával, valamint A. Béla és B. Sándor tanuknak esküvel j megerősített vallomásaival bizonyítottnak vette a járásbíróság, ! ennélfogva azt megállapította; és abból kifolyóan figyelmen kívül I hagyta a vádlottnak azt a védekezését, hogy nem tudta, hogy amit tett, tennie nem szabad, minthogy a hivatalból végrehajtást foganatosító bírósági végrehajtó az általa foglalási alapul jogosan kijelölt készpénzre a cselekmény elkövetése időpontjában jogszerű zálogbirtokosként megtartási joggal bir, a vádlott részéről történt jogtalan elvétel pedig, mint befejezett és kétségtelenül bizonyított tevékenysége a vádlottnak a B. T. K. 368. §-a alá eső jogtalan elsajátítás vétségének alkotó elemeit tünteti fel, a vádlottat ebben a bűncselekményben bűnösnek kimondani és megfelelően büntetni kellett. A nagyváradi kir. törvényszék (19-6. jun. 13-án, 11,218. sz.) a járásbíróság ítéletét a bűnösség és minősítés kérdésében helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1906. nov. 13-án, 10,008. sz.) a védő semmisségi panasza folytán : A semmisségi panasz elutasittatik. Indokok: A törvényszék mint felebbviteli bíróság ítélete ellen a védő a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján semmisségi panaszt jelentett be, mert a végrehajtó a kérdéses pénzre zálogjogot nem szerzett, annak elvitele bűncselekményt nem képez. Minthogy azonban a törvényszék által megállapított és a B. P. 437. §-ának 1. bekezdése szerint a Kúria határozatának alapjául szolgáló az a tény : hogy a vádlott a hivatalból foganatosított végrehajtás alkalmával foglalási alapul kijelölt és birtokba vett készpénzt jogtalanul elvette és azzal a végrehajtást erőszakkal akadályozta, büntetendő cselekmény tényálladékát kimeriti. Minthogy ehhez képest a törvényszék a bűncselekmény tényálladéka megállapításának kérdésében jogilag nem tévedett; ugyanazért a semmisségi panaszt mint alaptalant a B. P. 427. S-ának 1. bekezdése szerint elutasítani kellett. Nem létező követelésnek birói uton megkisérlett érvényesítése csalás kísérletét nem képezi. A m. kir. Kúria (1906. aug. 29. 8,018. sz.). Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 185. §. 1. Hogy a korábbi árverési költségek a visszárverés kitűzése előtt nem állapíttattak meg, ez az ujabb árverés kitűzésének akadályát nem képezi, visszárverés esetében az 1881 : LX. t.-c. 16ti. i?-ban meghatározott csatlakozásnak helye nincs. (1898. július 13-án 2,236.). 2. Jogérvényesen elárverezett ingatlanokra az esetben, ha a vevő az árverezési feltételekneknem tett eleget, az ingatlanok, tulajdonjoga vevőre még átirva nincsen, csakis visszárverés nem pedig ujabb alapárverés elre?idelésének va?i helye, ha azonban mégis önálló alapárverés kéretett és rendeltetett el és tartatott meg, az árverés megsemmisítendő s a kérés elutasítandó. A kir. jbiróság mint tkvi bafóság: K. T. és K. N. árverési vevőknek a már általuk megvett ingatlanokra nézve az árverés után végrehajtási zálogot nyert M. F. kérelmére kibocsátott ujabbi önálló árverés ellen beadott előterjesztését elutasította, mert az a körülmény az árverési hirdetmény visszárverési hirdetménynek kimondva nem lett, az árverési hirdetmény lényeges feltételét nem képezi és mert előterjesztéssel élők azt, hogy nekik az árverési hirdetmény nem kézbesittetett, nem sérelmezik. A kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság végzését megváltoztatja s a kérvénynek vett előterjesztés következtében az ujabban foganatosított árverést megsemmisítette és a végrehajtatót önálló árverési kérelmével elutasittotta, mert:, habár a vhajtási törv. 182. §-a értelmében az elárverezett ingatlanok tulajdonjogának a vevők neveire való bekebelezése még nem történt meg, s az M. F. végrehajtató javára elrendelt kielégítési végrehajtás folytán a zálogjog a már elárverezett ingatlanokra tkvi akadály hiányában törvényes alapon kebelestetett be : a nevezett végrehajtatónak még sem volt joga ahhoz, hogy a végreh. törv. 144. §-a alapján kérje az árverést, hanem csak ahhoz, hogy az árverési feltételeknek a kérvény beadása napján még eleget nem tett árverési vevők ellen a végreh. törv. 185. §. értelmében a visszárverés elrendelését kérje, mivel a kérdéseit ingatlanok már egyszer elárvereztettek, mely körülmény az ujabbi árverés elrendelésének törvényes alapját kizárván, a jogos alap nélküli további eljárás rendén foganatosított árverés önmagában véve már semmis. Ez alapon, tekintve, hogy a törvényes alap nélkül történt árverés elrendelése következtében foganatosított árverés is semmis, amely körülményt hivatalból is észlelni kell, következően az előző vevők előterjesztését egyszerű kérvénynek tekintve