A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 21. szám - A végrehajtási törvény 174. §-áról - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 10. [r.]

86 A JOG •21 éves kiskorú fia vette át és folytatta a gép etetését, s ezt a munkát a kevés idő múlva visszatérő K. I. felhívására sem engedte át nevezettnek, mondván, hogy ugy is jó! megy a gép, nem először etet szecskavágót, Bécsújhelyen is etetett már. s tovább etette a gépet, mignem kevés idő múlva a baleset bekövetkezett. B. I. majoros gazda, ki a munkások felügyelője volt, az előnyomozat folytán történt kihallgatásakor azt vallotta, hogy a szecskavágóhoz rendelt munkások között mindenki tetszése szerint választotta a munkát; a pet folyamán tett vallomásában pedig azt mondotta, hogy bár látta, miként az etetést M. F. teljesítette, de attól azért nem tiltotta el, mert okos embernek tartotta, hogy tud magára vigyázni. K. J.,ki alpereseknél béres, az előnyomozat folyamán akként tanúskodott, hogy annélkül távozott a gép mellől, hogy M. F.-nek valamit szólt volna, távozásával M. F. a gép mellé állt, ki már tanúval hasonlólag a gépet etette; a per folyamán pedig arról tett vallomást, hogy nem is kellett M.-nek szólni, mert vele együtt etette a gépet és tanú nem rendes etető, mert a gazdaságban bármelyik cseléd is etetheti a gépet; az 1902. évi XIV. t.-c. 26. §-a akként rendelkezik, ha a munkások a 25. §-a szerint nincsenek biztosítva, a géptulajdonos a szecskavágógépnél alkalmazott etetőt köteles a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár rendkívüli tagjául felvétetni, s a tagsági (egy korona) dijat helyette megfizetni, kivévén, ha meggyőződött arról,hogy az illető a pénztárnál mint rendes vagy rendkívüli vagy mint gazdasági cseléd baleset esetére különben is biztosítva van már. Ha a gép tulajdonosa e kötelességének nem tesz eleget, e mulasztásból eredő teljes kárért az etetőnek, illetve jogutódainak akkor is felelős, ha a munkaközben bekövetkezett baleset körül őt különben semmiféle gondatlanság nem terheli. Tekintve mármost, hogy alperesek beismerik, miként felperesnek kiskorú fiát a fentebb említett pénztár rendkívüli tagjául fel nem vette, helyette a tagsági dijat meg nem fizették ; tekintve, hogy nevezett az alperesek szecskavágójánál mint etető foglalatoskodott, mégpedig B. J. majoros gazda jelenlétében, ki mint a munkások felügyelője ezt látva, eltűrte ; — ezek alapján az alperesek, mint akik a fentebb idézett törvényhely rendelkezéseinek eleget nem tettek s alkalmazottjuk ténykedése- vagy mulasztásáért felelősek, felperes kiskorú fiának a baleset folytán keletkezett munka és keresetképtelenségeért kártérítéssel tartoznak ; amiért is mindkét alsóbirósag ítéletének megváltoztatásával az alperesek kártérítési kötelezettségét megállapítani, s ezzel kapcsolatban a kártérítési összeg mennyiségének megállapítása végett a további törvényszerű eljárást elrendelni kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Szövetkezet igazgatóságát nem illeti meg az a jog, hogy magát a társaság vagyonának megterhelésével olyan javadalmazásban részesítse, amiről az alapszabályok vagy közgyűlési határozat nem intézkedik. A szövetkezet tagjai üzletrészük erejéig a szövetkezet hitelezőivel szemben felelősek s igy az üzletrészek tulajdonosai a csődbe jutott szövetkezettel szemben csődhitelezök gyanánt fel nem léphetnek és csak a hitelezők kielégítése után fenmaradó csődvagyonnak felosztásához van joguk. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék (1905. évi április hó 15-én 12,847. V. sz. alatt) B. B. dr. ügyvéd által képviselt B. J. felperesnek, F. D. dr. ügyvéd mint a vb. Országos magyar kölcsönös biztosító szövetkezet felszámolás alatt cég csődtömeggondnoka alperes ellen 620 K. követelés valódiságának megállapítása és járulékai iránt következőleg itélt: A kir. törvényszék a kereseti követelésből 150 K. tőke és ez után 1903. évi január hó 28-tól járó 5%-os kamat valódiságát megállapítja. Keresetének ezt meghaladó részével felperest elutasítja és a perköltséget kölcsönösen megszünteti. Indokok : A 2 /. aiatti jegyzőkönyv szerint, az 1901. évi augusztus hó 15-én tartott ülésében az igazgatóság, a vidéken lakó igazgatósági tagoknak, minden ülésen való részvételért egyenkint 100 K. útiköltséget és 100 K. tiszteletdijat állapított meg. A K. T. 225. §. 8. pontja értelmében az alapszabályok állapítják meg az igazgatóság szervezetét, mikénti választásának módját és hatáskörét. Az id. törvény 182. és 241. S-ai szerint pedig a szövetkezet igazgatósága fizetés mellett vagy annélkül választatik. Ebből az következik, hogy azt, vajon az igazgatóság részesül-e díjazásban és ha igen, mekkorában, első sorban az alapszabályok hivatvák megállapítani.Az alapszabályok rábízhatják ennek megállapítását az igazgatóságra is, de ekkor azt kifejezetten az igaagatóság hatáskörébe kell utalniok, mert a dolog természetéből nem folyik az, hogy az igazgatóság is maga állapítja meg saját díjazását; és mert az idézett 102. és 241. íj-okból az követke,-ik, hogy ha e dijazás tekintetében az alapszabályok nem intézkednek, akkor annak megállapítása a közgyűlést illeti, amely a K. T. 176. és 241. i?-ai értelmében, az igazgatóság megválasztására jogosult. Márpedig a felperes megválasztásakor és a 2 /. alatti határozat hozatalakor érvényben lévő 10- . alatti alapszabályok az igazgatóság részére javadalmazást nem állapítanak meg, de nem ie jogosítják fel az igazgatóságot arra, hogy saját díjazását megállapítsa, mert a 31. §. értelmében az igazgatóság csak a hivatalnokok javadalmazását határozhatja meg, ez a rendelkezés pedig az igazgatóságra nem vonatkozhatik. Nem következik ez a jogosítvány a 10. alatti alapszabályok 31. §-ának abból a rendelkezéséből sem, hogy az igazgatóság intézkeiik mindazon ügyekben, melyek nincsenek a választmánynak, vagy a közgyűlésnek fentartva és hogy a 27. §. ej pontja szerint csak a felügyelő bizottság tagjai díjazásának megállapítása van a közgyűlésnek fentartva, mert ez a rendelkezés az igazgatóság díjazását nem utalja kifejezetten az igazgatóság hatáskörébe, enéikül pedig a kifejtettek szerint arra nézve csak a közgyűlés határozhat. Az F. 1. alatti jegyzőkönyv szerint felperes az 1901. évi július hó 7-én tartott közgyűlésen választtatott az igazgatóság tagjává, de ez alkalommal részére fizetés nem állapíttatott meg. Ennélfogva felperest igazgatói működéseért sem az alapszabályok, sem a közgyűlési határozat alapján nem illeti fizetés vagy tiszteletdíj ; és ilyennek részére való megállapítására az igazgatóság nem volt jogosult. Abból a körülményből, hogy a korábban érvényben volt 9-/. alatti alapszabályok 21. és 33. §-ai szerint az igazgatóság működéséért, az évenkinti tiszta nyereségből 10% javadalmazásban részesül, és hogy ez az intézkedés a 10 /. alatti alapszabályokból kihagyatott: nem következtethető az, hogy az uj alapszabályok most már feljogosították az igazgatóságot saját díjazásának megállapítására, hanem ebből éppen ellenkezőleg az következik, hogy az igazgatóságtól az.előbbi javadalmazás is elvonatott. Nem hivatkozhatik felperes arra sem, hogy az 1902. évi június hó 24-én tartott közgyűlés az 1901. évről szóló zárszámadások jóváhagyása által beleegyezett az igazgatóság vidéki tagjainak ülésenkint 200 K.-val való javadalmazásába; mert nem vitás, hogy az igazgatóság tagjai és így felperes által is e címen felvett összegek sem a 4' . alatti zárszámlában, sem pedig alperes könyveiben nem voltak kifejezetten az igazgatóság javadalmazása gyanánt feltüntetve, miért is e zárszámadás jóváhagyása jelentheti az igazgatóság által önmaga részére megállapított dijazás jóváhagyását. Minthogy pedig nem vitás az sem, hogy az 1901. évben nyereség nem volt, felperes az alapszabályok 51. §. f) pontjában említett 20/,, nyereség-jutalékban való részesedést sem követelheti. A fent kifejtettek azonban nem zárják ki azt, hogy az igazgatóság vidéki tagjai, kik ingyen teljesítik kötelességeiket, az e körül felmerült költségeiknek, nevezetesen utazásuk és Budapesten tartózkodásuk költségeinek megtérítését ne igényelhessék. Az igazgatóságnak tehát joga van arra, hogy a készkiadások megfelelő megtérítését megállapítsa. Az igazgatóság azonban az uti költségeket 100 K-ban, tehát túlságosan magas, a valódi szükségletnek meg nem felelő összegben állapította meg, holott a bíróság azt találta, hogy a Nagyk.-ról Budapestre és visszautazás, valamint Budapesten tartózkodás költségére üiésenként 50 K. elegendő. Minthogy pedig nem vitás, hogy felperes három igazgatósági ülésen résztvett, és ezekért költségei megtérítve nincsenek: ennélfogva e 3 ülés fejében 150 K.-t kellett részére megállapítani ; mig keresetének az ezt meghaladó igazgatói javadalmazásra irányuló részével felperest el kellett utasítani. A B. és Q, alatti részjegyekre alapított 20 K. követeléssel szintén el kellett utasítani felperest, mert a 10 /. alatti alapszabályok 8. §. b) pontja értelmében a részjegyek tulajdonosai az alperes szövetkezet tagjai, akik ezen üzletrészükkel, a szövetkezet hitelezőivel szemben a szövetkezet tartozásáért felelősek (K. törvény 231. §.), mert az üzletrészek tulajdonosai, tehát a szövetkezeti tagok, a csődbe jutott szövetkezettel szemben csődhitelezők gyanánt fel nem léphetnek, hanem csak arra lehet igényük, hogy a hitelezők teljes kielégítése után fenmaradó csődvagyonnak az alapszabályok szerinti feloszlását követeljék ; miért is ez a követelés bejelentés és felszámolás tárgyát nem is képezheti. A perköltséget e részben pernyertes, részben pervesztes felek között, a perrendtartás 251. §-ához képpest, kölcsönösen meg kellett szüntetni. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. évi október hó 31-én 1,707. V. szám alatt) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét annyiban, amennyiben a kereseti követelés 600 K.-t meghaladó 20 K.-t tevő része valódinak meg nem ítéltetett, felebbezés hiányában nem érinti, ugyanazt abban a részében, mely által a követelés 150 K.-t meghaladó további 450 K.-t tevő részére nézve is elutasittatott a kereset, helybenhagyja; egyebekben azonban az első bíróság ítéletét megváltoztatja, s felperest a követelésnek az elsőbiróság által megítélt 150 K.-t tevő részére nézve is, vagyis ekként egészben elutasítja a keresettel, s ugyanőt 120 K. perbeli és 16 K. felebbezési költségnek az alperes részére 15 nap s végrehajtás terhe alatt leendő megfizetésére kötelezi. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének vonatkozó indokai értelmében helyesen fejtette azt ki, hogy a vagyonbukott szövetkezet igazgatóságának, melynek felperes is tagja volt, nem állott jogában az igazgatói működés javadalmazása fejében az egyes igazgatósági tagok részére bármit is megállapítani. Helyes az elsöbiróságnak idevonatkozó döntése annyival inkább, mert a K. T. 186. g-ának a szövetkezetekre is kiterjesztett rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy az igazgatóságnak törvényes képviseleti joga csak arra terjed ki, hogy a társaságot hatóságok és harmadik személyekirányában képviselhesse; de nem egyszersmind arra is, hogv a társaságot saját javára is lekötelezze; miből kétségtelen, hogy' az